Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van. Persze igaz hogy úgy látszik hogy nincs. Úgy érezzük, mert igen sok fájdalommal és bosszúsággal kell szembe néznünk. Isten két féle vagy sok féle utat termetett volna, szerintem teljessen lényegtelen, hiszen mindössze csak példázni szerettem volna a szóval hogy kétféle út közűl kell választanunk. Persze ettől függetlenűl a Teremtő számtalan leágazást is teremtehetett, hogy az ember úgy érezze hogy számtalan út közűl vákaszthat magának megfelelőt. Ha pedig adott az ember számára a választási lehetőség, akkor elmondhatjuk hogy igen is létezik az emberi szabad-akarat. 1. Az álltalatok feltett kérdések és válaszok bizonyos szempontból egyértelműek és talán igaznak is érezhetőek. Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta, igy az emberek töbsége jogossan mondhatja azt hogy nincs szabad akarat. De ujra azt kell mondanom hogy képzeljük magunkat az Úr helyébe, és a teremtési korszakba. Ha nekünk kellett volna embert termteni, asszonyt és férfit, akkor mi hogyan tettük volna? Vegyük figyelembe a tényt hogy az emberi mivoltot nem a test megalkotása, hanem a lélek, az elme, és a szeretet megalkotása motiválja. Vagyis ahhoz hogy emberekké legyünk, elöször a láthatatlan szeretetet, az elme gondolatait, az érzelmeket kell megteremtenünk. Vajon mi ezt hogyantettük volna jobban mint Isten? Gondolt valaki arra hogy az Úr előbb a láthatatlan erőforrásainkat teremtette meg? A test megteremtése egy istennek nem téma, ha a hatalmát nézzük. De azt bátran állithatom hogy erejét meghaladva, kellett Istennek megalkotnia majd 6000 éven át az emberi belső értékeket. Az ember gondolkodó lény, melyet Istennek köszönhetünk. A gondolataink nem azért élnek bennünk mert mi létezünk, hanem azért mert isten az elménkbe helyzte őket. A gondolataink nem a magunk érdeme, hanem Isten az aki létre hozta azokat. Az elme impulzusai szállitják a gondolatainkat egyik helyről a másikra, hogy aztán értemet adhassanak a látott és gondolt dolgokból. Az elme gondolatai hozzák létre a testünkben az érzelmeink dömpingjét A gondolataink álltal nem csak érezni de megérezni vagy ráérezni is képessek vagyunk, bizonyos dolgokra. Isten teremtett belénk jó és rossz gondolatot egyformán. Belénk ülltette hogy felismerjük a dolgok értemét és lényegét. Hogy mért oly nehéz elhinni a szabadakarat létét? Mert igen bonyolult rendszerrel teremtette meg az Úr a lélek , vagyis a gondolat menetet. Az ember sok féleképpen értelmezi a benne kialakúlt gondolat menetet, és érzelem világot. Hogy mért? A válasz egyszerű, és igen megdöbbentő. A jó dolgok és a jó gondolatok közt mindig benne van az amit nem szeretünk. Ez pedig a rossz!!! Ugyanis isten mindent úgy teremtett hogy minden jóban legyen valami rossz is. És minden rosszben legyen valami jó is!! Ez a tény bizonyság arra hogy az embernek több választási lehetősége is van az életben. És bizonyság arra is hogy nem minden ember rossz aki rosszat tessz! Mért is? Azért mert ami számunkra rossz, az értelem szerűen másnak akár javára is válhat és akár jótéteménye is származhat rosznak hitt cselekedeteiből. A töménytelen emberi választási lehetőségek a bizonyságai : hogy az ember szabad akarattal lett teremtve.Isten pedig pontossan ezért többé már nem cselekedeteink szerint fog megitélni bennünket hanem hit álltal hitből. Persze ez egy másik téma.
Tudod nagyon jól, hogy nem mindig oldható meg munkakereséssel valakinek a dolga. Adott esetben ha nem megy lopni,. akkor meghal a gyerek éhen, és akkor a gyilkosságot varrod a nyakába mert benne van a tízparancsolatban?
"Az egyik tolvaj ugyan lop, de míg egy üzletet megkárosít, gyermekének életét menti meg. Most melyik cselekedete alapján ítéled meg jónak vagy gonosznak?"
