Annyit fűznék hozzá érdekességként, hogy az egér szót más nyelvekben ilyen alakban nem találtam meg.
A legközelebb áll hozzá az észt hiir és a finn hiiri. (legalább egy betű azonos...:D)
A macska viszont a délszláv nyelvekben is 'macska', másutt a legelterjedtebbek a 'kot' különböző változatai.
A tatárban még jóindulattal felismerhető: мәче, (kiejtve: mecse)
A sokféle TŰZ (ágő, ógni, agni, ignis - megj. a magyarban az É hangot Í-vel is mondjuk: ídesanyám, íles, ílő...), a cica-macska-kot-gepárd, egér-mous változatokból következik, hogy egy-egy fogalomra különböző hangsort is össze lehet állítani attól függően, hogy az adott tárgynak éppen milyen tulajdonsága volt az ötletadó a szó készítője számára.
Meglepő, hogy a nálunk nem használatos változatok is - egynéhány kivételtől eltekintve - általában érthetőek a számunkra.
Ettől persze még egyáltalán nem biztos, hogy eredendően is "magyar" szavak lennének, azt akkor tudjuk igazolni, ha azok beilleszkednek a magyar gyök- ill. szóbokrok közé, és az idegen nyelvben jóval kisebb szóbokornak a részei, vagy semmilyenhez sem tartoznak, azaz egyedülálló szavak.
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át."
Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz. Persze ez gyök és nem "csak" tő.
Másrész ha "világosság" szavunk gyökének értelmét keressük, láthatjuk, hogy annyit tesz, mint kivillanni, kitűnni, kiválni valahonnan. A világ, kiválik a sötétből, a virág kivirul, kinyílik, így kitűnik a környezetéből. A virgonc és a virtus is egy nem rendhagyó cselekedet, hanem olyan, amelyik felhívja magára a figyelmet. A való, a valami is kiválást jelent, kvázi a semmiből. A van-nincs ellentétpárra épülve.
A magyar nyelv ősképeinek logikája nélkül nem értheted meg a sokfelé fejleszhető ősképi kapcsolatokat sem. Ugyanis nem csak a ragokkal módosúlhat kicsit az alapjelentés, hanem a kezdőhangok megváltoztatásával is.
Mondok pédát: túr, szúr, fúr. Mindegyik előre hatoló mozgás, az f hang azonban forgó mozgást határoz meg, tehát a fúró forog, szüntelenül fordul.
A fentiek alapján a kezdőhangkülönbségek ellenére, ezért van köze pl. egymásnak a villognak és a billegnek. Mindegyik egy pillanatnyi mozgást ismétel, csak az egyik fénnyel. Logikai úton, természetesen kapcsolódnak egymáshoz a magyar gyökök, pontosan úgy, ahogyan a tapasztalati világban egymáshoz kapcsolódnak a dolgok.
A KOVÁS----KOVÁCS dolog az penge, szerintem is ez a jó megoldás, hiszen valóban a KOVÁS ember lesz a KOVÁCS. Ugye ezt is tökéletesen értjük mi magyarul, és nem kell ehhez szláv nyelvleckéket vennie senkinek, nyelvünkön épül fel ez a szó is. A HALAS ember a HALÁSZ, az ERDŐS ember lesz ERDÉSZ, a VADAS ember meg a VADÁSZ. Hasonló logikájú szóképzések, a KOVÁCS vége még azért is CS hangosodhatott be, hogy plusz még a megmunkálás hangját is visszaidézze...
TŰZ: szerintem a mi TŰZünk már egy másik dolog lesz, mint az ótörök, ami valóban az ÜT szóval való kapcsolat gyanúját veti fel. De nálunk ez a TŰZ szó egyszerre ige és főnév is. És akkor ez a szó végi Z már igeképzőként is viselkedik. A FŐ és FŐZ mintájára. Már amikor TŰ-Z a nap mondjuk. És tud úgy tenni ez a nap, hogy a TŰ-höz hasonlóan szúró érzés legyen?....
Nagyon is tud, hiszen a nyelvünk megalkotta a NAPSZÚRÁS kifejezést ! Ez nem véletlen. A TŰZ szóban másik 2 szavunk is ott van, a TŰ és az ŰZ is, azt gondolom ez okkal van így. Vadállatok ŰZésére is kiváló. Ez egykor fontos lehetett.
