Ezer Bocs.
Tényleg nem ment a regisztráció valamiért tegnapelött dél óta. Most már megy. (mert visszaáltam a régi egyszerüsitett módszerre)
Naszóval. Irodalmárok ide, Itt is publikálhatjátok műveiteket. Lehet akár képregény is. Minden ami irodalom.
Jövőhéttől pedig indul az új, az online képzőművészeti műterem. Ide majd tölthettek fel mindeféle, saját alkotás képeit. :)
Ne izgass! :)
Mi volt a gond? Eddig még seki sem jelzett problémát. Az tény, hogy néhányan meglepődtek a második oldali "társkereső" ürlap láttán, de aztán elolvasták a szöveget, és úgy mentek tovább, hogy nem változtattak meg egy adatmezőt sem azon az oldalon. Igy tagok lettek, te a társkeresőbe nem szerepelnek. A regisztráció csak akkor fejeződik be, ha minden ürlapoldalon végigmennek. Ha ujabb gond adódik kérlek jelezd nekem itt vagy az emailcímemen, mert az lehet, hogy másnak is probléma lesz.
Köszi :)
ez sokkal jobban tetszik :)
amúgy az oldaladra nem tudtam regisztrálni... elég furán működik. mindenesetre belépni nem engedett, az biztos.űpedig gondoltam, hogy teszek fel némi verset
Kocsmabűzben füstölt agygőzcsapoláson
egy tróger, fejemhez vágta utálatát,
s kupáncsapott egy marha kérdéssel:
- Hát hazádért vajon halni tudsz -e?
E balga kérdéssel fejbeverve csak napok után éled az érv,
s kósza érzelmek káoszában, görcsök között,
a csend visszhangjaiban vajúdik a gondolat.
- Is!
Hazádért vajon halni tudsz -e?
- Kong az térben, egy agresszív harang,
arcomba lihegve tornyábol ezerévnyi huzat.
- Feláll a szőr a hátamon.
S miközben két slukk között, kínvigyorog hamutartómban a közöny,
fapofáim arnyékában magányosan sirnak gondolataim.
Hazám.
E szónak -csak így önmagában- van e értelme több,
mint meztelen idő talpnyomából feltörő érzelemcsokrok illatának?
Vagy az ezerévek kabát nemzetiszínű gombjainak?
S a válaszok nyomában feltörő kérdéspatakokat
míly gátak terelik össze, olykor ütemes, szavakat tajtékzó,
dühöngő folyammá? - Ki mondja meg, hogy mi az?
Bugyogó kérdések tánca, ezerévek folyója, áradó gondolat özön,
Hol rakja ki majd ha megindul, a méhében kihordott válaszokat?
Hol épít majd szigetet belőle?
Vagy éppen új Hazát
- Gyilkos ártéren?
Vagy ki szigetén rakja le hordalékait, egy új közöny iszapja alá?
A gátak. - Gátak -e?
Hiszen hányszor öltek már csak a szóra is oktalan.
Hányszor hangzott el, mint magasztos küldetés,
s lett rablánc, vagy szögesdrótkalicka más kezei között.
Égő lobogók, véres zászlórudak,
koszos vásznak alatt kórusban éneklő holtak.
- Fényes szelek. A látszat. De mi nem az?
- Lobogók. - Zászlók -e mind?
Cafrangokra szárított tépett jelképeim,
Koszorúzó hegyekbe szítt szittya ráncok,
torz alakja koronát vet emlékeim földjén,
közönyös időbe fagyva a nyergén a szellem, mákviragot terem.
Míly torz világ is ez a miénk.
A múlt fénysebességen áll,
a ma cammog, vánszorog,
s a változni képes holnap egyszerű fikció.
-Aztán lassan kel a nap, s az eleddig
árnyékban kuksoló féligválasz is előkerül.
- Jó soká.
- Haza?
Hol apám született, vagy netán anyám?
Vagy sorban minden őseim?
Hisz nekem, már csupán három generáció mélységében is,
az ezer merföldnyivé nőtt távolság, mint szürke köd,
bizonyára eltakarja a kerdés hatásara földgömbbé tágult szemem.