A 10 parancsolatban tudtommal benne van az hogy NE LOPJ! Tehát rosszul cselekedett. Jól akkor jár el a tolvaj, ha elmegy dolgozni. :)))
A fogyasztói társadalomnak a fogyasztás a mozgatórugója. Ernnek kiszolgálását manipulálhatják, egész iparággal akár, de manipulációnak inkább akkor nevezném, ha a megvásárolt termékek minősége nem felel meg a felkínált minőséggel. Hogy valaki akkor is megvesz egy terméket, amikor pillanatnyilag nincs rá szüksége, az abból a biztonság utáni vágyból fakad, amelyből a jövőkép megrajzolódik, a holnap is a fogyasztását ellátni tudja.
Azt nem igen hiszem, hogy arra alapozni tudnának iparágat, hogy valaki a reklám hatására akkor is megvesz valamit, ha semmi szüksége sem most, sem holnap nem lesz rá. Részt vettem üzleti reklám készítésében és az a tapasztalatom, hogy akármilyen jó reklámot is csinálnak, ha nincs rá szüksége az embereknek, nem lesz eredményes.
A reklám nem egy misztikus, önérvényes valami, ami mindenkit átvágva dicsőségesen nyomul előre a történelem útvesztőiben. Megvannak a gyökerei az emberek szükségleteiben, és annak eltalálása az igazi eredményt fog szülni akkor is, ha nincs a reklámnak még manipulatív jellege sem.
Isten kétféle utat termetett. A jót és a rosszatt. És teremtett hozzá nekünk szabad akaratot, hogy döntsünk, válaszunk, és tanuljunk az életben a jóból és rosszból.
Isten nem teremtett kétféle utat. Sokféle utat teremtett, mint ahogyan sokféle fa és sokféle állat is van. Minden ember egy-egy külön út. Ezeknek jóra és rosszra csoportosítása nem az Isten követelménye, hanem az emberi elme sajátja. Vesz az egyén egy mintát, egy példát, egy tekintélyt, ami vagy aki meghatározza a "jót", és elkezdi ehhez hasonlítani az dolgokat. Így válogatja az elme az eseményeket jóra és rosszra, de ebből hiányzik az értelem, amely az eseményeket folyamatainak összefüggéseiben láthatná. Akkor a jóra és rosszra csoportosítás sokkal összetettebbé válna, mivel egy eseménynek több hatása is lehet, amelyek közül egyesek jók, mások rosszak. Az egyik tolvaj ugyan lop, de míg egy üzletet megkárosít, gyermekének életét menti meg. Most melyik cselekedete alapján ítéled meg jónak vagy gonosznak?
A vallások, a hitrendszerek, az eszmerendszerek, a programajánlatok tele vannak mintával és példamutatással a jóról és rosszról, veszélyesebbje a hamisan jónak és rossznak megkülönböztetett mintákat, elveket és szabályokat Istentől eredendőnek állítja be. Mivel az élet változó, egy merev minta, szabályrendszer, vagy elvi skatulya képtelen követni az állandó alakulást, a jó rosszra, a rossz jóra változik. Ezért Jézus nem adott konkrét mintát a jóról és rosszról, hanem ránkbízta az igazság keresését, amelynek segítségével az élet megértésével a jó és a rossz közötti különbséget helyesen tudja valaki megállapítani. Éber elme, értelem és bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a jót a rossztól ne hamis minták, szabályok és törvények segítségével határozzuk meg, hanem az élet jelenének követelményei, feltételei és folyamatai alapján.
A megadott minta, szabály vagy törvény alapján felkínált választási jog (szabad akarat) hasonlóképpen hamis, mint maga az elv, amit mellé kínálnak a jó és rossz megkülönböztetéséhez. Az egyén félrevezetését eredményezi annak látszatával, mintha a választási joga alapján valamilyen szabadsággal rendelkezne. Ugyanakkor
fel nem merül a valódi szabadság kérdése, ami nem választásban, hanem az ember képességeinek, adottságainak és életfeltételeinek szabad gyakorlásában rejlene. Ezt nem kell választani az embernek, hiszen képességei és jellegzetességei, erőforrásai és szükségletei adottak, nem választhatóan. Az igazi szabadság tehát nem választás kérdése, hanem korlátozás kérdése, mert akinek képességei és létfeltételei meg vannak szorítva, akármilyíen választást kínálnak fel neki egy kitalált jó és rossz között, valójában béklyók között tengődik.
