"Pontosan eligazít, ha megnézed a "haj", "hajnal", "J" címszavakat a Cz-Fo-ban."
Ezt azért nem állítanám...
HAJ:
"Eleme az elvont ha, hó, mely tetőt, magasságot, fölt jelent, s megvan a német hoch, Höhe, a szláv hőre stb. szókban. Azo- nos vele a magyar héj, továbbá a hiú, Uji, (a has födelének ürege, padlás)"
Fura, hogy nem hozták összefüggésbe (pedig mindenképp illett volna) a magyar HAR gyökkel, - ha már a szláv 'hőre' szóra is hivatkoztak - ami szintén nagy-ot, magas-at, s ezekkel rokonértelmű dolgokat jelent. Lásd: Hargita, haraszt, harsog, harap, harsog, harag, harc, harács, három... Ez utóbbi kettő a számosság nagyságára utal. 1, 2, sok (nagy számú)
HAJNAL:
"Eredetileg idöhatárzó, s ám. reggel, korán reggel, nap költe előtt. Régiesen : hóival. [...]
Hóival gyöke kétségtelenül hol, ugyanaz , ami hold és holnap szóké. S hol-val épen ' úgylett,mintreg-vei (v.reggel=:r ök-vel,rökönyötől), éj-vel (v. éjjel), és napval (vagy | nappal). Ellenben haj-nal gyöke haj, vagyis a nyilast jelentő aj, innen lett : aj-on-val v. haj-on-val, v. haj-on-nal, a öszvébbhúzva : haj-n-nal, haj-n-ál."
Azt sem értem, miért AJ gyökről beszélnek, (ami elé egy H hangg került) mikor már a sínai nyelvre hivatkozva több-ezer éve is HA:
"A sínai nyelvben is hiao ám. hajnal,...."
És azt sem értem, miért az ajtó/ablak nyílásával hozza össze:
"...reggel; továbbá : világos, és hi ám. kétfelé nyiló ajtó vagy ablak"
Ti. a NYÍL- / VIL- és HAJ- gyökök nem is hasonlítanak egymásra... Ez csupán egy képzettársítás a résnyire nyíló ablak és a szintén résnyire derengő hajnal között, mindkettő 'hasad'.
Az igaz, hogy az AJ gyök 'nyílás' jelentésű, de abból nem lett HAJ. Lásd: AJtó, AJak, s így lehetne ebből eredeztetni a HAJ- gyököt, de ez elég izzadságszagú...
A -val, -vel toldalék is sántít, hiszen az AJ-VAL (azaz RÉS-vel) szó értelmetlen, pláne az előtte lévő (o)N hang, amit meg sem próbál magyarázni. Mit keres ez a hang a szóban? Mi a jelentése ott? Egy -on rag?
Ha viszont a HAJ- gyök mögé a -NAL toldalékot tesszük, akkor értelmes szót kapunk, mert a HAJ jelentése felfelé, előrefelé, azaz valamilyen törekvést fejez ki.
A -NAL, (-nál, nyíl, nyúl, nyal) gyök pedig a kiterjedés, szétnyúlás, kinyílás jelentést adja hozzá, s így értelmet nyer a HAJNAL szó is. Ez még akkor is megállja helyét, ha a HAJ gyököt a HA- és az -AJ ősgyökökre bontjuk.
2: Az ESTE szavunk gyöke az esést kifejező ES gyökszó. Ebben nincs is T hang eleve. Esés szóban nincs T hang ! Az ES az az S hangunk megnevezése, azaz ES betűnek is nevezzük. Az S az egy hang. Valószínűsítem hogy az ESŐ nevű meteorológiai jelenség hangjából indult tán az egész az útjára : S-S-s-s-sSS-SS , ezeket halljuk közben. Ez az én elméletem, természetesen időutazás nélkül ezt inkább gyaníthatjuk jobbára. Érdekes az ógörögben ez HUETÓS, azaz magyarul mondva HŰT-ŐS dolog. Való igaz hogy ilyen.))
3: EJJ ösztönszó és T tárgyraggal. Aki kimondja hogy EJJ, az EJ-T mond ki, megszületik az EJT fogalma. Ennek sok köze nincs a gyakorító igeképzőnkhöz.
4: Mássalhangzókkal is fejezünk ki ösztönös reakciókat. A J és H hangok kifejezetten gyakoriak ezekben...
HÚJJ, HEJJ, HŐŐ, jÓÓ, JUJ, AJJ, HÍ, HŰŰ, EJJ, EJHA és még egy halom ilyen...
