de mitől magyar egy szőlőfajta? Kossuth címer formája van a levelének, vagy karimáskalap alakja van a fürtjének?
Mi az, hogy magyar fajta? Mert a magyarországon kitenyésztett és kikisérletezett fajtákat még csak-csak értem...de mitől magyar a hárslevelű vagy a furmint?
Én nem viszem túlzásba a magyarkodást és nem azt akartam írni, hogy Magyarországon csak magyar fajtákat ültessen mindenki. Remélem ilyen hülyeségre egyikőtök sem gondolt. A piros szőlőm pl. egyáltalán nem magyar. Szerintem a lényeg a kompromisszum; haladjunk is, de őrizzünk hagyományt is. Vagy ha éppen mindegy, hogy hol mit választunk akkor ha lehetőleg inkább magyar legyen. Ha mindegy!
A csakazértismagyartól, vagy ahogy írtad félművelt magyarkodástól ugyanúgy irtózom én is, meg a külföldimajmolástól szintén. Ma Magyarországon az utóbbi jelent nagyobb problémát, szerintem. Európa más országaiban járva mindenhol a saját preferálását látja az ember, nálunk egyből soviniszta hülyéknek nézik az ilyeneket. Hiába, Európa még messze van, mentálisan meg főleg.
A Védegyletet se félműveltek találták ki, szerintem valami hasonlóra gondoltak.
én is veled értek egyet... szeretem a hagyományos fajtákat, mint a furmin, hárslevelű és hasonlók... és szeretem az olaszrizlinget, juhfarkot, de szeretem a nagyon szépen beilleszkedő kereklevelűt, pino-blancot, rajnait, traminit
Érdekes lenne még kisérletezni más fajtákkal amik a világ megannyi részén szép bort adnak.
Szerintem nagyon fontos kérdést vetettél azért föl. Én ebben kerülöm a szélsőségeket, pontosabban két eltérő szempontot látok. Egyrészt, ha van egy olyan szőlőfajta, amiből kitűnő bort lehet szűrni, az jöhet felőlem az Antarktiszról is, akkor is telepítenék belőle, attól hogy valami nem őshonos, nem kell eldobni. Ha mindenki állandóan tradicionalista lett volna, akkor most csak Kaukázusból való borokat ihatnánk.
Viszont szerintem nagyon fontos, ha vannak értékes régi fajtáink, akkor azokat azért pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Ugyanis kultúránk, múltunk részei, számomra személyesen már az is érdekes, hogy déd vagy ükapám milyen ízű bort ihatott. Másfelől pont Olaszország példája mutatja, hogy nagyon is jövedelmező a régi fajtákkal foglalkozni, ugyanis sokkal kevesebb versenytárssal rendelkező terméket tudnak így készíteni.
Harmadrészt konkrét bizonyítékok is vannak, pl Gróf Buttler Kadarka, személyesen a kedvenc magyar vörösborom, meg Szentesi Józsi pincéjében is hatalmas csodákkal lehet találkozni a régi magyar fajtákból.
Viszont az az érv, hogy úgy általában ellenállóbbak lennének a régi magyar fajták, az nem igaz. Sőt. Leginkább 3 ok miatt kerültek ki a termelésből:
1: keveset teremtek
2. rendszertelenül teremtek, pl azért mert sokuk csak nővirágú volt
3 betegségekre, extrém időjárási helyzetekre fokozottan érzékenyek voltak.
Egy személyes bosszúságomat hadd osszam meg veletek a témában: a Mátrában borászkodunk, és itt is, sok más borvidékhez hasonlóan, több száz éven keresztül a kadarka adta a termés javát. Hogy van az, hogy most meg én nem telepíthetek, csak a területem 5 %-án, kísérleti fajtaként, kadarkát? Pedig tényleg ez a fajta izgatna a legjobban:(
Nahát, nem gondoltam volna, hogy többen is reagálnak a kérdésemre. Habár a szakmai okok eddig elmaradtak a kérdésemmel kapcslolatban, örülök, hogy ennyien véleményt tudnak alkotni a témában, és nem is akármilyet.Szerintem eddig nagyon tanulságosak voltak a hozzászólások. Köszönöm, és remélem, még sokan reagálnak a témára.
Mondj egy magyar szőlőfajtát... de vigyázz ki ne derüljön, hogy egy horvát, szlovén, német, bolgár lesz az amit mondasz?
Én rajongok a magyar borért...de nem azért mert magyar szőlőből van, hanem azért mert magyar szőlőmunkás gondozza a szőlőt és magyar borász mesterkedik a pincében.