Végül is akkor minden gombnyomás kérdése? Akkor azért kell küzdeni, hogy melyik gombot, kiét és ki nyomja meg.
Szerintem a manipuláció kétoldalú dolog. Egyszer dolgozni kezd a manipulátor, aztán a manipulált meg elfogadja hit által. A "tömeghatás" működik, de csak azok között, akik azt hagyják érvényesülni. A trükkök pedig csak újszülöttek között jönnek be, mivel egy újszülöttnek minden trükk új.
” Az Úr teremtette a világosságot, és a sötétséget, Ő szerez békességet, és Ő az, aki megteremtette a rosszat és a gonoszságot.” /. Ézsaiás 45: 7 / Mégis az ember mit tehet elenne?? Semit! Szabad akarat? Létezik? igen létezik! Isten kétféle utat termetett. A jót és a rosszatt. És teremtett hozzá nekünk szabad akaratot, hogy döntsünk, válaszunk, és tanuljunk az életben a jóból és rosszból. Aki nem ért velem egyett az képzelje magát Isten helyébe. Vajon az ember hogyan termtette volna meg a szabad akarat létét? Egyértelmű hogy nem lenne szabad akaratunk, ha nem ismerhetnénk a jó és a rossz közötti különbséget. Isten az emberi elme jóra irányuló felfogó képességért teremtett rosszat, és nem gonoszságból. Ugyanis a sok rossz mellé sok jót is teremtett. Hogy megvan e irva a jövönk? Igen bizonyos szempontból nézve meg van irva. Viszont minden ember számára két utat jelölt illetve irt meg az Isten. S mivel szabadon dönthetünk két út közti életvitelből, igy az ember szabad akaratából dönthet. Tehát van szabad akarat! Az Úr ítélete elsősorban abból áll, hogy meg méri az ember erejét, és a szeretetre való hajlamát. / 1 Korinthus 2: 14 /
Nos, ellent kell, hogy mondjak neked, mert létezik a manipulálásnak ilyen megnyilvánulása, a reklám így működik. Amikor sokan, sokszor mondják ugyanazt, akkor a kiszemelt áldozat, egy idő után már nem hangoztatja az ellenkező véleményét, mert elbizonytalanodik. Ennek egyszerű a trükkje: olyan szempontok alapján közelítik meg a kérdést, amiben minden ember bizonytalan, pl. létbizonytalanság, egzisztencia, anyagi helyzet és még sok más. Egész iparág épül erre. A személyes bátorság hiánya és a kiállás hiánya valóban alapot szolgáltat, de ezt is elő lehet idézni BÁRKIben!!! (csak a megfelelő gombot kell nyomni)
Mondhatja nekem akárki, hogy finom az a leves, ha nekem nem ízlik
Hát itt tévedsz.
Ha sokáig mondják és sokan ,hogy finom a leves, egyszer csak elkezd neked is ízleni.
Átvitt értelemben ilyen az antiszemitizmus is.
A koreai háború idején lett ismert az "agymosás"-nak elnevezett pszichológiai technika.
Folyamatosan "szemináriumokat" tartottak a káros kapitalizmusról és a hasznos kommunizmusról.
Aztán ezek a katonák hadifogolycsere során hazakerültek.
Egyszer csak elkezdtek kommunista elveket vallani és baloldali szervezetekhez csatlakozni.
Az emberek, ritka kivételtől eltekintve pár hónap alatt "átállíthatók" egy hiedelem rendszerre, ha a környezetükben mindenki azonos nézeteket vall. (Csányi Vilmos)
Ez a közösség ereje.
Ne egyél egyedül hanem társaságban, jobban fog ízleni az étel.