Még egy röpke utóirat:
Vidulj!
Talán már nem kell újabb 10.000 év ahhoz,
hogy ugyanakkora lehessen a te hazád is, természeti jogon,
mint volt annakelőtte, tízezer éve, - őseidnek is.
Születésük idejétől fogva, és mindhalálig.
- Az egész Föld.
Epilógus
Ki halállal akar értelmet adni rövidke életének, az nem is élt.
Új amatőr irodalmi portál indult. Itt is publikálhatjátok a műveiteket.
Itt van pld az én legujabbikom :)
Álmaimban végtelen vizen úszik apró csónakom
csillagpettyes hullámok között, s a hold,
két csobbanás között, áldást békítő csendben
töri fel lekem, mint anyám ajka egykor homlokom.
S mint vízszinén az ezüst holdsugár,
zenél rajtam az emlékezés,
játszik velem egy régi elfolytott vágy,
álmodik a múlt, az emlékeim tengerén,
Kopog egy emlék lelkem ajtaján,
s a csend gyémántot tündérmesél,
játszik velem egy pici, kisleány,
ásít a múlt, s hozzá az emlék mosolyt zenél.
Cafkán vigyorog égi párnái mögül a hold,
s körötte csókemléked mint hulló csillagok,
száguldanak holt remény fölött, az üstökösök
torkomon csorgó könnycseppjeim között.
S hol száradó könnycsillagok hava hull,
Szív dobbanásaid lekemre borul,
tüzben égve hóban fürödve csókjaid között,
álmodom tovább e földi menyország mögött.
Aztán csend lett, végképp:(((
Az egyetem kezdett március végén!
Nem volt újra kezdés, mindenki lapított,
Sortüzek híre hozzánk el nem jutott:((((
Kihantolták a Borárostéri sírokat,
Mauzoleumot raktak a mártiroknak!!!
Aztán csak döngölték belénk, hosszú évekig
"Külföldi diverzánsok voltak", nem a véreid!!!!
Hollandiából a barátom pengéket küldött,
S egy szót sem írt, hogy kiket ütött!!!
Hosszú volt a kádárkolbász külhonba is kiért,
Fröcsögve lihegtek a bosszúért!!!!:((((
Aztán dolgozni kezdtem, munka akadt bőven,
Igaz, mint intéztem át meg át volt szőve,
A főnökség magára zárta az ajtót,
S utakat, prémiumot csak egyeseknek osztott:((((
off: ajánlom Weird Al Yankovic-ék - The Saga Begins c. számát, valamint a Warpigstől a Luk c. számot (meg az Obi-van is jó) a témában! :)) szerintem tetszene mindkettő. off.
Csendes őszi nap volt huszonkettő,
S reggel még nem kellett a tökfedő:DDDD
Vártam a másnapi röplabda meccsre,
Mert ezzel OB I-es lehettem:))))
Az egyetemen már vártak a társak,
S örültek a felvonulásnak...
"Hová mentek? ki ellen, minek?
"Te barom, Gerő nem a mienk!"
"Legyintettem, s elővettem a fizikát,
Tudtam, az állam nem tűri a kritikát:(((((
Azért ebéd után én is velük mentem,
Mert kiderült, hogy a lánnyal lehettem:))))
Aztán mi ketten a tömegből kiváltunk,
Csókolóztunk, elkisértem, elbúcsuztunk......
A buszon már hallom, hogy lőttek!!!
Lőttek a rádiónál!! Jézus, embert őltek???:((((
Barátom, a kis katona ÁVOS!!!!
Őrt állt a rádiónál, nem mint rádiós!
Egy autó alatt hasalta végig
S szökött volna fel az égig!!
Megúszta, nem őgy szerencsétlen társa,
Ő ott ment el, a gyalázatos halálba!!:((((
Másnap láttam a kiégett Kőrutat,
S a Kilián előtt a laposra nyomott halottat!!!
Már mésszel volt lelocsolva!!
Hogy kinek van ilyenre gondja????
Láttam attilában öltözött idős urat,
S fegyverest, ki orosz után kuatat.
