A helyzet felelősének megnevezését túlzott előítéletnek gondolom. Lehet felelőse a helyzetnek maga rászoruló, de lehet az igazi felelős az, aki nyomorulttá tette. Azonban a példa nem felelősök keresését kérte, hanem a tett megítélését. A tolvaj egyoldalú megítélése a törvény alapján mindenképp igazságtalan farizeusi tett, amely pontosan ugyanígy nem kiváncsi a tettek okaira és következményeire. A keresztény farizeusságnál talán a magyar bünettő törvénykönyv is helyesebben ítél, az legalább felméri az enyhítő körülményeket.
Természetesen nem a lopás igazolását próbáltam tőled kicsikarni, azonban a fosztogatás még Mózes könyveiben is isteni parancs volt olykor. Az egyetlen feltétel, hogy az áldozat nem lehetett Izraelből való, csak pogány, ezért ellenség. Hasonló elv alapján az erőszak és mészárlás is igen (törvényesen, istentől parancsolt módon) indokolt volt, sok esetben a nőket és gyermekeket is ki kellett irtani, nehogy felnőve tüske legyen Izrael ellenében. Ha most ez a koldus, akit éppen az aktuális megélhetés keretrendszere tett nyomorulttá és ezért ellenségévé, mi módon kellene hátrányosabban megítélni, mint Izraelt, aki jóval nagyobb mértékben fosztogatta a körülötte való ellenségeit, pedig nem szorult rá a zsákmányukra mint a koldus és a gyermeke esetében.
Amit külöünösen szeretnék hangsúlyozni, hogy a tízparancsolatnak önmagában tekintett kötelezettsége csak relaítvan lehet igaz, erről szól az ószövetség. Ezen lép túl Jézus tanításaiban, amelyben az élet helyzetben születő döntéseket nem a törvény, vagy tízparancsolat elvéből kiindulva tanácsolja, hanem az igazság felderítésének, a helyzet megértésének alapján. A kereszténység alaposan el van maradva a bölcs megítéléstől, köszönhetik ezt írástudóik vak vezetésének, akik az értelem megvilágosodását nem engedik a biblia tévedéseinek felismerésének akadályozásával.
A törvény tehát nem igaz, csak annak mértékében, hogy ki kit tekint társnak, barátnak vagy ellenségnek, mert attól függően válik jóvá vagy gonosszá.
Talán pont ez volna a legkisebb dolog. A lényeg az hogy a korlátolt képviselők, elöljárók, vezetők és tekintélyek szándékaitól, elveitől, programjától akaratától szabad-e.
Kedves takarito,
Pontosan értelek, viszont úgy vettem észre hogy pont Te vagy az aki nem akarja felfogni
hogy mire akartam célozni az „alternatív megoldás” lehetőségének felvetésével. Mint már
azt Maaancusnak is jeleztem, magam sem osztom fehérre és feketére a világot, az én
életemet is állandó kompromisszumokon keresztül vezetem. Pusztán arra akartam felhívni
a figyelmet hogy néha sokkal egyszerűbb a jó megoldást választani mint a rossz választásom megindoklására filozófiai keretrendszert kreálni. Az adott példában is az üveggyűjtés jelenti a helyes megoldást mert bár nem vagyok naprakész a visszaváltási tarifákban, :) de szerintem már 1sörösüveg betéti díja= kb. 1zsemle ára is megment az azonnali éhhaláltól legalább addig míg a következő üveget meg nem találom, ugyanakkor a megoldás azonnal fizet.Márpedig az éhhalál küszöbére nem egyik pillanatról a másikra jutnak az emberek, tehát a helyzet elfajulásához az egyén felelőtlen gondatlan magatartása is erősen hozzájárult. Ez persze nem jeleni azt hogy ne tudnék elképzelni olyan élethelyzetet ahol a megalkuvás saját elveinkkel létjogosultságot nyerhet. Az viszont
komoly veszélyt jelenthet számunkra ha a kis jóakarattal is jól megoldható konfliktus
helyzetekben is reflexszerűen nyúlunk az áligazolt helytelen megoldásokhoz.
Van értelme egyébként beszélni a szabad akaratról, ha definiáljuk hogy KITŐL szabad, MITŐL szabad. Szabad például a család szándékaitól, az iskola elveitől, mentes lehet a politika vagy vallás kényszereitől, a főnök elvárásaitól, a tekintélyek parancsaitól stb.
