2577-es hozzászólásban írtam. Aztán nevek nélkül, általánosságokban írtam még az utána lévő 2-3 hozzászólásokban is. Főleg azt, mi NEM tetszik. Nem sorolok mindent. Sok mindent hallgattam, ízlésem is változott azóta, sok minden nem tetszik már annyira, mint régebben.
Egy ideig sajnos elfordultam a rockzenétől. Volt egy kis ca. 5 éves kimaradás. Nem forogtam olyan körökben, egy csomó mindent nem tudtam sajnos beszerezni. Helyette klasszikus gitárt kezdtem tolni. De miután 2001 végén netem lett, sok mindent bepótoltam. Sok mindent nem. Ennek tudható be pl. hogy volt aki felháborodott itt a topikban, hogy "húú, nem ismereni a Scar Symmetry-t" :-). Hát nem. Majd az is sorra kerül.
Simple: olvasom dobos vagy. Akkor biztos jobban értesz hozzá. Írnál akkor összegző véleményt/rangsort a Megadeth eddigi dobosairól? Mármint arról, hogy miért játszottak az albumon úgy, ahogy (mi csináltak jól/rosszul) és mennyi szerepe volt abban Mustaine-nek. Kíváncsi lennék egy szakmabeli véleményére.
Morgenstein bácsi a világ egyik legjobb és legdurvább dobosa. Amit a Jelly Jameken művel, az majdnem értelmezhetetlen számomra néha, annyira máshogy gondolkodik. (Pedig elég jazzt is hallgatok:) Steve bácsit pedig hallottam Bozzioval, és nagyon jó, de Pat bácsit csak az Impellitteriben hallottam, amiben normál munkát végez. Klasszikus rock dobosnak tűnik.
Nem személyeskedés egyáltalán, csak azt akartam megtudni, mennyi tapasztalatod lehet, és köszi. Egy gitárosnál, ha a hallgató erősen érdeklődik a hangszer iránt, azonnal meg lehet mondani két hangból, hogy mennyire van jóban a gitárral. A dobnál szintén. Egy cinbeütés, kis figurák, és hallod, hogy mit tud(hat) az illető. Ne tévesszen meg a csörömpölés, a nyolcvanas évek elején még minden metállemez rosszul szólt, főleg, ha debütáló albumról volt szó, így a Killing is. Samuelson attól még nagyszerű játékos volt (1999-ben meghalt egyébként). Számtalan olyan előadó van, akit könnyű leszólni egy szám meghallgatása után, holott az illető valójában mágus. A Wingerben Morgenstein, Pat Torpey a Mr. Bigben, vagy épp Steve Stevens Billy Idol oldalán nem mutatja valós tudásának felét sem. Holott....
Ja igen, kifejtem jobban, amire gondolok: láttam pár dobszólóját valami clinicen, és nagyon tetszett, látszik rajta, hogy mindent tud... technikailag. De a zenénél egyrészt meg is van kötve (legtöbbször sessionködik), másrészt nincsenek kreatív ötletei, tehát a tudása olyan, mint annak a fekete öves karatésnak, aki a sikátorban megtámadva alulmarad a csövesekkel szemben, hiába használja fel az összes tanult mozdulatot: oda akkor valami más kéne. Amúgy a legtöbb dobos - és csak gyanítom, hogy bármilyen hangszeresre rávetíthető - így áll, mint a fentebb említett karatés. Sosem fogom elfelejteni, és bár OFF, de leírom, mert most valahogy idevág: amikor voltam egy dobos bemutatón, ahol fellépett Dörnyei Gabi és Dom Famularo, ott volt a nézők között Pasquale, aki az egész után azt mondta nekem, hogy: látod, hiába tud mindent ez a Dörnyei (akitől mellesleg leesett az állam, és a mai napig ott van a padlón - Simple), csak bevett, ssőt lopott dolgokkal kápráztatta a közönséget, viszont ez a showman csapkodott össze-vissza, legalábbis úgy tűnt soxor.... de SZÍVBŐL JÁTSZOTT, ÉS EZ A LÉNYEG!!!!!! Na akkor elhatároztam, hogy nem tanulok dobolni...:)))) Nem, ez csak poén, és én magamat nem is hasonlítom senkihez, de törexem, hogy az adott zenéhez illően a legjobbat nyújtsam, ezért - és tudom, hogy ezt szeretik is bennem - teljesen máshogy dobolok itt, és máshogy ott. Amottról meg már ne is beszéljek. (Mármint nem a Carcassosról:) Szóval DeGrasso egy sessionist szív nélkül, Menza meg egy kissé csapodár, de pontos szívvel ütő bácsi. (És érdekes, hogy ez pont a saját szóló albumán nem érződik annyira, mint mondjuk a Memorainen.)
