"Ha nem a hangalakhoz, akkor mihez lehet még kötött? Erre kíváncsi vagyok..."
Ha a kép azonos.
"Szögezzünk le valamit: Csak a KÖR kör-értelmű, a KERet viszont nem. Csak rokonítható a jelentésük, pedig csak a magánhangzó változott meg."
G_R vagy K_R az alapképlet szempontjából mindegy.
A magánhangzó vagy a rokon mássalhangzó árnyalja a jelentést.
"Sőt C-F-re is hivatkozik: "Czuczor és Fogarasi már felfigyeltek arra, hogy a nyelv "rokon fogalmakat rokon hangokkal" (I/65 old.) szeret kifejezni.""
Ez nem zárja ki, hogy a gyökváltozásnak külön szabályai legyenek, ahogy azt Marácz mondja.
"Ennek ellenére nem esik le nála a húszfillér, hogy a hangok jelentik a legkisebb jelentéssel bíró egységet és nem a gyökök, pláne nem "teremtő" gyökök."
Miért nem veszed figyelembe, hogy az ősgyök az valójában egyetlen egy mássalhangzó.
A magánhangzók szerepe nem egészen tisztázott szerintem sem.
"Egyiküknek sem tűntek föl az egy- kéthangú gyökszavaink, egy- kéthangú toldalékaink, pedig a toldalékok is gyökök... Méghozzá jelentéssel bírók!"
V. Cs. ir arról, hogy a szavaink gyökök egymásutánjából áll.
"Azt sem firtatták mi volt a gyökök előtt a kifejezés (gondolatközlés) eszköze. Szerintük - feltételezem - az ember mindjárt gyökökkel kezdett el beszélni... Valóban?"
Miért firtatnák, amikor mindannyian a gyökök működését vizsgálták?
Adott helyzetből indultak ki, mert ezt lehet jelenleg vizsgálni.
Te olyan messzire akarsz tekinteni, ahová nem látunk és csak találgatunk.
"Nem kell hozzá más, mint józan ész és elfogulatlanság és rá lehet jönni arra a kézenfekvő megoldásra, hogy a háromhangú gyökök előtt egy, ill. többségében hangutánzó kéthangú gyökök voltak a kialakulófélben levő beszéd első és legkisebb jelentést hordozó elemei,"
Nyitott kapukat döngetsz. V. Cs. ezeket nevezi ősgyököknek.
Ja, mondja az aki a hang = önálló jelentés kapcsán még semmit sem bizonyított be hitelt érdemlően és folyton az ősember gondolatait fantáziálja és képzeli el.)) (ne szívd mellre, de akció-reakció)
Ez egy ötlet volt a LÓ-ra, aminek volna értelme. És nem több. Mivel a ló egyik jellegzetessége hogy lóg a feje, még mondásunk is van belőle. És különlegessége hogy álló, főleg hogy így is alszik + hoztam hangalakot más nyelvekből. Mit tudnék még tenni?... Hozzak nem létező 5 ezer éves írásos emléket erről?... Egy ötlet amit cáfolni nem tudsz, mert amúgy van értelme. Én nem mondtam hogy fixen így van, mert én sem lehetek benne 100% biztos és eleve csak érdekességképp írtam, ötlet volt, az ötletekből születnek megoldások. Akinek még ötlete sincs, annál sokkal jobb.
Viszont a KRÁTER más, itt vitára sem vagyok hajlandó. Ebben atombiztos vagyok. Még hogy bizonyítsak bármit, ugyan már, neked még a TALicska sem a TOL ige, mert mindenképp ráerőlteted a talajt, pedig bizonyíthatóan TOLicska néven is volt a szó. Simán elnézel az ilyenek mellett. Semmit sem kell bizonyítani, csak meg kell nézni egy KRÁ (kör) TER (tér) dolgot és még a hülye is azt mondja hogy jéé ez tényleg körtér voltaképpen. Mert az is. Érdekes itt vitába bonyolódni, mert két szélsőséggel találkozok egyszerre. Az egyik ember túl mereven fogja fel a hangalakokat, és képtelen elfogadni hogy néha módosulások vannak.
A másik szélsőség hogy bármikor bármivé változhat át bármi, kutyából macska lesz. De az sem lesz, kellenek fix elemek a nyelvünkben, egy stabil váz is, amire építhetünk. Pedig valahol az igazság az köztes.
Kákán is csomót keresés esete a kráter/körtér. Akadékoskodás egy olyan dolgon ami ennél nem is lehetne egyértelműbb. Ugyanaz, csak némi módosulással. Meg ez egy új szó, körtér az értelme de mégis új szó, mert egy bizonyos körteret értünk alatta, és nem általánosan. Ez nem a Móricz Zsigmond körtér, nehogy azzal összekeverje bárki véletlen.)) Ezért kell rá új szó.
"Mert mindig az egyszerűbb a korábbi"
Nem, ez nem igaz, a szavaink ugyanúgy rövidülnek is, épp nemrég hoztam fel példákat rá. Tehát amit ma nézünk hangalak mindig kalkulálni kell azzal, hogy akár valaha hosszabb volt. Továbbra sem értek egyet azzal, hogy 1 hangonként haladt volna előre bárki, nem életszerű. Egy buggyanó hangot egyszerűen kimondtak így hogy BUGGY és kész. Ennyire egyszerű. Aztán lett valamikor később BUGY-BORÉK, ami BUGY hangú BUROK.
A TYÚK szót sem kellet építgetni, kimondták a saját egyik kiadott hangját. Így kapásból.
A FŰ és a FŰJ kapcsán is leginkább logikus következtetéssel tudjuk eldönteni, melyik volt előbb. Ha volt FŰJ és ma kizárólag FŰ, akkor ez is rövidülés. Lehet rá értelmes magyarázat : ha a létező már FÚJ szó által lett egyből FŰJ. Rengeteg szavunk már egy létező által születik meg és ilyenkor akár 8 hangosan is indulhat a karrierje.
Tudok is rá példát mondani : van olyan szavunk hogy BOLONDOK , és van egy olyan növényünk, ami pszichoaktív hatású és mérgező is, és ettől az emberek valóban BOLONDOK lesznek. És vajhh mi ennek a neve?... Hát BELÉNDEK ! Tele van a nyelvünk ilyen szóképzésekkel, egyik szó létrehozza a másikat, ez a növény 8 hangosan keletkezett. És ez már a nagyon sokadik bizonyíték a hangvázakra, az új szó kapcsán a mássalhangzóváz megmaradt, a magánhangzók változtak meg. Szándékos és tudatos szóképzés, látszik a kapcsolata, miből jött létre. Tehát sok szavunk így keletkezik, nem 1 hangról megyünk a 2-re és így tovább. Van olyan is éppen, de ugyanúgy gyakori a sok hangos születés egy másik szó által. Ez már egy minimális szókészlettel is kivitelezhető.
És még mielőtt belekötnél ebbe az egészbe, a beléndek másik neve BOLONDÍTÓFŰ. Véletlen volna?..))
