A következő nap nap reggelén érdeklődtünk a tulajtól, hogy nem jelentkezett-e valaki túrára. Nem volt a válasz, de elkezdtünk ott forgolódni és a szomszéd vendégek közül két olasz gyerek, egy svájci csaj meg egy idősebb angol fickó is érdeklődött a túrák iránt. Úgyhogy megalakítottuk ideiglenes kis csapatunkat és fél óra múlva elindultunk az "A" jelű túrára (lásd mellékelt kép). Az angol fickó tudott pár szót magyarul. Mindegyikőjüknek több hónap állt rendelkezésre utazásra a térségben. Irigylésre méltó. Gondoltuk, ehhez képest mi igen kispályások vagyunk. A Bacuit archipelago nyitány elég látványosra sikeredett a lagúnákkal, meg a csipkés sziklákkal. Így utólag visszagondolva a lagúnáknál volt a legnagyobb tömeg. A japán hordák itt is kitettek magukért. Mindegyiknek egységesen volt gumicipője, egyik másiknak vízhatlan tokja a fényképezőgépén. Kajakban evezgettek és idétlenkedtek. Azon már Thaiföldön is gondolkodtam, hogy egyes túrák esetén miért mindegyik hajós ugyanabban a sorrendben veszi a célpontokat, mert ha egyik-másik fordítva csinálná, a tömeg csökkenne pl. a kezdőponton. A korallok állapota az elég siralmas volt. A mindenhol emlegetett dinamitos és cianidos halászat mellett a túravezetőnk szerint a pár évvel ezelőtt Palawant elérő tájfun tette tönkre őket. Amit még mondott, hogy Abu Sayaf után idén kezdtek jönni túristák ismét nagyobb számban. A túra végén megállapodtunk a csapattal, hogy másnap a "C" jelű túrára megyünk.
1. Bacuit archipelago túrák 2. Kilátás az erkélyről reggel a tenger.. 3. és az udvar felé 4. Small Lagoon környéke 5. Big Lagoon 6-7. Simisu Island 8. Viasszatérés El Nido-ba
Thaiföldön is Banana Caket ettél, nem pancaket? Merthogy ott (Thaiföldön)én azt favorizáltam nagyon. Rizstésztába (palacsintatészta) burkolva banánkrémen banándarabkák egy kis mézzel ízesítve. Ez maradandó kulináris élmény volt.
Azt a Banan Caket én is próbáltam, de őszintén szólva olyan volt mint egy amerikai palacsinta banándarabokkal. Ez abban az étteremben volt Ricossal majdnem szemben, pontosabban a karaokebárral szemben. Na ott ettem nagyon finom langusztát is.
Az Lp-ben ezt a megjegyzést én is csak akkor olvastam el, mikor már rég ott laktunk (a másik könyvből néztem ki a szállást). De még később olvastam el a törölközőre írt Rico's Cottages feliratot, miután megnyugodtam.
Ebben a pékségben tényleg mindegyik egyforma ízű volt, de itt nem volt BANANA CAKE, ami a kedvencem (még Thaiföldön vettem az elsőt). Ez is egy piskóta, csak banán van a tésztába keverve. Vannak jobb és rosszabb változatok, de a jók nagyon finomak. El Nido-ban is volt egy egészen jó fajta (10 peso/szelet, 70/egész), az island hoppingokon többnyire ezt fogyasztottam.
Sabang és El Nido közötti út előtt bementem egy ilyen helyre és tetszetek a sütik. Szép színesek voltak, különböző volt a formájuk is. Így vettem minden fajtából 2őt. A végén rá kellet döbbennem arra, hogy mindegyik sütinek ugyanaz az íze (teljesen). A különbség csupán a formából illetve színből (ételszínezék) áll. Ízre ugyanazok. Piskóták.
A svájci csaj valóban lehúzós, de egyedül nála lehet kapni normális el nidós pólókat. Nekem a csajszi nem is volt szimpi, olyan amazón leszbikusnak tűnt, és nem fülig érő mosollyal fogad mindenkit. Mi nála fizettük be az első túrát, viszont másnap boltoltunk egy bankással, aki hatunkat 1200-ért vitt ki matinlocra és környékére.
Az a 8km-es út El Nidó és a reptér között kellemes krúzolás É Luzonhoz képest.
