AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
A zene nem az én világom, de becsülöm ezt a fajta már-már bájos műmájerkedést, amit képviselnek. A borító is olyan, hogy elővették nagypapa fészeréből a gépkarabélyokat, kiugrottak az erdőbe, lőttek egy csoportképet és kész. És mintahogy a borító, a zene sem lett túlspilázva, hogy finoman fogalmazzak. 100/57.
Az At War egy tulajdonképpen méltán elfeledett thrash metal zenekar a 80-as évekből. Őket is úgy ismertem meg, hogy fel volt sorolva a nevük a Speed Kills LP belső borítóján, ami ugye a bibliám volt pár évig lemezbeszerzésnél, új metálzenék megismerésénél. Ehhez még hozzájött a zsengekori második világháborús mániám, és így már talán érthető, miért is ezt választottam a Viking lemezbolt faláról annak idején.
Ennél old schoolabb thrasht nehéz elképzelni, mint egy gonoszabb Motörhead (a The Hammert fel is dolgozták itt, korrektül), a szegény ember Slayere, Hitler-beszéd az Ilsa elején, sebességmánia, ocsmányság, kosz, fegyverek, minden együtt volt, hogy kedveljem. Mai füllel viszont ugyanúgy semmit nem fog mondani annak, aki először hallja, ahogy nekem nem mondott semmit néhány hete a Vio-lence. Sajnos vékonyan, demósan is szól, a dob az előtérben, a gitár hátul, nem egy Reign In Blood, semmilyen szempontból. 10/7, amit nálam maximum a nosztalgia emel meg egy ponttal.
Az a névtelen lovas dal nekem is meg volt a San Andreas classic rock rádiójából, erről az albumról meg a Lonely People-ről derült ki, hogy a Trollok rajzfilm harmadik részében szerepelt pár sor erejéig. Egyébként tényleg nagyon Beatles hangulata van.
Ettől a bandától a legnagyobb slágerüket, az A Horse With No Name-et ismerem csak, de ezt a lemezt hallgatva nem igazán értem, miért az a szám lett a befutójuk, mikor ezen a lemezen kb mindegyik dal jobb. Már-már komikus, hogy George Martin produceri jelenléte mennyire Beatles-essé tette a produkciót, de feltételezem, nem ő tartott fegyvert a tagok fejéhez a zenei irányt illetően, hanem ők igyekeztek minél inkább lennon-mccartney-sedni, de abból is a puhányabb oldalt preferálták. Metálosoknak, de még hardrockereknek sincs itt semmi keresnivalója, de engem ez most kellemesen nosztalgikus hangulatba ringatott. 7,5/10
Van egy pár Sepulchral nevű/előnevű banda, így elsőre nem is vágtam melyik is jön szembe egy számomra kellemesnek tűnő festménybe csomagolt anyaggal, aztán kiderült, hogy ezek finnek és ez már a harmadik lemezük. Korábbi kiadványaikhoz emlékeim szerint nem volt szerencsém, de ez igazán goromba blackened death metal, lávaként fortyogó gonoszság, ugyanakkor rendkívül ízléses gitártémákat pakolnak a pofásan összerakott dalokba és a negyven perc alatt maradó játékidő is pont elég ahhoz, hogy jóleső érzéssel bólogassak a gép előtt. Ez még tuti sokat fog pörögni nálam.
This Gift Is A Curse – Heir
Svédek, kinézetük alapján simán valami käng cuccra tippelnék, de nem. „Blackened sludge/hardcore” a játék neve, és bár a csapat nevével már találkoztam, zenéjükkel csak most. Nincs teketória: pofánbasz, lemészárol, aztán a maradványokat elégeti, ami nem égett el, azt savval önti le. Igazi felperzselt világvége hangulat, egyetlen hátránya, hogy hatvan percnél is hosszabb a játékidő, szóval csak igazi mazochisták fogják értékelni.
Mondjuk ennek meg némileg ellentmond, hogy amikor megjelenik valami éves 100-as lista, és a törzstagok közül ilyet nyilatkozik az egyik: "a 100 közül kb. kettőt ismerek" - ja, hogy így állunk...
Valamennyire értem amúgy, az itteni törzstagoknak már annyira kifinomult az ízlése, hogy tényleg csak a legnagyobb ínyencségekre harapnak rá, és akkor a többiek is ráugranak, hogy az tényleg jó.
Nekem a Drudkh és a Havukruunu is bejött. De metalban kb ennyi, az év albuma pedig nálam eddig Barkóczi Noémitól a Mindig kések, de hozzád jókor indultam című lemez.
Otthon ülsz a sivár magányodban nap mint nap, és már csak a pia meg ez a topik jutott neked, ugye? Keress fel egy pszichológust, sosem késő, még a végén jót fog tenni neked. Egy próbát megér, és még meg sem kell majd köszönnöd, amikor jobb lesz. Én drukkolok neked.
Szerintem a tisztességes metal rajongók, tehát, akik nem fosmetált(!) hallgatnak, egyszerre tisztelik Hitlert, Sztálint, Trumpot és Putyint. Nincs ebben semmi furcsa.