Írország törökül csak IRLANDA. Észak-Írorszák pedig Kuzey Irlanda.
Az ÍR törökül IRLANDALI, Ezt dobta ki a szótár, persze, ahogy most nézem valószínűleg ne az igét hanem az ír illetőségűt adta válaszul... Ezt megint benéztem...
Előfordul... Mondjuk inkább így, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy először bővítünk... Azért rakunk össze kész szavakat is. Aztán egyszerűsítünk, ha már lusták vagyunk kimondani...
"Az ÁLOGO görög ló magyarul olvasható, ha megadjuk azt hogy ÁLLÓ és LÓGÓ szavak ötvözetei."
Áll is meg lóg is... Döntsük el végre miről beszélünk, denevérről, vagy egy lóról. Fantáziálni lehet, de bizonyítani is kell, amit állítunk (lógatunk...:D)
"gy magában is KÖR a KRÁTER szóban, ami pontosan azt jelenti magyarul hogy KÖR-TÉR. "
Csak éppen nem egészen a mi logikánk szerint lett ez a gyök összerakva. Ti. akkor körtér lenne és nem kráter.
"Egyrészt megnéztem és a réten régen nemcsak FŰ, hanem FŰJ is nőtt. Ez így még érdekesebb, mert így már nagyon közel van a FÚJ igéhez. "
Most már csak az a kérdés, melyik változat a korábbi?
Valószínűleg a rövidebb, mert mindig az egyszerűbb a korábbi, a bővített a későbbi változat. Ugyanis ez utóbbi már toldalékolt.
"A TAP > tapos és a tlap > talap ugyanabból a hangforrásból származik."
Ebben tökéletesen igazad van, de nem a gyökre, hanem csak a T hangra vonatkozik!
A földre letett, leejtett dolgoknak van ehhez hasonló hangjuk, s ezért van ezekben a gyökökben a T hang. S miután ez egy hangutánzó hang, szavak híján ezzel jelöltek mindent, ami a földdel kapcsolatos. Plusz mutogatással, testbeszéddel pontosíthatták, mit is akarnak egymással közölni.
Ezért szerepel rengeteg földdel kapcsolatos gyökben ez a hang: Táj, talaj, tanya, tér, terül, terep, teper, takar, talp, tapos, topog, talál, túr, tar, tó, tesz, telek, terep, temet, terel, terem, terjed, termál, tisztás, tocsog, tol, tojik, távol, tova, túra, tábor, tönk, túl, tő... latin terra... + helyhatározóként is szerepel. (eleinte csak a földre lehetett valamit tenni, jobbára minden a földön volt.)
"Azért nincs különbség a figyel és a világos szó gyöke között, mert azonos hangkategóriába tartoznak és a jelentésük is ugyan az."
Már hogyne volna különbség a két gyök és hangjai közt!? Nem is beszélve a jelentésükről... Hiába tartoznak egy hangkategóriába, nincs köztük kimutatható rokonság.
A hangkategória valóban létezik, hiszen ugyan azt a természetes hangot két- akár több hasonló hanggal is utánozni lehet. De ez egy adott nyelvre nem igazán jellemző, nem általánosítható, noha vannak rá példák: Pl: BÚB-PÚP.
Azonban ez nem változtatja meg a gyökök kialakulásának rendjét. A B hang rendre a BU- BE- BA- BO- család alaki és jelentésbeli alkotója és a buborék, valamint a vele kapcsolatos bennlévőség jelentést viseli. Ugyanakkor nyelvünkben a P a Pattog, Pereg pillanatszerű, kissé tompa (nem kemény K - Kopog) hang utánzója. A kettőt nem lehet egymással felcserélni.
A fenti kivétel nem általánosítható! Nem az utóbbi verzió lett általános.
Ha a FIGYEL és a VILÁGOS szó gyökét vizsgáljuk, akkor szem előtt kell tartani a gyököt alkotó hangok jelentését, és össze kell vetni más, azonos hangú gyökökkel. Mint a B és P hangnál tettük. Ekkor ki fog derülni, hogy mi is a hangok általános jelentése, s az is, hogy valóban érvényesül-e a hangkategória ebben az esetben.
Én úgy látom, hogy nem érvényesül. Ugyanis a BÚB-PÚP esetében egyértelmű a jelentésazonosság, itt viszont nem látok semmi ilyesmit.
"Valaminek a felsőfokáról van szó."
Hoppácska! A gyökben van egy I hang is! Ezt ne felejtsd el, mert nyelvünkben - és a hangokat "beszélő" ősnyelvben is(!) - a magánhangzóknak is van /volt jelentése!
És ugye, a gyök három hangból áll, s mindnek van jelentése, ha ezt ma tagadják akkor is van...
A magánhangzók rendszerint nem hangutánzók, hanem érzelmeket, óhajt, figyelemfelhívást, és hasonlókat jelentettek őseink számára. Az I hang az egyik legerősebb figyelemfelhívó hang, bármiről is legyen szó... Így a "felső fok" jelentés ennek a közös hangnak köszönhető.
Amúgy mivel magyaráznád a gyökök ebbéli jelentését? Csak kérdezem, mert biztosra veszem, hogy a választ nem tudod...
Ebben úgysem fogunk egyet érteni. Magyarban nem cserélhetőek. Értelmetlennek tartom ezt az egészet.
TÁ-V és TÁ-P ---- közük nincs egymáshoz. V-ÉR és B-ÉR --- ezeknek sincs, de kismillió szópárral kimutatható ez.(nemrég volt is) A P-B az mi tényleg hallásban akár félre is hallható de itt is olyan különbségek ha BÓK-PÓK, vagy BAB--PAP dolgot mondunk ki.
Nem az idegen átírásokra gondolok, a saját nyelvünkre, a cserék se rokonok csak néha néha beesik egy tényleg hasonló dolog. Cserébe meg 5 mikor környéken semmi. Az kevés nekem. Az (V)ILLAN--és a FEL is más teljesen.
Nem mindegy hogy szobatiszta lány vagy szop a tiszta lány. A biztonság kedvéért a legjobb ha mindkettő egyszerre.)) PÁROS--VÁROS Hiába 1 hang csak a különbözet, 2 teljesen eltérő szó 2 teljesen eltérő gyökkel.
Ahol tényleg valósan kimutatható és relatív gyakori kapcsolattal találkozok, azok az S----SZ-----Z------ZS , na ott ezek sokkal gyakoribbak lesznek. Itt sem mindig jó persze, mert nem véletlen különbözőek a hangok, de néha legalább látszik egyfajta valós átjárás (nem mögé erőltetve, hanem tényleg) ami működik időnként. Pl.: SÁR--SZAR (bélsár) ZSÁK(nyi) --SOK (SÁK volt a ZSÁK egykor) SOK--SZOK(ás) SOROZ---SZOROZ ZIZEG--ZSIZSEG ZÁPOR--SZAPORA SŰR(ű)--SZŰR SARLÓ--SZÁROLÓ SÖR-te--SZŐR De itt sem érdemes túlzásokba esni mert akkor az ÉSZ ÉS összekevernénk meg a SÍRT a ZSÍRRAL, továbbá az ŐS sem ŐZ, meg az ESZik is ESIK lenne akkor, viszont itt már nem rokonok ezek...
