Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Az Oscart csak az amerikai filmen láttam, egész szórakoztató. Bevallom, a személyes kedvencem az első pár perc volt, Figaró áriája, egy bábbal előadva. A fordulatok feszesek és szellemesek, viszont kissé szántam szegény nyelvészprofesszort, aki elvett egy elkényeztetett hisztizsákot. Szerintem a házasság után gyakran fog terepmunkát végezni, lehetőleg Ausztráliában, esetleg Új-Zélandon.
A Hatszín Teátrum érdekes műsorokat ad. Ebben a hónapban nem, de a következőben tervezem azt, hogy megnézzem a Second Life avagy Kétéletem című darabot. A tartalomismertetés alapján érdekelne a téma. Azzal foglalkozik, mi lenne, ha valaki nem a régi döntést hozná, hanme valami mást próbálna. Ezzel a gondolattal már eljátszottam néhányszor.
Ezzel a darabbal nem lehet mellényúlni, láttam már az adócsaló szappan gyáros szerepében Józsa Imrével, most Nagy Viktor tette komikussá a dörzsölt, ugyanakkor kissé hiszékeny vállalkozót.
Kissé újszerűvé is tették a darabot, ami megjelent a zenében, díszletben, jelmezekben, humora változatlan, csupa csupa klassz fordulatok, garantált szórakozás. Szerepek mind csudajók, Molnár Piroska, Szabó Győző, Gubás Gabi.
(Louis de Funès, majd Sylvester Stallone játszotta filmen.)
Heisenberg - Hatszín Teátrum- Ullmann Mónika és Benedek Miklós
Ez a kétszemélyes játék egy kortárs angol dráma író műve, 6 képben, egy felvonásban. Az, hogy a darab egy Nobel-díjas fizikusról kapta a nevét, igazából megmagyarázható lenne, de számomra mellékes maradt, meg aztán nem is lenne hiteles a magyarázatom. Ami biztos: két ember találkozása, kapcsolatának kialakulása - rendhagyó módon, tekintve a harmincpár év korkülönbséget. Magányosak mindketten, tele kudarccal az életük, a nő megbukott anyaként, a férfi férfiként volt sikertelen, első és utolsó nő az életében kb harmincas éveiben volt. Bizonytalanság, passzivitás, zárkózottság, merevség jellemző a férfire, míg a nő vibrál, kezdeményez, játszik. És tényleg ő az, aki játszik, aki lelkesedésével kinyitja a berozsdált zsilipet a férfiben. Azt kell mondanom, hogy csalódtam (az elvárásomhoz képest), vártam Benedek Miklós brillírozását, még ha visszafogottan is, ehhez képest végig lefojtott, tétova idős embert láttam (ez volt a szerepe, de mégis .).
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megvettem a BBC History különkiadását, Az Osztrák-Magyar Monarchia I. rész, A boldog békeidők címmel. Érdekes, de inkább a politikai vonatkozásokat tárgyalja. én viszont elgondolkodtam, hogy milyen érdekes különszámot lehetne összeállítani a korszak figyelemre méltó egyéniségeiről. Utazók, mint Teleki Sámuel, Bíró László, Kittenberger Kálmán, Festetich Tasziló (bár ő inkább kalandvágytól, mint a felfedezés örömétől fűtve utazott). Kalandorok, mint Trebitsch Ignác, vagy Fatia Negra unokája, Nopcsa László. A polihisztor Hermann Ottó, és sorolhatnám még.
A Statisztikai Hivatal könyvárában jártam, és elolvastam az utca névadójának, Keleti Károlynak a rövid életrajzát. Kénytelen voltam megállapítani, hogy ezt az ember Jókai találta ki!
Viszont nem hinném, hogy tippeket adhatnék a BBC-nek. Kár.
A Karinthy színház nézőterén kicsit elcsodálkoztam, mert úgy emlékszem, eredetileg mozi volt, ott pedig eleve olyan széksorok vannak, hogy éátni is lehessen belőlük. Vagy legalábbis olyannak kéne lennie.
