Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen, én is jobb szeretek nézegetni, elég keveset vásárolok, inkább konyhai dogokat, nem mintha nem lenne, de az újdonság varázsa, ugyebár. No meg tényleg lehet olyan ajándékot venni, amiről gyanítom, hogy tetszene az ajándékozottnak.
Miután szinte el sem tudom kerülni a vásárokat, inkább kiélvezem. Hamarosan újra fölkeresem a Vörösmarty térit, mert múltkor nagyon megtetszett néhány konyhai törlőruha. Az legalább nem fölösleges.
Egyre erősebb ez a tendencia. Nekem már ellenállni sem kell magamnak, késztetésem sincs egy újabb haszontalanság megszerzésére, viszont a vásári csemegékre szívesen költök, de csak annyit amennyi ott a helyszínen el is fogy. Pl a kürtöskalács otthoni fogyasztásának már nincs hangulata. Ajándékba is örömmel adok élmény lehetőséget és viszont is szívesen veszem.
Más téma: észrevettétek, hogy mennyire megszaporodtak a karácsonyi, vagy annak álcázott vásárok? Van néhány jó, és az ötbódés sorban is található olykor érdekes vagy hasznos áru, de a többségük szörnyű bóvli, és még drága is. Ennek ellenére vagy éppen ezért a hangulatát kedvelem. Azt viszont nem, hogy minden azt sugallja: vásárolj, vásárolj, vásárolj, akkor leszel boldog! Mi több, mást is azzá tehetsz.
Mucsi Zoltán – Scherer Péter – Thúróczy Szabolcs rekeszizmot alaposan igénybe vevő előadása. Minimális díszlettel és kellékkel operál a darab, az is olyan, hogy semmilyen, rossz matracok, koszos ruhák, használt zacskók, kb hajléktalanlét tartozékai. Viszont a játék olyan, hogy szem nem maradt szárazon, szinte már fájtak az arcizmok. A történet két idősíkban játszódik, kezdve onnan, hogy az ember emberré válik és kialakulnak a társas és együtt élős szokások, de ez is igen egyszerű szinten kerül eljátszásra (a történetben volt némi kuszaság és követhetetlenség, de gyanítom, ez mellékes is). Kapa és Pepe összeszokott párosa garantált siker a szórakozásra, van egy megírt része a darabnak, de érezhetően sok a rögtönzés, kikacsintás korábbi jelenetekre.
A Budapest Noir-t láttam, arra is kíváncsi voltam, úgy a magyar filmekre, általában. Igaz, hogy a könyv alapján készült, de vannak eltérések; ha valaki egy az egyben várja a könyvbéli történéseket, szerep leosztásokat, csalódni fog.
Ami nekem tetszett, a külső helyszínek, belső terek, kapualjak, lépcsőházak, a korabeli hangulat, na és a ruhák, nagyon pazar volt egy némelyik. És a szereplők, mindenhol egy egy ismerős arc.
Végére hagytam az operatőrt, Ragály Elemér különleges perspektívákat használt, sajátosan játszott a fényekkel, árnyékokkal.
Az Északi fénynek a címe nagyon jó! Viszont bevallom, hogy nem túlzottan rajongok Törőcsik Mariért. Nagyon jó színésznő, de azt a nyifinyafizó hangját nem kedvelem. Attól persze a film még lehet jó! Mostanában a Budapest noir megnézését tervezem, könyvben azt is kedveltem. Érdekes ötlet a Chandler típusú magánnyomozó-újságíró hibrid a harmincas évek Pestjén.
Ez a táska-történet nagyon jó! Viszont úgy tapasztaltam, hogy elég nagy a megvehető tárgyak szóródása Szentendrén (is). Egy része bóvli, még a hűtőmágnesek a legkevésbé azok. A másik része csodaszép, csak nem lehet megfizetni. Legalábbis nekem nem megfizethető. Meglátva egy poncsó fazonú kabátot, meggypirosban, fekete díszítéssel, akkorát sóhajtottam, hogy a szomszédom is meghallotta. Nem volt rajta árcédula, én pedig gyöngéd, mélyen érző léleknek tudom magam, ezért nem kérdeztem meg. Gyönyörködni viszont ingyen lehetett, ezért úgy gondoltam rá, mint egy kiállított műtárgyra.