Milyen igaz! Ennyit tud. De ennyi évesen lehetne annyi esze, hogy úgy vesz be vérpofikat, hogy hallgat/épít is rájuk és próbálja legalább a régi szintet tartani. Nem értem, miért akar mindig magányos harcos lenni.
Ezt a hozzászólást az előbb észre sem vettem. Végre egy normális válasz. Lehet nagy dobos egyébként Samuelson. A személyét nem ismerem. Milliószor ronggyá hallgattam már a Megadeth albumokat. Azokon nőttem fel, mondhatni. Már a 90-es évek elejétől fogva megvolt mindenük (eleinte csak másolt kazettán). De CD minőségben (remasterelt, nem remasterelt) sem veszek észre semmilyen dobügyi finomságot. Nem tudom ez milyen részben Mustaine vagy a stúdió olcsóságának a hibája. Nekem amatőr garázskolompolásnak hat sokezredszerre is. De ígérem, újra meghallgatom ennek fényében Samuelson játékát. Sokkal szívesebben hallgatom úgyis a régi albumokat. Esetleg belehallgatok a nem Megadeth-es anyagaiba is és próbálok pontosabban fogalmazni, elválasztani a zenészt a Megadeth albumon produkált teljesítményétől. Abban igazatok van, hogy 1-2 albumról kivetíteni egy zenész teljes tudását nem fair.
Amiket ex-Megadeth tagokról írtam eddig, azt csak a zenekaron belüli teljesítményükre értem.
Életkorügyileg ne személyeskedjünk. Annyit elárulok, hogy 30-hoz közelítek nagyon.
Az UA és az E album számomra kísértetiesen hasonlít a Menza-Friedman előtti korszakra, ahol szintén kizárólagos Mustaine-uralom volt. 90-ben becsatlakozott ez a 2 vérprofi zenész, de akkor még semmilyen különösebb beleszólásuk nem volt a készülőben lévő RIP-be, ami Mustaine valóban nagy dobása volt. Az ő zeneszerzési jelenlétük viszont a Countdown-on már jóval erősebb volt, egészen a Cryptic végéig. Menza kikerült, Marty még maradt egy körre, DeGrasso pedig tényleg karakteresen játszott, a Rude Awakeningen engem eléggé meggyőzött annak ellenére, hogy nagyon sajnáltam Menza lelépését.
Azon lenne érdemes elfilózgatni, hogy vajon milyen lett volna a Rust, ha a Menza-Friedman páros ugyanúgy belefolyik a dalszerzésbe, mint a későbbi albumokon, illetve milyen lett volna mondjuk egy Countdown nélkülük...
Összegezve: szerintem az utolsó 2 album hűen tükrözi Mustaine valódi stílusát és nyers hangzásvilágát. Ennél többet már ne várjunk tőle mert ennyit tud a srác, s nem többet.