Kedves Ati356
Szíves invitálásod ellenére én inkább maradnék a saját tempómnál. :) Annál is inkább mivel a „tudati paradoxon” nem az a kategória amit első olvasatra könnyű lenne megérteni. A topicnyitód meghatározását azért neveztem „tudatinak”, mivel az logikailag valóban nem egyszerűen megfogható. Ennek a látszatellentmondásnak a feloldásának valójában az ember saját tudatában, önnönmaga által felállított akadályai képezik gátját. Hogy mindezt jobban megértsük feltétlenül szükségünk van az ember, a hit és az Isten kapcsolatának jobb megértésére. Ezt persze a racionalista „észember” típusának nem könnyű megtennie. Ebben a megértésben szeretnék segítségedre lenni a saját példámon keresztül,hogy végül a megoldásra vonatkozóan egy viszonylag emészthető példával szolgáljak. Először is az ember és a világ viszonyával kell tisztában lennünk. Az emberiség a történelme folyamán elsősorban két utat választott a környező világ megismerésére.Az egyik a fizikai, a másik a mentális,lelki megtapasztalás útja.A fizikai út a racionális ember elsősorban a fizikai megtapasztalásokon és kísérleteken alapuló útja. A mentális,lelki út pedig mindazt a megtapasztalást jelenti ami a fizikai megtapasztaláson kívül esik. Ez az út a pusztán fizikai megtapasztalás hitelességét elfogadó embereknek nehezen értelmezhető, hiszen magát a lelket, vagy a tudatot is csak spekulatív módon képesek meghatározni. Úgy tudom hogy a „tudományos meghatározás”szerint a lélek meg a tudat nem más,mint bizonyos bonyolult kémiai folyamatok produktuma.
De még ha valamilyen képlettel le is tudnánk azt írni általánosságban hogy mi a tudat, az egyéni szubjektum meghatározásánál már minden bizonnyal bajban lennénk. Ugyanis a
saját „én tudat” az, aminek a létezése mindenkinek a legnagyobb fejtörést okozza. Hisz
magát a Tudatot még „viszonylag könnyű” :) értelmezni, de vajon hogyan viszonyuljunk
saját tudatunkhoz? Ugyan mi lehet az a fizikai törvényszerűség, ami előírta hogy Én, mint
X. Y., és itt most mindenki képzelje bele magát X. Y. személyébe, hogy nekem pont most és pont ekkor kellett hogy megszülessek. Nem máskor és nem valamelyik másik ember bőrében abból a sok milliárdból, aki előttem megszületett. Ez az a igazi paradoxon aminek a megválaszolására a modern tudományok eszközeivel valószínűleg sohasem leszünk képesek. Az a helyzet, hogy van két különböző tapasztalati alapokon nyugvó világnézet amiből az egyiknek a követőit,bár ezt nem tartom teljesen pontos meghatározásnak,nevezzük őket az egyszerűség kedvéért materialistáknak, a többieket pedig szintén hibásan túlzó leegyszerűsítő módon idealistáknak. Ebbe a második kategóriába ugyanis nem teljesen helyesen nem csak a teistákat, hanem azokat az un. alternatív gondolkodókat is sorolom mint pld. itt a fórumon Maaancust, aki bár nem hisz Isten létezésében mégis hihetetlenül fogékony a mentális,lelki tapasztalás iránt. A különbség a teisták és a Maaancushoz hasonló alternatív gondolkodók között elsősorban abban rejlik, hogy míg pld. a teisták az olyan általam is maradandónak ítélt értékeket mint a Jóságot és a Szeretetet elsősorban Istentől eredeztetik,addig az alternatívok mindezt nem kötik Isteni individuumhoz, de pld. ezen értékek erejét maguk is érzik és világnézetük kialakításában ezek az értékek szintén meghatározó szerepet játszanak.Nálam ennek a gondolkodásmódnak megvan az a különleges erénye is hogy ezeket az értékeket önmagukban, önmagukért becsüli és nem pedig azért mert hogy Istenhez, mint megfellebbezhetetlen tekintélyhez vannak kapcsolva ezek a fogalmak. Számomra viszont ezek a fogalmak Isten lényegét jelentik tehát én ezt ugyanúgy tekintem mintha tudat alatt valaki velem közös értékrendet vallana. Hogy az eredeti gondolatsorhoz visszatérjek a főbb problémát ott látom a két világnézeti tapasztalati mód kapcsán hogy e két világszemlélet között igazából csak egyirányú átjárás tapasztalható.