És hogy mi ez a TŰŰ vagy épp TYŰŰ dolog?... Ösztöni emberi megnyilvánulás. Egy TŰ okán is az, ha valaki találkozik vele, így reagál, hogy TŰŰ, és tényleg ! Illetve amikor valóban igazi nagy hőség van nyáron, lépten-nyomon ilyesmiket hallunk hogy TYŰŰ vagy TŰŰ de forróság van odakint. Igazi ősnyelvi reakció ez , mert az ember ösztönös megnyilvánulása ez. Azaz tényleg TŰŰ-ző (ily hangok kiadója) ember válik egy TŰZŐ napon sokáig kint lévőből, a valóságból születhetett ez meg, már a magyar TŰZ szó. Ahogyan egy vödör vízzel nyakon öntött ember meg ÁÁÁÁ-zni fog, azaz ÁZ-ni fog. Ez is a valóság szava lesz.
Az ótörök az valóban ÜThette a tüzét, más a megközelítése, mint a miénk. Persze úgy is felismerjük hogy miből van az meg.))... Mint ahogyan a FORR, és az ÉG(ni) szavak is látszódnak a különböző nyelvekben...
2 gyökkel állunk szemben. A PIR maga a tűz egykori neve lehet, PIROmánia és hasonló szavainkból ezt tudhatjuk még. Illetve a "tüzes" szavainkból a P_R mögött ezzel találkozunk : PAR-ázs, PIR-os, PERzsel, PÖR-ögöl és ebből PÖR-ög, PORzsol, PÖRzsöl és stb...
A másik a VÉR színe, ÉR amiben az folyik, azaz itt szerintem ez kapott egy V toldalékot a szó elején. A szív VER, pumpálja a VÉR-t. képzővel VÉRES majd VERES lesz, és már csak egy kis akcentus kell hogy ebből VÖRÖS legyen.
A TŰZ szó kapcsán is nyelvünk ősisége bukkan felszínre, ha megnézzük ezeket a nemzetközi tüzeket. A germán formák mögött erősen gyanítható alap a mi FORRÓ szavunk, ami bizony a tűz egyik fő jellemzője. Az óangol még FYR módot is használt, de volt AELED is, ami mögött az ÉLED gyanúja merülhet fel, igen a tűz ilyet is szokott, éledni. Ófelnémet FIUR, német FEUER, fríz FJOER mögött mind a FORRÓ szavunk alapos gyanúja merülhet fel. De nézzünk egy másikat:
NEPÁL: ÁGŐ -------- jól mondják, mert a tűz egy ÉGŐ dolog valóban. Még a nepáliak is tudnak magyarul, mikor ezt kimondják, és ez már a nyelvünkön történt toldalékolással van ellátva. De ezek is:
BENGÁLI: ÓGNI, kannada: AGNI, urdu AGNI, szanszkrit AG-ni dolgok ÉGNI dolgok lehetnek. És így meg csak mi toldalékolunk. A latin IGNIS IG része is az ÉG igénk lesz. Persze ilyenkor szoktak a hitetlenkedők véletleneket kiáltozni, de ezzel most nem is törődünk, mert ami látszik az látszik most is. Kicsit sem vesszük komolyan ha ilyen reakció érkezik, nem tehetjük meg hogy ne vegyük észre azt ami előttünk van.
Például a MAG szóra is igen érdekes dolgok jönnek elő, ha megnézzük ennek a formáit : ugye ezt úgy is szokás megnevezni hogy MAG-SZEM, SZEMenként válogatják, stb... És ezek a SZEMek számos nyelv magjaiban ott vannak:
Német SAME, SAMEN latin SEMen, szláv SEMeno, észt SEEMe, szorb SYMjo, spanyol SEMilla és még sok hasonló dolog a világon mind a SZEM szó lesz, mivel itt magSZEMekről beszélünk természetesen.
Gepárd hindi, bengáli, azeri , maráthi nyelveken CITA. Macskaféléről beszélünk, tehát CICA .)) Lecicázták zt a dolgot. Az egér meg mit is csinál?... csak nem MÁUSZIK véletlen?...)) De, pont ezt teszi, minden szart összemászkál. MAUS, MOUSE, nepáli MUSO, perzsa MUSZ, magyar MÁSZ(ik).
Tehát a nepáli egér magyarul MÁSZÓ, és a bengáli gepárd meg egy CITA-féle.))...
"Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat."
A meggyőződés akkor ér valamit, ha azt igazolni tudod. A látszólagos dolgok semmit nem igazolnak. Egyébként van köztük kapcsolat, de az nem az 'élénkség', hanem a két egyező hang (V és R) jelentése révén valósul meg.
"Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos."
Ha nem tévedek, csaknem szó szerint ezt írtam én is. Viszont sem én, sem a C-F szótár nem állítja, hogy eredendően bármi köze lenne a világossághoz, pontosabban a VIL gyökhöz.
"E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval."
Ez a mondat a VIRAD szócikknél található!
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át.
