Hú, ezek az olasz cuccok Nekem nagyon bejönnek, megyek utánatok az olaszosba:))
Sütöttem hétvégén brokkolis muffot, illetve volt abba mindenféle zöldség, asszem leképeltem, majd keresek képet.
NEkem nagyon ízlett, édesszájúaknak nem jön be:)
Pár brokkolirózsát megpároltam hagymán, oliván, dobtam rá srépakockákat, amikor ezek megpuhultak (de nem főztem szét, olyan roppanós maradt azért) ment rá még borsó, kukorica.
250gr lisztet 1 kk szódabikarbónával elkevertem. A zöldséges trutyiba ( brokkolikat szétvagdostam picit ) tettem 2tojássárgát, 1 joghurtot, fél deci olajat, 15deka reszelt sajtot. A fehérjét habbá vertem, és a trutyihoz kevertem, majd össze az egészet a liszttel.
Finom lett:)
Sütöttem egy adag csokisat is, ez lett volna a piknikmenü, HA nem teszem egy dobozba a 2féle muffint (elválasztottam egy papírral, de a szagot átvette :(( ). Szóval a csokisnak is brokkoli íze lett GRRR
ma jartam a corvinkaisers-ban es lattam valami muffpapirra emlekezteto izet. rutinosan megneztem, h nem-e mignonpapir, nehogy ugy jarjak, mint a multkor. erre mi van rairva? sutheto mignonpapir. ezt aztan jol megmondtak, csak eppen en nem tudom, h mire szamitsak. ki fog belole jonni a cucc, vagy ugyanugy szivni fogok vele, mint a multkorival?
ketfele meret volt, mini meg kozepes, feher meg viragos, es muanyag dobozba volt beleteve, uh meg a papir minoseget sem tudtam igazan lecsekkolni.
valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban? (az ara nem emlexem :-( )
Ígérem, ez az utolsó OFF, majd átvonulunk az olasz topikba.
Na jól belenyúltam ebbe a suppli-ba! :-) Ahány receptet előkerestem, annyiféle. Van amelyik gombás rizottóból csinálja, van amelyik darált marhahúsosat, + paradicsomosat, stb. stb. A legegyszerűbbet mondom: 30 dkg rizsből rizottót kell csinálni, majd elkeverni valamennyi parmezánnal (itt 8 dekától 30 dekáig terjed a mennyiség, recepttől függően), és két tojással. Gombócokat formálunk, a közepébe gy-egy darab mozzarella sajtot teszünk, zsemlemorzsába forgatjuk, bő olajban kisütjük.
De itt olvasható Lénard Sándor klasszikus megfogalmazásában is:
Tereza, főtt rizsből van a suppli, de nem magyar módra elkészítve, hanem olaszosan, rizottó-jellegűre. Az olasz topikban már azt hiszem 1x leírtam, meg kéne keresni.... :-) 365-ös hsz.
A lényeg: nem egyszerre öntik fel 2x-es vízzel az olajban megfuttatott rizst, hanem csak fokozatosan, és folyton kevergetik. Attól lesz olyan finom krémes. :-) Ja, és mindenképpen kerekszemű rizs kell hozzá. A legjobb persze az Arborio fajta (minő véletlen, nekem van itthon :-)))) ), vagy a Vialone Nano, de ki lehet bírni magyar kerekszeműből is.
