Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Úgy néz ki,hogy megyek csütörtökön A hattyúra (megkérdeztem a barátnémat, ő lelkesen mondta,hogy jön, ettől én is lelkes lettem). Kíváncsi vagyok,mert a Csimpolya által említett filmet sem láttam még,de Molnár Ferenc neve garancia! :-)
A Mirandolinát mintha egyszer tévében láttam volna és mintha Hernádi Judit és Benedek Miklós lett volna a két főszereplő,de nagyon régi és ködös az emlék....
A közlekedéssel nekem ilyenkor az a bajom, hogy mivel én csak tömegközlekedem,késő este ha nem kapom el pont a buszt vagy metrót, sokat kell várni... Na de valamit valamiért:)
Szeretem Molnár Ferenc darabjait. A hattyút csak filmen láttam, igaz, nem akármilyen szereposztásban, pl. Grace Kelly volt a főhősnő. Ha valaki, ő aztán igazi főhercegnő volt!
Bevallom, Goldonitól csak a Mirandolinát ismerem, de azt kedvelem. A hősnő talpraesett, jó humorú karakter, érdeklődve figyeltem, hogy fűzi be a nőgyűlölő lovagot. Annyiban realista maradt, hogy nem ment hozzá feleségül. A két úr szolgáját csak olvastam, e a jelek szerint jót tett neki a frissítés.
Leginkább egy varázsszőnyeg kellene, ami 1 perc alatt oda- és visszarepít, mert az előadás érdekel, tulajdonképpen csak a késő esti közlekedéstől "fázom" :-) /Lehet,hogy én is megerőszakolom magam./ Majd beszámolok.
A lustaság bennem is meg van vagy lenne, de megerőszakolom magam :) Úgy érzem, néha muszáj, hogy legyen valami szín és nem is szoktam megbánni, ha már egyszer elindulok/lunk. A Hattyút nem oly rég olvastam, szinte az összes Molnár darabot szerettem és jó részüket láttam is. Ami írsz a szereposztásról, szintén vonzó, nem is tudom mi tarthat még vissza? Idő? ha rossz, pont akkor lehet ezekkel a programokkal színesíteni.
Dragomán meg persze, hogy az összes könyvét kihoztam a könyvtárból (ez kivételesen mind meg van nálunk is), nekem tetszik a meseszövése. Azt olvastam, hogy A fehér király-ból készült film nem annyira sikerült, ennek megfelelően ódzkodom is a megnézésétől.
Színházhoz szólván a héten csütörtökön lenne lehetőségem házi főpróbára menni az Örkénybe, Molnár Ferenc darabja,A hattyú lenne a megnézendő. Nagyon szeretem a Molnár Ferenc színműveket, mégis nagyon gondolkodom, hogy elmenjek-e.... Alapvetően lustadög vagyok, nem tudom aznap milyen lábbal kelek, milyen lesz az időjárás este 10 fele,amikor hazafelé tartanék.... Viszont jó a szereposztás (Mácsai, Für, Tenki Réka, Csákányi Eszter stb.)
Én nem vagyok facebook-n, de néhány oldalt azért több-kevesebb rendszerességgel nézegetek, ilyen Dragomán György és Szabó T. Anna oldala is. Kedvelem őket, szimpatikus pár, mindig jók és elgondolkodtatók a facebook-os bejegyzéseik. Dragomán Györgytől olvastam is (A fehér király), Szabó T. Annától csak itt-ott néhány sort.
Majd' elfelejtettem, időközben voltam egy Dragomán György - Szabó T. Anna író olvasó találkozón is. Szokatlan volt, hogy mint házastársak, alkotótársak beszélgettek a közönség előtt, már már fesztelenül. Egymás történeteit elmondatva, és az a tipikus, kb "Gyuri emlékszel, amikor ezt meg ezt lehúzattam vagy kihúzattam a szövegből és te megsértődtél... " :). Ami pl nekem rokonszenves volt, hogy a mai napig is felolvasnak egymásnak.
Pár éve úgy döntöttem, hogy kihagyom az életemből Goldoni darabjait, és úgy többnyire a 18. századi vagy környéki nevettetőket, untam és csalódás volt, porosnak éreztem. Épp ezért nagyon megörültem, amikor a Thália repertoárjában megláttam A két úr szolgája modern feldolgozását A főnök meg én meg a főnök címmel, Molnár Piroska és Vida Péter főszereplésével, és mellette sem kisebb színészekkel, mint pl Pindroch Csaba, Tamási Zoltán (kedvencem!).
