Idén komoly aszály volt július-augusztus hónapokban. Bár a talajt megkultivátoroztuk, és megkapáltuk, ezáltal a hajszálcsöves szerkezetet elroncsoltuk, ami csökkentette a vízveszteséget, és növelte a csapadékbefogadó képességet, de a vízhiányt nem pótolta.
Mivel IDÉN nyári telepítésről volt szó (mert a tavaszi oltványok a meleg tél miatt már februárban elfogytak) ezért az oltvány körüli föld nedvesítéséről gondoskodni kellett. Ez látszott a kiásott lukon, mert míg a tavaszi telepítések esetén a 30-40 cm mély luk alján nedves föld szokott lenni, idén végig száraz volt.
Ezért a vízhiányt a kiásott gödörbe öntött vödör vízzel pótoltam, amit a föld kb. 15 perc alatt tökéletesen elnyelt. Ezután következett a tényleges ültetés, amely során a gyökerek beiszapolására és az oltványt takaró föld benedvesítésére elhasználtam még egy vödör vizet.
A belinkelt blogbejegyzés TAVALY készült, tavaszi ültetés során nincs szükség előzetes nedvesítésre.
Az oltványaim 100%-ban eredtek meg. Lehet itt szájkaratézni arról, hogy mekkora dilettáns vagyok, de egyrészt az eredmény engem igazol, másrészt az oltványkészítő is ezt javasolta nyár közepi ültetésre. Ha megnézed a blogomon az Aszály c. bejegyzést, láthatod, hogy az öreg tőkék is megsínylették a szárazságot, kockázatos lett volna tehát megfelelő víztartalék nélkül ültetni. Hozzáteszem, hogy az ültetés után még kb. egy hónapig nem esett számottevő eső, tehát az óvatosság semmiképpen nem volt hiábavaló.
A "kézműves" jelzőt köszönöm, remélem egyszer méltó leszek rá. Persze nem pejoratív értelemben (szerintem ez nem is lehet pejoratív), mert gondolom egy agrármérnöki diploma elegendő háttér ahoz, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos hobbit válasszak magamnak.
Lyuk - némi tápanyag - oltvány - kevés föld, annyi, hogy betakarja a gyökereket - víz (beiszapolva) - további föld, kissé tömörítve - rendszeres időközönként öntözővíz.