"Azt viszont jelenti, hogy a magyar nyelv vagy egyenes ági leszármazottja az ősnyelvnek, vagy annak a legközelebbi rokona."
Ez igaz, de igaz más nyelvekre is. Azokat sem utólag találták ki mint az eszperantót...
"Ezt nem lehet állítani. Akkor lenne igaz, ha a többi nyelv is gyöknyelv lenne, de ez nem igaz."
Ezt mire alapozod?
"Töredékek találhatók meg más nyelvekben a szóbokrokból, rendszertelenül szétszóródva."
Nézd meg a latin C-R gyököt. Meg fogsz lepődni. Vagy a kínai nyelvet...
A kérdés kulcsa kettős:
Ki hogyan alakította ki saját gyökeit - ha kialakított egyáltalán gyököket, vagy más módszert választott.
Ki mennyi gyököt őrzött meg a sajátjából.
Nos, szerintem a mi őseink jelentős mennyiségű gyököt hoztak létre és kombináltak egymással (toldalékolás) amit a mi nyelvünk ennek java részét meg is őrizte.
Más nyelvekben - ahol vannak gyökök - nem véletlenül hasonlítanak a mieinkre, vagy egymáséra, ugyanakkor rendszerint kisebb-nagyobb mértékben el is térnek egymástól mind jelentésben, mind alakilag. A hasonlóság a hangok többé-kevésbé azonos jelentésének köszönhető, a különbség pedig annak, hogy más logika szerint rakták össze a gyököket mivel nem volt semmilyen, vagy olyan szoros kapcsolat a területek (népek) között, hogy egységes formula alakuljon ki.
Erre még "rátett egy lapáttal" az etnikai keveredés, a kialakult kereskedelem, segítve a nyelvi keveredést is.
"Az álláspontom továbbra is az, hogy a gyök messze nem ennyire kötött a hangalakhoz."
Ha nem a hangalakhoz, akkor mihez lehet még kötött? Erre kíváncsi vagyok...
"Változhat és változik is a jelentését megőrizve, és ettől még az azonos alakú, de különböző eredetű gyökváltozatok egyáltalán nem lesznek egymás rokonai."
Ha a gyök hangalakja változik, változik a jelentése is. Különben miért változtatták volna meg őseink a hangalakot?
Szögezzünk le valamit: Csak a KÖR kör-értelmű, a KERet viszont nem. Csak rokonítható a jelentésük, pedig csak a magánhangzó változott meg.
A KÖRet és a GÖRbe szavak gyökeinek sem azonos a jelentése, de ezek is rokonok.
Sőt, a KERet és a TÖR, FÚR, VER, SÍR, ZŰR gyökök is rokonai egymásnak, noha csak egyetlen hangjuk közös, a jelentésük pedig jelentősen eltérő.
Az effajta rokonságot Marcz is szabályként tartja nyilván.
"A gyökök transzformálásában minden hang részt vehet, a rendszer ilyen értelemben korlátlan."
Majd hozzáteszi:
"A rendszert más típusú szabályok korlátozzák: a teremtő gyökök csak akkor transzformálódhatnak, ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik."
Teszi ezt azért mert ő nem foglalkozik a hangok jelentésével, noha utal rá:
"Ezekkel a szerves szócsoportokkal nincs még kimerítve a magyar nyelvnek az a tulajdonsága, hogy "rokon jelentéseket, rokon hangokkal" szeret kifejezni."
Sőt C-F-re is hivatkozik: "Czuczor és Fogarasi már felfigyeltek arra, hogy a nyelv "rokon fogalmakat rokon hangokkal" (I/65 old.) szeret kifejezni."
(Lásd ugyanott)
És még ezt az alábbi kijelentést is megteszi, noha ebben nincs igaza, de most nem ez a lényeg, hanem a hangok jelentése, amit ki is mond:
"általánosan elfogadott, hogy a természetes nyelvekben a jelentés hordozói nem a magánhangzók, hanem a mássalhangzók."
Ennek ellenére nem esik le nála a húszfillér, hogy a hangok jelentik a legkisebb jelentéssel bíró egységet és nem a gyökök, pláne nem "teremtő" gyökök.
Miért nem? Mert ő kifejezetten a "teremtő gyökökben" gondolkodik:
"Például: a K_R teremtő gyök,..."
És ő ezt tekinti kiindulási pontnak:
"A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal." (ugyanott)
Hasonlóan gondolta V.CS. is, és a gyöknyelvészek többsége is. (Ő mindössze 20-30 háromhangú ősgyökből kívánta levezetni az egész gyökrendszert....)
Egyiküknek sem tűntek föl az egy- kéthangú gyökszavaink, egy- kéthangú toldalékaink, pedig a toldalékok is gyökök... Méghozzá jelentéssel bírók!
Az sem, hogy, ha a jelentés hordozói a hangok, akkor van jelentésük...
És az sem, hogy már C-F is észrevették: "rokon fogalmakat rokon hangokkal" vannak kifejezve...
A MIÉRTre egyikük sem kereste a választ, pedig ott volt az orruk előtt a kulcs a hangok "kezében", amit M.L. többször is megfogalmazott. Lásd az idézeteket.
Fel sem merült bennük a világ legtermészetesebb kérdése: Hogyan alakultak ki a beszéd, a háromhangú gyökök? Miért vannak még ma is egy-két hangú gyökök, (gyök)toldalékok?
Azt sem firtatták mi volt a gyökök előtt a kifejezés (gondolatközlés) eszköze. Szerintük - feltételezem - az ember mindjárt gyökökkel kezdett el beszélni... Valóban? És előtte? Előtte semmi nem volt? Egyszer csak rájött az ember, hogy tud beszélni, és mindjárt kész gyökökkel kezdett el kommunikálni?
Hogyan kell elképzelni ennek menetét?
Valaki kitalált egy gyökvázat (pl. K_R) és világgá kürtölte akár 10-20 ezer km. távolságra, s ezt minden ősember elfogadta?
Azután eszébe jutott valakinek, hogy legyen a K hang helyett G és legyen ez egy új gyök, és ezt is kihirdették Izlandtól Japánig?
Nem kell hozzá más, mint józan ész és elfogulatlanság és rá lehet jönni arra a kézenfekvő megoldásra, hogy a háromhangú gyökök előtt egy, ill. többségében hangutánzó kéthangú gyökök voltak a kialakulófélben levő beszéd első és legkisebb jelentést hordozó elemei, amik szerte a világban nagyjából azonosak voltak (miután a természet hangjait utánozták) s amelyek összeragasztásával újabb, más jelentéssel bíró háromhangúak jöttek létre. És így tovább...
" ...az azonos alakú, de különböző eredetű gyökváltozatok egyáltalán nem lesznek egymás rokonai."
