Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Jaj, ez nagyon jó lehetett! :-) Nádasdy Ádámról jut eszembe,hogy múlt héten az Örkényben a színielőadások sorában láttam, hogy a stúdióban Piros rózsák beszélgetnek címmel Nádasdy Ádám és lánya, Nádasdy Vilma magyarnóta-estje is megy, ez is érdekes lehet.... (Tán meg kéne néznem)
Tegnap a Hatszín Teátrumban jártam, megnéztem (pontosabban inkább meghallgattam) a Dilettánsok, dilettánsok című előadást.
Nem tudom, mi volt eredetileg az épület, a színházterem sajnos úgy lett kialakítva, hogy a széksorok nem, vagy nem minden helyen voltak lépcsőzetesek. Ezért aztán időnként bonyolult nyaktekergetések után láttam el a színpadig. Legközelebb okosabb leszek, olyan helyre váltok jegyet, amitől jobban látni.
Ezzel véget is ért a kellemetlen rész, másról csak jót írhatok. A pénztáros, a büfés és a jegyszedő egyaránt udvarias, mi több, készséges volt. Maga az előadás pedig szellemes. Nádasdy Ádám vezette be, ismertette a szerzők életrajzát, és egy-két szóval bemutatta a verset. Három színész, plusz egy zenész szerepelt, ezek közül Benedek Tibort ismertem, ez a szerep remekül állt neki. Kovács Patrícia és Koroknai Sándor nem először szerepelhetett, de időnként még ők is el-elmosolyodtak.
Mind az én, mind a közönség kedvence a szépnevű Szittya Attila Bendegúz volt. Ez persze költői álnév. Szerző becsületére legyen mondva, szerette Petőfit, mert az egyik verse így kezdődött: Egész úton München felé azon gondolkodám, hogyan fogom köszönteni rég nem látott babám. A vége pedig: És függtem ajkán szótlanul, mint két szerelmespár! Hát nem gyönyörű?
Megemlékeztek a régi Pest jellegzetes vándorköltőjéről, Hazafy Veray Jánosról. Róla Ady írt nekrológot, szerintem nem volt túlzottan méltányos iránta. Volt benne valami megható vonás, valami kedves naivitás. Igaz, Adynak erre nem voltak antennái.
Szóba került még jó néhány szocialista realista költő, többek között Kuczka Péter, ő az Ilkovics-brigád című versével.
Befejezésül egy igazi gyöngyszem Szécsényi Szabó Mózestől:
Kertészkedés mellett még egy benti tojásfát is összedobtam. Egyszer valahol láttam a som vesszejét visszametszés után összefogva madzaggal, hát lekoppintottam; beleállítottam egy nagy padlóvázába, tettem rá mindenféle húsvéti tojást fából és műanyagból (az anyaga nem látszik, nagyon szépek), meg vidám masnikat, szalagokat, kb másfél méter magas, igazi húsvéti giccsparádé :)
Igen, határozottan tavasz érződik a levegőben. Jó, hogy kertészkedhettél egy kicsit, vagy nem is olyan kicsit! Hét végére igazi húsvéti időt jósolnak, legyen igazuk.
Nekem, bennem már tavasz volt hétvégén is, igaz nem volt szerencsés megállni kertészkedés közben, mert azért még hideg volt, de legalább kirakhatom a tiszta udvar, rendes ház táblát húsvétra :)
Molnár Ferenc : A hattyú - Örkény, házi főpróba - márc.22.
Főpróbán már voltam,de házi főpróbán még nem. Érdekes volt,hogy a színdarab végén a taps után nem jöttek ki a színészek,de mint megtudtam,házi főpróbán ez így van. Mindenesetre ez kicsit furcsa volt nekem. Aztán még attól is "házi" lehetett a próba, hogy kb. a 6. sor környékén ott ült a rendező, Polgár Csaba és feszülten figyelt a színészeire. Mellette valami számítógépezetekkel még két ember ücsörgött és figyelt, lehet,hogy azt nézték, mennyi ideig tart egy-egy felvonás, kell-e még esetleg húzni a szövegből, stb., de ezek csak az én következtetéseim.