" De a betűk megközelítőleg sem azonos jelentésűek a kiejtésük magyar megfelelőjével "
Miféle betűk?.... a kínai több ezer írásjelet használ, ők nem hangokat jegyeznek le. De a magyar ma már igen. És én a kiejtést tudom itt nézni ami a magyar KÍVÁN szóra hajaz, hiszen egy "ksziván" féle hallható a kínai nyelvben. És továbbra is úgy gondolom, hogy ez nem véletlen.
A KÍVÁN és KÍVÁNCSI szavakat a korábban leírtak szerint gondolom, azaz hogy a KI és a VAN szavakból lettek ezek összeállítva, ezt akkor is így gondolom ha épp más nem. Nem vitatkozom én ezen. A VÁNY és VÉNY toldalékunkat már írtam, számomra egyértelműen a létige, azaz a VAN jelentését hordozza a szavak végein. A --kÁNY meg egyebek nem idekeverendőek, a VÁNY és VÉNY dologról beszélek.
SZABVÁNY : szabva VAN ------ SZÓR-VÁNY : szórva VAN ---- ZÁR-VÁNY : zárva VAN ------ ÁS-VÁNY : ásva VAN ---- és ez így praktikus, nem egy kétszavas mondat kell hozzá, hanem egy szóba tömörítve VAN. Nézzünk néhány VÉNY végűt is : KÉR-VÉNY : kérve VAN ---- SZEL-VÉNY : szelve VAN -----
EMEL-VÉNY : emelve VAN ---- SZÖKE-VÉNY : szökve VAN ---- ÖNT-VÉNY : öntve VAN ----
SZÖVE-VÉNY : szőve VAN ---- FÜGG-VÉNY : függve VAN ---- REJT-VÉNY : rejtve VAN
Ez az egész a hasonlóan képzett szavak túlnyomó részénél csodásan működik, látszik az egésznek az értelme. Az esetleges pár kivétel nem igazán zavar meg, 1-2 szónál lehetne esetleg kötekedni ha valaki nagyon szarrágó, de vagy ott is megvan a magyarázat, vagy tényleg nem ehhez tartozó eset. Lehet épp ilyen is. A döntő többségénél a -VÁNY és --VÉNY képzőnk esetén gyakorlatilag kapásból látni ennek a VAN nevű létigénk értelmét a szavak végére helyezve...
"De ha kívánunk, akkor az gyakorta és sokszor KI VAN mondva."
Látszólag... Vagy még úgy sem... Ha pedig a hangok/gyökök jelentését nézzük, akkor sehogyan sem...
A 'mondva' szót csak hozzágondolod, sehol nem jelenik meg a KÍVÁN szóban, enélkül lényegében értelmetlen a szó.
A VÁN (án, ány, ván, vány, kány, gány, stb) toldalék jelentése nem a VAN, hanem az irányultság, hajlam, stb. kifejezője. (Persze, a VAN is ide tartozik, de az csak egy speciális eset és nem általánosítható.) Jól látható az irányultság a KÍVÁN szóban, hiszen valaminek a megszerzésére irányul, és KÍVÁNCSI-nál is, hiszen az sem más, mint egy erős hajlam a megismerésre, az ismeretek megszerzésére.
"De a KÍVÁN és a KI VAN dolgot a kínai is igen jól ismerheti , mert ez a XI-WÁNG történet az úgy nagyon durván komoly.))"
Már annyiszor szóltam, ne adj a látszatra!!! Nem lehet mindig csak a látszatra adni, van mikor lehet, van, mikor nem... A látszat még semmit nem bizonyít, azt mindig igazolni kell. Most is ezerrel futottál ebbe a hibába. Azért, mert egy szónak hasonló a kiejtése a jelentése lehet merőben más, mint most is:
A kínaiban a kíván, remél = 希望 kiejtve: xīwàng De a betűk megközelítőleg sem azonos jelentésűek a kiejtésük magyar megfelelőjével.
Az első betű kiejtve xí, eredeti jelentése:"†Original form of稀 (xī, “rare; sparse”)". azaz ritka, kivételes, elszórt. Ill. "to hope; to expect; to strive for" azaz remél, vár, gondol, törekszik valamire.
A második betű kiejtése wáng, de a jelentése eredetileg szem, "Originally written 𦣠, an ideogrammic compound (會意／会意): 臣(“eye”) [szem]" ebből lett a néz to see; to watch(especially from a distance). [néz, figyel]
Illetve Hold jelentése is van. (a felnéz jelentésnek képzettársítás útján történő alkalmazása az égitestre)
"3: ES-TE mintájára készült jó pár szavunk. Ami főnévként funkcionál, így értve : csörTE, sörTE, körTE, RÖPTE, menTE, remeTE, csemeTE, stb...