Például én képesnek tartom magam az oda-vissza történő átjárásra, tudom ateista materialista szemmel,ezen érvrendszer fegyvereivel felszerelkezve és a mentális,lelki világ tapasztalatával együtt is szemlélni a világot.Ez a fajta gondolati átjárás viszont a fizikai tapasztalást egyedül üdvözítő emberek körében viszont alig fellelhető mert mikor érvrendszerükkel a mentális,lelki világ határaihoz érnek, akkor a saját maguk által felállított korlátaikba ütköznek. Persze vannak olyan vakhitű hívők a másik táborban is akik eleve bizonyos dogmák közé születtek, számukra sem mondanak semmit a racionalista világnak az érvei, ők életük végéig a saját dogmáik foglyai maradnak. De hogy arra visszatérjek hogy egy „racionalista észember” mint amilyennek magam is tartom magam hogyan jut el a másik világnézet megtapasztalásáig hogy erre a kérdésre megválaszoljak előbb fel kell tenni magunknak az Élet talán legnagyobb kérdését, mégpedig azt hogy: MI AZ ÉLET ÉRTELME? Amíg ezt a főkérdést meg nem
válaszoljuk magunknak addig nem is kívánom folytatni a már eddig is a topic kereteit
feszegető fejtegetésemet. Bár tudom hogy erről a kérdésről egy másik topicban már régóta folyik az eszmecsere, de ennek a kérdésnek legalább néhány szóban való megválaszolása a későbbiek folyamán még ezen topic főtémájára adott válaszomnál is különös erejű hatást fog gyakorolni. Úgyhogy kedves Ati356, várom a válaszodat a kérdésre mielőtt továbblépnék a gondolatmenetemben. :)
Odáig teljesen rendben van amit mondasz, hogy addíg amíg rabságban van valami nem lehet szabad.
A probléma azonban annak meghatározásában rejlik, hogy ki mit nevez rabságnak, ki kinek van rabságában, és kinek mije van rabságban.
Konkrétan. Hogy te mit tartasz bűnnek, gonosznak vagy hamisnak, azt többféle módon is megítélheted. Például veszel egy szent könyvet és előírásai, törvényei alapján nevezel valamit bűnösnek, vagy gonosznak. Ugyanez történik akkor is, ha erre a célra egy tekintély szavait, egy igehirdető vagy elöljáró tanításait, egy vallás szabályait veszel alapul. A közös ezekben a módszerekben az az alapvetően hibás eljárás, hogy a "bűn" és a "gonosz" megítélését helyetted másvalakire, vagy más valamire bízod, és te ezt vakon elfogadod. Különösen veszélyes a módszer, ha a megítélésnek isteni eredetet tulajdonítasz.
Például senkit nem melengetett bűnben az anyja, kivéve Dávidot, aki erről saját szavaival is bizonyságot tett. Őt bűnben melengette az anyja.
A probléma tehát abban rejlik, hogy milyen módon teszünk különbséget jó és gonosz, szent és bűnös között.
Mivel értelem nélkül bárkinél a jó és gonosz közötti különbségtétel megtéveszthető, a tudatlan és balga embereknél a jó és gonosz közötti különbséget mindig helyettük végzik el. Ezt használják ki azok a tanítók, elöljárók, vezetők és tekintélyek, akik azzal a ccéllal állnak elő, hogy megmondják, mi a jó és mi a gonosz, különösen azzal az indoklással alátámasztva, hogy természetesen a megkülönböztetés istentől származik.
Mivel helyes döntést az ember helyett mások soha nem tudnak hozni, csak ideiglenes eredményekkel tudnak befolyást nyerni, az ember folyamatosan korlátok közé szorul, hibás döntéseket hajt végre, és kijavíthatatlan károkat teremt. Hogy helyes döntést tudjon az ember alkotni, ahhoz önmagának kellene foglalkozni annak megértésével amiben él, amilyen körülmények közé kerül, tehát magára a környezetre kell figyelni döntéshozáskor, nem pedig azok tanácsaira, akik egyébként sincsenek valóban tisztában élethelyzetével.