Mondanál erre példát? - Hogy értsem, mire is gondolsz...
Nem mindenre, csak 1-2 dologra, néhány már úgy is kipipálható.
A szótömörödésre nagyon sok példánk van, ha gondolod egyszer összeszedek egy gyűjteményt. Az ELENGEDHETETLEN szót én sem tömöríteném, mert szóelemek szintjén már így is szuper tömör minden elem, csak hát itt igen sok a szóelemek mennyisége és a toldalékok száma.
Az ÁLOGO görög ló magyarul olvasható, ha megadjuk azt hogy ÁLLÓ és LÓGÓ szavak ötvözetei. Akkor ez is a mienk, talán nagyon régen mi is így mondtuk, elképzelhető akár. De az jobban hogy egyszerűen a különös tulajdonsága végett ÁLLÓ neveztük meg még ki tudja mikor az ősidőben. cab-ALLO meg hasonló formákban is ott van ez. Az ÁLLÓ-ból már nem nehéz LÓ formára egyszerűsödni. De ha ez mondjuk több ezer éve történt meg, akkor nagyjából túl sok leírást nem találunk meg erről.)) De más nyelvekben még az ALLO rész ott van benne, ami azért biztos több mint puszta véletlen. Ez csak érdekességképp említve meg.
KÖR szónak a magánhangzó részét cserélhetjük, akkor is KÖR marad a dolog , a KER-ék KER-je ugyanúgy KÖRT mutat, KÖR-ÖK-et ír le a KER-ÉK. KEREK forma is volt KÖRÉK. De a KR így magában is KÖR a KRÁTER szóban, ami pontosan azt jelenti magyarul hogy KÖR-TÉR. Csak meg kell nézni hogy ez mi.)) Le sem tagadható hogy magyar összetett szó.
Szerintem a FŰ dolog kapcsán igen jónak tűnik ez a megközelítés is. Egyrészt megnéztem és a réten régen nemcsak FŰ, hanem FŰJ is nőtt. Ez így még érdekesebb, mert így már nagyon közel van a FÚJ igéhez.
De van ami még erősítheti ezt: legősibb hangszerek egyike a nádsíp. Ugye a nád az FŰ, és ezt a szél is FÚJhatja, de így már az ember is FÚ-j ta ezt. Hangutánzó lehet. Még ugye akkor is ha épp történetesen felfelé is nő, de hát melyik növény nem így tesz...
Hát de pont az van, hogy szerintem a TAP nem egy hangforrás a TALAP dologgal. Előbbi hangutánzó, ebben gondolom egyetértünk. Utóbbi szóban meg ott rejlik az ALAP, ami nem lehet véletlen. Ez nem hangutánzó elem, inkább látszik tudatos szónak már létezők által.
TALAPZAT : 1: építészetnél az oszlop ALAPja
2: szobor ALAPja és ALÁépítménye
3: műtárgyat tartó , ALÁtámasztó és magasító ALAPZAT
4: talpa bárminek, ami régen TALAP hangalak volt hosszabban.
Ebből többféle van, az ember lábán is talp van, de sok mindán másnak is van TAL(A)PA.
Mértanban : síkidom ALAPvonala. Pohár talpa, vagy az ember talpa stb...
Ez tudatos szóalkotásnak tűnik már, mert a TALAP szóban megkerülhetetlen fogalom az ALAP szó, és a talaj szó TAL gyöke. Nagyjából eme két fogalom ötvözetéből áll a kész szó. Abszolút tudatosnak néz ki a felépítése.
A TAP és CSAP még ezen a bizonyos első szinten, ahol hangutánzunk, itt hasonlít még egymásra, de később eltávolodott egymástól értelmileg. A CSAP gyökünk az úgymond CSAP-ódás gyökszava lett. A TAP szintén hangutánzó elem meg a TAP-adás/tapintás fogalmával rokonítható.
NEM mindegy hogy valaki TAPOGATJA a barátnőjét vagy CSAPOGATJA a lányt. Elég nagy a különbség közte...
"Nyelvünk nem ilyen merev és vaskalapos módon működik"
A törvényszerűségek követése - mely azt a rendszert biztosította, mely nyelvünkben is nyomon követhető - nem vaskalaposság.
"A magyar szó végén és elején is toldalékolhat."
Így van: megyek » elmegyek...
"És kimutathatóan és egyértelműen nem csak hosszabbodnak a szavaink, hanem egyúttal rövidülnek és tömörödnek is."
Ami rendkívül ritkán, többnyire összetett szavaknál fordul elő, mivel a rövidítés a szó értelmét veszélyezteti.
Próbáld tömöríteni az "elengedhetetlen" szót úgy, hogy ne veszítsen semmit a jelentéséből... Nem fog menni.
"Elég csak az újkori változásainkat megfigyelni, simán egy VISZONTLÁTÁSRA szóból VISZ-LÁT lesz, egyszerűen szólevágással tömörítünk, ha úgy adódik."
Jó példát hoztál a fenti igazolására.
"A TV formából az előzmények ismerete nélkül rá se jönnénk hogy a TELE ürességet tartalommal TÖL-tő teljesség értelmét kifejező szavával állunk az első szó kapcsán szemben,"
Pontosan ugyan ez a helyzet a gyökökkel is! Ha nem ismered a hangok jelentését, nem fogod tudni miért rokon két azonos, vagy kissé különböző gyök.
"LÓ szó is erősen gyanítható hogy szótömörödés eredménye, több nyelv végén -ALLO vagy ehhez hasonló van. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a görög ÁLOGO szó."
Ezek szerint a görögből vettük át... A magyar ÍR a törökben İRLANDALI. Mi onnan vettük át, csak lerövidítettük... Jól kicsesztünk velük, hadd küzdjenek ők a hosszabb változattal... Így gondolod?
Ha a KÖR szóból bármelyik hangot elveszed, megváltozik a szó jelentése: KŐ- -ŐR
"Nincs FE gyökelem, hanem FEL gyökelem van. Az EL szó az alapja több helyhatározónknak."
Ja, miközben a FERde, FEsSZül, FEJ, FEKszik, FECérel, FEcseg, FED, FEGYelem, FEHér, FELel, FENt, FESt... szavak gyökei rendre FE gyökelemmel kezdődnek...
"De azt helyraggal elég szarul lehet mondani hogy FELN vagy BELN"
Simán kimondható: Köln, Lincoln...
Egyébként egyszerűbb lett volna T hangot tenni az N helyére - mert az is helyhatározó (benT, fenT » bel-T, fel-T) - úgy még könnyebben kimondható: oldalt, kihalt, vasalt, hengerelt, bolt, folt, volt...
Ok, a vita kedvéért tételezzük fel, hogy igaz azon állításod, miszerint csak FEL gyök létezik...
Akkor a tehenet is FELjik, és a következő gyökökben is a FELgyök található? FELhér, meg a FELcseg, FELcni, FELkete, FELkszik, FELrde, FELrtelmes...
Miért van ezekben FEL-gyök? Hiszen a tehenet lefelé fejik, nem felfelé... A többi szóban sincs felfelé irányultság.
