Ha meg Mustaine hirtelen visszavenné Martyt, Ellefsont és Menzát, aztán lemezt csinálnának, akkor azon rinyálna itt mindenki, hogy "ááááááá, gyerekek, ez már nem olyan jó, mint régen, hát hol van ez a Countdownhoz képest?, ezért kár volt összejönni, vén faszok" satöbbi.
Épp megint lement az új lemez. A Bodies kezd a kedvencem lenni, ott például igencsak Friedman-szerű a szóló, kimondottan az ő stílusában fogantak a dallamok. Merthogy jó dallamos a szóló.
Pitrellit én sem bírtam soha, bár Alice Cooper zenekarában nem volt rossz annak idején, és fazonilag is illett oda. Aztán az első nagy pofon tőle a Savatage-beli szereplése volt, unott pofával játszotta Criss Oliva szólóit; aztán a Rude awakening sem kápráztatott el, Marty szólóit sem tudta úgy hozni, sokszor olyan érzésem volt, hogy kamu szólókat tol. Glen Droverrel sem voltam kibékülve és Broderick sem tetszi-zavaró ez a dallamtalan, stílustalan tekerés. Lerágott csont, de a legsikeresebb felállást nem tudja senki felülmúlni.
Én is voltam a 2001-es koncerten és Pitrelli szerintem is király. Nem volt hiányérzetem. Egyébként játszott Joe Lynn Turner 1, vagy 2 lemezén is, és nagyon jól megy neki ez a slágeres-bluesrockos vonal is.
"Ott volt Vinnie Colaiuta. Egész jól nyomta a TSHF-en. Aztán kidobta." colaiuta sosem volt tagja a zenekarnak
colaiuta egyebkent a vilag egyik legjobb jazz-jazzrock dobosa zappanal kezdte, jelenleg sting dobosa es kb 100 lemezen dobolt vendegzeneszkent felesleges sorolni, kiknel
ez az "egesz jol nyomta" aranyos volt kb olyan szinten degradaltad le, mint pitrellit :o)))
Jogos. Pitrellit tényleg leírtam jó "gyorsan". Lehet jó gitáros, mert nem az elsők vagytok, akik véditek. Megadeth-en kívüli munkáját nem ismerem. Ha ennyire ász a csávó, lehet bepótolom. De amit a vörös démon mellett alakított, az 0. Rude Awakening és egyén koncertanyagok sem győztek meg. A régi szólókat se jól adta vissza.
Lehet csak Mustaine nehéz természete miatt nem tudott kibontakozni. De ilyen munkát Pitrelli helyében nem adtam volna ki a kezem közül. Vagy csak olyan drágán, hogy Mustaine papának nincs/nem lesz annyi pénze. Dave-nek meg már születése óta csak rossz korszaka van. Kezdve a gyerekkori neveltetési élményeivel, aztán a fiatalkori kokózás, 'talicskából kirúgás, elvonóról ki/be. De akkor Jeff Young vagy a Marty gyerek, Nick Menza hogyan tudott kibontakozni?
Eleve azt sem értem, hogy Dave bá' mi a faszért cserélgeti a zenészeket. Ott volt Vinnie Colaiuta. Egész jól nyomta a TSHF-en. Aztán kidobta. Az nem indok, hogy csak vendégzenész. Ha jó, miért ne maradhatna? De Glen Drover sem volt igazából rossz. Broderick jobb, de az albumon mégse remekel. Virtuózak a szólói, teker ezerrel, becsülettel, mégis unalmas. Róla legalább biztosan tudom, hogy nem az ő hibája. Basszer az szinte mindegy ki. Bár Ellefsont meg kellett volna becsülni, emberileg, nótaírásügyileg sokat segített Dévnek.
Azt sem tudom, Mustaine hogyan írja a dobrészeket. Azt mondja magáról, hogy dobolni nem tud. De akkor hogy? A RIP dobügyileg is milyen királyság már. Nick Menza meg sorra azt nyilatkozza, hogy minden hangot úgy/akkor ütött, ahogy Mustaine akarta. 0 beleszólása volt.