A társadalom szabályait sem mi választjuk magunknak, hanem a hatalmon levő elit válassza a fenntartó tömegek számára, és ilyen módon is lehet beszélni szabad akaratról.
akkor egyértelmű hogy a tanult emberi tapasztalat és értelem alapján döntünk hogy mi a jó, illetve hogy mi a nem jó a számunkra
Pontosan erről beszélek, amelyben fel sem merül az a tevékenység, amit valójában gondolkodásnak hívok, ahol a felmerült konfliktust vagy problémát, nem betanult sémák alakalmazásával próbálná az egyén megoldani, hanem a környezetre való odafigyeléssel, és a környezet megértésével. mivel az élet és a környezet, a körülmények folyamatosan változnak egy pillanatnyilag feloldott egyedi konfliktus sémaként való alkalmazása nyílvánvalóan hibása választ fog adni az egyébként megváltozott feltételek és körülmények között. A jót és a rosszat NEM LEHET betanulni. Betanulni jó és rossz mintákat és sémákat lehet,. de mint mondtam ebből hiányzik az élet megértése, amely állandóan változik, és folyamatos odafigyelést igényel, éber gondolkodást és nagy érzékenységet. A betanult minták alapján dönteni el, hogy adott körülmények között mi a jó "számunkra", valójában további konfliktusokat és összeütközéseket fog létrehozni a környezeteddel.
nincs az embernek szabad akaratból történő befolyása a tettekre
Azt gondolom, önmagábana szabad akarat kérdése már csak azért is élrtelmetlen, mert nem látja, nem tudatosítja azokat a tényezőket, ösztönöket, elveket, értékeket és indulatokat az ember, amelyek befolyásolják tulajdonképpeni döntését. Viszont lehetne konkrétumban kezelni a kérdést, ha megfogalmazzuk úgy a feladatot, hogy MITŐL szabad az ember akarata. Például Mátyás király szándékaitól lehet szabad az ember akarata, mivel a szóban fotgó király már régen megholt, és az ember döntését már semmivel nem tudná befolyásolni. De nem szabad annak a kereszténynek az akarata, aki alárendeli döntését a gyülekezeti elöljáró tanácsainak, akit isten emberének nevez, és éppen felkínálja az egyénnek a helyette való gondolkodás ígéretét. Szóval a kérdés lényege nem a szabad akarat kérdése, hanem az, hogy MITÓL SZABAD EGY AKARAT?
Isten megszámlálhatatlanúl sokféleképpen irta meg egyetlen egy ember útját
Azért most ne szüljünk minden emberi döntéshez egy forgatókönyvet, hogy az eleve elrendelés látszatát fenntartsuk, hiszen akkor megszámlálhatatlanul sokkal több forgatókönyv lenne, mint ahány emberi élet. Nincs forgatókönyv, mivel az életben van függetlenség és szabadság, amelyben a választásaikat az élőlények maguk döntik el akármivel, nem pedig előre megírt forgatókönyvek.
Másfelől egy hamis determinizmushoz elegendő egyetlen forgatókönyv is, hiszen ha már a jó és rossz utat képes volt az Isten egymástól elkülönülten felajánlani, akkor a közte levő választást is előre képes volt beleépíteni az emberben. Ebben a módszerben csak megtévesztés a szabad akarat kinyílvánítása, akármilyen mesével,
mivel a döntés bele van írva az ember szívébe és elméjébe. A gonosz emberben a gonosz választása, a jó emberben a jó választása. Ezen a determinizmuson nem enyhít az, hogy az értelmes és érzelemmel töltött döntésnek szabad akaratot tulajdonítasz, amikor a determinizmus egyértelmű választ ad erre, hogy nem az értelem és az érzelem a lényeges szempont, mivel a döntés bele van írva az emberben, függetlenül attól, hogy milyen töltéssel van feltöltve. Bármilyen valódi szabadság lehetőségének megadása egyenlő a determinizmus és a forgatókönyvrendszer teljes felborításával.
Ki kell hogy ábrándítsalak afelől, hogy a gondolatokat az ember elméjébe "ültetés" által születnek. A gondolatok az ember értelmének használatától születnek, amelyben igen keményen fel kell dolgozni a környezetben átélt hatásokat és élményeket, amelybe sehogy nem fér bele a" beleültetésre" való várakozás. Viszont a lusta elme elképzelésébe bőven belefér a "beleültetés" elve, hiszen akkor nem kell az embernek a feladatainak, problémáinak, körülményeinek jelentőségén gondolkodnia, annak megértésén fáradoznia, hanem ölbetett kezekkel elegendő várni a szájába repülő sült gondolatot.
Az isteni irányításban való hit valójában a determinizmus elvének támogatását jelenti, a sült gondolatra való várakozással egyenlő, és az ember totális balgaság felé vezető útját egyengeti, amelyben az értelem és gondolkodás jelentőségének még minimális értéke sincs. (Hiszen minden helyette előre el van rendelve) Isten tehát nem ezt akarja. Szeretné, ha ezeket a megtévesztő elveket képes lenne az ember felismerni, elkezdené használni az értelmét, és megtanulna önmagától, saját tapasztalatainak és érzékenységének segítségével különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között, amelybe sem eleve elrendeléssel, sem irányítással, sem szabályrendszerrel nem szól bele, az pontosan az írástudók, igehirdetők és elöljárók sajátja.