Ha meg a kiejtés könnyebbségét nézzük, egyszerűbb kiejteni a szavakat, ha nem az L hang esik ki...
"Egy FŰ szót nem tudhatjuk biztosra hogy a FEL szóhoz van é köze."
Nyilván van, ha ott van benne az F hang, de nem csak a FŰ-ről van szó, hanem van FA is, és van FŐ is, meg van FÚ(j) is...
Bár szokták mondani, hogy FŐL a leves, sőt azt is: FÚL a szél. És van FÉL, FŰLed, FÖLd...
Mindnek F_L hangváza van, és szerinted FEL gyökök... Vagy mégsem? De akkor hogy is van ez a hangváz kérdés?
"Szerintem ennek van még egy igen erős alternatívája, ami lehet még ennél is jobb: a hangja, ahogy fújja a szél, vagy főleg ha közlekedünk benne, lépünk és :
FF-FF--FF--FF--FF--FF Éppen pont ezt fogjuk hallani, vagyis ilyeneket..."
Ez is lehet jó megoldás... Viszont ezzel az F hang (egyik) jelentését (magánhangzóval kiejtve: FÜ) adtad meg... Így nevezték meg a füvet...
Egy másik kiejtéssel meg a szelet jelölhették, amelyik FÚ...
VIL egy VILágosságot kifejező gyökszavunk. Szavai : VILLAN, VILLOG, VILÁG, VILÁGOS, VILLÁM, VILLANT, VILLANY, VILLAMOS(ság), VILÁGÍT és ezen szavak összes toldalékolt megnyilvánulásai. alapértelmezett nyilvánvalóan a fény szóval való közvetlen kapcsolat, de csak értelmileg, és nem hangalak viszonylatában.
FEL szóhoz nem lehet köze, mert a VILL gyökszó az ILL(an) bővítménye, a magyar nyelv mindkét irányban toldalékol, itt szó elején bővült az ILL
ILLAN, ami elillan, az előtűnik, elénk kerül és gyorsan tova is tűnik. ILLAT is ilyen meg az ILL-ékony anyagok is, meg az ILLÓ-olaj is éppen erről szól. ILL-úzió is ide tartozhat.
ILLAN-VILLAN nem véletlen van gyakran ikerítve használva, vagy az ILLOG--VILLOG is gyakori párt alkot meg. Mert közvetlenül rokonságban állnak. És ez az ILL nem csak V hanggal bővült a szó elején, másképp is megtörtént. P-ILL-ANAT szó is az ILL-anatról szól, ami ILLÓ dolog. Nem a felsőségről szól. Az ILL-ásról.
Ugyanez az ILLAN létezik CS bővítménnyel is a szó elején és akkor CSILLan lesz belőle. Vagy CSILLOG-CSILLAG, CSILLÁM, CSILLANT is ebből az ILL-ó dologból van meg.
A VILLANY az VILLAN, ami VILLAN az ILLAN, a VILÁG meg a magyar nyelvben nem csak a bolygónkat jelenti, hanem bele értjük a CSILLOGÓ--VILLOGÓ égboltot is a CSILL-agokkal egyetemben. A VILÁG "VILLOG" általuk is, igen ilyennek látjuk a CSILLagokat ha jól megfigyeljük őket, hunyorognak úgymond, a CSILLAG meg CSILLOG. A VILágban VILágítást előidéző égitestek léteznek. S lőn VILágosság. VILÁG. Ez a lényege.
VIL-LÁM : VILágos lesz általa LÁM ! Igen a szó végén a LÁ(tá)M van a láthatóság a lényeg, gondolom ismerjük a régen használt formát is az igénkre. Ahogyan a LÁMpa szó első 3 hangja is erről szól.
Érdekesség hogy a VILLÁM szó néhány nyelvben a LÁMPA szót használja erre a jelenségre...
"A FIgyel szóban igen, de hol találod a 'világos' szóban?"
Jellemzően megmutatkozik a kérdésedben a látásmódbeli eltérés közöttünk.
Azért nincs különbség a figyel és a világos szó gyöke között, mert azonos hangkategóriába tartoznak és a jelentésük is ugyan az. Csak egymás változatairól beszélhetünk.
Akkor beszélünk eltérő gyökökről a hangkategória azonosság ellenére is, ha a gyök jelentése teljesen más.
Ebben az esetben viszont azonosság van a gyökök jelentését nézve.
"A gyökök rokonsága a gyököt alkotó hangoktól függ. Ha van azonos hang egy mási8k gyökben is, akkor az biztosan rokon, függetlenül attól, hogy a jelentésük teljesen elütő."
Gyökeresen eltér a szemléletünk, ez látszik ebből a mondatodból is.
Az álláspontom továbbra is az, hogy a gyök messze nem ennyire kötött a hangalakhoz.
Változhat és változik is a jelentését megőrizve, és ettől még az azonos alakú, de különböző eredetű gyökváltozatok egyáltalán nem lesznek egymás rokonai.
Az odáig jó meglátás hogy ez a LAP-PAL laposságot kifejező gyök ősnyelvi dolog lesz, és a LAP azaz L_P közé más magánhangzóval is működik ez, tehát a LEP, LÉP, LÁP, LOP (lopul-lapul) LAP témák magánhangzótól függetlenül viszik a LAP-os jelentést, amely a fő ezen szavakban. A magánhangzó meg finomhangol bennük.
De a TAP gyök az más, ez már nem a LAP-ról szól, hanem a TAP-intásról, a TAP-adásról. Mindjárt illusztrálom is hogy mire gondolok. Kezünkkel és lábunkkal is tudunk érinteni. Kézzel TAPintunk, TAPogatunk. Lábbal meg TAP-osunk, ráTAPasztjuk a lábunkat arra, mivel így teszünk. A látszat ellenére a TAPosás nem egyenlő a TALP szóval, mert utóbbi TALAP(zat) , a TAL-aj itt kulcsszó ebben. Meg az ALAP is. A TAPosás meg TAPintás, TAPadást fejez ki.
Egyéb TAP-adós szavak: TAPASZ, TAPIZ, TAPINTAT, TAPICSKOL, TAPLÓ (gomba) ez nem lapos, gömbölyű, de jellegzetessége hogy a fához TAPadó. TAPOS lábbal TAPad. TAPS a tenyerek összeTAPasztása. TAPPANCS : elég egyértelmű ez is.))
TAPÉTA: falhoz TAPasztjuk. TÁP és TÁPanyag : TÁPértéke van, anyagok TAPadnak belőle hozzánk, kalcium, magnéziumot veszünk fel belőlük, szó szerint TAPadnak hozzánk belőle. TEPer, mármint a leteperni fogalma: TAPintás feltétele ennek. TAPerolni kell hozzá. TÉP: elsőre nem ide valónak tűnhet, de TAPintás nélkül lehetetlen bármit TÉPni, alapfeltétel hogy kezünk odaTAPadjon TÉPéskor.