És ez teljesen független attól, hogy más nyelvekben miért a világossághoz kötődik a virradat. Ezekben a nyelvekben valóban a kivilágosodással azonosították, mert ez is egy helyes út, de mi nem ezt tettük. Ezt nem vette észre C-F szótár sem.
Egyébként a VIR gyököt ők sem hozzák összefüggésbe a VIL gyökkel. Olvasd el a VIR 1, 2, 3 szócikket, valamint:
"VIL, elvont gyök, melyből világ, vilámodik, és kettőztetett ll hanggal villám, villan, villog s ezek származékai eredtek. Azon l gyökhangu szók osztályába tartozik, melyekben a fürge, sebes mozgás alapfogalma rejlik. V. ö. VILÁG, (l) és L, mint gyökhang."
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a pirkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
----------
Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat. Ahogyan virág szavunk is a virulásról élénkségéről van elnevezve.
Czuczor–Fogarasit olvasva kétség sem férhet hozzá.
Czuczor–Fogarasi:
Vér:
Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szóam. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér),finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, ûr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög εαρ v.ειαρszót (1) der Früh. ling, 2) der Saft in Menschen, Thieren und Früchten, daher Blut); továbbá a mandsu oori szót, mely hasonlókép jelent általán nedvet, különösen vért. (Curtius a föntebbi görög szót a szanszkrit asz-ra-m, asz-an, asz-rg s régi latin assir szókkal rokonítja).
Virad:
E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval, mint pirul, pirkad, piros szók törzsével; nem különben a vil gyökkel világ, villám, villog stb. szókban. Ejtik tájdivatosan kettőztetve is virrad, ritkábban: verad, verrad; továbbá virjad, virnyad.
Ott kezdjük, hogy a fújás (levegő) hangja nem a P, mert ez egy pattogó, rövid idejű hang, ezt a hangot nem lehet folyamatosan kiejteni. A fújás hangja az F. - Ezért kezdődik ezzel a hanggal a 'fú(j)' szavunk.
A levegő áramlásának másik jellegzetes hangja sz S, és Sz. Sziszeg, szipog, szél, süvít, súg...
További hangja a H: A pihe, pehely, köhög, harákol, dohog, dühöng szavainkban.
Illetve az L: lélek, lehel, lebeg, levegő, lebben, illan, stb szavakban.
"Ha mint kínkeservesen bevallották, miszerint vörösnek és pirosnak "nagyon hasoló az eredete" (kac. kac - még szép!)"
Mint bizonyítottam, egyáltalán nem hasonló az eredete.
"Akkor nem ugyanilyen természetes a p/v hangváltás a virrad és a pirkad esetében,"
Semmilyen p/v hangváltozás nincs. Ez egy igazolhatatlan, légbőlkapott kitaláció, amit sehogyan sem lehet megmagyarázni.
"Zaicz példájábában is csak szemantikai hasonlósagra utalni egy sima p/v valtás esetében pont a piros/vörös jelentéstartomány esetében virrad/pirkad elég pontatlan de legalább önkéntelenül is jól valasztott példa, mert annyira SZINONÍMA-párról van szó."
Nem elég a felszínes látszatból kiindulni, s egy elgondolást (magyarázatot) arra alapozni, mert nagyon félre lehet menni... Lásd a hibás következtetést:
"Könnyű megérteni azt is, hogy a világos (virrad) jelentéstartománya hogyan tud módosulni egyéb szavaknál vörössé, pirossá.."
Ugyanis semmi nem módosult, két különböző gyök alkot két különböző szóbokrot.
"úgy, hogy vörös és piros a tűz, az izzás, és láss csodát, mégis világít a sötétben. Elég életszerű ez a jelentéstartomány közös halmaza a formai hasonlóságok indokaként? :)"
Nem, nem elég. A tűz nem csak világít, hanem sok más dolgot is csinál, pl: éget, melegít, füstöl, izzik, stb... Mégsem azonos a gyökük. Miért nem?
"virrad [1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől
voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban."
A VIRRAD, VILÁG szavak gyökeinek kevés közük van egymáshoz. Van, de az a VI ősgyöknek (eredetileg hangutánzó) köszönhető.
A gyökben lévő L hang a lágy, Légies mozgások hangja, mellyel a lebeg, levegő, libben, lifeg, lóg, lehel, lélek szavak gyökei kezdődnek, illetve
olyan gyökök végződnek, mint a léLek, féL(ek), keL, kaLács, küL(ső), küL(d), feL, füL, daL..
Az L hang olyan gyökökben szerepel (akár első, akár utolsó hangként) melyekben nincs sem a ropogásra, pattogásra, koppanásra, csapkodásra, toppanásra jellemző hang, ezzel együtt a mozgás/jelenség is más jellegű, hiszen a mozgásra/jelenségre mindig jellemző az általa kiadott hang, amit utánoztunk a beazonosítás, megnevezés okán.