Az albumokat igenis össze kell hasonlítani. Tudni kell, honnan jött az ember és hová kell még fejlődni, mi változott. Terel vörös ődémonsága.
(Ha olyan jó lenne ez az Endgame, akkor azt mondaná róla, hogy a legjobb. A véleményem eddig az albumról nem hogy javul a hallgatások számának növekedésével, hanem csak egyre rosszabb lesz. Persze ez csak lábjegyzetes megjegyzés. Mint már írtam, kell legalább 2 év, hogy tárgyilagosan meg lehessen ítélni. Összevetni, ki-miért, mennyit hallgatta, milyen gyorsan unta/nem unta meg. UA-ról lenne érdemes ennyi idő távlatól bírálatot mondani, megvitatni. Persze az UA az új album fényében nem nagyon érdekel most senkit).
na, a "rászt-in-písz-ezésben" mindig nagyon következetes! :)))
ja, amúgy a lemez borítója, belső "részei" nekem is nagyon tetszenek. sőt, a rajta lévő zene is bőven kielégítő. sokkal rosszabbra számítottam az előzetesek alapján, hogy őszinte legyek. eddig kellemes csalódás az album. jó anyagnak ígérkezik, de azért egy kis idő kell a bátrabb, velősebb vélemény nyílvánításhoz nálam. ez még csak az ízlelgetés, "rágás" folyamata, az emésztés, felszívódás odébb van. :)))) nézegetem a cd könyvet, olvasgatom a szövegeket. egyelőre ennyi.
a megadeth honlapon van kirakva szept. 15-i dátummal egy metalheadz rádió show interjú mustaine-el, amben rögtön az elején azzal nyit a válaszadáskor, h nagyon nehéz az albumokat összehasonlítani, és hogy tulajdonképpen nem is túl sportszerű dolog, mert olyan az kb. mint amikor gyerekeket próbál az ember összehasonlítani.
na, itt úgy gondolom, h mustaine egyből ellentmondásba is kerül nem is olyan régi nyilatkozataival az új album megjelenése előtt, amikor olyanokat mondott, h a RIP óta ez a legjobb lemez, meg karrierje lemezét sikerült megcsinálni. ugyanis ezzel egyértelműen korábbi lemezekhez hasonlítva "merte" kimondani ezen mondatait.
akkor kérdezem én, dave, nem vesztetteted el egy kicsit a következetességedet ezen a vonalon? :))))))) sebaj, tudjuk ő ilyen, ezen már nem is kéne csodálkozni...
Meghallgattam, persze. Olyan élmény volt, mikor nézem a Lokit. Szurkoló vagyok régóta, nagyon bírom, szeretem, szép emlékek, OK, csak közben nézem az angol és spanyol bajnokságot is, majd ezek után visszakapcsolok a magyarra... Szóval ilyesmi.
Nem keverném a korszakokat a játékstílussal. Marty zenei világa, stílusa egyedülálló, a keleties dallamai, figurái, trükkjei tették őt utánozhatatlanná. Ebből a szempontból nézve tökmindegy, milyen lemezeken szerepelt(ek). Polandnak is egész egyedi hangzása van, de ma már nem rajongok érte túlzottan. Young és Drover pedig egy jómunkásember, semmi több. Más kor gyermekei, de a maguk idejében jókor jó helyen voltak, ennyi. Broderickben már van kreativitás is, bízom benne, hogy a jövőben ezt ki is tudja majd bontakoztatni (a YouTube-on látható klasszikus darabokat bemutató videói alapján a srác nagyon sokoldalú zenész lehet, majd meglátjuk, mit fog ebből felszínre hozni később). Visszatérve Marty-ra, sajnos neki is van pár zenei tévedése, bármekkora zseni is. Kell mellé egy Mustaine.
Nekem semmi bajom nem volt koncerten sem Pitrellivel, sem Droverrel. Azzal sem, ahogy a Marty-szólókat játszották.