Én megértem a te felfogásod menetét, és hidd el nem áll szándékomban, hogy a saját magamtól tanúlt ismereteimet elfogadd tőlem. Nem ez a célom. Ez egy fórum amit sok más ember is olvasgat. Igy aztán én mindössze csak leirom a saját véleményem, és elolvasom másét is hogy azokból is tapasztalatot szerezek. Én nem mondom hogy nincs igazad, viszont azt se mondom hogy mindenben igazad lenne. Sok féleképpen lehet értelmezni az élet lényegét és értelmét. Ez legalább annyira bonyolult, mint meglelni a rossz dolgokban a jót, vagy a jóban a rosszat. Te azt állitod hogy hiányzik belőlem az isten ismerete, ezért rosszúl mérlegelem és állitom mindazt amit állitok. Bekell valljam hogy nincs és nem tartozom egy valláshoz sem, mivel pogány vagyok. De ennek ellenére hiszek istenben, és hiszem hogy isten lelkiképpen gondolkodik. És mivel az úr a saját képére teremtette az embert ezért hiszem hogy az Úrral meghasonlani azt jelenti hogy én is lelkiképpen kell hogy gondolkodjam. .Azt mondod minden emberi döntés függ valamilyen ösztöntől, kényszertől, céltól, vágytól, elképzeléstől. Igazad van. Hiszen sokszor a józan eszünk ellenére az ösztöneinkre halgatunk, amit később vagy megbánunk vagy hálát adunk hogy inkább halgattunk az ösztöneinkre mint a józan eszünkre. Viszont ha adott a folyamat az emberben, hogy különböző befolyások mellett, többféleképpen dönthetünk, akkor egyértelmű hogy a tanult emberi tapasztalat és értelem alapján döntünk hogy mi a jó, illetve hogy mi a nem jó a számunkra. Ha pedig ez a képpesége adott az embernek akkor kell hogy legyen szabad akarat. Te mindennek elennére mégis azt állitod hogy nincs az embernek szabad akaratból történő befolyása a tettekre. A te szemszögedből nézve igazad van, hiszen Isten megszámlálhatatlanúl sokféleképpen irta meg egyetlen egy ember útját. Téged pedig pontossan ez zavar. Akár a jót választod, vagy a rosszat, vagy ha testi érzelmek befolyása mellett is döntesz, te mindig tudod hogy Isten akár ezt akár azt választod is, alőre megirt forgatókönyv alapján, lessz az ami lessz. Lásd megértem hogy Isten álltal megirt élet alapján éljük az életünket. Viszont a bennünk folyton növő értelem, lehetővé teszi, hogy az Isten álltal előre megirt jó és rossz közűl mindig azt válaszuk amelyik a legjobb lehet az életben nekünk. Ha pedig az értelem lehetővé teszi a választás lehetőségét, akkor valóban szabad akaratról kell beszélünk. Előre megirt sorsról és életről beszélünk. Ha pedig előre kitalált és megirt, akkor te jogossan mondhatod, hogy hogyan lehetne jogos szabad akaratról beszélni? Ha nem érteném az Istent lelkiképpen akkor én is egyett értenék te veled. De mivel értem az Isten értelmének tetteit, ezért nem látom be a te igazad. Méghozzá azért nem mert Isten a legjobbat adta az embernek mint gyermekeinek. Megalkodta az értelmet, hogy dönteni tudjunk az életünk során, a sok előre kitervelt és megirt élet út közűl. Téged ez zavar, engem nem. Ugyanis ha nem terveli ki és nem irja meg az ember életutjait, akkor most erről nem kelenne beszélnünk. Az értelem és a szeretet az ami segit abban hogy mindig azt válaszuk ami a legjobb az ember számára. Azt hiszük mi emberek hogy értelmes lények vagyunk, és azt hiszük hogy kioktathatjuk az istent, hogy mit hogyan kellett volna tennie. Sokan vannak akik nem hiszik, hogy előbb az értelmet, a szellemmi energiánkat teremtette meg isten. Persze hihetetlen. De ha a villamos energiát veszük példaképpen, akkor látható az ami abból származik. Viszont villamos energia nélkűl nem lenne világitás sem. Hasonlóan van a testünk is. Előbb volt és lett a szellemi energiánk és csak utána testünk. Ezt a szellemet pedig elsősorban a gondolatainkra értem, amiből származik az értelem. Ha isten nem teremt gondolatokat akkor most nem lenne gondolat világunk. Az elme önmagában csak egy lédús löty lenne. Hogy mért hozom mindezt példaként fel? Azért mert a belénk ültetett gondolatok időről időre fejlődnek, majd fejlett értelmet bisztositanak egy napon. De csak időről idöre apránként. És mindaddig amig az ember nem érik meg, és amig elnem éri azt a fejlettségi szintet hogy isten szemében értelmes lénynek számitsunk, és mindaddig amig jó és rossz közötti dolgokat fejlett szinten megkülönböztetni nem tudjuk, addig isten irányitása alatt kell megélnünk tetteinket, és mindennapjainkat. Ez a korszak az ember számára olyan, mint a szülői felügyelet meletti meghatározott élet mód. Sokan a kezdeti stádiumban ezért érzik úgy hogy nincs is szabad akarat. Az ember mindaddig függ az isteni akarástól és ösztönöktől, amig elég fejlett nem lesz ahoz, hogy isten a maga útjára engedje. Nem a bibliából idéztem, hanem saját szellemi világom alapján az elképzeléseimet irtam le. A biblia nem embereknek irodott, és ez le is van irva ott. Ezért is idézek önmagamból. Ha ennyre bisztos vagy az állitásaidban, akkor azt is tudnod kell hogy a biblia kiknek irodott, ha nem az embereknek?/ János 10: 34, 35 / Arra is tudnod kell ez estben a választ hogy hol található az isten országa?/ Lukács 17: 20, 21 / És hogy vajon krisztusnak volt e teste a menybe menetele ellőt? Azt is tudnod kell hogy Isten milyen modon fogja megitélni az embert ha eljön az ideje? / ámos 5: 18 /És hogy mért teremtett jót és rosszat egyaránt?
Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van.
Csak azért sem gondoltál a dologba bele. Hogyan lehetne szabad az akarat, amikor minden döntésedfügg valamilyen ösztöntől, kényszerttől, céltól, vágytól, elképzeléstől, alkalmazkodástól vagy ellenállástól, örömeidtől, bánataidtól, kellemes és kellemetlen élményeidtől. Függ akarásod a felfogásodtól, kötelességtudatodtól, szolgai vagy lázadó szellemedtől, értekesnek és értéktelennek tartott lehetőségeidtől, képességeidtől és korlátoltságodtól.
Tisztázzuk. Milyen szabad akaratról is beszélsz? Kaptál egy jó és rossz utat, ami közül választhatsz? Nem kaptál. Sok lehetőséged van, és magad ítéled meg közülük, hogy melyiket akarod megtenni, mégpedig igen bonyolult összetevők mérlegelése alapján, beleértve a Szent Könyed előírásainak tanácsait is. Végeredményben te szeretnéd függővé tenni a szabad akaratodat a Szent Könyvedtől Isten nevére való hivatkozás segítségével és arról beszélsz?
Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta
Ezt te csak hiszed, de nem igaz. Ninive sorsa pusztulásra volt ítélve, mégis változtatott az ítéleten a megtérés miatt Isten. Semmi nincs megírva, mert az élet nem szabályok és törvéynszerűségek szerint zajlik. Viszont csak a balgatag kerül azok sodrásába. A keresztény, aki az értelmét megvetve hagyja vakon sodortatni magát a Szent Könyve által, valójában Isten ellen halad, mivel Isten a változó és törvényekkel nem leírható élet kezelésére pontosan az értelmet adta az embernek.
Az pedig könyvből nem sajátítható el.
képzeljük magunkat az Úr helyébe
Nézd. A saját balgaságom fényében hozott döntések alapján nem valószínű, hogy Isten is hasonlóképpen cselekedett volna, tehát ennek a gondolatnak a feltételezése eleve kérdéses. Mert én balga vajpn hogyan teremtettem volna meg a férfit és a nőt? A korsó vízhez tehát először veszem a vízet, aztán a kkorsót. Először a szellemet, aztán a testet. Nyílván úgy, hogy amit nem értek meg a tetteikből azt meg előre leszabályozom., a korsót kötelekkel megerősítem.
Egész gondolatmeneted szigorú determináltságról árulkodik, az ember minden döntése Istennek az ember elméjébe ültetett jó vagy gonosz gondolatok függvényében dől el annak eredményeképp, melyikből ültetett többet a fejébe. Nincs semilyen választási lehetősége, csak annak nem látása, hogy éppen melyik belé ültetett érzelem, (akár megérzés), indulat vagy gondolat kerül éppen túlsúlyba.
Nos ebből teljes mértékben hiányzik Isten ismerete, a jó és gonosz tudatmechanizmusának ismerete, a szabadság lényege, az élet megértése. A determinizmus a merev elme szigorú szabályszerűségek közé szorított gondolkodásánaka terméke, melyben az elme a valóság átláthatóságát csak egy robotmechanikus rendszerelv alkalmazásának segítségével képes egyedül végig követni. Ebből árulkodó módon feltűnik egy sajátos hatalomvágy, amelyben a rendszer azért áll fel, hogy EGY valaki legyen az, aki az EGÉSZET irányítja. A determinizmus hirdetője önmagát is a rendszer részébe helyezi, irányító funkciók megszerzését attól függően véli megragadni, minél inkább illeszkedik gondolkodása eme merev rendszer szabályai közé. A hit ilyenkor azért válik különlegesen fontossá, mivel ez a rendszer a valóságban az életet megöli, kénytelen ezt megtapasztalás (cselekedetek) nélkül az emberrel elfogadtatni.
