A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A lokális idők nem is hasonlíthatók össze. Például vegyük ma valahol a lokális időkoordinátát, és ugyanannak a pontnak a múltjában, mondjuk az infláció idején érvényes időkoordinátáját, ezek közel merőlegesek egymásra.
Nem követem naponta a diskurzusotokat. (Mert eléggé dis-)
De ez a merőleges idő az eseményhorizontra emlékeztet. Amikor a zsebórákból nem lesznek méterrudak (mondjul termodinamikailag ez az egyszerűbb lehetetlen), és a méterrudakból sem lesznek kakukkos órák. De az idő múlását akkor ugyebár odaát úgy látjuk, mintha mozogni látszana a szekér, bár csak az idő haladt?
'Például vegyük ma valahol a lokális időkoordinátát, és ugyanannak a pontnak a múltjában, mondjuk az infláció idején érvényes időkoordinátáját, ezek közel merőlegesek egymásra.'
Láthatóan nem vagy tisztában vele. És a legutóbbi bejegyzésem tartalmával se. Akkor nem írnál ilyesmit, hogy "az a múlt". Ez ennél sokkal bonyolultabb. A lokális idők nem is hasonlíthatók össze. Például vegyük ma valahol a lokális időkoordinátát, és ugyanannak a pontnak a múltjában, mondjuk az infláció idején érvényes időkoordinátáját, ezek közel merőlegesek egymásra.
"van az univerzumunknak egy már nem látható külső határa, az eseményhorizontja, ami elválasztja az „őt” befogadó diszkrét téridőtől."
Ez csak arról szól, hogy beléptél a második gyermekkorodba, s értelmetlen mondatokat eszkábálsz. Mint a kisgyerekek, ha a "külföldi" beszédet imitálják.
Rosszul tudod, mert te az egészet egy euklideszi térben, és egy attól független abszolút időben képzeled el.
A valóságban nem létezik ilyesmi. Csak a 3+1 dimenziós téridő. Aminek egy 3 dimenziós térre és egy 1 dimenziós téridőre való szétválasztása csak az adott megfigyelőtől függő relatív módon lehetséges, és az is kizárólag lokálisan. Mert egy megfigyelőtől távoli pont helyi időkoordinátája, már egyáltalán nem is párhuzamos a megfigyelő időkoordinátájával. Ugyanez igaz a helyi térbeli koordinátákra is. Sőt a téridő görbültsége miatt mindezek a változások nem csak a megfigyelő és a távoli pont választásától függenek, hanem a kettő közötti útvonal választásától is.
„Csak tudjuk, hogy a mögül kellett indulniuk. Ha átjutottak volna, akkor a CMB mögött körbe-körbe mindenfelől belülről láthatnánk magunk körül annak a kezdeti kicsi térrésznek a képét, ami mára a horizontunk méretére tágult. Vagyis a mai világunk indulásának képét.”
Az én halandzsám is arról szólt, hogy van az univerzumunknak egy már nem látható külső határa, az eseményhorizontja, ami elválasztja az „őt” befogadó diszkrét téridőtől. Az univerzum háromdimenziós „terét” teljes egészében az anyag/energia megnyilvánulási formái töltik ki. Az úgynevezett indulási kép, az első filmkocka, időben is az első, amit a fénysebességet meghaladó inflációs tágulás felismerhetetlené szakított szét.
"Egy kis térrész volt az. De még csak nem is abból robbant egy már korábban körülötte létező térbe. Hanem maga az a kis térrész tágult a mai horizontunk méretére."
Nem ég le a bör a képedröl ilyen szedett-vetett ostobaságokat szajkózni?
És még azt a keveset se vagy hajlandó figyelembe venni, amit itt is megtanulhattál volna:
Nem egy pontból robbant.
Se "pont", se "-ból"
Egy kis térrész volt az. De még csak nem is abból robbant egy már korábban körülötte létező térbe. Hanem maga az a kis térrész tágult a mai horizontunk méretére. Azok a fénysugarak, amelyek ma mindenfelől hozzánk érkeznek, azok egy ősi világ képét hozzák, minél távolabbról, vagyis minél inkább a mai horizontunk közeléből indultak, annál ősibb világét.
De akkor, amikor indultak, az a horizont még sokkal kisebb sugarú volt. Amikor az ősi galaxisok fénye indult felénk, akkor még csak pár milliárd fényéves, amikor a mögöttük látható háttérsugárzás fénye indult, akkor még csak 380000 fényéves. Az infláció kezdetéről származó fénysugarak indulásakor pedig még csak 10-33 fénymásodperces. De a CMB mögül valójában persze nem érhetnek el hozzánk fénysugarak, mert azonnal elnyelte őket a háttérsugázás plazmája. Csak tudjuk, hogy a mögül kellett indulniuk. Ha átjutottak volna, akkor a CMB mögött körbe-körbe mindenfelől belülről láthatnánk magunk körül annak a kezdeti kicsi térrésznek a képét, ami mára a horizontunk méretére tágult. Vagyis a mai világunk indulásának képét.
Válaszoltam, de nem érted, mert mindeddig nem voltál hajlandó energiát fordítani a tanulásra. Azt ne várd, hogy az ilyen fórumon lehetséges pár mondatos útba igazítások ehhez elegendőek lehetnek.
Milyen képlet nem jön ki? Hiszen egyáltalán nem is ismered az ehhez szükséges differenciálgeometria alapjait se. De önhittségedben azt képzeled, hogy te enélkül is ítéleteket tudsz mondani.
Az időszerűek, csak egy pontba tartanak, a térszerűek meg a már szétszórt tömegpontokba tartanak, amivel lokálisan elgörbítik a téridőt. Nem a 3D teret, mert az mindenhol egyenes síknak látszik. Az idő egymagában nem tud görbülni csak a térrel együtt dilatálni, vagyis lassulni a tömegpont felé vezető úton. Az időnek van egy kitüntetett pontja ahova tart, a téridőnek meg annyi „célpontja” van, ahány tömegpont létezik. Mivel a 3D terünk nyílt és széttartó, azt csak a téridő tudja összegubancolni számunkra. :))