Az én hátam borsózik a félművelt magyarkodástól... sorolj fel tíz világszerte elismert magyart, aztán próbáld meg ugyanezt úgy, hogy nem mondasz olyant aki a vérmagyarok elől menekült el az országból és alkotott nagyott valahol máshol...
Teljesen jogosnak és aktuálisnak érzem a kérdésed. Én nemrég telepítettem szőlőt, és a fehérnél ügyeltem arra, hogy kizárólag magyar fajták legyenek. Ez nem magyarkodás, hungarikumozás, meg ki tudja hogy hívják egyesek, hanem szerintem tök természetes dolog. Lehet mondani, hogy különböző okok miatt (talaj, csapadék, hőmérséklet, stb...) az én földembe pont a pinot noir kívánkozott. Még az is lehet, hogy igen. Egy francia földje hiába kívánná pont a Zenitet vagy a Juhfarkot, a büdös életbe se ültetne magyar fajtát. Meghogy a külföldi fajtákból lehet csak minőségi bort csinálni? Ezt se hiszem. Ha a magyar fajtákkal nem kísérletezik senki, honnan tudjuk? Egyszerűbb átvenni azt, amit már kifejlesztettek, mert ott van rá pénz? A hagyományőrzés nem maradiságot jelent, attól még lehet haladni a korral, nem értem miért kéne visszatérni a gyalogtőkéhez. ha ősi magyar fajtát akarunk? Ha nem bírja úgy a magasművelést, akkor addig próbálkozunk vele, amíg alkalmazkodik. A híres fajták se maguktól lettek olyanok, hanem mert sokat dolgoztak velük.
Mindenféle nációtól való átvétel előtt is világhírű volt már a magyar bor. Még mielőtt a jelenleg divatos külföldi fajták léteztek volna.
Más: Amikor külföldi barátaim (utoljára angolok) jönnek látogatóba, borkóstolásra, városnézésre, stb., ők kifejezetten speciális magyar dolgokat keresnek. Ha nem tudnék nekik igazi magyar fajtát mutatni, azt hinnék hülyéskedek és néznének furcsán, hogy ez Magyarország, vagy nem?
Szerintem két értelmes megközelítés: - A világot érdekelhetik az új fajták. (Legalábbis az első palack erejéig, mert onnantól a minőség fontosabb.) - Azok a fajták, amelyek idehaza régóta teremnek, azok (statisztikailag) megfelelnek a helyi viszonyoknak. (Igaz, a modern ízlésnek, vagy a jelenlegi technológiáknak nem biztos.)
És a kettő együtt megtalálható néhány fajtánál, mint pl. a furmint, vagy a hárslevelű. És ezt így együtt még akár hungarikumnak is hívhatjuk, ha ez egy jó marketingcímke (és nem tudományos igényű leírás, osztályozás).
A kérdés amit feltettél nem túl ritka manapság, de sajnos (vagy éppen szerencsére) maga a kérdés veleje az ami értelmetlen.
A szőlővesszőnek nincsen útlevele ahogy a termőföld sem tudja, hogy hol húzodnak a politikai határok. A szőlő és a bor világa szerintem nem húzható rá a történelmi avagy gazdasági országhatárokra.
Vannak fajták amik jobban illeszkednek egy adott terület klímájához, földjéhez, kavicsaihoz és vannak amik kevésbé... vannak fajták amiket jobban szeret egy vidék borfogyasztója és van amelyiknek a bora nem jön be. Nehéz megtalálni a rendező elvet. Én szeretném azt hinni, hogy az szőlőműves, a hegy és a szőlő együtt kikombinálják a jót, ha hagyják.
Kisérletezni, próbálkozni fajtákkal játszani szabad és kell is. Ami pedig bejön azt csinálni kell.
Én nem vagyok nagy híve ennek a hungarikumozásnak és a nagy magyarság felemlegetésének, mert könnyen kiderül, hogy a turultollal ékesítet, veretes nagymagyar dolgok annyira nem is magyarok :) Nekem majdnem tökmindegy, hogy a hárslevelűt honnan szalajtották ameddig olyan jó bort terem mint a Somlón :)
Amiről írsz, azt úgy hívják: röghözkötés (az állattenyésztésben). Az adott éghajlaton a máshonnan behozott állatok alkalmazkodnak a klímához, akár eredeti jellegük elvesztésével.
Ilyesmi a történet a "hazai" szőlőfajták esetén is: nem nagyon beszélhetünk olyan fajtáról, ami Árpád apánkkal együt érkezett volna ebbe az országba. Vannak régebbi fajtáink, meg fiatalabbak is, a lényeg: hogy a terroir (az adott termőterület,, éghajlatostul, talajostul, borászostul) és a fajta megtalálja azt a harmóniát, ami különleges minőséget szül.