Az vizsgálandó hogy mennyire ugyanazokról van szó, mutatószavak végein is ott: közTE, eleinTE, stb...
Időt kifejező szavakon: évenTE, heten-TE, stb..."
Szinte biztos, hogy nem lehet mindet egy kalap alá venni, egyetlen jelentéssel jellemezni, mivel n+1-szer bebizonyosodott (és a logika is ezt követeli meg) az egyes hangoknak több jelentése is volt.
"A konkrét ESTE esetében ez nekem a múlt időre hajaz a leginkább, elvégre a már lente ESETT nap nevű égitestről szólna, csak így meg főnévként használjuk már."
Ez a megoldás is jónak tűnik... Bár ebben az esetben fordított a hangsor: Nem TE, hanem ET. Így én inkább a helyhatározóra (földre) szavazok.
"4: EJ-T esetében meg tárgyrag gyanús a dolog nekem. Mint a FEJ és FEJT. Azaz FEJÍT valamit, hiszen a FEJIT használja aki megfejt.)) "
Ezt viszont teljesen hibásnak tartom, mivel a T itt cselekvést kifejező igeképző. Úgy, mint a lejt, hajt, fejt, olt...
A gyakorító képzőkben is ugyan ez a szerepe Pl. -GAT: Itt is egy cselekvést jelent, amit a G hang tesz szaggatottá. A -TAT gyökben a G hang helyéh nem véletlenül a T hang áll, mert ez a toldalék nem a szaggatott cselekvés kifejezője, hanem simán cselekvésről szól. (Ugye, arról írtam, hogy a T a földre tett/esett tárgyak hangja, ami egyszerre jelenti magát a földet és a tárgyat, valamint a mozgást. E három dolog kísérő jelensége a T hang, amit utánoztunk, s amivel "megneveztük" ezt a három egymással összefüggő dolgot.
"Gondolkozik, de nem jut eszébe, EJJ (!) a francba, még valósan el is hangzik ez az EJ indulatszó."
Tény, ez egy indulatszó. Érdekessége, hogy itt nem a J hang fejezi ki az indulatot, hanem a magánhangzó. Lásd még EH, De az EJ lehet még EI is... - Ha ráütsz az ujjadra...
Az érzelmek kifejezésére általában a magánhangzókat használunk.
ALTERATIO: változás, másítás, változtatás, szóvita ------- konkrét és pontos ELTÉRÉS szavunkból mindez. Dehogy gyökösítenek, a ragozott kész magyar formát változtatják meg.
ESITO : eszik, eddegél ---- ESZ-ÍT-Ő .)) Igen, ezt ha ma -ÍT képeznénk igére, mint a "fesz-ÍT" szót, akkor ez "eszítő" , de erre csak annyit mondunk ma hogy EVŐ. Mondjuk az nem kizárt hogy még az írott emlékeink előtt volt ilyen is használva. Mindenesetre a magyar ÍT igeképző ott figyel az ESZ evést kifejező szón.
COQUUS : szakács------- SZAKÁCS szavunk van ott igen csak szétváltoztatva.)) De azért még látszik belőle hogy a COQ rész a SZAK. És a szóvég magyar toldaléka is ott, ÁCS átírva erre az UUS valamire.
CORRUGUS : csatorna ---------- CSORROGÓS .)) a víz már csak ilyen belőle kijőve. A magyar nyelv toldalékai és ragozásai már -már természetes hogy ott vannak jelen benne.))
COTARIUS : köszörűs------ pont a KÖSZÖRŰS konkrét és pontos hangalak alapján. Mondjuk ez nehéz szó egy hanghiánnyal küzdő nyelvnek, de azért legalább a 3. hangnál a T helyett nyugodtan írhattak volna S-et.)) De azért még így is felismerhető ahhoz képest. A magyar ragozás itt sem hiányozhat a végéről természetesen...
Ezek a "latin" szavak szintén magyarul toldalékolt késztermékek átvételei, és ezeknek önkényes hangalaki módosításai a latin megfelelők:
ARESTATIO : letartóztatás, börtönzés------------------- ŐRIZTETŐ szavunk alapján , többszörösen toldalékolt a magyar nyelv által már, csak hát ők ezt eltorzították ilyenre. De jól látszik minden, amint ezt felismertük.