Persze a röpladának is lőttek,
Nem is sportoltam aztán többet:((((
Mindenhová gyalog jártunk,
Gyárudvarról puskát látott hátunk!!!
Aztán negyedike lett! Az mindennek betett!:(((
Fegyverek ropogása elhallatszott messze....
Erzsébeten tank járt az utcánkban,
A Soroksárin meg repesztett vagy százzal!!!
A rádióban Kádár beszélt,
Sok mindent megigért!!!!
Aztán szorult a hurok,
S ki látott, az országból futott:((((
Én maradtam, meg sokan mások,
Maradtak az egyetemen a srácok!
Kiemeltek egy kettőt a padokből,
S nem lehetett tudni a rabokról......:(((((
felütöm a könyvet, bár nem mindegy melyiket
a történet lényege, hogy ki írta a betüket
a győztesek vetették papírra, vagy ki más?
mikor őket is legyőzték, jött az új kiadás
tankok jöttek, zászlókat lyuggattak
sortűzben hullottak vagy fordultak nyugatnak
sok ember mesél sokfélét, nem vitás
a szomszédunk lábát elvitte egy robbanás
ma már csak annyi, hogy zárva a közért
és pártokra szakadva szónokol a közért,
minden politikus, s csak saját dalát fújja
némelyiknek kijut a még kérő nép fúj!-ja
ha nem esik az eső, többen vonulnak
a megfáradt melósok a fotelbe borulnak
emberek örülnek, hogy nem kell most dolgozni
s a kiszívott vér helyett lehet pár sört inni
Vért csepegtetsz a lélek földjén át,
Nevetve mész a szervezetem ellen,
Bolondulj meg mint én és sírva bízz,
Ő bekúszik a fejembe a küszöb alatt,
Kutyadöglesztő hőség ez, romlott hideg hazugság.
Spilling blood across the mindland,
Laughing trip against my system,
Just fool like me belives then cry,
She sneaks to my head below lines,
Dog disease heat,perverse cold lie.
Amikor a fájdalmad és a napjaid
ritmusa már egy
- minden egyre megy.
Fújsz egy nagyot,
ha kisüt a Nap,
ha beborul,
inkább sóhajtasz.
Álmaid mélyén
kuksolva egy szép hétköznap reggelen
a kacsák keltette
kis hullámokat bámulod
- ha túl nagy a bánat,
már nincs is semmi bajod,
magadat hirtelen azon kapod.
És hogy menj –e,
vagy ne menj,
eldönteni fölösleges,
ha fájdalom vagy lépés
már egyre megy…
Mindenkit bánt valami,
az emberlét ritkán szivárványos,
de szemünket lehunyni hosszan
azért csak éjszaka tanácsos…
egy levél, mely annyira "óóóóó!" ...
miért van, hogy fehér vagy mint a hó???
vörös tintám szűz lepledre kerül
gonosz vérem tüzeddel vegyül
nem oltja ki, sehogysem bírja
könnyből lesz főnixed sírja
és támadsz -fel és fel- szüntelen
és hullok majd lábad elé vértelen
reménytelen?
Kilépsz az ajtón, még madarak sem járnak
A hajnali Orion vesz célba magának
Akácfák mérgezte holdfényben úgy érzed
Nem látod még tisztán, hogy hová ér a lépted
Ahová majd eljutsz az ismerős utakon
Vár rád sok megszokás, s esztelen fogalom
Automata virág - digitális gyógyszer
Érzéketlen világ - rázd fel napi kétszer
A nap már magasan, éget, mint rendesen
Melletted pár lélek hanyatlik csendesen
Figyelmed élesztő, ha észrevesznek néha
Kelnek már boldogan, ha önmaguk a téma
Te sem akarsz mást, ölelést csupán
Kimondani mindent egy fárasztó nap után
Szavak nélkül is, kell, hogy megértsen
Akit közel engedsz... nehogy megsértsen
Átvesznek ártatlan álmoknak karjai
Az ébredésig tartó valóság rabjai
Tudat nélkül leszünk, láncaink emlékek
Vágyak, látomások, torzult tükörképek