A Glorias Cottageről azt írta az LP, hogy lopásokról számoltak be utazók. Mint kiderült ez évekkel ezelött volt, amikor még valami részeges tulajdonosa volt, és ma már teljesen alaptalan ez a megpecsételése. Ez is azt jelzi, hogy az LP nem éppen aktuális.
Képek: 1. Angelesben a tricikliben 2. Puerto főutca 3. Puerto pékség 4. Valamelyik sziget a Honda Bayben 5. Bacuit archipelago 6. Gépünk 7. Borús volt az idő El Nidoban, mikor érkeztünk 8. Szállásunk
Szerencsésen hazaérkeztünk. Röviden a következő volt a programunk:
Március 2-án érkeztünk dél körül Clark (Angeles) repterére. Volt katonai reptér, kevés szolgáltatással. Innen a Seair irodához mentünk a városba az egyik hotel mikrobuszával, akik szállást akartak ránksózni. A Seair iroda a Fields Avenuen van, a bárok környékén. Itt kiderült, hogy az eltervezett El Nido-Busuanga párosítás semmilyen variációval nem jön össze, mert beteltek a járatok. Ezért a szomszédos internet kávézóban megvettük a jegyet a Cebu Pacific Airlines honlapján a Manila-Puerto Princesa útvonalra oda-vissza 03.03-03.09-i dátumokkal. (ezzel lemondtunk a Luzoni kalandozásokról is, úgy gondoltuk, legalább Palawanon nézzünk körül jobban). Ezután triciklivel kimentünk a buszpályaudvarra, és szerencsénkre épp indult egy busz Manila Pasay városrészébe. A reptér itt található, és a közelében akartunk megszállni, nehogy elbaltázzuk a reggel 7 órás indulást. Megérkeztünk Manilába, a busz letett a reptér közelében, innen egy taxissal a szállásra mentünk (Townhouse Hotel). Nem egy nagy szám és a környék sem a legelitebb (néhány száz méterre nyomornegyed), de sok info szerezhető be.
Másnap hajnalban kimentünk a hotel sofőrével a domestic reptérre, meglepően sokan voltak a korai időpont ellenére. Itt a foglalási kóddal átvettük kinyomtatott repjegyünket a Cebu Pacific irodában, becsekkoltunk és vártuk az indulást. Időben elindultunk és negyed kilenc környékén megérkeztünk Puertoba (a helyiek többségében így mondják). Itt megint következett a Seair iroda, ahol próbáltuk mégegyszer kisakkozni a dolgokat immár a megváltozott feltételekkel. Annyi lett belőle, hogy délután 2 órai indulással vettünk jegyet El Nido-ba. Itt jöttem rá, hogy be lehettett volna foglalni egyes járatokat fizetés nélkül is, mert az irodás csajszi akkor hívogatta a délutáni járat utasait, hogy akkor akarnak-e jönni és. A nagy csomagokat az irodában hagytuk és az indulásig körülnéztünk Puertoban. Ahogy R-U-D írta, tényleg rengeteg tricikli és ennek következtében nagyon büdös van. Nem sok érdekesség található itt. Valahogy eltelt az idő a gép indulásáig, ami kis késéssel el is indult. Én még ilyen kis gépen (kb. 15-20 fős) nem ültem, érdekes élmény volt. A repülőút alatt igen szép látványban volt részünk. A gép rendben leszállt, egy négyes csoport megindult gyalog El Nido irányába, gondolták, hogy arrébb majd fognak valamilyen szállítóeszközt. Mások (mi is) megvárták a tricikliket, amik 150 pesoért vittek be El Nidoba. Az odavezető út elég göröngyös és dimbes-dombos, az egyik emelkedőn le is fulladt a tricikli, ott gyalogolni kellett. Az ember az út alapján nem azt gondolja, hogy a "paradicsom"-ba, hanem a világ végére érkezett. Végül is a tricikli letett a kinézett szállás (Gloria's cottages) előtt. A Rico's cottages bejárata közvetlen mellette volt, véletlenül itt mentünk be és az emeleten kivettünk egy szobát napi 600 pesoért. Végül is nekem nagyott bejött a szoba, erkéllyel a tengerre, szúnyoghálós ágy, tenger morajlása, lágy szellő, stb. A hangszigetelés az elég gyenge volt, de hát mit várjon az ember egy ilyen fa házikótól. Elindultunk körülnézni a környéken, érdeklődtünk a tulajtól, aki maga is szervez island hoppingokat. A túrák ára itt 1500-1800 peso/4 fő kajával (kb. 9-16 óráig). Maximum 6 fő, 5-6. ember +150/fő. A reptéren kapott El Nido Art Café & Boutique brosúra alapján rendben volt, kicsit olcsóbbnak tűnt. (Később kiderült, hogy ott 650/főtől van túra - kicsit lehúzós a svájci csajszi szerintem, nem mindenkinek svájci a fizetése). Sötétedés után megvacsoráztunk, körülnéztünk, majd kiültünk az erkélyre és élveztük a fent leírtakat.