Szerintem nem baj, ha kifejted a véleményed olyanról is, amihez nem értesz, mert így alakulhat ki valami érdekes:)) Amúgy az egész procedúra nem így működik: a zeneírástól a cd megjelenéséig. Persze azt nem tudom, konkrétan a Megadeth esetében hogy van, de például az, hogy valaki ÍR egy dalt, tehát az ő neve szerepel a dal mellett, az csak annyit jelent legtöbbször, hogy az ő ötleteiből állt össze valami. Az hogy a dobos mit tett még hozzá, már senkit nem érdekel, nyilván kellett valamit dobolni. Amikor azt mondják: na itt jön egy dobkiállás - akkor akármilyen szuper dolgot tesz is oda a dobos, nem vett részt a dal írásában. De amúgy ez olyan megegyezés kérdése, hogy mit írnak oda. Én konkrétan több olyan együttesben is dobolok, ahol a "főnök" a kész terméket teszi elém, tehát dobgéppel bigyól előbb egy kicsit, aztán rágitározik/basszusozik, énekel. Aztán próbálunk, majd felvesszük az albumot. Bizonyára nem pont ugyanazt fogom dobolni, mint a dobgépen, de attól még semmi közöm a dalok megírásához, hisz úgy kaptam őket készen. A Megadeth dobosairól meg az a véleményem, hogy egyrészt Vinnie Colaiuta a világ legjobb dobosa, mióta dobol, és az is marad, amíg él! Ő legenda, hihetetlen, amit tud, és ezt úgy mondom, hogy nyolcszázkilencvenhétezerhatszázhuszonöt albumból, amin az ő kéz- és lábjegye van, csak 30-at ha hallottam. Élőben egyszer volt szerencsém. (Bár van, aki azt mondja, hogy amíg nem hallottam Zappán játszani, addig semmit nem hallottam.) Szóval Samuelson akármi is lehet, közelébe nem ér Menzának sem. Menza fantasztikus dobos, aki tudja, hogy mit kell a konkrét zenére dobolni, és hogy!!! (Ez kell hogy legyen minden dobos legfőbb törekvése!) Ez persze nem zárja ki, hogy a FŐNÖK fejében előre megvolt a keret, a struktúra, amit interpretált Menzának, aki azt mondta, hogy persze, főnök, aztán dobolt valamit, amitől Mustaine-nek leesett az álla, és azt mondta, hogy na, ez az, erre gondoltam pont:))) A Pearl bácsi pedig (DeGrasso) iszonyat nagy technikai dobos, de ennyi. Amúgy meg Suicidal forever!!!!!!!!!!!!!
Összegezve: Gar Samuelson a Killingen és a Peace Sellsen unalmas, Nick Menza mondjuk a Ruston dobgépszerű, DeGrasso ellenben olyanokat dobol a Risken, hogy ihaj, a suicidalos teljesítménye nagy nulla ahhoz képest.
Ismered egyáltalán a zenekart, vagy csak okoskodsz itt bele a nagyvilágba a döbbenetes faszságaiddal? Tényleg nem baszogatásból kérdezem...
Nekem valahogy túl egyszerűnek és monotonnak hatnak. Dobgép ízűek. Még Chuck Behler játéka is. DeGrasso már jól nyomta, de neki túl hangosak voltak a beállításai, olyan "szétqrjuk a dobokat" feeling. Órási erővel püfölt.
Nem azt mondom, hogy Nick Menza hibátlan és nála nincs jobb. Néha ő is elszúrta a beállításokat, kicsit zajos volt itt-ott a cin, néha lazábbak a bőrök és emiatt tompábban, mélyebben szóltak a kelleténél. De összességében rohadt nagyot alakított a csávó.
De mint írtam, nem vagyok dobos, nem értek hozzá annyira. Tényleg lehet, hogy Samuelson egyébként jó dobos.
Drover gyerek jól üt, de annyira kicsi szerep jut rá, hogy észre se venni, hogy jé, ott kolompol is valaki.
Azzal nem értek egyet, hogy dögunalom Menza játéka. A Rust vad zenei világa idején ő is vadul, de nagyon kreatívan dobolt, a nyugodtabb Youthanasian viszont arányosan, ám hihetetlen pontosan tette oda az alapokat, kurva jó dobos. Mikor mi kellett.
Gar Samuelson jazz-képzettségű zenész volt, ennek megfelelően nagyon finom dolgokat tett a zenébe, még akkor is, ha gyors témákat kellett játszania. Nagyon magasfokú játéka volt, ajánlom, hogy hallgasd meg figyelmesen. És minden bántó szándék nélkül kérdem: hány éves vagy?
hm... samuelson ezerszer nagyobb dobos volt, mint az az étkezős (menzás) gyerek. sokkalta ízesebben, változatosabban dobolt, mint. menza játéka dögunalom volt, és most is az. na.