Maga a darab: mint minden Molnár-színmű, humoros, bölcs, elegáns, fordulatos. A lecsúszott uralkodóház feje, Beatrix hercegné (Csákányi E.) mindenáron újra vissza szeretne kerülni a hatalmasok közé, az út a lányán (Tenki Réka) keresztül vezet,akinek a Monarchia örököséhez kellene hozzámennie. Fájdalom,az örököst nem nagyon érdekli a lány, így a gondos anya féltékennyé akarja tenni azzal,hogy Alexandra flörtöljön az öccsei házitanítójával (Nagy Zsolt). A színtér egy nagy, a falakról lepergő festékű kék hodály, meglátásom szerint jelzés arra,hogy ezek itten lecsúszott arisztokraták. A jelmezek XX.századiak, virágosak (a férfiaké is), olyan hippisek, kivétel a Mácsai megformálta Jácint, aki pap és ehhez mérten sötét zakót, nadrágot, papi gallért hord. Néhány mozzanatát a darabnak nem tudom megfejteni, ill.mivel nem láttam még ezt a színművet más előadásban soha,nem tudom, hogy eredetileg is van-e benne ennyi német szövet,amit fájdalom - mivel nem tudok németül - nem értettem, csak a nézőtéri nevetésekből sejtem,hogy poénosak voltak. A néhány mozzanat egyike, amikor elcsattan egy-egy csók férfiak közt, meg hogy miért hordoz egy hatalmas kitömött pávát a trónörökös (Ficza István) kíséretét játszó színész. Tetszett Für Anikó a trónörökös anyjának kis szerepében (csak a 3. felvonásban kerül színre), hűvösen elegáns. Nem tudom,hogy írjam le jól és nem sértőn,hogy én Tenki Réka szabálytalan szépsége helyett klasszikusabb szépségű színésznőt vártam volna Alexandra szerepére. Nagy Zsolt egyenes,becsületes házitanítót játszott.
Mindent összevetve, szeretném még egyszer megnézni ezt a darabot az Örkényben is és még más feldolgozásban is,a Grace Kelly-s filmet is beleértve.
Ma délelőtt megnéztem a Gardenexpo + orchideakiállítást. Ami az utóbbiakat illeti, szépek voltak. Mi több, nagyon szépek! A kert kapcsán voltak fenntartásaim. Nem mintha a kiállított kerti bútorok, medencék, üvegházak stb. nem lettek volna szépek, dehogy! Viszont nagy kert egy-két kertész, no meg sok pénz és némi sznobizmus is kellett volna hozzá. A grillberendezések akkorák voltak, hogy nyugodtan lehetett volna 25-30 személy részére sütögetni rajta. Szó, mi szó, megkóstolnám, amit ott készítettek el. Igaz, volt olyan grillsütő is, amit egy-két személyre szántak, azok sem voltak csúnyák éppenséggel. A kemencék is remekül néztek ki, árultak még térköveket is. Az automata fűnyíróra meg egyenest a cuki a megfelelő jelző, kisebb volt, mint a porszívóm., és szorgosan járt fel-alá.
Egyetlen kerti bútor volt, ami feltétel nélkül tetszett, egy csinos, láncon lógó, fonott karosszék, ezt szerintem teraszra szánták. Nagyon szívesen kávéztam volna egy ilyenben.
Sajnos, a belépőíj kissé borsos még a nyugdíjasoknak is, viszont senki-semmi nem sürget, nyugodtan lehet nézelődni.
Az árusok pedig szívesen elbeszélgetnek a leendő vevőikkel. Ahol érdeklődve figyelő közönség gyülekezett, ott egy olyan kertész beszélt a növényeiről, főleg az általa nagyra becsült citromfáiról.
Ahol viszont kifejezetten szájtátva figyeltek (főleg a nők) ott egy svájci szuper botmixert mutattak be. Tapintatosak voltak, mert amikor rákérdeztem az árára, azt mondták, hogy majd később közlik. Ezért aztán gyorsan és feltűnés nélkül eloldalogtam.
Annyira azért nem gyorsan, hogy meg ne vegyek egy viaszvirágot, mert első látásra megtetszettünk egymásnak. Előbb-utóbb csak tavasz lesz, és remekül fog mutatni az erkélyen.
Az üvegcipőt pár éve az Örkényben láttam szintén, Hámori Gabriellával és Sipos úrként Gálfi Lászlóval. Érdekesség,hogy kisgyerek helyett Irma egy befőttesüvegben fehéregeret hurcolászott. Jó kis előadás volt. De volt szerencsém tévében Domján Edittel és Agárdi Gáborral látni, ott is nagyon szerettem az előadást. Domján Edit egyébként is tüneményes - szerintem, vérzik a szívem érte,hogy önként lépett ki az életből.... és nem láthattam színpadon. De ugyanígy vagyok Soós Imrével,akinek azt a kevés filmjét mindig örömmel nézem, élükön a Liliomfival. És még Pécsi Sándort sajnálom,hogy nem láthattam -életkori okokból is- színpadon, viszont számomra ő a tökéletes Quendel apó:)
De jól elkalandoztam, ígérem, beszámolok a benyomásaimról.