Hehe - nekem is van :-) És én veszem minden héten. Nekem egyszerűbb átfutni egy oldalon egy-egy csatorna egész napi műsorát, mint görgetni a képernyőn :-)
Nem jutott eszembe a műsorok címe, arra viszont emlékszem, hogy ritkán volt arra lehetőség, hogy fel lehessen venni úgy, hogy ne keverjek le a végét, vagy ne beszéljenek bele. Micsoda idők voltak :)
Nekem is vannak simán fatengelyes szokásaim, pl ódzkodom az e-book-tól.
A bejelölgetésről jut eszembe, régen, az özönvíz előtti időben, amikor még nagyon kevés könnyű zenei műsort adtak a rádióban, műsoron belül a rádió újság feltüntette a szám előadóját és címét, illetve a időtartamát, én meg ott ültem a magnós rádió előtt, felvételre várva. :)
Műsorújságom még van, sőt nem szándékozom lemondani sem, de már nem jelölgetek be semmit. Sajnos bizonyos tekintetben kőkorszaki vagyok, nekem kell papír alapon is látnom. Ha ott felfigyelek valamilyen filmre, én is a neten folytatom a keresést az adott filmmel kapcsolatban, a port. hu meg be van alapból kedvencelve:)
Nekem meg százezer éve nincs műsorújságom. A neten szoktam kutakodni, a port.hu
azon belül is tévé műsorok alatt. Minden film alatt fel van tüntetve, hogy mikor melyik csatornán adják legközelebb, ha esetleg lemaradtam.
Rögzíteni meg a box-ra szoktam (nálunk t com a szolgáltató, de adja ezt más szolgáltató is), azt hiszem ezer forintért adják ezt a plusz kiegészítő szolgáltatást, nagyon hasznos, mert a késői vetítések megnézésére esélyem sem lenne. Illetve a reklámokkal, lottósorsolással, mini híradóval, időjárás jelentéssel teletűzdelt filmeket sem vagyok hajlandó végi nézni. Felvéve meg simán áttekerem.
Nekem nem volt kérdés, hogy megnézem; igyekszem nem befolyásolódni előre a kritikák által, sok esetben csak utólag olvasom el. De akkor minden esetben. Ez a film valóban nem könnyed kikapcsolódás, nagyon nehéz egyrészt nőként ezzel szembenézni, illetve nagymamáink, anyáink ezt egész közelről megélhették. Ismerős nagymamájával ez megtörtént.
A forgatókönyv írója azt mesélte, hogy a filmben megjelenő panelek mind mind megtörténtek valakikkel (nem egy személyben), valós események - rengeteg személyes beszélgetés előzte meg az írást - de a mozaikok összerendezése, a cselekményvezetés, a film, úgy összességében játékfilm.
Lentebb is kiemeltem az operatőr személyét, ő egy fiatal tehetség, a híres Sobocinski család tagja.
Én hosszú évekig mindig bejelöltem a műsorújságban,hogy mi az, amit a tévében meg akarok nézni. Ha nem olyan időpontban volt, rögzítettem videón, amig még volt videóm. Idén nyáron szoktam le erről, valahogy belefáradtam.
De az nagyon jó tud lenni, amikor a tévétávirányítón "zongorázva" belefutok valami olyan műsorba, filmbe, ami odaragaszt a képernyőhöz. Ilyen volt idén nyáron a Belle c. film, igaz történet alapján. ( https://port.hu/adatlap/film/tv/belle-belle/movie-166961 ) Emlékszem,hogy késő este kezdődött, sajnos nem tudtam végignézni, mert másnap korán kellett felkelnem, de megkerestem interneten és rátaláltam, megnéztem, nagy élmény volt.
Azon az estén színházban voltam viszont, amikor a Dunán a Mrs. Brown c. filmet adták, ez Viktória királynő és skót inasa kapcsolatával foglalkozott. Sajnos ennek nem találtam szinkronos változatát a neten, pedig érdekelt volna. (Érdekes egyébként,hogy Judi Dench ebben is a királynő, mint a most kijött mozifilmben, ahol az indiai szolgájával való esetét dolgozzák fel.)