A gondolkodás felébredése mellett az egyén a jó és gonosz közötti különbségtételt nem törvények alapján, hanem az élet megértése alapján fogja helyesen megalkotni. Jézus valójában ennek felismerésére buzdított, ezért ő nem fogalmazott meg konkrét bűnöket, hanem a jó és gonosz közötti helyes döntés meghozatalát az igazság keresésére bízta. Mert az igazság felismerésével eldől a jó és gonosz közötti különbség is. Ezért mondja Jézus, hogy ha megismered az igazságot szabaddá tesz, mivel a jó és gonosz közötti hamis különbségtétel az ember életét komoly rabságban képes tartani.
A keresztény megítélés például nem az igazság felismerésétől, hanem egy szentnek kinyilatkoztatott könyv előírásaiból és szabályaiból veszi a különbségtétel alapjait. Mivel ez azt az irányt követi, hogy az ember ne saját maga jusson el a jó és gonosz közötti különbségtétel helyes döntésére, hanem helyette ezt tegye meg a szent könyv, vagy annak írástudója, a döntés meghozatalát máris mások értelmezései befolyásolják. Nem beszélve arról, hogy a szentnek tekintett könyvben szereplő tévedésekre fényt így senki nem enged deríteni, amely természetesen a megítélés helyességét csak tiovább rombolja.
A keresztény addig nem is beszélhet szabad akaratról, amíg fel nem ismeri az általa elfogadott bűn értelmezésének hibás voltát. (Pál apostol: a bűn kárhoztatása a testben)
Egyetértek. A saját tapasztalat számít. Nem csak ilyesmire gondolok, amiről írsz. Mindenféle tapasztalatra. Az ízektől kezdve a színeken át, mindenre. Mondhatja nekem akárki, hogy finom az a leves, ha nekem nem ízlik. És azt is, hogy micsoda csoda egy vallás ez és ez, ha nekem semmit az ég adta világon nem jelent.
A tapasztalat makacs. Csak addig hagyja magát irányítgatni, amíg be nem teljesedik, úgy, ahogy be kell neki.
Hogy a topic témájánál is maradjunk... semmi sem szabad addig amíg fogságban van. Így az ember akarata sem szabad addig, amíg rabságban van.
Mint ahogy a rab a rácson keresztül, csak egy ablaknyit lát a világból, úgy a bűn is egy ilyen rácsos ablak, ami korlátozza a széttekintést, és így a szabad választást, vagy máskét mondva, a szabadságra szánt akaratot.
A bűn a gonosz, és a hamis szeretete. Ebbe születünk bele, ez a sajátunk, és csak ezt ismerjük, mivel a jóból, és az igazból, ami egyedül Istené, nincs bennünk semmi.("Bűnben melengetett engem az anyám.") Ezért amíg Istent meg nem ismerjük, (meg nem térünk=keressük, a szellemi igazat, és jót) nem tudhatjuk, hogy mi a jó, és az igaz. Tehát választani sem tudunk a jó, és a gonosz, vagy az igaz, és a hamis között, ezért marad a gonosz, és a hamis!
A "sajátomtól" való szabadságban tudom csak akarni az igazat, és a jót. A szabad akarat működésének kezdete az, amikor az ember ellene kezd állni a bűnnek, érdeke ellenére is!
Ha már szabad az akarat, akkor tudja csak az ember meggyűlölni a maga lelkét, az igazság fényénél világosan látva már annak bűnre való javíthatatlan hajlamát. (én tudom miről beszélek!) Természetes, hogy nem a személyeket (apját, anyját, fitestvérét... stb.) kell elhagynia az embernek, hanem az azok bűnös dolgaival való közösséget, és résztvállalást annak, aki igazságban akar járni! Ezekről beszélt Jézus és nem másról Lukács idézetében!
A Biblia "belső jelentésének" megértése valóban fontos. A gyanúm azonban az, hogy amennyire megszűröd a jelentéshordozást könyvenként, nem a saját megértésed alapján teszed, hanem egy külső kinyilatkoztató személy által, azért dobálod ki a hitelre méltatlan iratokat, hogy a végül elfogadott könyveket hasonlóképpen vak hittel fogadd el, mint a keresztények az egész Bibliát. Vagyis szó szerint, meggondolás nélkül. Ez látható az általad leírt Lukács idézetből is (Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom), amelyet szó szerint elfogadtál, pedig Jézus ezt egyáltalán nem mondta. Hasonlót mondhatott, amely belefér abba a "belső jelentésbe" amit Jézus megjelenít: "A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám", de a Lukács féle megfogalmazás ellene mond ennek. Az "inkább szereti" és a "meg nem gyűlöli" között éles különbség van, és a szeretet tanítójának tulajdonított idézet nyílván Lukácsnál téves.
