A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A relativitáselmélet arra született, hogy a világ jelenségeit fényközeg (éter) nélkül próbálja megmagyarázni.
Ez azonban hamar kudarcba fulladt, mert maga Einstein is rájött (amit egyébként minden értelmes fizikus tudott), hogy fényközeg nélkül nem terjedhet a fény.
Ezt írta Einstein 1920-ban: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Így a relativitáselmélet lett a fizika legnagyobb tévedése, amelynek semmi köze sincs a valósághoz.
A fényterjedés közeg nélkül ugyanolyan lehetetlen, mint a Holdon beszélgetni, ahol nincs levegő.
A jövő fizikájának azonban a valóságból kell kiindulnia.
A kulcs a jövő fizikájához annak kiderítése, hogy mi is valójában a fényközeg, amelyben a fény terjed.
Ha ez megvan (és már megvan), akkor minden világossá válik.
A relativizmus sötét korszaka után a tudomány egy új korszakba lép át, és végre maga mögött hagyja a téves relativitáselméletet.
„De a mozgó elektron nem tudja, hogy te mit választottál, ő csak akkor létesít mágneses mezőt, ha valóságosan mozog.”
A szilárd testben mozgó atomok elektronjai is mozognak. Vagy virtuálisan, vagy valóságosan, ahogy mondod. De azt is meg kell mondanod, hogy mihez képest. Erre is tudod a választ?
Amennyiben a destrukt féle fényközeg rezeg, hullámzik, az nem lehet mozdulatlan vonatkoztatási rendszer. Ha pedig a megfigyelőn múlik, hogy mit választ mozdulatlannak, akkor érvénybe lép a relativitás.;-)
"Kíváncsi vagyok, hogy a "jövő fizikája" hogyan magyarázza meg azt a kvantumfizikai alapvetést, hogy a részecskék energiatartalma adja a részecske tömegének a jelentős részét, és hogyan hozza ki ebből azt, hogy ez viszont a nagyobb testek esetében már nem igaz..."
Ez egy értelmes kérdés és jogos is.
Ha töltött részecskét (pl. elektront) gyorsítanak elektromos mezővel, akkor a mozgó elektron körül mágneses mező jön létre. A gyorsító energia ebbe kerül bele. Tehát nem a tömege nő az elektronnak, hanem a gyorsító energia egyre nagyobb része kerül a mágneses mezőbe. A fénysebesség elérésekor már az összes gyorsító energia a mágneses mező létrehozására fordítódik, így az elektron nem gyorsul tovább. Ez történik a részecskegyorsítókban.
De mindez csakis töltött részecskére vonatkozik, és csak akkor, ha a gyorsítást elektromos mező végzi.
Vagyis egy semleges űrhajó esetében, amit rakétahajtómű gyorsít, már nem igaz, mert nem keletkezik mágneses mező. A rakéta simán átlépheti a fénysebességet.
Egyébként az elektronok is átlépik a fénysebességet, pl. akkor ha ütköztetéssel gyorsítják őket, nem pedig elektromos mezővel.
A tér és az idő fogalma hasznos, ezeket az ember találta ki a beszéd és a gondolkodás megkönnyítése érdekében. Attól, hogy a két szót összeírták, meg nem vált valósággá a fogalom, sőt inkább összezavarta a gondolkodást.
A víz, a levegő és a gravitációs mező valós dolgok.
A levegőről sem vettek sokáig tudomást, amíg nem ismerték.
A gravitációs mezőről jelenleg sem tudnak sokan, pedig ebben élünk, és minden jelenségben benne van.
Kíváncsi vagyok, hogy a "jövő fizikája" hogyan magyarázza meg azt a kvantumfizikai alapvetést, hogy a részecskék energiatartalma adja a részecske tömegének a jelentős részét, és hogyan hozza ki ebből azt, hogy ez viszont a nagyobb testek esetében már nem igaz, így amikor azokat gyorsítjuk fénysebesség felé, a növekvő energiatartalom nem vezet a tömeg arányos növekedéséhez, és a fénysebesség közelében mégsem lesz már akkora az a tömeg, hogy lehetetlen lesz a fénysebességre gyorsítani.
Ugyanis a kvantumfizika modelljei elég jól funkcionálnak, akárcsak a relativitáselmélet, például amikor a helyzetmeghatározó műholdak működéséről, vagy a megfigyelt fekete lyukak viselkedéséről, vagy éppen a gravitációs lencsehatásról van szó.
Írhatnám, hogy én nem vagyok hal, de felesleges, és nem is tudom bizonyítani, hiszen ez egy csak egy internetes fórum.
A lényeg az, hogy ami a halnak a víz, az nekünk lehet valami más, amit éppúgy nem észlelünk, nem veszünk róla tudomást, mint a hal a vízről, mert teljesen természetes közege.
A jövő fizikájában a fénysebesség nem lesz különleges sebesség. Egyszerűen csak az elektromágneses hullámok sebessége lesz.
Nem lesz határsebesség sem, vagyis elérhető és átléphető lesz.
Elméletileg lehetséges lesz a fénysebesség sokszorosával utazni. Jelenleg ennek csak technikai akadályai vannak. Az ember huzamosabb időn keresztül nem képes elviselni nagy gyorsulást, mert 1g-re lett tervezve.
Ezért egy űrhajó felgyorsítása fénysebesség fölé sok időt vesz igénybe.
Fénysebességre gyorsításhoz 1g esetén majdnem egy év szükséges (247 nap)
Értelemszerűen 10-szeres fénysebesség eléréséhez majdnem 10 év kell.
