Én kicsit máshogy tudom ezt a történetet. Úgy, hogy az angolok azt várták az araboktól, hogy keljenek fel az Ottomán birodalom ellen, ahová akkor Palesztina tartozott (mintha ezt is elfelejtenék az itteniek és azt hazudják, hogy mindig is volt ott arab Palesztina, hát, egy frászt), sőt, ezt még pénzelték is, mert az volt az érdekük, hogy az övék legyen a terület (lásd: Arábiai Lawrence története).
A támogatás fejében oda is ígérték az araboknak az egész Arab-félszigetet.
Aztán a zsidók vagy lobbiztak, vagy máshogy győzték meg az angolokat, de végül az angolok nekik is odaígérték egy deklarációban a területet, hogy azon egy jövőbeli zsidó államot alapíthassanak.
Egyiket sem akarták betartani, sem ezt, sem azt, titokban egyezkedni kezdtek a franciákkal, hogy kettesben osszák fel a területet, legyen angol és francia fennhatóság alatt.
a Hamász „legalább egy évvel ezelőtt kezdte el tervezni a támadást, kulcsfontosságú támogatást kapva iráni szövetségeseitől, akik katonai kiképzést és logisztikai segítséget, valamint több tízmillió dollárt adtak fegyverekre” − és a múlt héten Bejrútban zöld utat adott a műveletnek. Arról is beszámoltak, hogy az iráni Iszlám Forradalmi Gárda tisztjei képezték ki a Hamász tagjait.
Putyin valószínűleg abban is lehetőséget látott, hogy az Egyesült Államok kongresszusa a múlt héten elfogadta azt a 45 napos határozatot, amely nem biztosított további finanszírozást Ukrajna számára.
Most Izrael, Amerika történelmi és stratégiai szövetségese a Közel-Keleten, támadás alatt áll, és saját 9/11-ével néz szembe, miközben az orosz erők Ukrajnában a vereség szélén tántorognak a Donbaszban és a Krímben. Véletlen lenne ez az egybeesés?
Azonnal orosz dezinformációs kampány indult, amely megpróbálta összekapcsolni a Gázában talált fegyvereket, amelyeket a Hamász ártatlan civilek lemészárlására használt Izraelben, az Ukrajnának Nyugatról adományozott fegyverekkel,azt sugallva, hogy azokat a feketepiacon adták el a Hamásznak, ezzel próbálva aláásni Ukrajna támogatását.
Végül nem sokkal az első támadás után az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova felszólította Palesztinát és Izraelt, hogy „kössenek azonnali tűzszünetet, mondjanak le az erőszakról, gyakoroljanak önmérsékletet, és a nemzetközi közösség segítségével hozzanak létre egy tárgyalási folyamatot, amelynek célja egy átfogó, tartós közel-keleti béke megteremtése”.
Miután a Biden-kormányzat 20 hónapig csak annyi katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, amennyi a túléléshez szükséges, a Kreml valószínűleg olyan körülményeket teremtett Izraelben, amelyek megosztják az Egyesült Államokat, és lehetővé teszik, hogy dezinformáció szivárogjon be az amerikai politikai sajtóba, amelynek célja a széthúzás és a bénultság megteremtése, miközben kétségeket ébreszt Amerika szövetségesei között.
A Gázai övezetet irányító iszlamista Hamász terrorszervezet tárgyalódelegációja Moszkvába indult, hogy találkozzék orosz külügyminisztériumi vezetőkkel
Zsidók gyilkolását már akkor elkezdték amikor még kevesen éltek a területen
Komoly szervezett zsidóellenes erőszak 1920 elején kezdődött. Januárban az arab falubeliek megtámadták a szíriai határon (majd a francia irányítás alatt) található galileai települést, Tel Hai -t, két tagot meggyilkolva. Két hónappal később, 1920. március 1-jén, egy közeli faluból több száz újra megtámadta Tel Hai-t, és még hat zsidót ölt meg. Ezek közé tartozott Josef Trumpeldor - egy orosz háborús hős, aki harcolt az orosz-japán háborúban, és megszervezte a települések védelmét a Galileában.
Március és április hónapjai során a tucatnyi zsidó mezőgazdasági települést a Galileában fegyveres palesztin arabok támadták meg. Ezek közé tartozott Kfar Tavor, Degania, Rosh Pina, Ayelet Hashahar, Mishmar Hayarden, Kfar Giladi és Metulla. (Ezek közül négy - Hamara, Kfar Giladi, Metulla és Bnei Yehuda evakuálták, miután ismételten megtámadtak.)
„ 1929 Szeptember 5-e óta kereken hetven zsidót sebesítettek meg késszúrással, puskagolyóval vagy revolverrel. A megsebesüléseknek körülbelül tizedrésze halállal végződött. E rajtaütések (...) Jeruzsálemben koncentrálódtak. (...) Ezeket az állandó támadásokat, amelyeknek legnagyobb része világos nappal, gyakran a legélénkebb utcákon zajlott le, ugyanolyan brutalitással, mint gyávasággal követték el. Sokszor gyermekekre is rátámadnak, nem egyszer az arab sofőrök készakarva felhajtanak a gyalogjáróra, hogy egy zsidó gyermeket vagy egy arra haladó járókelőt elüssenek, másszor arab férfiak szúrnak hátba az utcán gyermekeket és aztán tovább futnak. „
Ez nem a tegnapi hír, hanem nyolcvanhat évvel ezelőtti: 1929 decemberében írta a palesztinai helyzetről Wolfgang von Weisl, a Neue Freie Presse tudósítója, aki maga is megsebesült az az év augusztusában Hebronban, Jeruzsálemben, Cfáton, Jafón, Haifán, Huldában és Ber Tuvjában végigsöprő pogromsorozatban, melynek során 133 ott élő zsidó vesztette életét. A kegyetlen mészárlásokat a már akkor is terrorizmusnak definiált támadássorozat követte, melynek során naponta érték támadások a zsidó települések lakóit, számos további áldozatot követelve.
Mai palesztinok sok előttük ott élt nép leszármazottai, kánaánita már önmagában egy gyűjtőfogalom a bibliában, a zsidók előtt ott élt népeket jelentette.
De nem ez lényeges, hanem az, hogy folyamatosan ott éltek.