AUGUSTANUS : császári --------- AUG az ÉG . USTANUS az ISTENES . Hasonló mint a nem rég írt MEGISTANES, de itt ÉGISTENES magyar szópár az egész alapja, kristálytisztán látszik a magyar ragozás is benne. Nem gyenge beképzeltségről és arcosságról árulkodik ez, hogy így nevezteti magát egy "vezető" féleség.))
CAPACITAS : fogékonyság, KÉPESség.---------------------- KÉPESÍTÉS az a konkrét magyar szó, amivel itt pontosan találkozunk. Fel is bontom, KÉP-ES-ÍT-ÉS . CAP itt KÉP majd 3X(!) toldalékol a magyar nyelv , tehát ez a KAPACITÁS dolog is a magyar hangalak megváltoztatott formája. Hasonlók még:
CAPAX : fogékony, ügyes , alkalmas, KÉPES ----- Ez a KÉPES szavunk elváltoztatott alakja. Színmagyar minden eleme. És vannak további CAP kezdetűek is, viszont más esetben ez már a KAP szavunk lesz.
CERVA : nőstényszarvas ------- A konkrét magyar szó ragozva így hangzik hogy SZARVA . Ez van átírva itt, egyszerűen az SZ hangunkat átírták C-re. Ilyeneket csinálnak. Akkor is a magyar nyelv szava.)) És frankón látszik a szó végén a magyar nyelv birtokos személyrag/birtokos személyjel nevű nyelvtani eleme.))...
Ó HA nekem lenne végre. Ó HA ezt sokszor mondom, akkor az Ó-kat HÁ-kat HAJTOM , az Ó+HA dolgokat. Az Ó+HAjok elhangzása valósul meg. ÁH-ít sincs ettől messze, csak ő ÁHH dolgokat mond ki.
De ha kívánunk, akkor az gyakorta és sokszor KI VAN mondva. KI VAN SOK esetben mondva, akkor KÍ-VÁN-SÁG lehet belőle. Ugyanez lehet a KÍVÁN-csi logikája is, itt motoszkál kint valaki, nézzük már meg hogy KI VAN ott mégis. Óhajt, kíván németül wünschen, leszedték belőle a KI szót.
De a KÍVÁN és a KI VAN dolgot a kínai is igen jól ismerheti , mert ez a XI-WÁNG történet az úgy nagyon durván komoly.)) Ez a kifejezésünk ismert számukra teljesen...
1: Igen, a HAJÁT vedd le neki, már én is halottam.)) Persze eleve rokonok a szavak, ami HAJ és HÉJ az HAJ-LÓ dolog, ahogyan egy HAJÓ is ide-oda HAJ(l)Ó mozgást végez a vízen, ahogy mozog és billeg kicsit alapból + maga a közlekedési eszköz formája is ilyen HAJlott. Ahogyan a HÁJ is a testen ide és oda HAJol, HELYEL, ami HAJLÓ az HELYLŐ is, HELY-változtató. Ami kiHAJT is HELYezkedik. És leHAJolásnál is leHELYELjÜK magunkat .
2: Igen.
3: ES-TE mintájára készült jó pár szavunk. Ami főnévként funkcionál, így értve : csörTE, sörTE, körTE, RÖPTE, menTE, remeTE, csemeTE, stb...
Az vizsgálandó hogy mennyire ugyanazokról van szó, mutatószavak végein is ott: közTE, eleinTE, stb...
Időt kifejező szavakon: évenTE, heten-TE, stb...
A konkrét ESTE esetében ez nekem a múlt időre hajaz a leginkább, elvégre a már lente ESETT nap nevű égitestről szólna, csak így meg főnévként használjuk már.
4: EJ-T esetében meg tárgyrag gyanús a dolog nekem. Mint a FEJ és FEJT. Azaz FEJÍT valamit, hiszen a FEJIT használja aki megfejt.)) És érdekes, nem csak LE EJT az ember. Ha kirepül valaki fejéből az információ, akkor FEL-EJT. Gondolkozik, de nem jut eszébe, EJJ (!) a francba, még valósan el is hangzik ez az EJ indulatszó. De akkor is, ha a kislány elejti a fagyiját, mi jön anyutól?... EJ, ez leesett. EJ-t mondunk ki, ez egy ösztöni indulatszó lehet. ÁT-EJT valaki és eszmélünk mi újság: EJJ a picsába! És kiEJTjük ezt az EJJ-t és olyankor szó szerint KIEJTETTÜK. Ahogyan az AJJ, ÁJ, ÍJ, UJJ, ÚJ, EJJ, JAJ, HÚJ, HEJ és társai is , sok ilyen ösztöni szavunk mondhatjuk hogy beépült a nyelvünkbe...
