Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Ha én vagyok a "gyár" akkor gyári. Egyedi tervezés egy egyedi munkához, abból maradt pár panel, ezeket használom most fel eme nemes célokra.
A viaduktos rész oldalsó lábai meg lesznek erősítve és akkor összerakom véglegesre az alagutat, akkor lesz megint kép. Még az is lehet, hogy ma nekiesek.
A tápegység valójában nem "tisztán" egy tápegység, ez egy mikroprocesszoros panel, melyen mellesleg van egy 3A-es kapcsolóüzemű tápegység, mikroproci, Ethernet kontroller meg még ez-az, egy ekkora terepasztal teljes vezérlését, váltókkal, jelzőkkel, analóg esetben pályafesszel (a teljesítményelektronikai rész kivételével), digit esetben tokkal vonóval el tudná látni, van benne beépített webszerver is, úgyhogy egy PC kell csak mellé oszt mehet minden. Ebből most felhasználjuk a tápot.
Aztán csak úgy összetéve, bevilágítunk az alagútba.
Kétoldalas, habosított, 2 mm magas poliuretán ragasztócsíkkal fogom rögzíteni a NYÁK lemezeket, így a LEDek sem nyomják a pauszt. A ragasztó baromi erős, ha megkötött, akkor egy fél méteres csík (értelemszerűen valami rudakat összeragasztva vele) megtart egy embert is. Pár nap alatt "megköt", azaz az adhéziós ragasztó még tovább polimerizálódik egy kicsit.
Amikor felment az összes ragasztó csík, kapott még gyufaszálból egy kis merevítést középre oszt jónapot. A piros rész az a védőszalag a ragasztón, majd akkor jön le ha rámegy a NYÁK.
A belső - azaz szürke - felületen csak a szolíd lyukak látszanak, mint afféle falba süllyesztett világítótestek.
Egy zárt alagútba nem kéne, de ez félig nyitott és így jó ha van belső világítás. A világítótestek fehér (pontosabban RGB) LEDesek, egy munkából megmaradt pár nyomtatott áramkört használok a nemes célra, fehér állásba kötve a LEDeket.
A plafon az szürke karton, a hátoldalára mennek a szerelvények.
A csík a NYÁK lemez, rajta a fehér pöttyök a felületszerelt LEDek.
Szépen beméreteztem a helyüket, majd kézi fogós bőrlyukasztóval kilyukasztgattam a helyeket.
A hátfalon - a diffúz fényszórás érdekében - pauszpapír szeletkék kerülnek felragasztásra minden egyes lyuk fölé.
Egyrészt az fizikai képtelenség (baromi erős anyag), másrészt a Fleischmann rész az ágyazatos, a Roco meg beton imitációs alátétet kap. No meg ami út, másfajta terep, az szintén ráragasztásos módon kerül rá.
Megpróbálhatom lemérni, de most sacc/kb 5 kiló lehet az egész. Egyelőre nagyon sima asztalfelületen van, tehát a vezetékezés még nem gond, de az is ragasztva lesz Power Tape-pel.
A terep már minimális lesz rajta, az alagutas rész tetején egy kis hegyoldali téma meg pár épület, az egész nem lesz több mint egy kiló.
Ja, még egy harmadik trafó jön rá.
De mindjárt rakok fel friss képeket az alagút tetejének készítéséről.
Köszi! Gondolom, az alját azért befeded valamivel, nehogy beakadjanak mozgatáskor a vezetékek valamiba? Kb milyen nehéz lesz ha kész a terep is? üdvgyuri
Elég merev. Ha megnézed a képeket és a leírást, eleve kétféle módon van ragasztva: - egy bivalyerős kétoldalas ragasztóval az éleknél, ugye ezek az "élek" 4 cm vastagak - Power Tape szalaggal minden illesztésnél és még megerősítve több irányba is.
Láthatod, hogy könnyedén emelhető, forgatható, mert nagyon könnyű. Ráadásul a padlófilc is ad egy erős merevítést az egyik irányba.
Ha a sínek rajta vannak és már rögzítve, akkor az még plusz merevítést ad.
Lesz majd alá egy tartókeret merevítésekkel, de az inkább a hordozhatóság miatt.
Más ilyen típusú asztalról nem tudok még.
A váltók azok tartalmazzák az állítóművet, azok fent vannak terepen. A Fleischmanné jobban belesimul a terepbe, a Roco az kevésbé. Ez N-es asztal! A vezetékeket áthúzom a lapon, a váltó, lekapcsoló, betáp, szemafor satöbbi alatt átfúrom az asztalt és áthúzom a vezetéket, azok majd alul mennek.Van már pár vezeték így áthúzva, nem is látszik belőlük semmi.