Végre valaki, akivel egyezik a véleményünk. Annyit hozzátennék, hogy nem csak a dallamtalansággal van a baj az újkori Megadeth gitárszólók terén, hanem hogy valahogy nem illenek a zenébe. A Slayer is dallamtalan, mégis jó. Sőt Mustaine egész szólóstílusa is dallamtalan volt mindig. Egymagában a dallamtalansággal nem lenne semmi baj. Eleve nem értem, Mustaine miért tart külön szólóst. Tanuljon meg rendesen szólózni és játsszon ő minden szólót (addig egy másodgitáros átvenné a riffet). A szólók nagy részét most is ő játssza.
A dobgépes téma: nem lehetetlen, sok mindent megmagyaráz (korai Megadeth albumok silány dobtémáit pl.). De azért a 80-as évek elején nem tudom elképzelni, hogy Mustaine valami méregdrága szinti mögött dobgépezik. Nem egy DJ Lagzilajcsi és a dobgép eleve nem szól úgy. Meg ez ellenmond Nick Menza nyilatkozatának is. Ha tényleg mindent úgy játszott volna, ahogyan Mustaine akarta, akkor dobgépesen kellett volna szólnia az egésznek. Bár mostanság elképzelhető, hogy felpatch-elt midi-ben, drága hangkártyán már tudja géppel írni a dobsávot, ami a mai technikával már lehet nem is szól rosszul.
Szóval dobgép segítségével ír egy kottát. Ezt gondolom eldoboltatja egy igazi dobossal, aki közben jót röhöghet magában. Aztán megnézik, hol kell jobban ütni, hogy tényleg jól szóljon. De ez nem csak iszonyú macerás, hanem kizárja a daloknál 90%-ban szereplő "written by: Mustaine." megjelölést. Írta a faszt. Ha egyszer a dobosnak is volt hangzásbeli ötlete, akkor már részben ő is írta a nótát. Gondolom nemegyszer a dobos javaslatára néhol át is írja a kottát. Főleg dobszólós, bonyolult részeknél kenheti a hajára a dobgépet vörös ődémonsága. Lehet ezt megkérdezem tőle a fórumán, hátha megint szóba áll velem.
Az biztos, ha én lennék a producer, jól rábaszna. Ilyen lazán és gyorsan nem rittyentene ki egy albumot. Security-s emberekkel rugdaltatnám a veséjét (fejét-kezét kímélni kell), míg nem lesz a dalok minősége legalább CTE-s. 16-18 órás műszakokat húzna le a stúdióban, karikás szemekkel, vért hugyozva. Nem hagynám, hogy elnagyolja az egészet. A műfaj legendás alakja, mutasson példát bassza meg. 2007 óta már csak egy átlag thrash banda, amely semmivel nem emelkedik ki. Nem hiszem, hogy régen bedrogozva/bepiálva, tapasztalatlanul, analóg garázsban (szerzeményeket magnóra dúdolva) jobb albumokat vettek fel, mint most kiforrottan, professzionális, digitális stúdióban, a számítógépek, internetes ötletbörze, digitális médiakultúra világában.
Ott látom a mostani Megadeth hibáját, hogy régen Eleffson emberileg segítette Dave-et. Neki biztos volt "hogyan kezeljük Mustaine-t" kézikönyve. Mindig kiegyensúlyozta a baromságait, ahogy Mike Clink és Max Norman kaliberű producerek is. Most meg nem segíti senki, csak megy a hülyesége, szeszélyei után, aztán ahogy esik, úgy puffan. Ha kell, az embereket is szabadon cserélgeti. Teljesen önkényes. Úgy gondolja, hogy ilyen gazdagon már megteheti. Ez valahol jó, mert nem fogja vissza senki, szabad lehet. A dalok alapjában véve most se lennének rosszak. De nincs aki rászóljon, motiválja. Úgy van vele, hogy az albumokat majd eladja a név és a marketing.
Nem akartam ledegradáló lenni. Azért írtam, hogy "egész jól", mert a TSHF (noha szerintem az utolsó normális Megadeth album) nem mérhető a Nick Menza-féle klasszikus korszakhoz. Pedig akkor ezek szerint pláne nem a doboson múlott.
Session, vendégzenész ide, vagy oda, ha egyszer valaki jó, azt Mustaine papának mindenáron meg kell(ett volna) tartania.