Na bemásolom a lényeget, aztán keresek valami authentikus suppli receptet is. :-)
A klasszikus rizottó hozzávalók arányai négyhat személyre, főételként: 40 deka rizshez legalább háromszor annyi leves, másfél deci fehérbor, egy fej hagyma, 1-2 gerezd fokhagyma. Zsiradékként Észak-Olaszországban vajat vagy marhacsontvelőt használnak, délen inkább olívaolajat. Ezeket keverhetjük, de használhatunk liba- vagy kacsazsírt is. A finomra vágott hagymát lassan megdinszteljük, 6-7 perc elteltével hozzáadjuk a szintén finomra vágott fokhagymát, majd hamarosan a rizst amelyet előzőleg nem mosunk meg , és egy-két percig fürösztjük a zsiradékban. A rizs vízben nő, és borban hal meg, tartja az olasz mondás. Ennek megfelelően először öntsük fel egy kisebb vagy nagyobb pohárka száraz fehérborral vagy vermuttal, s hagyjuk teljesen elpárologni. Így eltűnik a bor savassága, elillan az alkohol, megmarad viszont mindaz, amire szükségünk van a főzéshez. A bor megválasztásakor jó szem előtt tartani egy francia mondást, amely szerint a bor, ha nem jó inni, még kevésbé jó főzni. Ezután merőkanállal annyi tűzforró folyadékot adunk a rizshez, hogy épp csak ellepje. Közepes lángon falapáttal keverjük, míg be nem sűrűsödik. Újra felöntjük, újra keverjük. Ezt körülbelül 1517 percig többször megismételjük. Az olaszok a spagettihez hasonlóan a rizottót sem főzik túl, inkább kissé harapósra hagyják (al dente). Keverjünk még bele négy-öt deka zárózsiradékot, például vajat (nem elég beleolvasztani, keverni kell), négy-öt deka frissen reszelt parmezánsajtot, esetleg kevés mascarponét vagy felvert tejszínt. (Más sajt, amelyik gumisodik, nem alkalmas e célra.) Utoljára az általunk kiválasztott fűszernövénnyel és frissen tört borssal ízesítjük, majd lefedve két-három percig állni hagyjuk. Azonnal tálalni kell, mert frissen jó. Igaz, egy francia mesterszakács kidolgozta a módszert, amellyel elő lehet készíteni. Ennek lényege az, hogy a borral, majd az első adag levessel való felöntés és sűrítés után azonnal terítsük ki hideg tepsire. Lefedjük, hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt tíz perccel folyadékot adunk hozzá, nagy lángra tesszük, s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A variációk lehetősége szinte végtelen: lehet elejétől fogva belefőzni valamit, lehet félidőben hozzáadni, de lehet a végén is kész ragut tenni rá. A rizibizi például azonos mennyiségű rizsből és borsóból készül, de a borsó lehet kicsit több is. A frissen kibontott borsónak körülbelül kétharmadát dobjuk a rizottóba félidőben. A maradék egyharmadot kevés főzőlével átturmixoljuk, s püré formájában keverjük bele szintén félidőben. (A mélyhűtött borsószemeket elég az utolsó percekben beletenni.) Van, aki apróra vágott szalonnakockát is pirít alá. A végén a parmezánnal és a vajjal együtt finomra vágott mentát vagy petrezselyemlevelet is keverünk bele. Önállóan is jó, de eszik mindenféle grillezett rákkal, jakabkagylóval, tintahallal, adhatunk hozzá süllőt is.
Igen, suppli lehetett és Rómában ettem egy pizzériában. Az alapja nem főtt rizs, amit összekötnek valamivel (pl. tojás)?
Nálunk a rendes sütőbeli egybefasirtért sem rajongott a család (mármint hogy nem rossz, de a darabos sokkal jobb).
Régen volt egy hosszúkás, mély jénaim - olyan püspökkenyér fajta - abban néha csináltam tojással töltött egybefasirtot mikróban. A tetejét szalonnával boritottam. Az azért tetszett, mert gyors volt (20 perc ) és nem kellett locsolgatni.
A jénais püspökkenyér-tálnak fedele is volt, ami kellett a müvelethez. Sajnos eltörött és ugyanolyat, méghozzá fedéllel, már nem sikerült találnom. Az még NDK-ás gyártmány volt. A mostanim kissebb, karcsúbb és nincs fedele.
Bocs, hülyén tördelt az index. :-( A kép az arancine, a suppli-ról is nézhettek képeket, recepteket, ha az olasz gugliba (google.it) beírjátok a nevét. Aztán kattintsatok az "immagine"-re felül, és akkor képeket is lehet látni. :- )
Az arancine-re gondolsz? HA jól tudom, szicíliai (palermói) recept, de nemcsak sajttal szokták tölteni, hanem minden egyéb finomsággal. :-) Megmondom őszintén, nekem kicsit macerás, eddig talán 2x csináltam. De finom, ez tény. :-)
Vagy pedig van a suppli - ez inkább Róma környéki recept, szerintem ez lesz az! Ebbe tesznek sajtot. Mikor eszed, nyúlik kifelé a sajt, mint a telefonzsinór :-) (suppli al telefono)
Fasírt problematika:
szerintem is lesznek zsírtócsák. Én szoktam baconnel kibélelt őzgerincben sütni fasírtot. Ha csak simán megsütném, az alul lévő baconök egyszerűen megfőnek a húsból kiszivárgó húslétől + gusztustalan fehérjehabok keletkeznek. Tapasztalat. :-( Ezért félidőben (mikor a lapos tetején már megpirultak a ráhajtott bacon szeletek) kiborítom az őzgerincet egy lapos tepsire, és a domború részét is ropogósra sütöm. Ebből arra következtetek, hogy a muffinformában is hasonló lehet az eredmény, csak kisebben. :-)
Amúgy meg a férjednek igaza van, tényleg a bő zsíradékban kisütött fasírtgombóc a legjobb. :-)
Hát lehet, hogy megcsinálom!!! Ugyanis a szalonna pont azt kerülné el, ami miatt nem akartam többé csinálni: azzal tutti nem sülne oda!!!! Kösziiiiiiiiiiii!