Húga, akkor én nagyon régen láttam, mert Halász Judit volt Mirandolina. A férfi főhősre sajnos már nem emlékszem. Azt olvastam róla, hogy egy olyan nemesi származású nő ihlette, akinek a családja elszegényedett. Ő viszont nyafogás helyett nyitott egy kávéházat, és mosolyogva szolgálta ki az őt grófnőnek szólító vendégeket. Talpraesett nő lehetett.
Úgy néz ki,hogy megyek csütörtökön A hattyúra (megkérdeztem a barátnémat, ő lelkesen mondta,hogy jön, ettől én is lelkes lettem). Kíváncsi vagyok,mert a Csimpolya által említett filmet sem láttam még,de Molnár Ferenc neve garancia! :-)
A Mirandolinát mintha egyszer tévében láttam volna és mintha Hernádi Judit és Benedek Miklós lett volna a két főszereplő,de nagyon régi és ködös az emlék....
A közlekedéssel nekem ilyenkor az a bajom, hogy mivel én csak tömegközlekedem,késő este ha nem kapom el pont a buszt vagy metrót, sokat kell várni... Na de valamit valamiért:)
Szeretem Molnár Ferenc darabjait. A hattyút csak filmen láttam, igaz, nem akármilyen szereposztásban, pl. Grace Kelly volt a főhősnő. Ha valaki, ő aztán igazi főhercegnő volt!
Bevallom, Goldonitól csak a Mirandolinát ismerem, de azt kedvelem. A hősnő talpraesett, jó humorú karakter, érdeklődve figyeltem, hogy fűzi be a nőgyűlölő lovagot. Annyiban realista maradt, hogy nem ment hozzá feleségül. A két úr szolgáját csak olvastam, e a jelek szerint jót tett neki a frissítés.
Leginkább egy varázsszőnyeg kellene, ami 1 perc alatt oda- és visszarepít, mert az előadás érdekel, tulajdonképpen csak a késő esti közlekedéstől "fázom" :-) /Lehet,hogy én is megerőszakolom magam./ Majd beszámolok.
A lustaság bennem is meg van vagy lenne, de megerőszakolom magam :) Úgy érzem, néha muszáj, hogy legyen valami szín és nem is szoktam megbánni, ha már egyszer elindulok/lunk. A Hattyút nem oly rég olvastam, szinte az összes Molnár darabot szerettem és jó részüket láttam is. Ami írsz a szereposztásról, szintén vonzó, nem is tudom mi tarthat még vissza? Idő? ha rossz, pont akkor lehet ezekkel a programokkal színesíteni.
Dragomán meg persze, hogy az összes könyvét kihoztam a könyvtárból (ez kivételesen mind meg van nálunk is), nekem tetszik a meseszövése. Azt olvastam, hogy A fehér király-ból készült film nem annyira sikerült, ennek megfelelően ódzkodom is a megnézésétől.
Színházhoz szólván a héten csütörtökön lenne lehetőségem házi főpróbára menni az Örkénybe, Molnár Ferenc darabja,A hattyú lenne a megnézendő. Nagyon szeretem a Molnár Ferenc színműveket, mégis nagyon gondolkodom, hogy elmenjek-e.... Alapvetően lustadög vagyok, nem tudom aznap milyen lábbal kelek, milyen lesz az időjárás este 10 fele,amikor hazafelé tartanék.... Viszont jó a szereposztás (Mácsai, Für, Tenki Réka, Csákányi Eszter stb.)
Én nem vagyok facebook-n, de néhány oldalt azért több-kevesebb rendszerességgel nézegetek, ilyen Dragomán György és Szabó T. Anna oldala is. Kedvelem őket, szimpatikus pár, mindig jók és elgondolkodtatók a facebook-os bejegyzéseik. Dragomán Györgytől olvastam is (A fehér király), Szabó T. Annától csak itt-ott néhány sort.
Majd' elfelejtettem, időközben voltam egy Dragomán György - Szabó T. Anna író olvasó találkozón is. Szokatlan volt, hogy mint házastársak, alkotótársak beszélgettek a közönség előtt, már már fesztelenül. Egymás történeteit elmondatva, és az a tipikus, kb "Gyuri emlékszel, amikor ezt meg ezt lehúzattam vagy kihúzattam a szövegből és te megsértődtél... " :). Ami pl nekem rokonszenves volt, hogy a mai napig is felolvasnak egymásnak.