A Hajnali lázat könyvben olvastam, a filmet nem néztem meg, bár tudtam,hogy mostanában lesz. Lehet,hogy ennek is interneten nézek utána.
Én még nem láttam ezt az új Mészáros Márta-filmet, de nagyon megosztó kritikákat olvastam róla. A wmn-n kikiáltották az év magyar filmjének, máshol meg lehúzták. Ez mondjuk engem nem szokott zavarni, ha meg akarok nézni egy filmet, a kritikák ellenében is megnézem és eldöntöm, hogy nekem tetszik-e. (Emlékszem Ragályi Elemér operatőr Csudafilm c. rendezésére, amiben Kern András egy hajléktalant játszott, aki megörököl egy görög szállodát. A filmet javarészt Görögországban forgatták és a kritikusok szinte egyöntetűen ki voltak akadva, hogy lehet egy ilyen filmet leforgatni, tákolmány, csak nyaralni mentek oda stb. Én ennek ellenére szerettem ezt a filmet, megnéztem, jól szórakoztam, nevettem rajta. Én is tudom,hogy nem filmtörténeti klasszikus,de nem lehet minden film az.)
A Mészáros-filmen a téma miatt hezitálok, nem könnyed kikapcsolódás...
Igen, a Kovács Margit múzeumban voltunk a barátnémmal, amikor 3 évvel ezelőtt Szentendrén jártunk, meg úgy emlékszem, a Művészet Malomban is... mintha ott Czóbel Béla-kiállítás lett volna,de erre nem esküszöm meg. És megnéztük a Főtéren a szerb templomot is.
(És ez már nem annyira kultúra, de a barátném vett magának egy baromi jó táskát, kicsit alkudott is az árából. Nagyon jól illett hozzá, rögtön beletette az addig hordott kisebb ridiküljét. De már akkor mondogatta,hogy mégse jó ez a táska neki. Én viccből mondtam,hogy akkor megveszem én, mert nekem is nagyon tetszett. Néhány nap múlva jött - egy munkahelyen dolgoztunk - és mondta,hogy az enyém a táska! :-) Úgyhogy azóta is hordom, sajnos már meglátszik rajta a 3 év, nehezen válok meg tőle, mert mindig azt a kellemes szentendrei kirándulást juttatja eszembe.)
Az Ovét sajnos bealudtam, nem érdektelenség miatt, csak kutya fáradt voltam, egyébként jó, majd folytatom, mert felvettem.
Ugyanígy a Hajnali lázat is felvettem, könyvben tetszett és a film előzetese is. Még időben nem jutottam el.
És ha már film, moziban láttam Mészáros Márta új filmjét, az Északi fény - Aurora Borealis-t.
Azt kell mondanom, belenyomott a székbe, hosszú hosszú percekig döbbent és néma csend uralta a mozit, miután végett ért. Nagyon nehéz és súlyos film. Törőcsik Mari alakítása utánozhatatlan, de nagyon jól volt felépítve a többi karakter is. Több idősíkon játszódó történet, csodálatosan fényképezve.
Gyönyörűséges szerelemmel indul, majd rettenetes borzalmak.... .
A filmet követően lehetőség volt a forgatókönyv íróval beszélgetni, pici betekintést nyerni a film felépítésébe, megírásába, a kutató munkába.
Érdemes felsétálni a Templomdombon lévő Czóbel Múzeumba, az állandó kiállítás mellett két teremben kortársak kapnak helyet, a főtéri Képtárban évente 2-3 alkalommal rendeznek új kiállítást, ez jellemző a Barcsay-ra is; a város legnagyobb múzeuma, a Ferenczy sok sok szobán át mutatja be a Ferenczy család gyűjteményét, mellette azt hiszem két teremben lent kortársaknak van hely kialakítva, említeném még a Vajda, a Kmetty múzeumokat, illetve Csimpolya által is írt Kovács Margit, illetve az általam leginkább érdekesnek tartott Művészet Malom-t.
Karácsony közeledtével kiemelném a Hubay Házat.