Nekem nincs semmilyen ötletem, de itt van még a HAJ gyökszó is teljesen azonos alakkal... No, megy a HAJt mindkét jelentésével, a HAJó-ról nem is beszélve.
Nnna, most látom, a HAJnal és a HAJt (kihajt értelemben) jól rokoníthatók. S talán a HAJ is (ami szintén kiHAJt, legalábbis növekszik, kvázi HAJt. A HAJó-val bajban vagyok...
Bár, a HÉJ-jal lehet rokon, mivel a fa héjából készítettek effajta járművet, vagy a szerkezete - ami valójában egy héj - adhatta a névadás ötletét.Sokszor hallottam valaminek a héját hajának mondani: Krumplihaj, almahaj...
"NAP-val, amíg a NAPPAL együtt vagyunk NAPközben, addig van NAPPAL."
Igen, most is ott a -val, -vel rag...
"A nap le-ESTE időszaka ez, az esése valósul meg az égbolton, valóban az ES-NI ige által. Illetve ES gyökszó által."
Ez jó megoldás ES-TE, De mi az a TE? Szerintem 'földre' jelentésű, ezt mutatja a T hang. Amúgy a T helyhatározó rag (a sumerben TA, de lehet, hogy TE is, ebben nem vagyok biztos)
Ha így nézzük, akkor sincs más lehetőség, mint a 'földre' jelentés. Mellékesen: Itt is bebizonyosodik a T 'föld' jelentése.
"A nap ilyenkor valóban EL van bújva előlünk. Jó lehet ez is."
Erre én is gondoltam, mivel a mai J hangnak biztosan volt legalább két változata, az egyik közel állt az L-hez, viszont ezeket ma LY-vel írjuk, így az EJ-T gyökre szavaznék.
Megint ott az a fránya T hang! Mit keres az ott? Mit keresne... Nem a földre ejtjük azt, amit leejtünk?
a latin nem foglalkozott gyökökkel. A toldalékolt magyarul kész szót változtatta át önkényesen ezekben is:
AEQUAEVUS: egykorú ------------------------------ AEQU az EGY, AEVUS az ÉVES . Jól látszik, és kiolvasható a hangalakból hogy az EGYÉVES dolgot nevezik meg egykorúnak. Az ÉVES szó már egy magyarul toldalékolt elem.))
ALIQUANTULUS: kis, kevés, némi ------------ Azaz ALIG . Ez van a szó elején. Az alig szó már eleve magyarul toldalékolt dolog. AL+IG képző. Magyar képző mindenekelőtt.
AMANDO: elparancsol, eltávoztat, elküld ------------ AMANDO az AMONDÓ vagyok hogy igen csak magyarul van MONDVA.)) És persze toldalékolva is nyelvünkön történt még meg.
ARATOR: szántó, földműves, földmüvelő------------- ARATÓ szavunkból mindez. VAN ARATIO is, ez is ide tartozik. Az ARAT szó már nyelvünkön toldalékolt, az ÍR és IRAT mintájára. De ha az ARAT ARATÓ lesz, akkor még plusz toldalékolja ezt a magyar nyelv , és hogy s hogy nem a latin már ebből a kész magyar szóból "építkezett" )) Már ha azt annak nevezzük hogy rádobtak egy R hangot a szó végére.))...
Az ember, ha terhet cipel, (ill. fájdalomkor is): nyög. Hangforrása: „NNY!”.
Ragozva: ny-g > nyög.
Néhány más szó ugyaninnen:
nyag > nyaggat,
nyűg (eszköz neve is),
nyeg:> nyeg-es [nyögős] > nyeh-es > nehez > NEHÉZ
A teher, ha a földre teszem, nyomot hagy. Én magam is teher vagyok, lábam nyomása, „nyege” ott marad a porban. Fényforrásból (Nap, Hold, tűz) jövő világítás nyomot hagy a földön, falon, egy adott dolog „nyomát”.
A fény-ár nyeg-e > ár-nyeg > ÁRNYÉK.