Még egy aranyos történet az előadásról. Az ötvenes évek elején beállított a szerkesztőségbe egy százkilencven centis és százhúsz kilós férfi, közölte, hogy ő munkásköltő, és hozta a verseit. Ezután feltett az asztalra egy táskát, és közölte, hogy 238 vers van benne. A jelenlévők dermedten pislogtak. Ezt észrevéve, gyorsan hozzátette: na jó, elismerem, kettő közülük rossz. Óhatatlanul eszembe jutott Troppauer Hümér. Bár ő nem ismerte volna el, hogy van olyan verse, ami rossz.
Magát a magyar nótát én sem szeretem, a szüleim, vagyis apám épp eleget hallgatták ahhoz, hogy nem szeressem, de ahogy Nádasdy beszélt róla, szinte kedvcsináló volt.
Igen, én is ugyanezért gondolkodtam el rajta, a szüleim nótaszeretete miatt én is elég sokat ismerek és szerintem Nádasdy Ádám neve garancia lehet a minőségre.
Láttam a filmet egy moziban, elég sokan voltak. Megkérdeztem a jegypénztárban, lehet-e a film idejére egy macskát bérelni (főleg ragdollt, az ugyanis elfekszik és dorombol) de furán néztek rám.
Ilyen élménnyel, hogy nem láttam szinte semmit, a Karinthy-ban találkoztam, ott is alig van emelkedés a széksorok között, meg aztán egyszer egy extra magas - legalábbis hozzám képest - pár ült előttünk, és teljesen kitakarták a színpadot, aztán a szünetben vettem egy mély levegőt, és megkérdeztem, cserélhetnénk-e sort. Nagyon kedvesek voltak és természetesen sort cseréltünk, a második felvonást egy sokkal jobb minőségben élveztem.
És most amikor olvasom, hogy Nádasdy Ádám vezette a műsort, elfogott az irigység, mert nekem még soha nem volt szerencsém élőben az öreg úrhoz. Szinte az összes vele készült interjút elolvastam, meg a beszélgetős műsorokat is megnéztem a youtube-n.
Benedek Tibort jövő hónapban fogom megnézni, Koroknay Géza leginkább szinkronból ismerős, Kovács Patríciát viszont többször is láttam, minden alkalommal tetszett. Szóval, ez a te ested, nekem biztos nagyon bejött volna.
Ez érdekesnek hangzik. Igaz, nem túlzottan kedvelem ezt a műfajt, de a szüleim rendszeresen hallgatták a vasárnapi ebéd mellé a Jó ebédhez szól a nóta műsort, ezét elég tájékozott vagyok ebben a műfajban. Lehet, hogy érdemes lenne egyet nosztalgiázni?
Még valami eszembe jutott, elsősorban Csimpolyára gondolva,de minden macskakedvelőnek érdekes lehet : a Kedi, Isztambul macskái. Bevallom, nem moziban láttam, hanem közzétették az indavideo oldalán. 1 óra 18 percet vesz el az ember életéből,de cserébe felüdít, mosolygásra késztet, meghat, stb. Biztos,hogy ott sem csak macskakedvelők laknak,de azért engem meghatott,ahogyan meglett felnőtt férfiak foglalkoztak kiscicákkal. Kedvem lenne elmenni Isztambulba macskákat nézni.... Egyébként akármelyik magyar városban turistáskodtam, mindig utamba került egy-egy cica, akit megsimogathattam és akit meg is örökítettem, így a városfotóim mellett a gyűjteményemben van győri, pécsi, szombathelyi, mátrafüredi, balatonfüredi stb. macska:)
Jaj, ez nagyon jó lehetett! :-) Nádasdy Ádámról jut eszembe,hogy múlt héten az Örkényben a színielőadások sorában láttam, hogy a stúdióban Piros rózsák beszélgetnek címmel Nádasdy Ádám és lánya, Nádasdy Vilma magyarnóta-estje is megy, ez is érdekes lehet.... (Tán meg kéne néznem)
Tegnap a Hatszín Teátrumban jártam, megnéztem (pontosabban inkább meghallgattam) a Dilettánsok, dilettánsok című előadást.
Nem tudom, mi volt eredetileg az épület, a színházterem sajnos úgy lett kialakítva, hogy a széksorok nem, vagy nem minden helyen voltak lépcsőzetesek. Ezért aztán időnként bonyolult nyaktekergetések után láttam el a színpadig. Legközelebb okosabb leszek, olyan helyre váltok jegyet, amitől jobban látni.