Az R hang ezzel ellentétben egy erőteljes, ciklikus, egyben folyamatos mozgás/jelenség utánzó hangja: ropog, recseg, forog, pereg, perzsel, pirul, terem, tarol, túr, fúr, mar...
Ugye, érezhető a különbség.
Amikor a két vizsgált gyök kialakult, nem véletlenül került a VIR gyökbe az R hang és a VIL gyökbe az L, hanem éppen a fenti megfontolások alapján történt.
Az előbbi gyökre a következő szóbokor elemei épülnek: virrad, virul, virgonc, virtus, virág, virít.
A másodikra: világ, villan, villám, villany...
Ugyan ez a különbség érezhető amikor ez a két hang igeképzőként a szavak végén található:
Érezhető, hogy a két, különböző gyökkel alkotott szavak jelentése mögött kétféle hang és ennek megfelelően kétféle mozgás/jelenség húzódik.
Szó sincs semmilyen szóhasadásról, hiszen két különböző jelentésű és ennek megfelelően két különböző alakú gyökkel állunk szemben.
"E szavak a tő eredeti, ’világít, fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír: pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’."
Tévedés, semmi köze a világossághoz, a fényhez. A latinok a lux 'fény' szó gyökét képezték tovább úgy, hogy abból a lucescit ’virrad’ jelentésű szó keletkezett, mi azonban nem ezt tettük, hanem a a 'virul' gyökéből alkottuk a 'virrad' szavunkat.
Ugye, a virul (virgonc, virtus) szó jelentése mögött valami egészen más dolog húzódik: Egy erőteljes életerő, kibontakozás, éledés olvasható ki belőle, ami a virrad szóban is megnyilvánul.
Kétségtelen, hogy a virradat összefügg a kivilágosodással, azonban mint fentebb látható, nem azonos a jelentésük, csak ebben az esetben van egy véletlen időbeli egyezés.
"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."
Ha a szerző tisztában lenne a hangok jelentésével is, akkor könnyedén magyarázhatná az összefüggés okát. Lásd fentebb az R hang jelentését. Amúgy jó helyen kapiskál...
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
Ha mint kínkeservesen bevallották, miszerint vörösnek és pirosnak "nagyon hasoló az eredete" (kac. kac - még szép!) Akkor nem ugyanilyen természetes a p/v hangváltás a virrad és a pirkad esetében, csak más a ragozás, a tőeredet pedig ugyan az? Hát de! A parázs vörös is és piros is! A p/v hangváltásban pedig semmi rendkivüli alter dolog nincs!
Zaicz példájábában is csak szemantikai hasonlósagra utalni egy sima p/v valtás esetében pont a piros/vörös jelentéstartomány esetében virrad/pirkad elég pontatlan de legalább önkéntelenül is jól valasztott példa, mert annyira SZINONÍMA-párról van szó.
Könnyű megérteni azt is, hogy a világos (virrad) jelentéstartománya hogyan tud módosulni egyéb szavaknál vörössé, pirossá..
úgy, hogy vörös és piros a tűz, az izzás, és láss csodát, mégis világít a sötétben. Elég életszerű ez a jelentéstartomány közös halmaza a formai hasonlóságok indokaként? :)
problémák elemzésére épül, felderítve a szavak közötti
összefüggéseket, kölcsönhatásokat. (Csak két példát említve:
feltárja a virág, világ, virrad szavak közötti vagy a
vér és vörös szavak közötti etimológiai összefüggéseket.)"
Kacskovics-Reményi Andrea
A Nyelvtudományi Intézet mûhelyeibõl
Az Intézet etimológiai szótárai:
két régebbi és a készülő új
Édes Anyanyelvünk 2019/2.
16.old
"virrad[1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől
voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban. A rokon nyelvi megfelelésekre vö. világ. Az l ~ r
hangmegfelelésre vö. virág. A virrad vir- alapszava jelentkezik a virul, virít igében is. A virrad szóvégi d je gyakorítókezdő
igeképző. Ugyanezen szótő műveltető képzős származéka a virraszt [1432 tn., 1536]. E szavak a tő eredeti,’világít,
fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír :
pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’. Az igék emberre vonatkoztatása (vö. virrad ’valahol ébred’, virraszt ’ébren várja
a napvilágot’) analogikus fejlődés eredménye. A nyelvjárási virrogat ’virraszt’ [1636] későbbi, gyakorító képzős
származék, vö. ered : ereszt : ereget. Az igék további származékaira vö. virradat [1808], virrasztó [1432 tn., 1508]. A
virradóra [1566] megszilárdult ragos alakulat: a virrad -ó képzős folyamatos melléknévi igenevének határozóragos alakja."