A történetet teljesen mai körülmények helyezte a rendező, Molnár Piroska a maffiafőnök szerepében mint Leona mama, Truffaldino-t, a szolgát pizzafutár bőrébe bújtatta, a csetlés botlás így sem maradt el, már az első kiszállítás alkalmával összetöri a konkurens maffiafőnök Ferrariját, csak hogy induljanak a bonyodalmak, gyilkosságok, zsarolások, félreértések, szerelem, megcsalás, kúráló termálvíz, mint a vakság gyógyítója, szinte semmi sem hiányzott, volt facebook profil, meg like, meg jó hangulat, sok nevetéssel. Pazar, már már teátrális, eltúlzott jelmezek, mintha ez kiegészítette volna a játékon túl a díszletek hiányát. Nagyszerű volt :)
Még négy előadásra van jegyem az elkövetkező bő másfél hónapon belül.
Hétfőn színházba mentem. A Zenthe Ferenc színház vendégjátéka volt a Csepeli Művelődési Házban, Függöny fél! avagy Ugyanaz hátulról címmel. Az angol szerző Michael Frayn. Szórakoztató bohózatnak indult, az a fajta helyzetkomikum volt, amit a húszas-harmincas évek magyar kabarészerzői olyan jól kiaknáztak. Ezek szerint egy állítólagosan üresen álló házban ott marad a házvezetőnő, majd betoppan egy ingatlanügynök, csinos ügyfelével. Elvileg a házat akarják megnézni, de egyéb programjuk is akad mellé. Aztán vissazérkezik a házigazda a nejével, majd egy betörő is bemászik az ablakon. A kínálkozó humorforrásokat alaposan kihasználja a szerző. A második felvonásban kicsit leül a cselekmény, a harmadikban megint felpörög.
A közönség nagy nevetéssel honorálta a teljesítményt. Sajnos, nem jó vége lett, mert a nézőtéren elájult valaki, mentőket kellett hívni.
Ettől eltekintve jó előadás, remek színészek, érdemes volt megnéznem.
Érdemes volt megnézni, az az igazság nem saját ötlet volt, így meg különösen értékeltem. Semmi rémisztő, ijesztő, riasztó bármi visszatetsző nem volt, nem éreztem, hogy úristen, hol vagyok, múmiák csontvázak között. Hatalmas a kiállítás tere, simán el lehet tölteni 2 - 2 és fél órát észrevétlenül.
Az első teremben az orvostudomány történetével lehet megismerkedni - volt egy kis de ja vu érzésem, talán 2 éve voltam a SOM-ban, ahol ugyanígy számba vették a történeti korokat és az orvoslási lehetőségeket. A figyelmemet igen megragadta az agy lékelése (vagy valami ehhez hasonlatos), amit elsősorban nőkön végeztek, mint tudjuk, a hisztéria és skizofrénia kezelésére. Rémes. T. Wiiliams húgán is elvégezték ezt az akkor bevett műtétet - maradandó károsodással - , amit nem bocsájtott meg a szülőknek.
Az hozzá tartozik a lelkesedésemhez, hogy amikor leérkeztünk a pincébe, épp akkor indult egy kis csoport vezetése, amihez csatlakoztunk. Így sokkal többet kaptunk, mint ha csak nézem a kiállított preparátumokat, metszeteket, meg hozzáolvasom az írott anyagot.
Sote hallgató tartotta a "tárlat" vezetést, és rendkívül érdekesen magyarázott, mutogatott. Nem győztem nyújtogatni a nyakam, semmiről nem akartam lemaradni.
Ami megdöbbentett, még az elején felhívta a figyelmet a lány, minden eredeti az elszíneződéstől eltekintve, amit a tartósító anyagok okoztak az izomzaton. Mindenki még életében ajánlotta fel testét, szerveit a tudomány szolgálatába.
Nem véletlen, hogy Vas és Radnóti jó barátok voltak! Egyébként a fiatal Hegedűs Géza is öreg nagybátyjaként emlegette Aranyt, Benedek István is megírta az Aranyketrecben, hogy az ő rendelőjében is a botos és kalapos Arany fénykép lógott.
Márciusban hasonló program lesz a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Ez a hely számomra kissé nehezen közelíthető meg, de lehet, hogy erőt veszek magamon.
Nagyon jópofa volt, hogy amikor megvettem a múzeumi belépőt, okoltam az előttem lévőktől, és így szóltam: Egy Aranyat kérek!