Szia! Azt értem, hogy ha az asztalon fekszik az alaplemez, van tartása a pályának. De, mi van ha alá kell nyúlni. Ha felemeled, hogy viselkedik a néhány centis hablemez? Semmilyen merevítést nem említettél. Másik kérdésem, hogy az állítóművek a vágány mellett lesznek? Az északis kiállításon láttam egy asztalt, aminek teljesen hablemezből készült a váza. Esetleg valaki tud róla közelebbit? Készítő, állapot, stb. üdvgyuri
Kb. egy hétig nagy szopás lesz, a váltók és egyéb cuccok kábeleit levinni kis lukakon az alaplap aljára. No meg a javadalmazó/tároló vágányokat rögzíteni.
Mindenesetre a pálya elég jó lett, a szűkebb körön is padlógázzal végigrohan a Taurus. Van egy 32 tengelyes Minitrix trafószállítóm is, a feleségem szerint azt is megfuttatjuk majd rajta, szerinte be fogja venni a kanyarokat.
Közben készülődik a tároló és mozdonyjavadalmazó vágány is, itt lesznek a szenelő, homokoló, vízdarus szerkezetek. Szükség esetén egy vagy két hosszabb szerelvény is elfér. A második képen már a próbanyomatok vannak a sínek alatt, betonimitáció. A vágányrendszer ezen része Roco, olyan volt a háztájiban és így csak 1 váltót meg pár apróságot kellett vennem.
A teteje is megvan, szürke karton, ebbe lyukak lesznek fúrva és fehér LEDes megvilágítást kap. A tetejére pedig egy kis hegyoldali idill jön, bürgékkel, tehenkékkel, stüszi vadásszal, esetleg kefélő párocskával.
Belülről még nyers a viaduktos fal de már áll. Törtem rajta a fejemet, hogy tükrözve kinyomtatom a külső részt és belülre felragasztom azt is, de inkább a belső rész - későbbi - szürkére festése mellett döntöttem.
Per pillanat N-es érdekel Flesichmannból, az pedig a D&M-ben szintén csak rendelésre megy, szóval velük sem vagyok kint a vízből. Sok N-es cuccot vettem már ott, de ha egy nyűves alap váltó nincs náluk raktáron, akkor nem tudok velük mit kezdeni.
Közben építettem az asztalt, rakok be képeket. Alakul rendesen.
BUÉK így a hajnalok hajnalán! Volna egy javaslatom, nem kell mindjárt fujjozni: D&M a Német utcában, évek óta H0 Fleischmann anyagot és kocsit náluk veszek, sőt mindenféle kiadványt is korrekt időben leszállítanak. N-es anyagból is van árujuk (Minitrixet én is meg szoktam csodálni). További jó modellezést kívánok 2009-re!
Végül még este letakarítottam az asztalt, megnéztem, hogy egyenesek e a sínek, egy kis tartályvagont párszor meglökés által végig gurítottam a pályán, majd megkaptam az ukázt, hogy márpedig holnap (azaz ma) villannyal menjen a pálya. Úgyhogy ma drótozás, forrasztás (drótvégek cinezése) és próbamenet hegyek.
Ugyanis a szakaszolások már be vannak építve, csak ugye a szemaforok nincsenek még meg, amik azt kapcsolják. Marad a mezei rövidzár.
Aztán a háttérben alagút jellegű elemek tervezése, nyomtatása és a hátsó sínek feltevése.
A komolyabb (értsd nagyobb helyiség, árukészlet, satöbbi) boltok legfrissebbike (akkor sem mondom meg melyik, vagy rájössz vagy maradj tudatlan) webes áruházat is nyitott, ami rendkívül dícséretes.
Kemény dörgedelmek vannak az oldalukon, hogy 2 napon belül vigyem is ám el a rendelt holmikat, mert borzasztóan utálni fognak engem ha nem. Természetesen a mezei vágányelemek közül sincs minden raktáron, ezért csak egy része lenne elvihető. Fel is hívom őket, hogy ezért én megvárnám hogy beérkezzenek a cuccok. Kegyesek voltak, megvárhatom.
Bemegyek a boltba (fél óra parkolóhely keresés, satöbbi), ahol is közlik, hogy a tér túloldalán vannak. Mire én értetlenkedek, hogy legalább a honlapra kiírhatnák, mert akkor arra megyek parkolóhelyet keresni. A csaj lekezelően csak annyit szólt erre, hogy "nem kell kocsival menni, gyalog is lehet".