Zaicz etimoligiai szótár.
Eddigi összegzés:
A világ, virág, virrad, szavaink jelentéstani kapcsolatban vannak a pír: pirkakad szavunkkal.
A pirkad szavunk pedig a pirít szavunkkal.
"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A
szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette
meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."
Zaicz etimoligiai szótár.
Már csak az a kérdés, hogy a pirosnak van e valami köze a vöröshöz, és a vérhez. :))))
Ennek összekötésében kissé maszatolnak, hiszen megtudhatjuk, hogy "nagyon sokban hasonlít a piroséhoz a vörös" eredete! :))))
Avörös eredete nagyon sokban hasonlít a piroséhoz, az adatok is nagyjából ugyanezekből a korszakokból származnak (helynevekben valószínűleg régebbről, színnévként a 15. századból). A TESz. szerint a veres volt az eredeti alakja, bár a helynevekben már egész korán megjelenik a valószínűleg vörösnek ejtett változata. A töve a finnugor eredetű vér szó, ennek -s képzős alakjában a tő rövid magánhangzós változata szerepelt, így alakult ki a veres.
Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével, amiből származik a virág szavunk is.
Már csak az a kérdés, hogy miért kell mindehhez nyomozni? :))))))
"pirkad – ‘virrad’; ‘rózsaszínűre válik ‹a keleti ég›"
Majd így folytatódik:
"A pirít családjából való ige; eredetibb ‘pirul’ jelentése utóbb, feltehetőleg a rokon eredetű piros hatására, ‘pirosodik’ lett."
Nesze semmi, fogd meg jól... Ennyire tellett...
Nos, a szó gyöke a tűz jelentésű PIR. Lásd pirotechnikus (tűztechnikus) piromániás (tűzmániás)
Mit csinál aki pirít? Tűzre, tűz fölé teszi, tüzesíti.
Amit a tűz heve ér az áttüzesedik, azaz pirul.
A piros pedig tüz (színű). - Tűzpiros...
Mit csinál az ég, mikor pirkad? Tüzes színűvé válik, betüzesedik.
Aki pironkodik, annak elpirul az arca, s aki elpirul annak arca szintén tűz színűre vált.
"vörös – ‘piros, pirosas, vérszínű’;
A megfejtések megfejtése az Arcanum etimológiai szótártból!!!
"vörös – ‘piros, pirosas, vérszínű’; ‘a bolsevista forradalommal kapcsolatos’:"
Vörösmarty... és a felmenői, akik ugyan ezt a nevet viselték... megvan? Mikor is volt a Nagy Októberi Forradalom? Ez is megvan? No, ennyit erről kommentár nélkül.
Ja, és Vörösvár, vörheny, vöröshagyma, vörösbor, vörösréz, vörösbegy...
Ezen az sem segít, ha utána korrigálja: "Eredetibb veres formája a vér származéka, a véres alakpárja, amely igen régtől elkülönült a fenti jelentésben."
"A pirosA magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a TESz.) szerint az -s képzővel alkotott szó, alapja egy „hangutánzó eredetű” tő, ami például a perzsel szóban is van. (Az olvasóra bízom, mennyire tartja élethűnek azt, hogy a pattogó tűz hangját a pirr, perr hangsorok utánozzák."
Pedig nagyonis életszerű...
Bár a hangutánzás nem gyökökkel, hanem pusztán hangokkal kezdődhetett, mikor még nem voltak háromhangú gyökök.
A P hang egy rövididejű jellegzetes hang, ami az ilyen hangot adó tárgyakra, vagy jelenségekre jellemző és azok beazonosítására "megnevezésére" szolgált.
Az R hang folyamatos, ciklikus jelenséget utánoz, olyat, mint maga az R. Ezért van a ropog, forog, berrreg...
A PIR gyök két ősi fogalomból áll: P(attog ) és R(opog) A magánhangzót hagyjuk, mert az egy hosszabb és bonyolultabb téma.
Az összetett szavak szabályainak megfelelően az első hang (szó) jelzőként funkcionál, a második tag tulajdonságaira utal. Eszerint a két hang együttes jelentése: "pattogva ropog".
Nekem van egy elméletem, nem tudom, eszébe jutott-e már valakinek. Őszintén remélem, sokan gondoltak már erre, csak én vagyok tájékozatlan:
A magyar ősnyelv a tapasztaláson alapult. Tehát egy jelenség köré írható szóbokor szavai egy közös gyökből, több érzékszervünkkel felfogva is összefüggésben állhatnak.
Mondok egy példát.