TIPEG és TOPOG : ezek hangutánzóak, és megérkeztünk egy jó kérdéshez. Talán ebből lenne az egész gyök?... Meglehet, mert aki TIPeg-TOPog az is TAPPOG a lábaival TOPorog, ezáltal TAP-os és TAP-os hangot ad ki vele. Tehát ezt szerintem jól írod, ez a TAPP a dolog hangja, ezen valós hangokból a gyök. Csak ez már nem LAP, hanem TAP(adó) értelmű.
TIPOR: lábbal szokás ugye, megint TAPintunk mint a TAPosáskor. Most épp lábbal megint.
TIPLI: ez is rögzítésre szolgáló dolog, célja hogy a falra TAPadjon mondjuk egy kis polcos szekrény.
TOPÁZ: elektromos feltöltődő tulajdonsága végett TAPadhatnak rá dolgok, melyeket így magához vonz.
TOPÁNKA: TOPogós lábbeli, igen amúgy ez kifejezetten sík és LAPos, időnként ez egybeesik, mert nyilván a TAPadós dolgok gyakorta laposak. De más fogalmak ezek.
Haj TUPírozás : ez a művelet is sok TAPintást igényel. Érintés/tapintás/tapadás. TAPS mikor többen teszik épp ez a hangjai: T--PS, T-PS T-PS , T_PS. De ha egyedül kipróbáljuk akkor is ott a T_P hangpár.
A szavakban az --ing/ong/öng/eng vég szinte mindig a HANGot jelenítik meg. Ez lesz majd a következő témáim egyike...
Nyelvünk nem ilyen merev és vaskalapos módon működik. Kreatív és többféleképp hoz létre szavakat. Bizonyos keretek közt szabadon szárnyal. Ne csak egyféle sablonban gondolkodjunk !
A magyar szó végén és elején is toldalékolhat. Erre nincsen ökölszabály, egyszerűen úgy építi ezeket a gyök puzzle elemeket, ahogy kedve tartja. És kimutathatóan és egyértelműen nem csak hosszabbodnak a szavaink, hanem egyúttal rövidülnek és tömörödnek is. Erre sincsen ökölszabály bizonyos alapkeretek betartása mellett. Elég csak az újkori változásainkat megfigyelni, simán egy VISZONTLÁTÁSRA szóból VISZ-LÁT lesz, egyszerűen szólevágással tömörítünk, ha úgy adódik.
Vagy alig pár évtized elég volt hogy a TELEVÍZIÓ TÉVÉ, vagyis TV legyen,mert itt már a kezdőhangok vannak megnevezve. Pedig ez a szó 9 hangosan született, írásban már van hogy 2 hang mindössze ! A TV formából az előzmények ismerete nélkül rá se jönnénk hogy a TELE ürességet tartalommal TÖL-tő teljesség értelmét kifejező szavával állunk az első szó kapcsán szemben, mert ezt még a TÉVÉ szóból se tudnánk meg feltétlen.
LÓ szó is erősen gyanítható hogy szótömörödés eredménye, több nyelv végén -ALLO vagy ehhez hasonló van. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a görög ÁLOGO szó. A lónak több fontos tulajdonsága is van, de az mindenképpen jellegzetessége hogy a feje hosszú és LÓ(g). Sőt, talán a LÓG igénk is a LÓ által van megnevezve, mint oly sok más szavunk is. És talán ennél is lényegesebb, hogy a felnőtt LÓ majdnem mindig ÁLLÓ, még aludni is gyakran ÁLLÓ pozícióban szoktak, ami simán megadhatta az ősi nevét. Még messze az írott emlékeink előtt mondjuk. Mert az IST-ÁLLÓ szóban is ott van az ÁLLÓ, és a több állatok számára épített létesítmény közül ez főleg lovaknak épült.
Nincs FE gyökelem, hanem FEL gyökelem van. Az EL szó az alapja több helyhatározónknak : toldva ELÉ vagy ELŐ-re. EL(é) elé M hang toldással MELLÉ. EL szó első hanggal A-ként AL-ulra mutat.
EL szó fordítva LE. EL szó elején toldalékolva FEL. Ez így született meg. EL szó elején toldalékolva b-vel BEL. Látszik hogy mindet az EL tartja össze, ez a legtágabb fogalom, a többi már kijelöli az EL irányát.
De azt helyraggal elég szarul lehet mondani hogy FELN vagy BELN, így ilyenkor inkább összeolvasszuk az L hangot az N-el, és lesz belőle kettőzött NN . Ez meg is magyarázná miért duplázzuk a mássalhangzót.
Ráadásul tényleg több szót még az írott nyelvünkben megtaláltam BEL és FEL kezdéssel, ami ma már csak BE és FE kezdetű. Ergo ezek már rövidebb formációk. BENNEM szó kimutathatóan volt BELNEM is. Vagy X dolog FEJE tényleg FELJE volt. Nincs sértve semmiféle gyökszabály, kimondhatósági okokból van hol rövidül és nincs mindenhol a FE után L hang. De attól még FEL gyökű szó marad a FE is , csak próbáljuk már kimondani az L meghagyásával ezen szavakat: FEKSZIK helyett FELKSZIK. Vagy FEST helyett FELST. FEN helyett FELN. Bár FELNI épp van.)) FESZTÁV helyett FELSZTÁV lenne. Magyar nyelv nem szereti az ilyen nyelvbotlós torlódásokat, ha kell simán kihagy hangot a szóból, erre rengeteg példát lehet hozni más szavak kapcsán is a nyelvünkben.
Egy FŰ szót nem tudhatjuk biztosra hogy a FEL szóhoz van é köze. Oké, tudom felfelé nő. Ahogyan minden ami növekszik, jobbára felfelé teszi ezt meg.)) Szerintem ennek van még egy igen erős alternatívája, ami lehet még ennél is jobb: a hangja, ahogy fújja a szél, vagy főleg ha közlekedünk benne, lépünk és :
FF-FF--FF--FF--FF--FF Éppen pont ezt fogjuk hallani, vagyis ilyeneket...
"A szó szoros értelmében nem magyar szó, viszont ősnyelvi gyököt használ,..."
Eddig egyetértünk.
"ami viszont a magyar nyelvre jellemző."
Ezt úgy írnám: ami viszont a magyar nyelvre IS jellemző.
Ti. sok más nyelvben is megtalálhatók a gyökök sokasága. Ráadásul némelyik koppra ugyan az. Persze, leginkább egy-kéthangú gyökökről van szó, melyek többnyire valamilyen végződések. Pl. a germán nyelvekben százával találsz ER végződést, még az átvett szavainkban is! Alig van egy-két magyar szavunk ezzel a végződéssel, pedig ez egy igeképző, hiába használjuk főnévként néhányukat. éber, hever, peder, inger, teher, iker, ismer, mer(!) nyer(!) seper, kever, teper, megyer, ...
Van háromhangú is pl. a latin CIR- CAR-, CER-, COR-, CUR-, gyök (a K_R megfelelője) mely szintén igencsak kiterjedt (talán még nagyobb, mint a miénk) szóbokor alapját képezi...