Tehát Nap:
NYAG > NYA(mpa)G > NYAPAG > NAPAG > NAPAK (a többesnek ható -K miatt) > NAP
(értelme szerint: nyom „csináló”: nyom-ag)
( A nyom szó ugyaninnen: NYA(mpa)G > NYOMAG > NYOM
A nyamvadt és a nyápic hasonló értelmű szavak ugyancsak innen.) (nyampic > jampec)
Lepcha: nap night
A szó értelmét az adja, ami a [Nap]süt-et > sötét fogalmát. (ár-nyék szak)
English: shade, shadow
Middle High German: schate
----------------------
Párja hangzásra és eredetre is:a NÉP, ugyanúgy alakult:
NAP-AG > NEPEG > NÉPEK > NÉP
(Emberek csoportjára, néhány főre is mondjuk: „miféle népek ezek?”, holott a gyűjtőneveket
nem ragozzuk többessel!) A többes –k itt is lekopott.
Értelme, mint a „nyomzat” > nemzet-é, vagyis az utódokat, a gyerekeket jelentette.
Vö: „háza-népe”. a NAP-NAPA (= após) is innen van, jelentése: nemző. (nyomzó)
Igen, ezek a napszakok ragozott szavak már, és majd mindegyiknek erősen köze van a NAP helyzetének, illetve annak épp aktuális mozgásához. Ide értendőek az égtájaink nevei is :
KELET: ahol a nap KEL
NYUGAT: ahol a nap NYUG(o)szik
DÉL : ahol a nap DELel. Az angol ebből csinált DAY szót.
ÉSZAK: ahol a nap ÉJ-SZAK-ozik/éjszakázik. Ezek itt nem véletlen hasonlítanak.
És mindezek az északi félgömbön történt elnevezések.
HAJNAL : Van egy HOLVAL verzió is, de ez is már igen régi. Én leginkább a ki-HAJOLÓ napra tudok itt gondolni, szerintem ez a lényege, mondjuk a "héj" verzió is jó lehetne, csak így vagy hasonlóan leírva nem tudok a szóról.
REGGEL: lehet hogy valóban az eregelés szóhoz köze. Az biztosnak látszik, hogy VAL/VEL toldalékolt szó.
NAPPAL : NAP-val, amíg a NAPPAL együtt vagyunk NAPközben, addig van NAPPAL.
DÉL: Innentől a nap már nem felfelé kanyarodik, hanem már lefelő DŐL.
ESTE: A nap le-ESTE időszaka ez, az esése valósul meg az égbolton, valóban az ES-NI ige által. Illetve ES gyökszó által.
ÉJJEL/ÉJ/ÉJSZAKA/ÉJFÉL : A nap ilyenkor valóban EL van bújva előlünk. Jó lehet ez is. Ugyanakkor én mégis egy másik szóból, egy igéből eredeztetném, az EJT szavunkból. ÉJTszaka volt ez valaha mondva, ebből vannak a hasonult éccaka formák is beszédben. A napunk azon része mikor a NAP EJTett SZAKaszában járunk, az EJT-SZAKÁBAN (szakaszában) van a nap. Régi szövegekben az "EJTSZAKA" forma gyakori leírása a szónak olyan szövegkörnyezetben ahol az ékezetes É is használva van, akár a rá következő szóban, azaz szándékosan sima E van ott használva a napszakunk esetében.
Az indián, hettita, ógörög szavak tényleg jók, gyakorlatilag egyértelműen látszik hogy a magyar NAPOS szavunk van ott és ez magyarul toldalékolva jelenik meg, melléknévképzővel))...
Ennek mi köze lehet a Naphoz? Valószínűleg semmi, csak véletlen egybeesés a két azonos/hasomló szóalak közt.
Két különböző nyelv azonos alakú szavait akkor lehet egymással összefüggésbe hozni, ha azok jelentése is azonos, vagy legalább rokoníthatók. Ebben az esetben inkább a Holddal lehetne kapcsolatuk...
"A magyar nyelv nem csak szóalaki, hanem egy értelmi struktúrális egység is."
Ez abból adódik, hogy nagyon sokat megőrzött az ősi gyökalkotás egy adott területre jellemző természetes gyakorlatából. Más nyelvek is megőrizték, de más-más területeken különböző képzettársítások (és a hangok más-más jelentése) szerint alkották gyökeiket, s az idő folyamán ezek a nyelvek - ezzel együtt a gyökképzés logikája - még keveredtek is.
Szerencsére nálunk a keveredés kismértékű volt, ezért maradt meg a nyelv az a logikai egysége, mely a kialakulásakor volt jellemzője.
"pl. a hajnal szavunkra ennyi az infó: Örökség, finnugor, esetleg uráli kori tő, magyar képzéssel. A tőhöz vö. vog. (T.) khọj ’hajnalpír’; osztj. (V.) kuńəl
Miközben mindenkinek érthető, ha a hajt igéhez kötjük az eredetét, kihajt, kinyílik, kihasad értelemben."