Egyébként Marty isten meg minden, tényleg zseniális, kiemelkedő gitáros satöbbi-satöbbi, de kicsit hajlamosak vagyunk túldimenzionálni itt azért, mert ő játszott a Megadethben a legjobb korszakban. Azért előtte Chris Polanddel meg Jeff Younggal is készült három hibátlan album... A Risk pedig annak ellenére lett olyan, amilyen, hogy ő gitározott.
Annyiban kiegészítem a Pitrelli-témát, hogy Marty dogait ő sem tudta tökéletesen prezentálni, mint ahogy Glen Drover sem. Ehhez kellett most Chris, neki megy szerencsére, de Marty akkor is külön kategória.
Pitrelli nagyon jó gitáros, lehet, hogy nem a legjobban passzol a Megadethbe, de tehetsége nyilvánvaló. Nekem Dee Snider oldalán tetszett legjobban, az első Widowmaker lemezen. Nagyon nagy szólókat nyom azon a lemezen.
Pitrelli talán egyetlen Megadeth dalban volt társszerző, nem a legjobb korszakban játszott a csapatban, de a Rude Awakening koncertanyag éppenséggel nem tehetséghiányról árulkodik, a képességeiről meg a saját füleimmel győződtem meg, amikor a mostani Dieselben, az akkori E-Klubban a Savatage soraiban akkora szólót nyomott, hogy ma is libabőrös leszek, ha csak rá gondolok.
Életem egyik legjobb gitárszólóját hallottam ott, pedig jártam már néhány koncerten.
Nekem meg pont az ellenkező a véleményem a dalokról, mint neked. Pl. a Head Crusher talán az egyetlen, ami ér valamit az albumon. Szerintem.
Abban viszont egyetértünk, hogy jobb lenne 4-5 évente. UA, Endgame nem lenne rossz, ha dolgozott volna még velük. De a TSHF-et is még jobbra lehetett volna gyúrni (és Poland suxxx), akárcsak a TWNAH-t (Pitrelli sem volt valami nagy gitáros szegényke). Nem kéne elsietni. Csak legyen normális. Az ötlet mindig megvan, de a kivitelezés mindig gyengélkedik.
Ezzel szemben a RIP és a CTE esetében már a kidolgozottság hallatán kész az ember. Ha még meg sem nézte a dalok zsenialitását.
Én eleve szeretem az instrumentális zenét, így aztán nagyon bejön, hogy ez a lemez is így indul. A So Far is azonnal lehengerelt az Into The Lungs Of Hellel annak idején. Úgy 19 éve...
Jól van ez az album kitalálva, mindenkinek más tetszik. Nekem pont azok jöttek be eddig, ami neked nem ... :( Így elsőre a „This day we fight! „ számomra tökéletes. Te is találtál rajta kedvedre valót, és én is. :) Persze több meghallgatás után nekem is szokott a tetszési sorrend változni, majd meglátjuk. Jó munkát végzett Dave mester :D
/Most mindenki zenét hallgat, azért nincsenek itt :D/
de nagy a csönd, csak nem mindenki BL-t néz, vagy hallgatja az új lemezt?! :DDD
nekem ma érkezett meg postán az új album. vélemény: egész jó, így kétszeri meghallgatásra. tetszenek a dallamok a refrénekben, majdnem minden számnál valami van, ami egyből megfog. azt viszont továbbra is tartom, h a headcrusher a leggagyibb az egész albumon. aztán meg a második dal, a this day we fight! kicsit az az érzésem ennél, h túl nagyot akartak vele dörrenteni, aztán a visszájára sült el. akkor az UA nyitódala fényévekkel jobb, sőt!
a bodies-t, a 44 minutes-et, a bite the hand-et, the hardest part of-ot, edgame-et külön kiemelném, de a maradék is tetszik. remélem később is fog, és nem az lesz, mint az UA-nál,, h nagyon hamar unalmassá, üressé vált.
én azt mondanám, h talán 4-5 évente kéne mustaine-nak is lemezt kiadni, mert azért az UA-ból meg ebből egy nagyon erős lemezt ki lehetne állítani.