"Attól azonban elzárkóznék, hogy ilyen kategórikusan elválasszam az ilyen jellegű szavakat a magyartól."
Nem választom el, csak jelzem, más nyelveknek is sajátja a gyökrendszer.
S miután ez igaz, joggal állítom, nem magyar sajátosság. Ha pedig nem magyar, és nem is másmilyen nyelvi sajátosság, akkor a nyelveket megelőző ősi ("nyelvi") állapot hordozói, mikor még csak hangok, ill. azokból alkotott gyökök voltak a szavak, olyan szavak, melyek törvényszerűen hasonló módon, hasonló hangokból, hasonló jelentéssel bírtak, mivel a hangok jelentése többé-kevésbé megintcsak szükségszerűen azonos kellet, hogy legyen, hiszen hangokat utánoztak.
Az egy külön történet, melyik nyelv őrzött meg ezekből az ősi kommunikációs eszközökből többet... Jó eséllyel a magyar, de ez nem azt jelenti, hogy mondjuk százezer évvel ezelőtt bárki is magyarul beszélt volna.
"Teljesen más irányba tereli a gondolkozást, mert elidegenít a gyökök általi szoros rokonság belátásától."
A gyökök rokonsága a gyököt alkotó hangoktól függ. Ha van azonos hang egy mási8k gyökben is, akkor az biztosan rokon, függetlenül attól, hogy a jelentésük teljesen elütő.
Ha több hang is egyezik, akkor értelemszerűen a rokonság is közvetlenebb.
"A fene szó V.Csaba szerint mégis a fényessel, fenessel van rokonságban."
Ezt nem vitatom, hiszen lényegében azonos hangokból állnak.
"A "Fe" ősgyök pl. a világos és a figyelem szóban is azonos."
A FIgyel szóban igen, de hol találod a 'világos' szóban?
"Ebben tehát nem fogunk egyet érteni mindaddig, ameddig a hangcsoportok létezésének fontosságában nem jutunk dűlőre."
Nincs lehetetlen akkor sem, én másképp közelítünk egy kérdéshez.
Minden esetre azt gondolom - javíts ki, ha tévedek - hogy ez a hangcsoport kérdés V.CS. elgondolásával rokon.
Ui. az ő elgondolása szerint a gyökök csupán szó szerint két-három tucat ősgyökre vezethetők vissza. (Ö 20-max.30 ősgyökben gondolkodott) Ehhez pedig elengedhetetlen a hangcsoportok létezésének feltételezése. Én viszont (nem csak én, más is) azt a nézetet vallom, hogy nem gyökök, hanem hangok voltak az első gondolat közlésére alkalmas beszédelemek. Itt sem lehet néhány tucatnál többről beszélni, mert a hangok száma erősen korlátozott. Ebben az elképzelésben nem igazán jut hely a hangcsoportoknak, mert nincs is szerepük.
"A fetreng viszont a körrel rokon. Hang átvetés történt: ferteng."
A hangátvetésről az a véleményem, hogy ez a "jelenség" teljesen más okból jött létre, semmi ilyen szándék nincs mögötte, pusztán a hangok gyökké ragasztásának választott sorrendjének köszönhető, amivel természetesen más jelentésű gyököt alkottak elődeink. Pl. amikor két szót eggyé rakok össze, akkor azt kétféleképp tehetem, vagy az egyik, vagy a másik szó kerül előre, s ettől fog függeni az összetett szó jelentése. Mást jelent a vasbeton és mást a betonvas. A két összetett szó nem átvetéssel készült, hanem egyszerű összerakással. A kettőt nem lehet fölcserélni annak ellenére sem., hogy van köztök jelentésbeli rokonság. Remélem érthető volt a példa.
A képlet ugyan az a hangok összerakása esetében is, hiszen azok is valamikor szavakként funkcionáltak, mivel valamit jelöltek velük. Tehát egy két-mássalhangzós gyök olyan mint egy összetett szó. Ennek mai megfelelői a mozaikszavak, ahol egy-egy betű (hang) egy-egy fogalmat jelöl.
Úgy gondolom, hogy a 'fetreng' szó gyökét (FET) képezték tovább: FET-R-ENG, hasonlóan a dereng ker-eng, mer-eng, töp-r-eng szavak esetében.
Ha helyes lenne a feltevésed, akkor a töpreng szó is rokon kellene hogy legyen: TÖRPENG változatban. De ugye, -teng, vagy -peng végződésünk nincs is... Önálló szóként előfordul, de végződésként soha. Így a hangvetés gyakorlata nem igazolható.
Több emberi láb ha együtt ad hangot, a következő lépésbe bele hallható egy elhaló L hang.
Más esetek:
A kalapács magyar szóalkotás. Alapja a „kopp” hang, a ráverés hangja.
Képzett alakja a kopp-as > kopács, és innen a ragozott változat: kopácsol
Hogyan került a kopácsol > kalapácsol szóba az L?
Ha ketten ütnek, például hídnak való kisebb oszlop leverésekor, a ritmus: ti-tá, ti-tá, ti-tá.
Ez gyors egymásutánban azt eredményezi, hogy az első ütés elhaló hangja még ott van a fülünkben, s a szóalkotó ős ezt egy betoldott L hanggal jelenítette meg.
Így a nedves, agyagos vízparton való járás „tapp-tapp” hangjaiból csinált talapp-ot > talap > talp
Ez a szó is az ősnyelv része egyébként, így például megvan a németben is: klappen, vagy az angolban: club.
(Ide vehető még a germán clump, klompen, Clogs, azaz klumpa, ami klappog, de akár a magyar cúgoscipőben való caplatás clappogása is.)
giling-galang, szól a harang
Orosz: колокол – harang, csengő;
Latin: clocca - csenget
Francia: cloche – harang, csengő
Német: klange - csenget
-----------
Perzsa:
کوپال kūpāl, A ponderous club, a mace; (egy súlyos bunkó; buzogány)
"A FEL meg ezen finomít és pontosít, azaz a józan ész úgy diktálná hogy EL majd FEL legyen a sorrend."
Csak akkor lehet két hangot összerakni, hogy új "szó" keletkezzen, ha mindkettőnek van már jelentése. Jelentés nélküli hangokból csak valami zagyvaság születhet, de a nyelvekben rendszer fedezhető fel a gyökök és hangjait illetően. @altercator példák tucatjait hozta erre...
"Az a bizonyos FE ősgyök meg szerintem FEL ősgyök, csak több helyen rövidült és már nem használjuk az L hangot."
Ez ellentmond a természetes folyamatoknak, ahol mindig az egyszerűbből alakulnak ki az összetettebb dolgok. Legalábbis a kezdeti időszakban.
Ugye, nem úgy készítünk autókereket, hogy egy meglévő autóról leszereljük... Bár így is lehet a bontóban, de nem ez a természetes sorrend...
A FEL gyök kétséget kizáróan két korábbi - már létező - ősgyökből lett összeragasztva, mint bármely más háromhangú társa.