Jó kis program lehetett ! Én valahol olvastam arról, hogy valakik (nem tudtam megjegyezni, kik) olyan Arany-emlékezést csináln(t)ak, ahol a verseket pont olyan korú színész adta elő, mint ahány éves a költő volt,amikor a mű született. Ez is érdekes válogatási szempont lehet.
A Vas István-anekdotához: Valami hasonló szerepel Radnótinál is, azt hiszem talán a naplóban említi,hogy a szobája falán egy kevésbé ismert Arany portré van, és sokat rákérdeznek: rokon? És Radnóti is hasonlóképp válaszol,mint Vas István.
Ma délelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Arany János verseiből adtak elő. Tízkor kezdődött, valamivel ez előtt értem oda, és meglepődtem, mert a pénztárig hosszú sort kellett kiállnom, de gyorsan haladtunk. A teremben nyolcvan körül volt a létszám. Az, hogy egy nyugdíjasoknak hirdetett rendezvényen ők vettek részt, nem lepett meg, de azon mindig csodálkozom, hogy a kulturális rendezvényeken milyen kevés a férfiak száma. De ezen nem nagyon lehet változtatni, úgyhogy belenyugszom.
Stílszerűen szintén idősebb versmondók szerepeltek, méghozzá jól. Örültem, hogy sok olyan vers is elhangzott, amiket kedvelek, de ritkán idézik őket. Volt néhány gyakoribb is, mint pl. az Epilógus, vagy a Tölgyek alatt, ezeket jó volt újra hallgatni.
Meglepődtem, nem is kicsit, amikor az Arany János év kurátora elmondta, hogy Aranynak még nem minden műve jelent meg kritikai kiadásban.
Nem készült el a nagykőrösi, illetve nagyszalontai emlékhely sem, de bízom abban, hogy ha kész lesz, akkor nem valami összecsapott építmény születik.
Egyébként készültem, mert már egy hete hallgatom a tévében Hegedűs Gézát, aki erről a témáról beszélt.
Még megemlítem, hogy időnként egy-két perces prózai szövegeket is beolvastak, ebből a kedvencem Vas Istváné volt. Ő azt írt, hogy Arany öregkori fényképe állt az íróasztalán. Egy tájékozatlan takarítónő megkérdezte, ő-e a nagyapja? Rájött, hogy bizonyos értelemben valóban az.
Kíváncsi vagyok a benyomásaidra, mindenképp írd meg.
Én így 8 év távlatából arra emlékszem,hogy érdemes volt megnézni, számomra nem is volt túl ijesztő. Valahogy ez a plasztinációs eljárás számomra elveszi a holttestekből a holt-jelleget.
A kiállított preparátumok egyike-másika is hátborzongató, a jegyárak pedig rémisztőek. Nem én vagyok dr. Csont, és már nem is leszek. Viszont elismerem, hogy érdekes lehet.
Igen, hallottam, hogy volt, de akkor sajnos nem láttam. Engem is a kíváncsiság visz; azt hallottam, hogy orvostanhallgatók segítenek az eligazodásban, lehet kérdezni, magyaráznak, ha igénylik a látogatók. Én biztosan fogom.
Ez a kiállítás (vagy nagyon hasonló !) már járt Budapesten, 2008-ban,akkor is a Király utcában volt. Én akkor megnéztem, kiváncsi voltam, mivel a munkám orvosi területhez kapcsolódó, érdekelt. Másodjára már nem nézném meg, de egyszer megérte látni, tanulságos, felemelő és riasztó volt egyszerre. Nekem szembe tűnt most a plakát,csodálkoztam is,hogy még egyszer lesz ilyen.
Az ollókról jutott eszembe, a Vár tövében, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum - SOM - (lehet, hogy korábban már említettem), szintén érdekes gyűjtemény. Van egy emlékszoba Semmelweis tárgyaival, bútoraival; korabeli gyógyászati, orvoslási, műtő eszközök, pl lábbal hajtós fogorvosi fúrógép (itt az állkapcsomhoz kaptam emlékszem), meg külön a városi és vidéki ember számára fogó-húzószerszámok egész hada, a fejlődés nyomon követhető.
Aztán rajzon a lobotómiát is megismerhettük, illetve az ehhez használt eszközből is ki van állítva néhány darab.
Rengeteg sokféle csontfűrész, vágó daraboló eszköz, patika.