És még egy szót sem szóltam a galériákról, templomokról, gasztronómiáról, varázslatos utcácskákról, lépcsőkről, Duna partról.
Ó, és a Japán kert :) és ezek mind gyalogosan könnyűszerrel bejárhatók.
Ne túl gyakran teszem meg, de most dicsérnem kell két tévéműsort. Mindkettő film, mindegyikre véletlenül bukkantam. Az egyik Az ember, akit Uvénak hívtak. Olvastam könyvben, megnéztem moziban is, mindegyik változatban tetszett. Most a tévében láthattam, örültem neki.
A másik a Hajnali láz, ez magyar. Ezt is olvastam, mi több, meg is vettem a könyvet, de a filmet most láttam először, és nagyon tetszett. Ha így megy tovább, ajánlatos lesz visszaszoknom a műsorújságra.
Ma délelőtt meglátogattam az orchideakiállítást a Mezőgazdasági Múzeumban. A földalattival utaztam, ezért azt is láttam, hogy a Vörösmarty téri karácsonyi vásár már meg is kezdődött. Persze, hogy azt is megnéztem.
Aztán meglepődtem, mert a múzeum előtt is valami nagyon hasonló volt látható. Először elgyönyörködtem a virágokban. Az, hogy az orchideák és a broméliák szépek, nem volt újdonság számomra. Hősi lélekkel ellenálltam, és csak egy kis ajándékot vettem a barátnőmnek Erzsébet-napra.Viszont kifelé menet felfedeztem egy Szent Márton tematikájú kiállítást. Ha már úgyis ott voltam, persze hogy nem hagytam ki. Nem tudom, mennyire tartozott a témához, de csodás madártojás kiállítást láttam. Nagyon tetszett a szárított gyógyfüvek bemutatása, mindegyikük csinos, apócska fonott kosárban volt látható. Aztán észrevettem egy dobozkát, ebben kisujjnyi üvegfiolában valamiféle gyógynövénykivonatot láttam. Ügyes ládikó volt, valahogy háromszintes, mindegyik szinte öt sor, ezekben 16 üvegcse. Rögtön az jutott eszembe, hogy Perselus Pitonnak biztos nagyon tetszene.
Kijutva megnéztem a bódékat. Az egyik helyen három libát sütöttek nyárson. A másikon csodás illatú és színű húsleves főtt, stílszerűen libanyakból, lúdgége tésztával. Aztán láttam még sült libacombot lilakáposztával, sült libamájat, és még jó pár libás ínyencséget. Szerencse, hogy már nem volt nálam pénz, ezért nem csábultam el.
Úgy látom, kellőképpen megemlékeztek Szent Mrtonról. No meg a libákról…
Igen, sok minden ismerős volt számomra. A kedvenceim viszont a hétköznapi apróságok, kettétépett mozijegy, bádog bérlettartó, deszertesdobozok, ilyesmi. Olyan jót nosztalgiáztam!
Hát igen, ott nagyon sok kisebb nagyobb kincset lehet felfedezni.
A Retro kiállítás a kedvenceim közé tartozik, még bennem is nosztalgikus érzést kelt.
Amikor ott jártunk, a pincébe lévő tévékben gyerekkorom reklámjai mentek végtelenítve (nem volt sok), ilyen volt a pécsi kesztyű, meg valami biztosítás Kaló Flórián hangján.
A szobák berendezése is igen élethű, emlékszem otthon is volt pálmafás poszter a falon, meg kacsintós toll stb; meg az "automata mosógép előjegyzésre" tábla a háztartási vagy vegyesboltban kicsit eszembe juttatta a hiánygazdaságot.
Adott egy özvegy nő és egy özvegy férfi - együtt közel százhúsz évesek -, akik, míg éltek házastársaik, közeli barátságot ápoltak, viszonylag jól ismerik egymást. A nő, miközben felszámolja addigi életét és a napfényes Floridába készül költözni, megjelenik a férfi és házassági ajánlatot tesz.