A magyar nyelv logikája fiktív tövek helyett arra épül, hogy sok gyök lehet egyszerre hangutánzó, hangfestő és leíró jellegű is, mert különböző ősi szituációkból keletkeztek, ami több érzékszervre is hatott pl. kő, kopog, kopik, kupa, kopasz, csupasz, kovad, csuta stb. szavak esetében. Mert ha két kova követ koppintasz össze, az kopik is, ami pedig lekopott, az kopasz (a szó kezdő hang meg módosulhat). Tehát a gyök vizuális és hallás utáni tulajdonságot is rögzíthet egyszerre, mert az ősképe egy szituáció... ezekből pedig hol a vizuális, hol pedig a hangutánzó, hangfestő irányba képezhető tovább. Tehát a gyök is él... rejtett tulajdonságai vannak. A "kő-ből" indul - k hajlót, görbét (guba, göb, gömb/kupa,koponya) az ő hang pedig sűrüen összeszorult tömeget jelent (göb, gömb, görcs), ám a továbbiakban képezhető a kornyul - konyul irányba is (a pattintó mozdulat is ilyen, vagy ha eldobsz egy követ) de a kopog-kopik-csupasz irányba is. A kemény, kopogó hang KO lágy megfelelője pedig a HO - hull, huppan. stb.
Döbbenetes milyen szerteágazó logikára lel lépten nyomon az ember, mindenféle különleges képzettség nélkül ha ezek alapján is elKÉP-zeli, hogyan KÉPezzük a mondanivalónakat. Ez egyszerűen olyan nyelvi szerkezeti logika, amit lehet ugyan tagadni, de teremtő erejét meggátolni, soha. Éppen ezért hiszem, hogy a magyar nyelv ebbéli végtelen gazdagsága hatalmas segítség az ujjító gondolatoknak, gondolkodóknak.
Hogy jutunk el a virától a vérig? Pl. finnugrista nyevi meghatározások logikai sorbafűzésével egészen könnyedén!
Az emberben ilyenkor megfogalmazódik, hogy ők bizony nagyon is tisztában vannak a gyökök ősképi jelentésével, csak valamiért nagyon-nagyon nem tetszik nekik. Sok enegiába telik látszat szerint szétaprózni, ami még szerintük is egy tőről metszett.
virrad: a világ és avirág közös eredetű vil-, illetve vir- tövei közül az utóbbiból való, amelynek tőhangzója a mozzanatos, illetve kezdő -d előtt megkettőződött.
A pirosA magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a TESz.) szerint az -s képzővel alkotott szó, alapja egy „hangutánzó eredetű” tő, ami például a perzsel szóban is van. (Az olvasóra bízom, mennyire tartja élethűnek azt, hogy a pattogó tűz hangját a pirr, perr hangsorok utánozzák. Nekem kicsit délibábosnak hangzik, és gyanakszom, hogy csak az „ismeretlen eredetű” minősítést akarták elkerülni.) Valószínűleg ’tűzön megpirult’ volt az első értelmezése. Ha eltekintünk azoktól a helynevektől, amelyekben már a 13. században is szerepelhetett (ha valóban ez a szó szerepelt bennük), a 15. századtól vannak róla adatok.
Avörös eredete nagyon sokban hasonlít a piroséhoz, az adatok is nagyjából ugyanezekből a korszakokból származnak (helynevekben valószínűleg régebbről, színnévként a 15. századból). A TESz. szerint a veres volt az eredeti alakja, bár a helynevekben már egész korán megjelenik a valószínűleg vörösnek ejtett változata. A töve a finnugor eredetű vér szó, ennek -s képzős alakjában a tő rövid magánhangzós változata szerepelt, így alakult ki a veres.
"Az egyazon szógyökből épített szavak eltérő jelentései pedig úgy adatnak, hogy a szógyök után illesztett s kellően megválasztott szórészek a kívánt jelentésre szűkítik a gyök által megadott képet"
Sajnos V.Cs. nem lépett túl a gyökök jelentésén, nem vizsgálta a hogyan épülnek föl a gyökök, és azt sem magyarázza, hogy a toldalékok mik is valójában. Mert itt egyáltalán nem arról van szó, hogy ezek minden jelentés nélküli, " kellően megválasztott szórészek" lennének.
A toldalékok egykor önálló jelentésű gyökök voltak, erre utal az a tény, hogy a jelentésük (amennyiben azonos toldalékról van szó) rendre azonos irányban módosítja a szót.