A finnugor nyelvészeket ez egy kicsit sem érdekli... Ők csak a hangváltozásokkal törődnek, semmi mással...
Megjegyzem tévúton járnak, mert a magyar 'hajnal' soha nem volt 'khoj', 'kunal' alakú. Ha így lenne, akkor a 'hajt', 'hasad' gyökök is átestek volna ezen a változáson, azaz a jelzett nyelvekben (oszt. és vog) lennie kellene megfelelője ezeknek a gyököknek is K hanggal. És persze, minden más, H hanggal alkotott magyar gyöknek kellene lennie K hangú megfelelője, de ilyen nincs, ill. nem jellemző!!!
"hajt.: [ugor *kujɜ- vagy *kajɜ-: ’hajt, űz’"
A K hangos alak magyar megfelelője nem a hajt, hanem a kajtat, kajla, stb. gyökök. (Ezek miért nem estek át hangváltozáson? Nem akaródzott nekik....)
Az nem zavarja a nyelvészeinket, hogy a hajt (nyílik) szavunk jelentése tök más, mint az ugor űz szónak?
"Szerintem a ház szavunk belső fejlemény (is). Valójában a -hoz/-hez/-höz határozóragokhoz van köze."
Nagyon jól látod! A toldalékok valójában ugyanolyan gyökök, amik a szó elején is megtalálhatók, ill. olyan ősgyökök, melyek a gyökök alkotói.
A 'valamihez' jelentését a HAZA szóban is megtaláljuk. Hova megyünk? Haz-a...
"Az ÚESz-ből pedig megtudhajuk, hogy a hoz szavunk a húz igéből keletkezett."
Az ősember nem egyik szóból fabrikált magának egy másikat, hanem a meglévő, jelentéssel bíró hangokat (akkori értelemben szavakat) rakosgatta össze új jelentésű gyökökké.
Nem tehetett mást, mert ez volt az egyetlen TERMÉSZETES megoldás, mely mindenki számára érthetővé tette az új fogalmat. Ha meghallod, hogy 'fafűrész' azonnal tudod, hogy olyan fűrészről van szó, amivel fát lehet darabolni. Sőt, Te magad is így fejeznéd ki, mert ez a TERMÉSZETES, ez a logikus. Nem azt fogod keresni, milyen hasonló szóösszetétel van már, hanem azt, hogy érthető legyen amire gondolsz. Ezt pedig csak úgy éred el, ha olyan szavakat (egykor a szavakat helyettesítő hangokat) raksz össze, amelyeknek a jelentése valamimódon kifejezi a újonnan megnevezett dolog sajátosságait. Ebben a példában azt, hogy daraboló eszköz, azaz fűrész és azt, hogy fa darabolására alkalmas (lehetne az is, hogy fából van, - mint a fakalapács - de annak vajmi kevés értelme lenne)
Tehát a HÁZ, HÚZ, stb. gyököknél - és minden másnál is - a gyököt alkotó hangok (egykor szavak) jelentését kell keresni, mert akkor meg fogjuk érteni a gyök etimológiáját és keletkezésének mikéntjét.
"Tehát hozzám, a házam. Ebből pedig kiterjesztve értendően az élőhelyem, a hazám."
Az összefüggés teljesen világos, de egyik szótár sem tud a miért?-re választ adni.
A miért?-re itt sincs válasz. Mi az, hogy "főnevesülése"? A szó alkotójának eszébe nem jutott, hogy ilyen hülyeséggel foglalkozzon, egyszerűen összerakott magának a meglévő "szavak"-ból - azaz hangokból egy új hangsort / "összetett szót", amivel valami új, eddig meg nem nevezett dolgot akart kifejezni.
"Tehát a kota sosem volt ház értelmű magyarul, se szabályos hangmegfeleléssel, se anélkül. Mindig azt jelentette, hogy oda megyek haza, ami hozzám tartozik. A házamba."
Ez is egy 10 pontos észrevétel!!!
Már azért is, mert a finn HÁZ nem KOTA, hanem TALO!!! És miért TALO? Mert a T(a) hang a föld, talaj hangja, (ha valamit a földre teszünk, vagy esik az a T hanghoz hasonló hangot ad) s a házakat a talajba mélyítették hogy melegebb legyen. Az L hang pedig általában a levegő, a légies dolgok hangja. lásd a fel, (a levegőbe) lehel, lélek, liheg, libben, lóg, stb gyökökben. Tehát a kiásott föld helyét levegő tölti ki. Persze, lehet más magyarázat is az L hang jelenlétére, hiszen a FE-L párja az A-L, s így a T+A-L (O) gyökben ez a jelentése került be. Ezt már nehéz pontosan megfejteni, mert nem tudjuk őseink gondolatait rekonstruálni, de a hangok jelentése mindenképp irányadó.