Tudom, túlvagyunk a "fasirt muffintepsiben" témán, de érdekességként megirom, hogy az egyik múltheti Stahl műsorában a nézők receptjeiben elhangzott egy kislány receptje, amely szerint kis fasirtokat csinál, a közepükbe sajtkockát rak, a fasirtkákat baconba csomagolja és muffinsütőben megsüti. ( hogy milyen méretűben, arról nem volt szó) Az elhanzottak szerint sikeres a müvelete, mert dicséretet kapott a szakembertől.
Lehet, hogy tévedek, de én a szalonna miatt arra gondoltam, hogy nagy zsirtócsák keletkeznek. Különben is, a férjem leszögezte, hogy legjobb a rendesen olajban sütött fasirt.
Ez már off, de a sajtkocka eszembe juttatta azt a gombócot, amit Olaszországban rizsesmassza közepébe dugták, gombócot formáltak belőle, tán panirozták és kisütötték. Zitka, te biztosan tudod, miről van szó, esetleg néha csinálod is?
_Bármilyen_ receptnél szükség lehet szerintem némi korrekcióra, én két alapszabályt tettem megfigyelések alapján, ajánlom mindenki figyelmébe.
Ha kevés zsiradék van a tésztában, akkor fűrészporszerű száraz és többnyire ehetetlen lesz az eredmény - teljes kiőrlésű liszt esetén egyébként is van ilyen "hajlam", tehát több zsiradék kell kicsivel. A tésztának kb. galuskatészta sűrűségűnek kell lennie, különben túl száraz, morzsálódós lesz, és esélyes, hogy nem jön ki a formából. Szerencsére az összeállított tésztánál mindkét paramétert a végén is lehet módosítani, így is szoktam tenni. :)
Sajnos vannak olyan szakácskönyvek, amiknél külön is figyelek, mert többször előfordult már, hogy irreális volt a recept...
De szerintem amiatt, hogy mini, vagy normál muflisütőben készül egy tészta, nem kellene változtatni a sütőpor mennyiségét. ribizli
Ma én jártam úgy, mint a múltkor Zitka a St. kókuszosával.
Amitola kókuszos-csokis I. sz. muffinját sütöttem a miniben. Amikor láttam, milyen töredezett a teteje, gyanús lett. Kalapja lett és külön akart lejönni és az alja morzsalékos volt. Úgy döntöttem, hogy megforditom a tepsit és kiszórom-kipottyantom belőle a muflikat, mert különben kanállal szedhetem. Ilyen módon a fele egyben maradt a másik fele kettévált. Ize jó volt, de a kalaprész kicsit szárazabb.
Igy még nem jártam.
A lisztnél felesben teljes kiőrlésű lisztet használtam (a recepttől eltérően). Ez lehetett az első hiba.
A második: A lyukakat nem 3/4-ig, hanem fullig töltöttem, mert annyi volt a tészta. Aztán persze hogy megnőtt és kellett a tér. Ezek szerint, ha minibe rakom, csak fele annyi tésztamennyiség kellene, vagy a sütőport fele.
Megjegyzem még, hogy Stahl kókuszosát nem miniben csináltam. Lehet, hogyha abban, akkor több lehetősége lett volna "kalaposodni" és én is ugyanúgy jártam volna.