A reptéren pont ez a wowwowwee műsor ment a tvéken. Mindenki ezt bámulta. Én is. Őszintén szólva nem vágom miről volt szó benne, mi a műsor tartalma, lényege.
Nagy butaság lehet, mert még a mi Győzikénk is intellektuálisabbnak tűnt.
És vizsgád van? Van ilyen speckó tanfolyam? Azt elhiszem, hogy fárasztó. Gondolom a nagyon meredek merüléseket nem választod, de Busuanga ideális. Minden olyan kellemes mélységben van.
Neked találták ki Coronban a Seadiveresortot. Előtte betonút, ami egy síkban van a szálló földszintjével. A többi szállás itt ilyen szempontból körülményesebb lehet.
búvárkodás? Megy az kézzel is :) picit jobban kajálja a levegőt, ennyi.
Ami egyébként fontos még, hogy a szállás közelében legyen egy pár száz méter hosszú szilárd útfelület. Erről meg az álatalában a szállásokhoz mellékelt képek alapján elég nehéz megbizonyosodni.
Come back Cory? 5 napja volt még hátra 92-ben, amikor odaérkeztem és átadta a hivatalt FVR-nek. Napi 8 óra áramszünet, víz nuku. Még jó, hogy volt artézi kutunk. Jöttek a szomszédok vödrözni. Várjál, majd az lesz a vége, hogy come back, Erap!
Én nem nézem, de a kolónia nézi, szélessávon, főleg azt a wow-wow-wee című hülyeséget. Ennek a felvételén volt az a tömegtaposás. No meg korábban angolul ment, most meg minden tagalogul megy...
Felverodott a viz, de a hajo orraba, ill. a kormanyosfulke tetejere ultunk. Most Angelesben vagyunk (innen megy airasia), holnap reggel elhagyjuk Fulop-szigeteket.
Akkor láthatod majd, hogy minek a motorja is ment tönkre alattunk. Ha hullámos a tenger, akkor ügyeljetek arra, hogy a számotokra fontos dolgok, amiket nem raktok le a hajó aljára vizhatlan csomagolásban legyenek. Nekem a repjegyem is szétázott.
Na hat ezt nem tudtam. 24-en indultunk, 2-an erkeztunk fulopre. Most mar mindegy. Meg El Nido-ban vagyunk, holnap reggel indulunk Sabangba hajoval. 9-en vissza Manilaba. Eleg allat volt ez a Bacuit archipelago. Mindharom nap island hoppingoltunk. Udv.
Busuangara, ha jol emlekszem hetente 2x megy hajo El Nidobol. Ezek nagyobb hajocskak, eleg megbizhatonak tuntek. Kerdezz ra az Art Cafeban.
Hat bazzeg ha tudtam volna, hogy rogton Fulopszkre mentek akkor leirtam volna azt, hogy bookold be neten a Seairt, amit kb 1 hetig tartanak. Ez annyit jelentett volna, hogy ott helyben fizetted volna a bookolas alapjan 1 heten vagy 10 napon belul.
Nem vettem eszre semmit a puccskiserletbol (itt olvastam, hogy volt), csak azt, hogy a Kuala Lumpuri repteren a Clarkba indulo airaisa gep elotti varakozasnal kanadaiak kerdezgettek ket fulopot, beszelgettek valami bajrol. Fulopok mondtak, hogy a media felfujta. Most egyebkent Puerto Princesaban vagyunk, varjuk a csatlakozast El Nidoba a Seairrel. Busuanga valszeg nem fog osszejonni (rebesgettek valami hajot El Nidobol), mert Seair "full booked" es eszak Luzon is kimarad (pedig hoztam egy jo allapotu huszast) elobbiek miatt.