C-F szerint:
"FE v. FÉ, gyökelem, melyből emelt helyzetre, magasodó irányra vonatkozó származékok eredtek, ú. m. fed, fedél, fék, fel, fenn, fény, fényű, fejlik, fejt,"
Majd írja, hogy az L hang nélkül is használták: "fément, vagy főment a hegyre". De ez nem elhagyás, hiszen már a FE gyök jelentése is elegendő volt ahhoz, hogy érthető legyen a közölni kívánt gondolat. Lásd a FŐ (fej, vagy elől levő, kimagasló) FA (magasba nyúló) FŰ (szintén felfelé növekvő) szavak jelentését, ahol nincs L hang.
"A soroltak közt van nem FEL értelmű is, például a fecseg szó az hangutánzó, illetve a FERgeteg a FOR gyök forgásértelmű szava, melyet FÖRgeteg/FORgatag néven is ismerünk."
Ezeknek a gyököknek nyilván nem lehet FEL értelme, mert más hangok vannak a FE gyökhöz ragasztva.
Tulajdonképpen a FE gyöknek sincs tisztán FEL jelentése, mert hiányzik belőle az L hang, ugyanakkor valamilyen irányultságot jelent, amit ma a FEL szóval fejezünk ki, hiszen önmagával semmit nem lehet magyarázni, valahogy körül kell írni....
Minden gyök öt alkotó hangban a jelenséget kell keresni, azt a jelenséget, amelyre jellemző az utánzott hang.
A B hang a buggyanó dolgokra vonatkozik, ezt jól látod. Természetesen a jelenség kíséretében lehet valamilyen alak is, jelen esetben a buborék, amit szintén ezzel a hanggal jelölhettek egykor (amikor még nem voltak megkülönböztető gyökök, szavak) Mi sem természetesebb, hogy később képzettársítással a (buborékban) bennlévőséget is ezzel a hanggal képeztük.
Mivel a buborékban van valami, amitől felfújódik...
"*bállik > pállik – mállik - válik"
Ezek a gyökök mind más jelenség hangját őrzik, illetve más hanggal utánoztak hasonló jelenséget. A BUggyanás hangja lehetne a PUggyanás is, mert nagyon hasonló. Ki hogyan hallja... Lásd. PUkkan.
A mállik, válik úgyszintén... De árnyalatnyi különbség mégis felfedezhető, hiszen ez utóbbiak már nem a "buborékról" szólnak. A V hang különösen nem, mert az inkább a VÁGás hangja, miáltal kettéVÁLLik valami. Gondolj az ősemberre, mikor pattintott kőszerszámával vágott valamit, (pl bőrt fejtett le a zsákmányról) annak hangja Vvvv-Vvvv-Vvvv lehetett, mert ma is ehhez hasonlít.
Talán innen származtatható a létezés, válás jelentése is, hisz ettől kezdve létezett számára a lefejtett bőr, amit valamire használhatott. Ez azt is megmagyarázza, hogy a VÁG gyökszóban miért nem a létezés, hanem a kettédarabolás jelentés húzódik.
" A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult,"
A gyökök nem egymásból alakulnak ki, hanem külön-külön jönnek létre. Főleg nem már összetett gyökökből.
Nem a beton-talpfából alakult ki sem a beton, sem a talp, de még a fa szavunk sem...
"A LÉTIGE
A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult, nyilvánvalóan események felemlegetése kapcsán:"
A létige a LÉTezik szó. Ezt jó, ha leszögezzük előre.
Egy másik hangsorral is kifejezhetjük a létezést: VAN. De ez nem VÁL. Ezt is érdemes axiómaként kezelni.
Ugyanis a VÁL gyöknek más jelentése van, mindenek előtt a VÁLÁS jelentést érezzük ki belőle: elVÁLik, VÁLtozik, VÁLlal, VÁLogat, VÁLaszt... s ez nem jellemzője az inkább állandósult létezésnek.
A VÁLik is épp ilyen változás jelölésére szolgál: Valaki/valami valamivé válik, megVÁLtozik, elVÁLik korábbi önmagától és valami más lesz belőle.
Persze, jelentésében hasonló, hiszen csak a létező dolgok változhatnak és lesznek valamivé...: VOLtam valami(lyen) és VÁLtam VALamivé...
Ugyanakkor jelentett múltban kezdődő jelenlévő-t is: "Mert valának sok valali." (Müncheni codex.) http://valal.szojelentese.com/
VALA:Ez is "Volt akkor; jelezte, hogy az állapot egy ismert múltbeli időpontban történt, vagy egy másik eseménnyel egy időben zajlott." https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Vala
Mindezektől függetlenül:
Akár honnan is nézzük, a V hang (más nyelvekben ill. régiesen W) viseli a gyök közös, egyben alapvető jelentését: LÉTEZIK, VAN.
Hozzászólásommal arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy megértsük a hangok jelentését (is) és ne csak a kész gyök/szó értelméből induljunk ki, mert az sokszor félrevezető lehet.
Megjegyzem, bármit is jelentsen a szótárak szerint a VALÉK, VALÁL, VALA szó, (+VAN) eredendően a létezést fejezik ki, mert ezt közvetíti a V hang.
Más lapra tartozik, miért egyszer az L, máskor az N hang került a gyökbe.
Sokszor hallani a valami, valahol helyett a van ami, van ahol kifejezést, ami csupán annyiban különbözik az előbbiektől, hogy külön írjuk. Ja, és a VAL gyököt önmagában már nem használjuk, helyette ott van a VAN...
Ebből is arra lehet következtetni, hogy a VAL=VAN. Azaz: VA-L = VA-N
Mindkét hang, az L és az N is (több más társával: R, T, K, S...) valamikor cselekvést, történést jelentett, olyat, amelyet ezen hangok kísértek. Így ezekkel a hangokkal tudták azokat megnevezni (utánozni).
Nem véletlen, hogy idővel toldalékként is megjelentek, mint cselekvést kifejező igeképzők, jelek, ragok. (A VAL és a VAN gyökben is ugyan ez a szerepük.) Ezek az toldalékként szereplő önálló hangok jelentése megőrződött, s innen a legkönnyebb megfejteni ősi jelentésüket.
"Az igaz, hogy a latinban is ugyan az K(C)_R gyök szerepel, mint a mi nyelvünkben, de a cirkusz szót a latinból vettük át. Ezt bizonyítja a magyar kiejtése is, hiszen mi nem KIRKUS-ként ejtjük, mint kellene."
Ha magyarul mondanánk akkor körkés-t, vagy körikés-t mondanánk.
A szó szoros értelmében nem magyar szó, viszont ősnyelvi gyököt használ, ami viszont a magyar nyelvre jellemző.
Nyugodtan kiejtésbeli változatnak is tekinthető, ez felfogás kérdése.
Attól azonban elzárkóznék, hogy ilyen kategórikusan elválasszam az ilyen jellegű szavakat a magyartól.
Teljesen más irányba tereli a gondolkozást, mert elidegenít a gyökök általi szoros rokonság belátásától.