Tájékoztatlak, hogy az ember valóban szabad lény, illetve csupán egymás rabságát kívánják, amelyhez éppen az Isten nem nyújt segédkezet. Az ilyen determinisztikus (ezért egyeduralomra törekvő) eszmerendszerek követői pedig az alkalmazásuk következtében azonnal környezetükkel konfliktusokba keverik önmagukat mivel mindenféle kényszerhez és kötelezéshez segédkezet nyújtanak, hiszen pontosan ezek a determinimzmust valóban működtető eszközei. A determinizmus emberi okoskodás terméke, a kényszerek és befolyásolás mechanizmusának szigorúan kidolgozott elmélete. Semmi köze sem az élethez, sem az Istenhez.
Látszik, hogy szándékosan nem érted a példát. Az üvegmunka, meg közmunka fizetéséig harmincszor éhen halhat a gyerek, másfelől a példa értelmezése nem a lehetőségek számbavételének megítélését, hanem a tényleges tettek megítélését kellene tartalmaznia.
T. D. Maaancus!
Teljesen jogos a fölvetésed. A látszatát is szeretném elkerülni annak hogy én valami
önjelölt szentként osztom itt a tanácsokat. Én az életemet, ugyanúgy mint az emberek
túlnyomó többsége,nem a 10parancsolat szerint,hanem egyfajta szubjektív igazságkódex
alapján vezetem. Mondok erre két példát. Anno még valamikor az előző rendszerben,
amikor még 2 patenttal volt rögzítve a fénykép a BKV-bérleteken, egyszer egy ellenőrzés
során megbüntetett az ellenőr azzal az indokkal hogy a fényképet rögzítő egyik patent
hiányzik a bérletemről.Ez az eset annyira felháborított hogy bementem panasszal a BKV
Akácfa utcai irodájába, ahol közölték velem hogy a felvett jegyzőkönyv szerint a büntetés
azért történt mivel jegy nélkül utaztam a villamoson. Persze miután bemutattam az
érvényes bérletem,és közöltem a büntetés valódi okát, az ügyintéző azonnal visszafizette
a büntetés összegét. Igen ám csakhogy felháborodásom akkora lett ezáltal hogy úgy
éreztem hogy meghurcoltatásomért elégtételt veszek a BKV-n. A bosszúm egyszerű és
primitív volt: elhatároztam hogy 1hónapig nem vásárolok bérletet. Az 1hónap folyamán
minden megúszott bliccelés alkalmával elégedettségem nőttön nőt. Miután a teljes hónap
elteltével sem találkoztam egyetlen ellenőrrel sem, akcióm sikerén felbuzdulva már azon kezdtem el gondolkodni hogy mi lenne ha bosszúhadjáratomat kiterjeszteném az év
végéig.Már majdnem engedtem is a kísértésnek, mikor egyszer higgadtan végiggondoltam
a történéseket. Ugyan kit is büntetek ezzel? S ekkor rájöttem hogy primitív bosszúm célt
tévesztett. Az egész egy szánalmas ember hazugságából eredt, ami vak bosszút gerjesztett
bennem, aminek majdnem én ittam meg a levét és estem a hazugság áldozatává. Ekkor
megtanultam egy életre hogy a bűn, bűnt gerjeszt még akkor is ha úgy érezzük hogy
igazunk van. Vagy itt van például a kegyes hazugság esete, mikor a haldokló közeli hozzátartozó érzi hogy baj van, de mivel az orvos bár tudja hogy csak 1hete van hátra,
nem mondja el a diagnózist, és tőlünk kéri hogy mondjuk el az igazat, mi pedig
gyógyulással ámítjuk. Amikor pedig tudatosul benne hogy nincs tovább akkor pedig
egy világ omlik össze benne hogy mi is becsaptuk, pedig lehet hogy sokkal jobban
megbékélt volna a sorsával egy időben történő őszinte beszélgetéssel ami időt ad neki
felkészülni és szembenézni az elmúlással. Persze ezzel nem gondolom azt hogy mindig
mindenkor érvényes általános szabályokkal élhetünk, de azt már többször is tapasztaltam
hogy az általam vélt szubjektív igazságot az objektív igazság számtalanszor felülírta.
Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van. Persze igaz hogy úgy látszik hogy nincs. Úgy érezzük, mert igen sok fájdalommal és bosszúsággal kell szembe néznünk. Isten két féle vagy sok féle utat termetett volna, szerintem teljessen lényegtelen, hiszen mindössze csak példázni szerettem volna a szóval hogy kétféle út közűl kell választanunk. Persze ettől függetlenűl a Teremtő számtalan leágazást is teremtehetett, hogy az ember úgy érezze hogy számtalan út közűl vákaszthat magának megfelelőt. Ha pedig adott az ember számára a választási lehetőség, akkor elmondhatjuk hogy igen is létezik az emberi szabad-akarat. 1. Az álltalatok feltett kérdések és válaszok bizonyos szempontból egyértelműek és talán igaznak is érezhetőek. Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta, igy az emberek töbsége jogossan mondhatja azt hogy nincs szabad akarat. De ujra azt kell mondanom hogy képzeljük magunkat az Úr helyébe, és a teremtési korszakba. Ha nekünk kellett volna embert termteni, asszonyt és férfit, akkor mi hogyan tettük volna? Vegyük figyelembe a tényt hogy az emberi mivoltot nem a test megalkotása, hanem a lélek, az elme, és a szeretet megalkotása motiválja. Vagyis ahhoz hogy emberekké legyünk, elöször a láthatatlan szeretetet, az elme gondolatait, az érzelmeket kell megteremtenünk. Vajon mi ezt hogyantettük volna jobban mint Isten? Gondolt valaki arra hogy az Úr előbb a láthatatlan erőforrásainkat teremtette meg? A test megteremtése egy istennek nem téma, ha a hatalmát nézzük. De azt bátran állithatom hogy erejét meghaladva, kellett Istennek megalkotnia majd 6000 éven át az emberi belső értékeket. Az ember gondolkodó lény, melyet Istennek köszönhetünk. A gondolataink nem azért élnek bennünk mert mi létezünk, hanem azért mert isten az elménkbe helyzte őket. A gondolataink nem a magunk érdeme, hanem Isten az aki létre hozta azokat. Az elme impulzusai szállitják a gondolatainkat egyik helyről a másikra, hogy aztán értemet adhassanak a látott és gondolt dolgokból. Az elme gondolatai hozzák létre a testünkben az érzelmeink dömpingjét A gondolataink álltal nem csak érezni de megérezni vagy ráérezni is képessek vagyunk, bizonyos dolgokra. Isten teremtett belénk jó és rossz gondolatot egyformán. Belénk ülltette hogy felismerjük a dolgok értemét és lényegét. Hogy mért oly nehéz elhinni a szabadakarat létét? Mert igen bonyolult rendszerrel teremtette meg az Úr a lélek , vagyis a gondolat menetet. Az ember sok féleképpen értelmezi a benne kialakúlt gondolat menetet, és érzelem világot. Hogy mért? A válasz egyszerű, és igen megdöbbentő. A jó dolgok és a jó gondolatok közt mindig benne van az amit nem szeretünk. Ez pedig a rossz!!! Ugyanis isten mindent úgy teremtett hogy minden jóban legyen valami rossz is. És minden rosszben legyen valami jó is!! Ez a tény bizonyság arra hogy az embernek több választási lehetősége is van az életben. És bizonyság arra is hogy nem minden ember rossz aki rosszat tessz! Mért is? Azért mert ami számunkra rossz, az értelem szerűen másnak akár javára is válhat és akár jótéteménye is származhat rosznak hitt cselekedeteiből. A töménytelen emberi választási lehetőségek a bizonyságai : hogy az ember szabad akarattal lett teremtve.Isten pedig pontossan ezért többé már nem cselekedeteink szerint fog megitélni bennünket hanem hit álltal hitből. Persze ez egy másik téma.
Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van. Persze igaz hogy úgy látszik hogy nincs. Úgy érezzük, mert igen sok fájdalommal és bosszúsággal kell szembe néznünk. Isten két féle vagy sok féle utat termetett volna, szerintem teljessen lényegtelen, hiszen mindössze csak példázni szerettem volna a szóval hogy kétféle út közűl kell választanunk. Persze ettől függetlenűl a Teremtő számtalan leágazást is teremtehetett, hogy az ember úgy érezze hogy számtalan út közűl vákaszthat magának megfelelőt. Ha pedig adott az ember számára a választási lehetőség, akkor elmondhatjuk hogy igen is létezik az emberi szabad-akarat. 1. Az álltalatok feltett kérdések és válaszok bizonyos szempontból egyértelműek és talán igaznak is érezhetőek. Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta, igy az emberek töbsége jogossan mondhatja azt hogy nincs szabad akarat. De ujra azt kell mondanom hogy képzeljük magunkat az Úr helyébe, és a teremtési korszakba. Ha nekünk kellett volna embert termteni, asszonyt és férfit, akkor mi hogyan tettük volna? Vegyük figyelembe a tényt hogy az emberi mivoltot nem a test megalkotása, hanem a lélek, az elme, és a szeretet megalkotása motiválja. Vagyis ahhoz hogy emberekké legyünk, elöször a láthatatlan szeretetet, az elme gondolatait, az érzelmeket kell megteremtenünk. Vajon mi ezt hogyantettük volna jobban mint Isten? Gondolt valaki arra hogy az Úr előbb a láthatatlan erőforrásainkat teremtette meg? A test megteremtése egy istennek nem téma, ha a hatalmát nézzük. De azt bátran állithatom hogy erejét meghaladva, kellett Istennek megalkotnia majd 6000 éven át az emberi belső értékeket. Az ember gondolkodó lény, melyet Istennek köszönhetünk. A gondolataink nem azért élnek bennünk mert mi létezünk, hanem azért mert isten az elménkbe helyzte őket. A gondolataink nem a magunk érdeme, hanem Isten az aki létre hozta azokat. Az elme impulzusai szállitják a gondolatainkat egyik helyről a másikra, hogy aztán értemet adhassanak a látott és gondolt dolgokból. Az elme gondolatai hozzák létre a testünkben az érzelmeink dömpingjét A gondolataink álltal nem csak érezni de megérezni vagy ráérezni is képessek vagyunk, bizonyos dolgokra. Isten teremtett belénk jó és rossz gondolatot egyformán. Belénk ülltette hogy felismerjük a dolgok értemét és lényegét. Hogy mért oly nehéz elhinni a szabadakarat létét? Mert igen bonyolult rendszerrel teremtette meg az Úr a lélek , vagyis a gondolat menetet. Az ember sok féleképpen értelmezi a benne kialakúlt gondolat menetet, és érzelem világot. Hogy mért? A válasz egyszerű, és igen megdöbbentő. A jó dolgok és a jó gondolatok közt mindig benne van az amit nem szeretünk. Ez pedig a rossz!!! Ugyanis isten mindent úgy teremtett hogy minden jóban legyen valami rossz is. És minden rosszben legyen valami jó is!! Ez a tény bizonyság arra hogy az embernek több választási lehetősége is van az életben. És bizonyság arra is hogy nem minden ember rossz aki rosszat tessz! Mért is? Azért mert ami számunkra rossz, az értelem szerűen másnak akár javára is válhat és akár jótéteménye is származhat rosznak hitt cselekedeteiből. A töménytelen emberi választási lehetőségek a bizonyságai : hogy az ember szabad akarattal lett teremtve.Isten pedig pontossan ezért többé már nem cselekedeteink szerint fog megitélni bennünket hanem hit álltal hitből. Persze ez egy másik téma.
Tudod nagyon jól, hogy nem mindig oldható meg munkakereséssel valakinek a dolga. Adott esetben ha nem megy lopni,. akkor meghal a gyerek éhen, és akkor a gyilkosságot varrod a nyakába mert benne van a tízparancsolatban?
"Az egyik tolvaj ugyan lop, de míg egy üzletet megkárosít, gyermekének életét menti meg. Most melyik cselekedete alapján ítéled meg jónak vagy gonosznak?"
A 10 parancsolatban tudtommal benne van az hogy NE LOPJ! Tehát rosszul cselekedett. Jól akkor jár el a tolvaj, ha elmegy dolgozni. :)))
A fogyasztói társadalomnak a fogyasztás a mozgatórugója. Ernnek kiszolgálását manipulálhatják, egész iparággal akár, de manipulációnak inkább akkor nevezném, ha a megvásárolt termékek minősége nem felel meg a felkínált minőséggel. Hogy valaki akkor is megvesz egy terméket, amikor pillanatnyilag nincs rá szüksége, az abból a biztonság utáni vágyból fakad, amelyből a jövőkép megrajzolódik, a holnap is a fogyasztását ellátni tudja.
Azt nem igen hiszem, hogy arra alapozni tudnának iparágat, hogy valaki a reklám hatására akkor is megvesz valamit, ha semmi szüksége sem most, sem holnap nem lesz rá. Részt vettem üzleti reklám készítésében és az a tapasztalatom, hogy akármilyen jó reklámot is csinálnak, ha nincs rá szüksége az embereknek, nem lesz eredményes.
A reklám nem egy misztikus, önérvényes valami, ami mindenkit átvágva dicsőségesen nyomul előre a történelem útvesztőiben. Megvannak a gyökerei az emberek szükségleteiben, és annak eltalálása az igazi eredményt fog szülni akkor is, ha nincs a reklámnak még manipulatív jellege sem.
Isten kétféle utat termetett. A jót és a rosszatt. És teremtett hozzá nekünk szabad akaratot, hogy döntsünk, válaszunk, és tanuljunk az életben a jóból és rosszból.
Isten nem teremtett kétféle utat. Sokféle utat teremtett, mint ahogyan sokféle fa és sokféle állat is van. Minden ember egy-egy külön út. Ezeknek jóra és rosszra csoportosítása nem az Isten követelménye, hanem az emberi elme sajátja. Vesz az egyén egy mintát, egy példát, egy tekintélyt, ami vagy aki meghatározza a "jót", és elkezdi ehhez hasonlítani az dolgokat. Így válogatja az elme az eseményeket jóra és rosszra, de ebből hiányzik az értelem, amely az eseményeket folyamatainak összefüggéseiben láthatná. Akkor a jóra és rosszra csoportosítás sokkal összetettebbé válna, mivel egy eseménynek több hatása is lehet, amelyek közül egyesek jók, mások rosszak. Az egyik tolvaj ugyan lop, de míg egy üzletet megkárosít, gyermekének életét menti meg. Most melyik cselekedete alapján ítéled meg jónak vagy gonosznak?