Manila egyebkent tenyleg brutalis hely, legalabbis a nyomornegyedes reszek. Ott nem setalgatnek este semmi penzert.
Malária csak Manilában? Marhaság. A szúnyognak csendes, tiszta víz kell, az meg inkább vidéken van.
Oké-oké! Elfelejtettem az előbb odarakni a :-) -t. A megjegyzés irónikusan értendő.
Egyébként nyílván lehet ott is éjszaka sétálgatni, de ugyanúgy vannak olyan félelmetes dzsumbujok mint Budapesten. A vezetés meg kész felüdülés az itthoni általános tömegagresszió után.
Én 3 év során elég sokat jöttem-mentem Manilában este is (nem nehéz, már júniusban is besötétedik fél 7-re), de soha nem éreztem magam veszélyben. Budapesten lett igazán tele a liberó 4 év távollét után, amikor télen este a Fradi-pályánál egy csoport a nyilas indulót harsogta. A Luneta környékén cukrot, sütikét idegentől nem elfogadni, altató van benne, mire felébredsz, ki vagy zsebelve. Zsugába nem belemenni, ők győznek, csak először beetetnek egy kamu buktával. A "Hey, Joe!" nem kötekedés, egy mosollyal el lehet intézni.
Ez az állítólagos puccs vagy megvolt, vagy mese. Gloria egy kapit-tuko, egy olyan gyíkfajta, ami nem engedi az egyszer megragadott faágat. Come back Erap..?
Malária csak Manilában? Marhaság. A szúnyognak csendes, tiszta víz kell, az meg inkább vidéken van. Tény, hogy kell neki elég biomassza a vérszíváshoz. Az agglomeráció a legveszélyesebb talán. Viszont nincs atipikus tüdőgyuszi, madárkór...
Nem csak puccskisérlet volt, hanem a hadsereg egy csoportja meg is akarta gyilkolni GMA-t.
A családtól úgy tudom, hogy Manilában voltak fennakadások (néhány utcát lezártak), gyülekezési tilalom van, vidéken csak a PNP check pointokat erösítették meg
És pont nem a Fülöpökhöz mentek először. Hát akkor nem tudod előre venni a jegyet, de szerintem biztosan lesz akkor is ha odaértek. Januárban mindenhol voltak üres helyek is.
Bárhonnan veszed az autót a pótkereket mindenképpen csekkold le. Lehet, hogy szükség lesz rá, ha a Baguio-Bontoc szakaszon mentek (mi használtuk). Vulcanising vállalkozás szerintem itt a fő megélhetőség, így kilóméterenként megjavíttathatod a rossz gumit (nekünk 70 peso volt).
Javaslom, hogy Manilából korán induljatok, mert mint írtam mi 13 órát jöttünk San Fernandóból, ami ugyan Manilától csak 40 km-re van, de Manilából, ha ügyes vagy és jó térképed van és nincsen dugó kb 1:20 óra alatt ki tudsz jutni. Ha nem vagy ügyes, nincsen jó térképed és ráadásul dugó is van, akkor ez lényegesen több lehet.
Ráadásul az utolsó szakasz állítólag a legszebb (Sagada) egyben legkeményebb is, amit mi sötétben tettünk meg. De nagy élmény Baguio után a magas út is....
Másik lehetőség, hogy visszafele mentek Baguio irányába, így a nehezén az elején túl lennétek már. Lehet, hogy ez lenne a legjobb választás.
Tudom, hogy repül, de hogy fizetsz? elég lefoglalni? Már nincs időm utalgatni, meg érdeklődni, hogy megérkezett-e, stb. Péntek délben elpályázunk.
Én is így gondoltam, hogy amint megérkezünk, megyek a domestic terminalba és elintézem. A hannanrentacar útlevélotthagyós dolga nem nagyon tetszik, ezért valószínű a nationalcar-nál foglalunk. Kicsit drágább, de 3 napra nem nagy a különbség. El Nido-Busuangát szeretném, ha összejönne.
Bagiuo-Bontoc útvonal is érdekel, legfeljebb egyfolytában csak autókázunk.