Pár éve úgy döntöttem, hogy kihagyom az életemből Goldoni darabjait, és úgy többnyire a 18. századi vagy környéki nevettetőket, untam és csalódás volt, porosnak éreztem. Épp ezért nagyon megörültem, amikor a Thália repertoárjában megláttam A két úr szolgája modern feldolgozását A főnök meg én meg a főnök címmel, Molnár Piroska és Vida Péter főszereplésével, és mellette sem kisebb színészekkel, mint pl Pindroch Csaba, Tamási Zoltán (kedvencem!).
A történetet teljesen mai körülmények helyezte a rendező, Molnár Piroska a maffiafőnök szerepében mint Leona mama, Truffaldino-t, a szolgát pizzafutár bőrébe bújtatta, a csetlés botlás így sem maradt el, már az első kiszállítás alkalmával összetöri a konkurens maffiafőnök Ferrariját, csak hogy induljanak a bonyodalmak, gyilkosságok, zsarolások, félreértések, szerelem, megcsalás, kúráló termálvíz, mint a vakság gyógyítója, szinte semmi sem hiányzott, volt facebook profil, meg like, meg jó hangulat, sok nevetéssel. Pazar, már már teátrális, eltúlzott jelmezek, mintha ez kiegészítette volna a játékon túl a díszletek hiányát. Nagyszerű volt :)
Még négy előadásra van jegyem az elkövetkező bő másfél hónapon belül.
Hétfőn színházba mentem. A Zenthe Ferenc színház vendégjátéka volt a Csepeli Művelődési Házban, Függöny fél! avagy Ugyanaz hátulról címmel. Az angol szerző Michael Frayn. Szórakoztató bohózatnak indult, az a fajta helyzetkomikum volt, amit a húszas-harmincas évek magyar kabarészerzői olyan jól kiaknáztak. Ezek szerint egy állítólagosan üresen álló házban ott marad a házvezetőnő, majd betoppan egy ingatlanügynök, csinos ügyfelével. Elvileg a házat akarják megnézni, de egyéb programjuk is akad mellé. Aztán vissazérkezik a házigazda a nejével, majd egy betörő is bemászik az ablakon. A kínálkozó humorforrásokat alaposan kihasználja a szerző. A második felvonásban kicsit leül a cselekmény, a harmadikban megint felpörög.
A közönség nagy nevetéssel honorálta a teljesítményt. Sajnos, nem jó vége lett, mert a nézőtéren elájult valaki, mentőket kellett hívni.
Ettől eltekintve jó előadás, remek színészek, érdemes volt megnéznem.
Érdemes volt megnézni, az az igazság nem saját ötlet volt, így meg különösen értékeltem. Semmi rémisztő, ijesztő, riasztó bármi visszatetsző nem volt, nem éreztem, hogy úristen, hol vagyok, múmiák csontvázak között. Hatalmas a kiállítás tere, simán el lehet tölteni 2 - 2 és fél órát észrevétlenül.
Az első teremben az orvostudomány történetével lehet megismerkedni - volt egy kis de ja vu érzésem, talán 2 éve voltam a SOM-ban, ahol ugyanígy számba vették a történeti korokat és az orvoslási lehetőségeket. A figyelmemet igen megragadta az agy lékelése (vagy valami ehhez hasonlatos), amit elsősorban nőkön végeztek, mint tudjuk, a hisztéria és skizofrénia kezelésére. Rémes. T. Wiiliams húgán is elvégezték ezt az akkor bevett műtétet - maradandó károsodással - , amit nem bocsájtott meg a szülőknek.
Az hozzá tartozik a lelkesedésemhez, hogy amikor leérkeztünk a pincébe, épp akkor indult egy kis csoport vezetése, amihez csatlakoztunk. Így sokkal többet kaptunk, mint ha csak nézem a kiállított preparátumokat, metszeteket, meg hozzáolvasom az írott anyagot.
Sote hallgató tartotta a "tárlat" vezetést, és rendkívül érdekesen magyarázott, mutogatott. Nem győztem nyújtogatni a nyakam, semmiről nem akartam lemaradni.
Ami megdöbbentett, még az elején felhívta a figyelmet a lány, minden eredeti az elszíneződéstől eltekintve, amit a tartósító anyagok okoztak az izomzaton. Mindenki még életében ajánlotta fel testét, szerveit a tudomány szolgálatába.