Természetesen tudok róla, igen így van. De ilyenkor mindig az a kérdés hogy vajon hol születhetett ez meg, és melyik lehet az eredeti. És ha az igen tekintélyes szóbokrainkat nézem, akkor megint minden a magyar nyelv irányába mutat. PÁR:
Csak szókezdőként úgy 100 szavunk indul belőle, szóvégeken is közel 50 helyen előfordul. Na ezt vajon melyik nyelv tudja felmutatni csak megközelítőleg?... Valószínűleg egyik sem. Aztán ezen felül még a PAR jó része is ide tartozó nálunk, amit közvetlen épít tovább a nyelv mondjuk egy PART szóra.
A PART szónál meg ugyanúgy érezzük a PÁR alapfogalmát, a folyó 2 párja a 2 partja. Így kezdődhetett először. És igen, a PART is megvan az angolban is mondjuk, de ők itt már eltérnek a PÁR fogalmától, hiszen náluk ez "darab/rész" dolgot jelenti már, itt ez már nem a PÁR(os) dolgokról szól az ő történetük.
A nyelvünkben meg ez a PÁR (par) nem néhány elszigetelt szóhoz tartozó, hanem GYÖK, 100 számra ráépülő szókészlettel, azaz igen kiterjedt. De valóban ősi mivoltát jelzi a PÁR szónak, hogy gyakorlatilag nyelvcsaládoktól függetlenül világszerte megtalálható, még Japánban is felismerjük, ha a "kap-PURU" szó PURU részét nézzük ugye. Az ugyanaz természetesen. A lett PÁR-IS az PÁROS, a magyar ragozás is szépen érezhető, ők így őrizték ezt meg...
"...a magyar teljes egészében képi beszéd, s a szavak is képeket fejeznek ki. De nincs végtelenül sok alapkép (őskép), hanem csak néhány, s a ragozás segítségével az alapképekből-alapszavakból kiterjedt szóbokor jönnek létre, melyek bármikor, bárki által korlátlanul tovább növeszthetők. Látjuk majd alább, hogy miként.
Az egyazon szógyökből épített szavak eltérő jelentései pedig úgy adatnak, hogy a szógyök után illesztett s kellően megválasztott szórészek a kívánt jelentésre szűkítik a gyök által megadott képet.
Legyen erre példa a fog gyök: fogad, fogas, fogócskázás, fogdos, fogadalom, fogat, fogda, fogó, fogadó, foglal, foglaló, foglalat, fogan, fogantyú, fogékony, fogoly, foglár... s pl. elfogulatlan stb.
Például a fogat, a fogda és a (szeplőtlen) fogan(tatás) és a fogan(tyú) végképp egészen távoli jelentések, ám ugyanaz a kép, látvány a lényegük: fog, megfog, tart s ezen általános látvány különböző leszűkítései a felsorolt szavak.
Ez minden szavunkra igaz: a magyar szavak nem véletlenszerű hanghalmok, s nem elkülönítik a világ egyes részeit, hanem összekötik mindazt, ami az adott átfogó elv szerint összetartozik. Másként mondva: nem tördeljük szét a világegyetemet a szavak által is a legapróbb részleteiig, hanem a szavak segítségével is a teljességet igyekszünk megragadni."
Jöjjön kicsit más, egy újabb hangvázgyök. Képlete ennek legyen CS_CS , mivel közte bármely magánhangzóval működik. El is nevezhetjük akár CSÚCS gyöknek. Ez fog minden szót közös nevezőre hozni. Van ami nem idevaló, (csicska, csocsó, csacsog) ezekkel most nem foglalkozom.
CSACSI : a jellegzetes hegyes füle okán ráférhet a képre.
CSÁCS : földrajzi név Zala megyében, egykor önálló község, illetve hegy is. Csácsbozsok is errefelé van, Zalaegerszeg része, nem egy Himalája éppen de a városban mindenképpen ezek itt a magasabb területek.))
CSECS / CSECSEMŐ : a női mellkas kicsúcsosodása.
CSECSEN: teljesen beleillik a képbe a nép neve, a Kaukázus magashegységei okán, hegyi társadalomként is megtaláljuk leírva, illetve a Hegyi autonóm köztársaság is volt.
CSÖCS : mint a csecsnél, a női mellkas CSÚCSosodása.
CSICS-ÓKA : gumós gyökere amit fogyasztanak a CSÚCSos. Még CSÚCSos krumplinak is nevezték itt-ott.
CSICSeriborsó: tényleg kiCSÚCSosodnak ezek a gömbformák. Itt is működik ez a dolog megint csak egyértelműen. Akkor is ha CSICS a CSÚCS.))
CSUCSA : régen dárda, lándzsa. Azaz hegyes CSÚCSos.
CSUCSOR/CSUCSORÍT : magától értetődő ez.
CSÚCS : ez a közös nevezőnk, ez egyenlő önmagával.