Ezzel véget is ért a kellemetlen rész, másról csak jót írhatok. A pénztáros, a büfés és a jegyszedő egyaránt udvarias, mi több, készséges volt. Maga az előadás pedig szellemes. Nádasdy Ádám vezette be, ismertette a szerzők életrajzát, és egy-két szóval bemutatta a verset. Három színész, plusz egy zenész szerepelt, ezek közül Benedek Tibort ismertem, ez a szerep remekül állt neki. Kovács Patrícia és Koroknai Sándor nem először szerepelhetett, de időnként még ők is el-elmosolyodtak.
Mind az én, mind a közönség kedvence a szépnevű Szittya Attila Bendegúz volt. Ez persze költői álnév. Szerző becsületére legyen mondva, szerette Petőfit, mert az egyik verse így kezdődött: Egész úton München felé azon gondolkodám, hogyan fogom köszönteni rég nem látott babám. A vége pedig: És függtem ajkán szótlanul, mint két szerelmespár! Hát nem gyönyörű?
Megemlékeztek a régi Pest jellegzetes vándorköltőjéről, Hazafy Veray Jánosról. Róla Ady írt nekrológot, szerintem nem volt túlzottan méltányos iránta. Volt benne valami megható vonás, valami kedves naivitás. Igaz, Adynak erre nem voltak antennái.
Szóba került még jó néhány szocialista realista költő, többek között Kuczka Péter, ő az Ilkovics-brigád című versével.
Befejezésül egy igazi gyöngyszem Szécsényi Szabó Mózestől:
Kertészkedés mellett még egy benti tojásfát is összedobtam. Egyszer valahol láttam a som vesszejét visszametszés után összefogva madzaggal, hát lekoppintottam; beleállítottam egy nagy padlóvázába, tettem rá mindenféle húsvéti tojást fából és műanyagból (az anyaga nem látszik, nagyon szépek), meg vidám masnikat, szalagokat, kb másfél méter magas, igazi húsvéti giccsparádé :)
Igen, határozottan tavasz érződik a levegőben. Jó, hogy kertészkedhettél egy kicsit, vagy nem is olyan kicsit! Hét végére igazi húsvéti időt jósolnak, legyen igazuk.
Nekem, bennem már tavasz volt hétvégén is, igaz nem volt szerencsés megállni kertészkedés közben, mert azért még hideg volt, de legalább kirakhatom a tiszta udvar, rendes ház táblát húsvétra :)
Molnár Ferenc : A hattyú - Örkény, házi főpróba - márc.22.
Főpróbán már voltam,de házi főpróbán még nem. Érdekes volt,hogy a színdarab végén a taps után nem jöttek ki a színészek,de mint megtudtam,házi főpróbán ez így van. Mindenesetre ez kicsit furcsa volt nekem. Aztán még attól is "házi" lehetett a próba, hogy kb. a 6. sor környékén ott ült a rendező, Polgár Csaba és feszülten figyelt a színészeire. Mellette valami számítógépezetekkel még két ember ücsörgött és figyelt, lehet,hogy azt nézték, mennyi ideig tart egy-egy felvonás, kell-e még esetleg húzni a szövegből, stb., de ezek csak az én következtetéseim.