Egészen elképesztő indokokkal áll elő, mitől is oly nagyszerű és racionális döntés a leánykérés. Ez már önmagában számtalan szellemes szituáció forrása lehetne, de gyorsan hozzáteszem, a férfit Kern András, a nőt Hernádi Judit alakítja, ketten brillíroznak a hódító és óvatosan visszautasító szerepekben.
Nincs nagy alakítás, magukat adják a közönség legnagyobb örömére, a férfi nagyon kernes, a nő nagyon hernádis és ettől még jobban szerethető és szórakoztató a darab. Hullanak a poénok tolakodás, erőlködés nélkül, annyira laza és könnyed, látszik, hogy komoly életmű van mindkét színész mögött, öröm játék, nekik is, nekünk is. Hernádi minden porcikája, flegmasága, nőiessége a visszafogottság ellenére is lenyűgözött, Kern fanyarsága szintúgy. Illetve a két költöztető munkás, akik mindig láb alatt voltak, de jelenlétükkel további vidám helyzeteket teremtettek.
Tegnap egy nyugdíjasklubbal Szentendrére látogattunk. Nem volt túl sok határozott célunk, hiszen ott minden második ház múzeum, templom vagy vendéglő, valamelyik majdcsak megtetszik. Végül három maradt fenn a rostán, igaz, a harmadikat csak én néztem meg.
Az első a Mikrocsodák Múzeuma, ezt még otthon kinéztük magunknak. Ez magánmúzeum, szerencsére nem foglal egy nagy helyet a kiállítás, csak akkora volt, mint egy átlagos szoba. Bevallom, eleinte csak a kuriózumot láttam benne, de később rájöttem, hogy nem az, illetve nem csak az. Igaz, a kiállított tárgyak olyan cseppek voltak, hogy csak mikroszkóp alatt láthattuk őket, de attól még igazi művészeti alkotások voltak. Csak egy-kettőt említek. Volt egy sakktábla, figurákkal, akkora, hogy egy gombostű fején nézhettük meg. A bemutatott állás egy létező nagymesteri játszma volt, de már nem emlékszem, kié. Láttam egy Lincoln szobrot, kökény magjából kifaragva. A világ legkisebb könyvét, aminek a hossza 0,6 mm, persze kézzel írva, Tarasz Sevcsenko költeményeit tartalmazta. A könyvet pókhálóval fűzték össze. Egy szépséges, japán stílusú kép virágzó almaágról stílszerűen egy félbevágott alma magján. Volt félbevágott mákszem is, ez fecskefészek alapját képezte. A csöpp tárgyak nagy része aranyból készült, de szerintem az összes műve elkészítése után az egy grammból még maradt is.
Következett a Kovács Margit Múzeum, ott is sok szép dolgot láttam. Bevallom, az én kedvenceim azok a szobrok volta, amik alig-alig voltak kifestve, ezeket sokkal kifejezőbbeknek találtam. Ott volt régi kedvencem, az Esőleső, és mintegy kiegészítéséül a Kenyérszegő. Találtam egy Borvitéz címűt is, erről gyanítom, hogy inkább Bor vitéz lehet, és az Arany János ballada ihlette.
A következő kiállításra már egyedül mentem el, a többieket a Marcipánmúzeum érdekelte, én inkább a Retro kiállítást néztem meg. Mosolyogtam, mert a ház előtt egy kis Polski állt, arra volt rátéve a múzeumot jelző tábla. Hosszú lenne felsorolni, mi mindent láttam, inkább úgy mondanám, hogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek általam jól ismert és kedvelt használati, illetve dísztárgyai. A ház udvarán 10-12 kitűnő állapotban lévő autó állít, egyik-másikba bele is lehetett ülni. Volt egy régi busz is, abba is be lehetett menni. Egy fiókos szekrényben olyasmi papírokat láttam, ami szintén ismerős volt: útlevelet, mozi, illetve buszjegyet, bérletet.
Befejezem, csak a három kedvencemet említem még: egy négylevelű lóhere alakú lottó gyűjtőládát, egy újságospavilont, és egy utcai mérleget. Ez utóbbira ráfért volna némi festés.
Ami nagyon tetszett: mindhjárom helyen udvariasak és a témához értők voltak a múzeum alkalmazottjai. Igaz, a háromból kettő magánmúzeum volt.