Egyrészt... 30 kilométerről jöttem, csak kocsival tudok jönni Másrészt ennek megfelelően nem tundra öltözékben voltam, 10 perc séta a hideg szélben már szopás Harmadrészt nem ezt kérdeztem, hanem hogy erről miért nem tájékoztatják a prolit
Na mindegy, átvágtam a hómezőkön, ahol orbitális káoszban próbálnak eladni ezt-azt a vevőnek (az egyiket éppen lebaszta az eladó, hogy miért pattog, mivel szerencsétlen ember megrendelte és telefonon visszaigazolták neki, hogy ott van a cucc csak éppen az eladó nem találta de ezért a vevőt baszta le) és ekkör jött a meglepi!
Mondom (én naív vevő), hogy jöttem a megrendelt cuccokért. Erre a faszi nem egy dobozhoz nyúl az összekészített anyagokért hanem elkezdi cikkszám szerint összevadászni a kupiból. A bájos az, hogy 2 nappal előtte felhívtak, hogy kész a rendelés, húzzak be érte. Köpni nyelni nem tudtam a meglepetéstől, de türelemmel vártam. A bolt éppen átköltözés alatt van az új helyre, úgyhogy az iszonyat káoszt el lehet képzelni, hogy nem találtak semmit. Két tételnél a darabszámot is elbaffta az ipse, nekem kellett szólni, hogy az kevésnek tűnik, pedig ő a képernyőről dolgozott... Természetesen a harmadik (szerencsére nem kritikus) alkatrészből sikerült a 2 helyett egyet adnia, majd bemegyek érte... vagy nem.
Tulajdonképpen a tököm teli van velük (meg sok más majom kereskedővel is, félreértés ne essék). A nősülés után a világ második legdrágább hobbija a vasútmodellezés. Ha valami gördülőállományt is vesz az ember, 40-50ezer alatt nem lehet kijönni a boltból. Erre olyan helyekre költöznek előszeretettel, amit autóval megközelíteni lehetetlen, a parkolás meg egyenest csodaszámba megy. Persze a tömegközlekedés is szar arrafelé, de aki százezreket nyom bele a hobbijába, általában autóval szokott járni. Erre a szempontra szarnak a kereskedők, viszont - szerintük - elegáns helyen van a bolt. Arra nem képesek, hogy a megrendelt cuccot összekészítsék egy dobozkába, holott ez még nekik is jobb lenne mert nem a többi vevő idejét és idegeit szabnák el fél órányi nagyságrendben, mellesleg még fel is hívtak, tehát nem én estem be túl hamar. A képernyőről sem tud leolvasni egy darabszámot, úgy kapkod. Persze, mert idegesíti a sorban toporgó többi vevő, de én szopjak az ő hülyeségük miatt. A másik eladó meg a vevőt cseszi le, hogy az mit képzel, hogyha a telefonba mondanak neki valamit, akkor az még igaz is legyen...
Ha a betérő vevőnek csak annyit mondanak, hogy elnézést de most költözünk és hosszabb a kiszolgálás, akkor az ember legalább azt érzi, hogy törődnek az idejével a pénzéért.
Mindezt a full gazdasági válság közepén, amikor egy ilyen pénzes luxushobbit ad fel az ember először, mert a liberalizált villanyszámla 40%-kal magasabb mint a diktatórikus monopolhelyzetű... Ugyanez gázra is, ahol a nagyker ár 3%-kal csökken, de a fogyasztónak már 8%-kal növekszik.
Na mindegy, meglátjuk milyen cserebogár lesz ezekből, mindenesetre megközelíteni őket egy kihívás és ez akkor sem változna, ha valaki elmagyarázná nekik, hogy a vevővel szemben hogy viselkedünk, hiszen a boltosnak még a cipőfűzője is az én általam otthagyott pénzből van...
Miután a vágányanyag beszerzése nem úgy ment, hogy beestem a boltba a tervekkel és urasan ráböktem a listára, hogy "ezt kérem", a váltók jelenleg kézi állításúak, azonban az eBay-ről egyszer beszereztem egy maréknyi elektromos kocsiszétkapcsolót, ez most jól jött, a kézi kocsiszétkapcsolókat mind elektromosra cserélgetem. Ugyanis a próbapályát még a készletekből származó szétkapcsolókkal építettem meg, azok nem is bővíthetők elektromos aktuátorokkal.
A váltók majd időnként kapnak 1-1 akturátort meg a vezérlőpult elemeket. No meg majd a szemaforok, stb.
Az előző képen látható egy hosszú alumínium csík, ezt vonalzóként használva rögzítem az egyenes részeket.
A párhuzamos vágányoknál a gyártó (jelen esetben Fleischmann) pontos értékeket ad meg a távolságokra - ez most 33,6mm -, melynek beállítását egy rögzített pocíziójú tolómérővel intéztem.