Tokajon nem kellene nekiállni kivágni a Furmintot vagy a Muscat Lunelt (sárga muskotályt), mert csodálatosan megtalálta a helyét ott. A Balaton felvidéken se dózerolnám le az Olaszrizlinget, se a villányi Kopár dűlőben a Cabernet Sauvignont.
De pl. olyan "őshonos" fajtákat, mint a Kadarka is pl. a ráczok hozták az országba, sok fajtát az olaszok, meg mindenféle náció, akit ide betelepítettek, amikor (többször) kiirtották a lakosságot (ez igaz Erdélyre is).
Szóval: szép dolog a hagyományőrzés, és érdekes is lehet kihalófélben lévő fajtákból bort készíteni, de ez rengeteg kísérletezés, mert semmi sem garantálja, hogy a Barátcsuha nevű fajtából pl. az Alpokalján jó bort lehet csinálni (az előbb említett terroir hatás). Meg aztán rengeteg múlik a művelési módon: ha a régi minőségre akarsz gyúrni, akkor olyan gyalogszőlőt kell telepítened, amiben a gépi munkák nagyon komoly akadályokba ütköznek. Mert pl. egyes fajták a magasművelést egyáltalán nem bírják.
És a legvégén az egészet elbaszhatod a pincében, rossz technológia alkalmazásával. És akkor még nem beszéltünk az évjárati hatásokról.
Nekem az volna a kérdésem hogy nem foglalkozik e valamelyikőtök( vagy nem ismertek e olyan valakit aki igen) szőlőgyökérből való bútor/kiegészitők gyártásával?Vagy nem feltétlenül szőlő (tudtommal rózsa gyökér is alkalmas pl hasonlóra)
Nagy örömömre válna ha valamelyikőtök tudna segiteni.
De ha valaki tele van olyan gyökerekkel amikkel nem tud mit kezdeni az is szuper volna, legfeljebb én kezdek el farigcsálni belőlük vmit !
Kedves Feriq! Válaszodat köszönöm, és teljesen logikusnak és és korrektnek tartom. Próbáltam is hangsúlyozni, hogy nem túlzot nacionalista meggondolásból írtam a kérdés, de biztos vagyok, hogy mindenki jobban szereti tökéletesen hazai dolgokat, manapság előszeretettel emlegetjük is a magyar találmányokat, eredményeket. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ha szőlőtelepítésre adnám a fejem, az oly sok szőlőfaj közül valószínűleg egy ősi hazait választanék, mert ennek ennyivel is több előnye van a többivel szemben. Tény: nem ismerem az egyes fajták jellemzőit, de származásukat első hallásra megállapítom! (ez amolyan isteni adomány :) ). De Borász rokonomtól hallottam, hogy milyen irdatlan mennyiségű vegyszert igényel pl. a chardonet (jól írtam?). Szóval van valami ezekben a honosított játékosokban, ami felülírja a az a hazai szokást, hogy mindenben a hazait, a "régi szép idők" - idézet nagyitól - ízeit keressük. Ezt a valamit szeretném megismerni.
És nehogy úgy tűnjön, hogy betolakodóknak tartom ezeket a növénykéket. Egyszerűen én mindenben az eredetit keresem, meg akarom élni, hogy milyen volt az azelőtt, mielőtt tudatosan belenyúltak volna. Külföldön pl. szintén ösztönösen szemet szúrnak a nem odaillő dolgok, ez amolyan flúg.
De mennyi az ? :)) Érzetre húzós? Hát igen 8 fokon nem sok almasavbomlásban bízhatsz, talán a téli hideg bekúszik a pincédbe is, és lesz legalább borkőkiválás. Talán nem lesz gond ha nem kénezel tavaszig, azért figyelgesd.
Az idei rizling nem érett meg jól, sajnos. Még erősen savasnak érzem a borokat, főleg az előprésmustot, az elég durva. Eddig nem adtam hozzá semennyi ként, finomseprőn tartom, de a pince nem elég meleg, így baromi lassan halad a bor fejlődése. A muskotályt talán lefejtem Karácsonyra (3 hét múlva) de ott is szükség lesz savtompításra (bár kevesebbre, mint tavaly). Akkor kap ként. A rizling hordónként eltérő, az előprésmustot tuti nem kénezem le akár tavaszig sem, 8 fokos pincében eláll ezzel a savval. Szerintem. Szerinted?