CSÜCS-ÜL : valaki leül valahová. "Oszt ilyenkóóó meg mi van?.." )) Hát az van hogy ezzel a manőverrel a célszemély, a civil voltaképpen a tereptárgyon (ágy, pad, ló) fog ő maga a csúcsosodás lenni, megvan az értelme különben a dolognak. Nem hülyeség ez.
CSÜCSörít : Ez meg az ajak/száj kicsúcsosodása. Azaz ez a CS + bármely magánhangzó + ismét CS forma, a CS_CS az esetek jelentős részében ezt a CSÚCS dolgot jelenítik meg a szavakban, ha épp CSICS, ha épp CSÖCS, ha épp CSECS és egyebek, a hangváz viszi ez esetben a lényeget...
Én már csak olyan vagyok, hogy ha egy valóban gyakorta sárgás tengert sárgásnak is hívnak, akkor nálam ez igazolt és kész.)) Ahogyan Pórosz szigete is PÁROS, és ezt a térkép is igazolja. Mivel erre nekünk van így szavunk. Gyök szintjén is csak a török és mongol vezette ezt le a SAR-ból. Latinnak meg köze nincs a sárga hangalakhoz a saját színének.
Ilyen és ennél régebbi szavaknál gyakran már nem áll módunkban megállapítani hogy ki és mikor meg hol nevezte meg a dolgot, irreális ezt számonkérni az írott emlékek igen hiányos volta miatt. Ha van bármi örülhetünk, a többi maximum logikus következtetések, közvetett bizonyítékok lehetnek legfeljebb. Tudtommal Kolumbusz semmi ilyesmit nem nevezett meg. Van amiknek adott nevet, ennek tudtommal nem. Én könyvben a pontos Sargassum leírást az 1595 környékéről láttam, akkor viszont mindjárt latin és német nyelven is. De a hajózások előtt amúgy sem irkáltak Amerika és környékéről, nem sok infójuk volt hogy mi merre hány méter arrafelé, tehát ha már teszem azt ott volt a "Sárgás" 1-2 ezer éve már éppen, akkor sem tudtak róla, így nyilván le sem írhatták ezt.
És ha keresnénk is a hangalakot, akkor is minden bizonnyal a később odakerült latinos "sum" nélkül érdemes, mert anélkül lehetett, katalánoknál ma is SARGÁS ez. De ha nincs megmaradt dokumentációja, akkor marad a legkézenfekvőbb. Például ha kimegyünk egy utcára és egy friss gőzölgő kutyaszar mellett sétálunk el, akkor nem kell hozzá törvényszéki bizonyíték hogy itt bizony nem rég kutya járt, mert egyértelmű. Pedig nem is dokumentálták, és mégis tudjuk.))
Ja és jut eszembe a "Sargassaceae" kifejezés 1865-ben például még nem is létezik. Ezután viszont hirtelen sok lesz belőle. Ez itt kaphatott valamikor nevet...
"Miért éppen Kolumbusz?... Jóval előtte is elnevezhették ősmag(yar)nyelven."
Elvileg nem lehetetlen, de akkor név szerint ismertnek kellett volna lennie ennek a tengernek, de tudtommal nem volt az. Más szóval, a tenger nevének valahol (pl.térképen) fenn kellett volna maradnia.
Ugye, Piri reisz térképe alig pár évvel Kolumbusz után készült állítólag nagyon régi és meglehetősen pontos térképek alapján, melyeknek létezéséről semmit nem tudunk, ugyanakkor létezésüket a tengernagy térképe igazolja (hiszen ő maga soha nem járt Amerika földjén, vagy az Antarktiszon...)
Az egy nagy kérdés, hogy volt-e a portugálok birtokában olyan térkép, mint amilyenekről Piri összeállította a sajátját, és volt-e azon az ominózus tenger Sargasso néven megnevezve...
Aztán azt is ki kéne nyomozni, mióta ismert a moszatok Sargassum névre hallgató családja, és mi volt a névadás alapja...- Mert amennyiben Linné volt a keresztapa, akkor borul az a nézet, hogy a moszatról kapta nevét. De ennek utána kéne járni... Én nem találtam eddig semmilyen forrást, mely Kolumbusz előtt említené a Sargasso, vagy Sargassum nevet.
Persze, az is egy külön téma, mikor és mit kerestek magyar ajkúak az Atlanti óceánon.... és kik lehettek azok?
Félreértés ne essék, nem vagyok semmilyen jó ötletnek ellenlábasa, de be kell látni, hogy csak azt az elképzelést lehet igazoltnak tekinteni - ha egy kicsit is tudományos igényességgel vizsgáljuk egy szó eredetét - amiről "van papírunk".... Addig csak egy lehetőség a sok közül.