Az Ige azonban nem egy könyv. Az Íge, ha már arra célzol, benne van az életben, minden teremtményének az Istennek, úgy ha az Ígét akarod megismerni, akkor az életre kell odafigyelni. A Szent Könyvek egyike sem tudja az Ígét átadni, mivel pusztán holt betűk halmaza. Egy könyv az Ígéről beszélhet, de az életből tudod valójában megismerni.
Rátérve az asszony engedelmességre kötelezésére.
Pál apostol egyáltalán nem evangéliumi alapokra építve foglalta parancsba az asszony engedelmeskedését, ahogyan azt te vélted a hozzászólásodban. Pál nem is ismerte az evangéliumokat, ráadásul egyértelműen meg is fogalmazta, miért tekinti az asszonyt alacsonyabbrendűnek mint a férfit, és ezt Mózseből vett tanítással támasztotta hibásan alá:
1 Tim 2,14:
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett
Hogy ti közöttetek működő kapcsolat volt 36 éven keresztül, ez egész biztosan a köztetek működő valódi megértés eredménye, nem pedig az asszony mindenben való engedelmeskedésre kötelezésének az eredménye. Mivel a férj uralkodása az asszonyon az átok, egész biztos, hogy nem az uralkodás megvalósítása tette tartóssá a kapcsolatotok:
1 Mózes 3,16:
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad
Igen, az embernek, saját magának bizonyíték a tapasztalat. Mások felé pedig működésbe lép a bizalom, hogy a tapasztalatát hitelre méltónak nevezzék. Ez az a pont, ami hitnek és kihasználásnak alapja, ez az a pont, amikor az embernél nem mindegy, hogy kibe veti bizalmát és kiben hisz, valamint kit tart csalónak, hitelre érdemtelennek, nem mindegy, hogy ezt a bizalmat tekintélytisztelet alapozza meg, vagy az igazság felismerése.
A tapasztalat tudja bizonyítani, hogy valakinek az érvelése megállja a helyét, vagy puszta tévedés, valakinek tanítása ámítás, vagy segítség. Az életet például élni kell, megtapasztalni, ahhoz, hogy valaki megértse, és a ráültetett vallásos, misztikus, ködös elképzelések igazságát vagy hamisságát felismerje.
Ha az ember pusztán egy hordozó médián keresztül ismeri meg az életet, a valóság félreértése két kézzel van felkínálva.
A közkézen forgó magyar Bibliafordítások tartalmazzák Isten Igéjét, de nem minden könyvük az. ( Ez könnyen belátható abból, hogy az egyik fordítás tartalmaz un. apokrif íratokat, míg a másik ezeket nem tartja Isteni ihletésűeknek, és ezért fel sem vette a bibliai szövegek közé.) Az Ige alatt értem azokat az Irásokat, amelyekkel Isten azonosítja magát. Ezek minden mondata, szava, veszője, és pontja, mennyei megfelelésekben íródott. (A többi könyv nem!)
Vagyis a betű, vagy felhő mögé el van rejtve a mennyei vagy lelki értelem, másnéven az "elrejtett manna".
Olyan nagy a különbség az olvasat, és a lelki jelentés között, mint a felhő, és a mögötte álló ember között, vagyis teljesen más a kettő. Az Úr/Igazság eljövetele a felhőben ezért az Ige belső, lelki jelentésének megértését jelenti, ami csak azoknak jut, akik az Igének nem csak hallgatói, hanem megtartói is. ("Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.") Erre az elrejtésre azért van szükség, mert ha valaki nem érti a belső jelentést, akkor nem is tudja érdemben káromolni. Ha már megértette, akkor meg a tudatlanság ideje úgy is elvetésre kerül, és így nincs kárhoztatás!
Jól látható ez a magvető példázatából, amiből magyarázat nélkül a tanítványok egy kukkot sem értettek!
