"én már csak téged olvaslak innen. ez egyfajta mazochizmus. vagy inkább vezeklés?"
Azért olvasol engem, mert a lelkiismereted idevezet, tehát ezek szerint még egy kis belső hangot azért hallasz magadban, hiszen érzed te nagyonis jól, hogy az állatölés természetellenes, de tudni még nem tudod. Egységbe kell hozni a belső hangot, vagyis a lelkiismeretet a tudással, és ezt tudatosítani napi szinten. Drukkolok hozzá!
"Egyik sem illik az igazi szeretet fogalmához. Azt nem szükség szüli, és nem is teszi magát a másikra béklyóként."
Akkor ebből logikusan is az következik, hogy ha szeretsz egy élőlényt, egy állatot, akkor nem eszed meg, nem kötöd béklyókhoz, tehát nem a husáért tartod őt, nemdebár?
És ajnálom figyelmedbe Mahadas hozzászólását is, aki közületek egyedül képes volt megérteni és megragadni acsd történetének mondanivalóját és lényegét.
Sajnos nem találtam meg a youtube-on a Sátántango bevezető képsorait, ami hosszasan mutat egy szakrális tehén-csordát. Viszont helyette találtam egy másik Tarr Béla film-jelenetet, hátha sikerül kicsit megnyitnotok a szívcsakrátokat:
Látom, acsd belinkelt disznóvágásos története teljesen elment melletted is, akár a többiek mellett is. Sajnálatos, hogy pont a lényegről nem akartok beszélni, de mellébeszélés és csúsztatás persze van bőségesen, ahogy ezt már megszokhattuk tőletek. Tényleg sajnálom, hogy ennyire nem értitek meg a lényeget, pedig már aláhúzva, kiemelve, feketén többször leírtuk acsd-dal és Mahadas-szal együtt. Persze a megkeményedett, kegyelmet nem ismerő szív hermatikusan elzárt fedőelméletektől páncélos burkát nehéz megközelíteni.
Szvsz Mullerrel nincs semmi baj, persze nem tesz jot neki, ha felreertelmezik a szavait es a hulyesegeik igazolasara hasznaljak oket. Ugyanez persze igaz Hamvasra, es meg lehetne sorolni. Coelho is irt jo konyvet is:)
Kihagynam az altalad leirt szamtalan marhasag cafolatat, de az erdekelne tovabbra is, hogy Hamvas vega volt-e vagy sem. En nem talalok ra semmifele infot es szvsz nem volt az. Ha pedig igy van, meg egy elmeleted bukik, amiben Hamvast probalod behozni a temaba. Inkabb ertsd meg elobb, amit ir, utana lehet vele peldalozni. Tudod, a hasonlat a Holdrol es az ujjrol.
En kerulom ki? Eddig teged cafoltunk meg szamtalanszor, es erdemi reakcio helyett ujra leirtad a mantraidat.
Ha pedig megkerhetlek, ne szemelyeskedj es ne magyarazd el nekem, hogy mirol mit gondolok, foleg ugy, hogy azt se erted meg, amit irok, es csak a sajat frusztraciodat adod a szamba. Higgadj le, igyal egy pohar tejet ha az neked jol esik, es ha valoban erdekel a spiritualitas, akkor melyen nezz magadba, mert ugy at vagy verve, hogy rossz nezni. Nem ismerek olyan husevot, amelyik ugy ragaszkodna a hushoz, mint te a dogmaidhoz.
Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: "nagyhét", a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken "fehérhét" - fehérvasárnapig tart.
Azaz a nap amikor már lehet húst a nagyböjt után magunkhoz venni.
A másik kettő nyelvészkedés már akkora baromság volt, hogy tényleg rá szót vesztegetni...
Müller Péter mondta, hogy a magyar nyelvet az Istenek hozták le földre, és nagyon pontos nyelv metafizikailag. Nem véletlenek ezek a szó-összetételek, az igazság ott van bennük. Ezek szerint fizikai fájdalmat okoz már neked az igazság?
Nem válaszoltál még erre sem. Tehát szerinted melyik változat a helyes? Te hogy szeretsz egy embert, egy élőlényt, egy állatot, egy kutyát, macskát, tehenet, disznót..., az első változattal vagy a másodikkal?
Ezen nem csodálkozom, és ez a természetes, mármint a gyilkosság elleni lelki és metafizikai tiltakozás. Teljesen megértem és átérzem gyermekkori helyzeted. Talán már említettem, hogy a nagyapám hentes volt, és segédkeztem én is gyerekkoromban néhány disznóölésen, disznógyilkosságon. A fura nekem is az volt, hogy amíg nagyapám nevelgette a disznókat, addig becézgette, simogatta, dédelgette őket, még a disznószar lapátolása is nagy élvezet volt számára, annyira imádta a disznókat. Amikor eljött a disznógyilkosság napja, mégis sajnálat nélkül döfte le az áldozatokat. Én pedig azt éreztem gyerekként is, hogy itt valami nagyon nem normális, ekkora ellentmondásokat csak olyan lélek bír el, ami már jócskán deformált és korrumpált. Szánalmas volt látni azt az örömet a nagyapám arcán, amit a disznó kibelezésének perceiben láttam. Ezt is olyan élvezettel csinálta, akár a disznószar lapátolást, vagy a kocák simogatását. Ez azért volt szomorú számomra, mert itt az etikai határok már teljesen össze vannak mosva, és a lelkiismeret nagyon el van már tompítva a sok pálinkával, hogy véletlenül se hallja meg az ember.
A gyerek még érzi és tudja, mi az igazi tisztaság, mi a rend, mi a dharma, mi a logosz. Egy gyermek elborzad egy disznóvágás láttán, és ez a természetes. A felnőttek pedig ott követik el a legnagyobb hibát, hogy a disznóölést természetesnek tüntetik fel a gyerek szemében, holott a gyerek nagyonis jól érzi, hogy ez minden, csak nem természetes, hogy ennek a lelki tisztasághoz már semmi, de semmi köze nincs. Aztán a gyerek később elfogadja a korrupt felnőttek mentalitását, és lassan, de biztosan, ő is ugyanolyan korrupttá válik, mint a szülei, így már természetesnek vesz tökéletesen természetellenes és lélekellenes dolgokat, sztereotípiákat, társadalmi konvenciókat, köz-szokásokat, azaz beáll a sorba, és már nem kérődjelez meg velejéig romlott dolgokat. Sajnos kevesen jutnak el oda, hogy feltegyék maguknak a kérdést: Biztos, hogy ez a sok korrupt köz-szokás természetes? Biztos, hogy ez a normális? Aki eljut oda, hogy itt valami nagyon nincs rendben, az eljut a Hamvasi válságtudatig, azaz jelen lenni annyi, mint válságban lenni és ezt a válságot vállalni.
