Lehet, hogy a saját gondolataimat képzelem ebbe a versbe, de számomra a "kis párna" egy hókupac, amely még nem olvadt el, és olyan, mintha valaki odakészítette volna magának, hogy ott hajtsa álomra a fejét.
És Buson, mintha ezt gondolná: "nekem van idekészítve ez a párnácska, mert itt fogok nyugodni..."
Santoka a vers elé egy idézetet biggyesztett a Shúshógi című Zen műből (a Shóbógenzó rövidített változata):
shó wo akirame shi wo akiramuru bukka icsidaiji no innen nari
"Az élet megértése, a halál megértése - a buddhizmus követője számára ez a legfontosabb Karma (Karma: az élet során összegyűjtött érdem és jócselekedet, ami befolyásolja az ujjászületést a köv. életben.)
Ez az idézet a haikunak ilyes értelmeket ad:
"Az élet és halál megértése felé haladok, szakadó hóesésben" "Az élet és halál megértését a szakadó hóesés (vagyis az utazó szerzetest akadályozó külső tényezők) nehezítik, (de éppen e nehézségek által érhető el.)" "Míg az élet és halál értelméről gondolkodom, a szakadó hóesés felé fordul a figyelmem (ami a Zen szerint kívánatos, hiszen a Zen azt követeli, hogy a világot közvetlenül ragadjuk meg, ne fogalmak és gondolatok által.)"
Tudom, kicsit elméleti ez a vers, a reggeli havazáskor jutott eszembe, hogy még nem térhetek át a tavaszi haikukra... De hátha kihoztok belőle valamit.