Vannak írások, amik nagyon hasznosak, az Ige megértésében, mégsem az "Ige". Mint itt a fórumon is van nagyon sok hasznos, építő írás.
A lelki jelentésben a férfi az Igazat jelenti ( Markáns, szögletes, kemény izomzatú, erős, erős hangú, racionális gondolkodású, stb.)
A teremtésben a nő a jót szimbolizálja. (Kecses, lekerekített lágy idomokkal rendelkező, simulékony, lágy hangú, fészek természetű, érzelmi beállítottságú, stb.) A kettő házassága -"lesznek ketten egy testté"- jelképezi Isten lelki képét, és hasonlatosságát: Isten igaz, és jó!
Az ember csak felvevője a jónak és az igaznak (ha akarja!).
Először csak megérti, hogy mi az igaz, de, hogy azt jónak tartja e a maga számára, az nem biztos! Ahhoz, hogy az új felismert magasabb rendű igazságot magáévá tegye, általában küzdelemmel jár. Mert el kell hagynia, az előzővel járó, megszokott, biztonságosnak látszó jó dolgokat: "Ha valaki én hozzám jő (az Igazsághoz), és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lk 14,26)" Ha az újólag felismert igazság "jójához" nem emelkedik fel (nem akar felemelkedni!), akkor előbb utóbb elfordul, sőt ellene fordul az új igazságnak, és nincs tovább szellemi fejödés, más néven szellemi élet, ami jó esetben (odaát is) állandóan konvergál Istenhez.
Ezekre alapozva mondta Pál apostol, hogy az asszony engedelmeskedjen a férjének! Házasságunk elején, amikor ezeket még nem értettük, a feleségem az Úr iránti szeretetéből kifolyólag, ha vitás dolgunk akadt, és nem tudott meggyőzni, ezen "igére" figyelve mindig engedett nekem. Soha nem éltem ezzel vissza, és 36-évi együtlét után most is boldogok vagyunk.
Swedenborg Emánuel (emanuelswedenborg.tripod.com), aki közel harminc évig az Úr engedelmével bejárást kapott a szellemvilágba, azt mondja, hogy az Ige a mennyben a következő könyvekből áll: Ótestamentumban: Mózes öt könyve; Józsué könyve; Bírák könyve; Sámuel két könyve; Királyok két könyve; Dávid zsoltárai; Ézsaiás; Jeremiás; Énekek Éneke; Ezékiel; Dániel; Hóseás; Jóel; Ámós; Abdiás; Jónás; Mikeás; Náhum; Habakukk; Sofoniás; Aggeus; Zakariás; Malakiás. Újtestamentomban: Máté; Márk; Lukács; János evengéliuma; Jelenések könyve. a többi nem tartalmazza a belső jelentést. Jób könyve egy ősi könyv, amely ugyan tartalmaz egy belső jelentést, de nem folytatólagosan. (Mennyei titkok: n.3570, 9942. A fehér ló: n.16 /magyar fordításban még nem jelent meg.)
Én ugyanis ép ellenkezőleg,az ész és értelem minden érzést kizáró felsőbbrendű megközelítését ítéltem el
Viszont nem erről beszéltünk, hanem az engedelmesség értelem és gondolkodás korlátozó szerepéről, amely pont az által áll elő, hogy kivonja az ember kezéből a döntés és választási lehetőség jogát.
Nem propagáltam az érzés nélküli értelem feljebbvalóságát soha. Igen fontosnak tartom, hogy az értelem és az érzés összhangban tudjon működni, mert a meghasonlás megosztottságot és valamelyik oldal korlátozását teremti meg.
Pál nem a száraz racionaliítás ellen támadt, hanem minden értelmes dolog ellen, ami vitatni meri az ő igehirdetésének tartalmát, valamint nem engedelmeskedik a tanításainak. Arra például soha sem hívta fel a figyelmet, hogy érzés nélkül, mindent pusztán az ész oldaláról megközelíteni az veszélyes lenne. Számára nem is volt fontos, mert minden módon engedelmességre igyekezett kötelezni a híveit, annak pedig a gondolkodás és bölcsesség bármilyen fonrmában inkább akadály volt előtte, mint követendő feladat.