Maga a darab: mint minden Molnár-színmű, humoros, bölcs, elegáns, fordulatos. A lecsúszott uralkodóház feje, Beatrix hercegné (Csákányi E.) mindenáron újra vissza szeretne kerülni a hatalmasok közé, az út a lányán (Tenki Réka) keresztül vezet,akinek a Monarchia örököséhez kellene hozzámennie. Fájdalom,az örököst nem nagyon érdekli a lány, így a gondos anya féltékennyé akarja tenni azzal,hogy Alexandra flörtöljön az öccsei házitanítójával (Nagy Zsolt). A színtér egy nagy, a falakról lepergő festékű kék hodály, meglátásom szerint jelzés arra,hogy ezek itten lecsúszott arisztokraták. A jelmezek XX.századiak, virágosak (a férfiaké is), olyan hippisek, kivétel a Mácsai megformálta Jácint, aki pap és ehhez mérten sötét zakót, nadrágot, papi gallért hord. Néhány mozzanatát a darabnak nem tudom megfejteni, ill.mivel nem láttam még ezt a színművet más előadásban soha,nem tudom, hogy eredetileg is van-e benne ennyi német szövet,amit fájdalom - mivel nem tudok németül - nem értettem, csak a nézőtéri nevetésekből sejtem,hogy poénosak voltak. A néhány mozzanat egyike, amikor elcsattan egy-egy csók férfiak közt, meg hogy miért hordoz egy hatalmas kitömött pávát a trónörökös (Ficza István) kíséretét játszó színész. Tetszett Für Anikó a trónörökös anyjának kis szerepében (csak a 3. felvonásban kerül színre), hűvösen elegáns. Nem tudom,hogy írjam le jól és nem sértőn,hogy én Tenki Réka szabálytalan szépsége helyett klasszikusabb szépségű színésznőt vártam volna Alexandra szerepére. Nagy Zsolt egyenes,becsületes házitanítót játszott.
Mindent összevetve, szeretném még egyszer megnézni ezt a darabot az Örkényben is és még más feldolgozásban is,a Grace Kelly-s filmet is beleértve.
Ma délelőtt megnéztem a Gardenexpo + orchideakiállítást. Ami az utóbbiakat illeti, szépek voltak. Mi több, nagyon szépek! A kert kapcsán voltak fenntartásaim. Nem mintha a kiállított kerti bútorok, medencék, üvegházak stb. nem lettek volna szépek, dehogy! Viszont nagy kert egy-két kertész, no meg sok pénz és némi sznobizmus is kellett volna hozzá. A grillberendezések akkorák voltak, hogy nyugodtan lehetett volna 25-30 személy részére sütögetni rajta. Szó, mi szó, megkóstolnám, amit ott készítettek el. Igaz, volt olyan grillsütő is, amit egy-két személyre szántak, azok sem voltak csúnyák éppenséggel. A kemencék is remekül néztek ki, árultak még térköveket is. Az automata fűnyíróra meg egyenest a cuki a megfelelő jelző, kisebb volt, mint a porszívóm., és szorgosan járt fel-alá.
Egyetlen kerti bútor volt, ami feltétel nélkül tetszett, egy csinos, láncon lógó, fonott karosszék, ezt szerintem teraszra szánták. Nagyon szívesen kávéztam volna egy ilyenben.
Sajnos, a belépőíj kissé borsos még a nyugdíjasoknak is, viszont senki-semmi nem sürget, nyugodtan lehet nézelődni.
Az árusok pedig szívesen elbeszélgetnek a leendő vevőikkel. Ahol érdeklődve figyelő közönség gyülekezett, ott egy olyan kertész beszélt a növényeiről, főleg az általa nagyra becsült citromfáiról.
Ahol viszont kifejezetten szájtátva figyeltek (főleg a nők) ott egy svájci szuper botmixert mutattak be. Tapintatosak voltak, mert amikor rákérdeztem az árára, azt mondták, hogy majd később közlik. Ezért aztán gyorsan és feltűnés nélkül eloldalogtam.
Annyira azért nem gyorsan, hogy meg ne vegyek egy viaszvirágot, mert első látásra megtetszettünk egymásnak. Előbb-utóbb csak tavasz lesz, és remekül fog mutatni az erkélyen.
Az üvegcipőt pár éve az Örkényben láttam szintén, Hámori Gabriellával és Sipos úrként Gálfi Lászlóval. Érdekesség,hogy kisgyerek helyett Irma egy befőttesüvegben fehéregeret hurcolászott. Jó kis előadás volt. De volt szerencsém tévében Domján Edittel és Agárdi Gáborral látni, ott is nagyon szerettem az előadást. Domján Edit egyébként is tüneményes - szerintem, vérzik a szívem érte,hogy önként lépett ki az életből.... és nem láthattam színpadon. De ugyanígy vagyok Soós Imrével,akinek azt a kevés filmjét mindig örömmel nézem, élükön a Liliomfival. És még Pécsi Sándort sajnálom,hogy nem láthattam -életkori okokból is- színpadon, viszont számomra ő a tökéletes Quendel apó:)
De jól elkalandoztam, ígérem, beszámolok a benyomásaimról.