Football nyelvvel élve, ezek valaha idegen játékosok voltak, de a legtöbbjüket már "réges-régen" honosították és nagy tömegben telepítették. Szó sincs arról, hogy idegen földből származó tőkéket ültetnénk, hiszen döntő többségük hazai oltványtermesztőtől származik. A kérdést persze fel lehet tenni, de túlzottal feszegetni nem érdemes, mert ez elsősorban szakmai-gazdasági kérdés kell legyen és nem politikai. Mellesleg pl. az olaszrizlinget egyáltalán nem érzem se olasznak, se franciának, nevében ugyan olasz, de itt terem a magyar földben, azaz magyar, itt terem a mi bolgodságunkra, jókedvünkre, olykor meg a bosszúságunkra.
Látom, szépszámmal van közöttetek bortermelő, úgyhogy lenne egy kérdésem , melyet egyáltalán nem provokácoónak szánok az érintettek felé, csak egyszerűen kiváncsi vagyok. Olyan sok hazai nemesítésű, ősi szőlőfajtánk van, vajon mért foglalkoznak olyan sokan külföldi szőlőfajták termelésével? Talán nagyobb a kereskedelmi értékük, csakmert szépen csengő nevük van? Vagy egyszerűen finomabbak? Ne értsenek férre, ezt nem túlzottan nacionalista érzelmek miatt kérdezem, melyek mostanság olyan nagy - talán túlságosan is nagy teret hódítottak, csak egyszerűen én úgy tudom - talán rosszul - , hogy ezekkel a divatos szőlőfajtákkal sokkal több a baj, fogékonyabbak a betegségekre, mint a régi, hazai fajok, mégis, nagyon elterjedtek. Szóval, van ennek valami kézzel fogható magyarázata?
A havazás után kerekedett jóidőt kihasználva, befejeztem a tőkék pótlását, az iskolából felszedett oltványokat (Pinot Noir), az elszáradtakat kivágva helyükre ültettem azokat. A talaj nedves teljes mélységében már most, tavasszal a várható hóolvadás után optimális talajnedvességi viszonyokkal indulhat a következő évnek a szőlő.
Megerősítem, hogy a bor érési folyamata elhúzódik a később szüreteltek esetében. Van olyan hordóm, amelyik még mindíg dolgozik. Van amelyik hordót ennek ellenére megfejtettem, van amelyikkel még várok, majd elválik, melyik stratégia lesz a célravezetőbb. Most előbb a vörös borok fejtése lesz napirenden, az olasszal lehet kivárok karácsony tájáig. Ellenben a szilváni már túl van mindenen, nem panaszkodhatok rá, jól sikerült, a kuncsaftjaim tömött sorban állnak érte. :-)))
De első fejtésed volt már mindkettőből nem? Én ma fejtettem a Cirfandlit; pont két hónapja volt a szüret, de hete- 10 napja még úgy tűnt mozog; szóval jó hosszúra nyúlt az erjedés. Mértem savat a házi borteszttel és méréseim kezdete óta a legalacsonyabb -de szerencsére még bőven elegendő, és harmónikusnak tűnő- 6,7 körülit titráltam. (2003ban volt 6,8 de jóval magasabb alkohollal) Nem akartam tovább várni, almasavat nem érzem vészesenek szinte lágy érzetű mintha maradékcukor is lenne; viszont kicsit tompa szóval mindenképp a fejtés kénezés mellett döntöntem. A rajnai két hete fejtve kénezve, holnap derítem, ebből gyermekszületésre, karácsonyra fogyasztható bort szeretnék - nagyon ígéretes friss üde, zamatos ropogós sokkal jobban tetszik mint a tavalyi. Sava 7,4 - tizedre annyi mint tavaly, de teljesen más ízösszetételű.
Voltam a helyi borászboltban, ott a hölgy a hozott minták alapján azt mondta, hogy igen gyorsan érnek az idei borok, mindn kezelés, beavatkozás előrébb hozható.
Rambó te is kóstold, figyeld mit csinál a rizlinged, tényleg mennyi ként adtál hozzá erjedés után?
Szia Rambo, megint szamárságot csináltam, nem fényképeztem le nyáron , hogy ki milyet terem, pedig elég jó termésünk volt, így továbbra se tudom, ki kicsoda. De legalább fehér ragasztószalaggal megjelöltem azokat, akik egyáltalán nem teremnek. Sajnos a 3-4 éve lebújtatott, és már önálló életet élö tövek se teremnek. Lehet, hogy ezzel a "direkttermö"-séggel van a gond és be kellett volna oltani öket, addig nem lesz semmi?