A vallások, a hitrendszerek, az eszmerendszerek, a programajánlatok tele vannak mintával és példamutatással a jóról és rosszról, veszélyesebbje a hamisan jónak és rossznak megkülönböztetett mintákat, elveket és szabályokat Istentől eredendőnek állítja be. Mivel az élet változó, egy merev minta, szabályrendszer, vagy elvi skatulya képtelen követni az állandó alakulást, a jó rosszra, a rossz jóra változik. Ezért Jézus nem adott konkrét mintát a jóról és rosszról, hanem ránkbízta az igazság keresését, amelynek segítségével az élet megértésével a jó és a rossz közötti különbséget helyesen tudja valaki megállapítani. Éber elme, értelem és bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a jót a rossztól ne hamis minták, szabályok és törvények segítségével határozzuk meg, hanem az élet jelenének követelményei, feltételei és folyamatai alapján.
A megadott minta, szabály vagy törvény alapján felkínált választási jog (szabad akarat) hasonlóképpen hamis, mint maga az elv, amit mellé kínálnak a jó és rossz megkülönböztetéséhez. Az egyén félrevezetését eredményezi annak látszatával, mintha a választási joga alapján valamilyen szabadsággal rendelkezne. Ugyanakkor
fel nem merül a valódi szabadság kérdése, ami nem választásban, hanem az ember képességeinek, adottságainak és életfeltételeinek szabad gyakorlásában rejlene. Ezt nem kell választani az embernek, hiszen képességei és jellegzetességei, erőforrásai és szükségletei adottak, nem választhatóan. Az igazi szabadság tehát nem választás kérdése, hanem korlátozás kérdése, mert akinek képességei és létfeltételei meg vannak szorítva, akármilyíen választást kínálnak fel neki egy kitalált jó és rossz között, valójában béklyók között tengődik.
Végül is akkor minden gombnyomás kérdése? Akkor azért kell küzdeni, hogy melyik gombot, kiét és ki nyomja meg.
Szerintem a manipuláció kétoldalú dolog. Egyszer dolgozni kezd a manipulátor, aztán a manipulált meg elfogadja hit által. A "tömeghatás" működik, de csak azok között, akik azt hagyják érvényesülni. A trükkök pedig csak újszülöttek között jönnek be, mivel egy újszülöttnek minden trükk új.
” Az Úr teremtette a világosságot, és a sötétséget, Ő szerez békességet, és Ő az, aki megteremtette a rosszat és a gonoszságot.” /. Ézsaiás 45: 7 / Mégis az ember mit tehet elenne?? Semit! Szabad akarat? Létezik? igen létezik! Isten kétféle utat termetett. A jót és a rosszatt. És teremtett hozzá nekünk szabad akaratot, hogy döntsünk, válaszunk, és tanuljunk az életben a jóból és rosszból. Aki nem ért velem egyett az képzelje magát Isten helyébe. Vajon az ember hogyan termtette volna meg a szabad akarat létét? Egyértelmű hogy nem lenne szabad akaratunk, ha nem ismerhetnénk a jó és a rossz közötti különbséget. Isten az emberi elme jóra irányuló felfogó képességért teremtett rosszat, és nem gonoszságból. Ugyanis a sok rossz mellé sok jót is teremtett. Hogy megvan e irva a jövönk? Igen bizonyos szempontból nézve meg van irva. Viszont minden ember számára két utat jelölt illetve irt meg az Isten. S mivel szabadon dönthetünk két út közti életvitelből, igy az ember szabad akaratából dönthet. Tehát van szabad akarat! Az Úr ítélete elsősorban abból áll, hogy meg méri az ember erejét, és a szeretetre való hajlamát. / 1 Korinthus 2: 14 /
Nos, ellent kell, hogy mondjak neked, mert létezik a manipulálásnak ilyen megnyilvánulása, a reklám így működik. Amikor sokan, sokszor mondják ugyanazt, akkor a kiszemelt áldozat, egy idő után már nem hangoztatja az ellenkező véleményét, mert elbizonytalanodik. Ennek egyszerű a trükkje: olyan szempontok alapján közelítik meg a kérdést, amiben minden ember bizonytalan, pl. létbizonytalanság, egzisztencia, anyagi helyzet és még sok más. Egész iparág épül erre. A személyes bátorság hiánya és a kiállás hiánya valóban alapot szolgáltat, de ezt is elő lehet idézni BÁRKIben!!! (csak a megfelelő gombot kell nyomni)