Hú, de ügyesek vagytok! A kelt tészta mufliformában témakör engem is régóta izgatott, és a csiga is eszembe jutott már, na de egész más az egész úgy, hogy valaki már elkezdte kitaposni az utat ebben az irányban! :)) (Stahjuci iszonyúan körülményes ekészítési leírásain meg mindig megdöbbenek...)
Némi kampányolás: a szárított élesztőben nem csak élesztő van, hanem "műanyag" is, ezért én inkább időnként kidobok egy "frisset", ha már régóta csücsül a hűtőben, de gyakorlatilag mindig van használható is, ha netán kedvem támadna használni. Vészhelyzet esetére van szárított is, de azt tapasztalom, ha már több-kevesebb rendszerességgel süt kelttésztát valaki, érdemesebb friss élesztőt tartani a hűtőben - sok helyet igazán nem foglal. :)
Még a mikor vegyük ki a formából kérdésre visszatérve én is hagyom hűlni egy darabig, mielőtt kiszedem - nagyjából addig, míg kézbefogható hőmérsékletű lesz, aztán szintén a mikro rácsán hűl általában. ribizli
Attól, hogy Stahl Juci elolvasott egy storyt a Ház a Tatin utcán című egyébként letehetetlenül élvezetes és általa ajánlott könyvből és jól lekoppintotta. (Ott a nő a szemközti virágárusoknak viszi békülésképp egy affér után, egyébként pedig az anyjától tanulta).
1 csomag szárított élesztő (én egy kocka rendes élesztőt használok)
10 deka cukor
62,5 deka liszt
2 nagy tojás
1 kávéskanálnyi só
vanília (én nem rakok bele)
Elkészítés:
Mérsékelt lángon felmelegítem a tejet. Beleöntöm egy nagy tálba vagy a robotgép edényébe, és hozzáadom a vajat. Addig keverem vagy turmixolom, amíg a vaj szét nem olvad. Ekkor félreteszem a keveréket, hogy langyosra hűljön.
Az élesztőt és a cukrot a langyos, vajas tejbe szórom. Hozzáadok 6 evőkanál lisztet, és fakanállal egyenletesen elkavarom, Ezután egyenként beleütöm a tojásokat, és mindegyiket jól eldolgozom. Végül hozzáteszem a sót és még 6 evőkanál lisztet, aztán energikus mozdulatokkal addig gyúrom a tésztát, amíg rugalmas és sima nem lesz. Ez kézzel legalább 6 percig tart; közepes sebességre kapcsolt dagasztókaros robotgéppel pedig 3 percig.
Miután az előgyúrással megvagyok, hozzáadom a tésztához a maradék lisztet, és addig gyúrom tovább, illetve dolgoztatom a robotgépet, amíg a tészta kissé szilárdabb nem lesz, de még mindig nagyon lágy és sima marad. Ekkor enyhén lisztezett felületre borítom, és kb. 3 perc alatt fényesre dagasztom.
A tésztát egy tálba teszem, leterítem konyharuhával, és meleg helyen kb. 2 óra alatt a kétszeresére kelesztem.
Enyhén belisztezek 2 sütőlemezt vagy 2 nagy tepsit.
A tésztát kiborítom egy jól meglisztezett felületre, két cipóra osztom, és mindkettőt 1 cm vékony, 40 cm átmérőjű körlappá nyújtom. A körlapokat negyedekre vágom, majd minden negyedet további 4-4 keskeny cikkre.
A cikkeket a széles végüktől indítva feltekerem kifliformájúra. A kifliket ezután a lisztezett sütőlemezre helyezem 5 cm távolságra egymástól úgy, hogy a hegyes, kis tésztavégek alulra kerüljenek. Letakarom egy konyharuhával, és meleg helyen a duplájukra kelesztem őket.
Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és a középső rácson 10-12 perc alatt aranyszínűre sütöm a kifliket.
Köszi-köszi! Végre valami szép sikerült nekem is! :))
Igen, a békítő kifli tésztájából van. Sztem ez már közkinccsé vált, de azért beírjam? Szóval fél adagot csinál, kinyújt, megszór cukros kakaóval, felteker, 12 darabra vág, kiolajozott muffintepsiben még egy kicsit keleszt, megsüt. Annyira megkeltek, hogy másfélszer ennyi csiga is kijött volna ebből az adagból.
Szerintem simán csak cukorral, mazsolával megszórva (esetleg előtte vajjal megkenve) és feltekerve tuti kis briós lenne belőle.