MECUM: latinul velem, magammal -------- MAGAM szó van átírva, egy az egyben ott van benne a magyar ragozás birtokos jelzője is.
MEGISTANES: nagyok, előkelők valamely királyságban-------- MEGA szó NAGY . ISTANES az ISTENES. A szó végén toldalékol a magyar, a melléknévképzőnk jól látszik.
MERO: borivó---- azaz ez egy ital-MÉRŐ hely.
PHTHONGUS : hang--------- A PHT levételével ott lesz a HONGUS azaz HANGOS. Magyarul ragozva. A hang az képezve hangos lehet...
A magyar nyelv nem csak szóalaki, hanem egy értelmi struktúrális egység is.
Első sorban a belső viszonyrendszere a meghatározó.
A belsőfejlősésű szókincs struktúrális feltárása legalább olyan fontos lenne, mint a más nyelvekkel való kapcsolat.
Ezt pedig kifejezetten blokkolja a finnugor nyelvészet, sőt tagadja a gyökök teljes elutasításával.
pl. a hajnal szavunkra ennyi az infó: Örökség, finnugor, esetleg uráli kori tő, magyar képzéssel. A tőhöz vö. vog. (T.) khọj ’hajnalpír’; osztj. (V.) kuńəl
Miközben mindenkinek érthető, ha a hajt igéhez kötjük az eredetét, kihajt, kinyílik, kihasad értelemben.
Elég, ha csak a hajnal hasadásra gondolunk.
Hajtás pedig a hajlítást, mint írányra vonatkozó fordítást jelent.
kajol ~ kajl(ik) ’meggörbül, elgörbül’ (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.) lehetett. A szóvég -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. fura (→furcsa). A magyarázat nehézsége, hogy a kajla időrendben későbbi adatolású, mint a feltételezett alapszó. – A kajol ~ kajl(ik) származékszó egy fiktív tőből. Ez a ’meggörbül, elgörbül, hajlik’ jelentésű tő esetleg a →hajt¹ szócsaláddal függ össze. A szóvég -l gyakorító képző. Ebben az esetben a kajol és a →hajt¹ szócsalád hajol tagja szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett megfelelői lehetnek egymásnak. A szó eleji k ~ h hangváltozáshoz vö. →homp, →huny stb. ∼ Idetartoznak: (R.) kajlós ’‹ökör› görbe szarvakkal’ (1691: OklSz.); (R.) kajlad ’meggörbül, elgörbül’
hajt.: [ugor *kujɜ- vagy *kajɜ-: ’hajt, űz’
A fentebbi szóösszefüggés úgy tűnik, megvan még több fu nyelvben is.
EUGENEUS: nemes, nemes eredetű, jeles ----------------- Ez egy 2 szóból álló magyar elem, és újfent azzal fogunk szembesülni hogy a magyar nyelv ragozásával együtt van meg a szó nekik. Tehát nem gyöktől épített szava ezek, hanem az egy az egyben átvétel, méghozzá a ragozott szó van már átvéve.
Ugyanis az EU szókezdet az JÓ. A GENEUS meg annyit tesz hogy GÉNES. Összetett szóként EUGENEUS= JÓGÉNES. Azaz a jó génekkel rendelkező lesz nemes. A latin semmiféle gyöknyelvészetet nem ad elő, egyszerűen a már toldalékolt szavakat is úgy ahogy van átveszi, és ezt módosítja a saját hangzásai szerint. Így születik egy "idegennek tűnő" szó, vagy kifejezés, ami voltaképpen színmagyar elemek önkényes elváltoztatása és eltorzítása valójában.
Hát bennük van a magyar ragozás is rendszeresen, már abból főznek sok esetben. Máshonnan átvett szavakat módosít el egy úgymond sajátos stílusra, egy két latinos elemet a szóra dobva.
EVOCATIO és EVOCATOR: felhívó, lázító, kihívás, előhívás, idézés -----------------------------
Ez az egész EVOCAT annyit jelent : HÍVOGAT, a hosszabb szó HÍVOGATÓ -----EVOCATIO. Ezek ugyanazok itt, de megint azt figyelhetjük meg hogy az eredeti magyar ragozással vannak meg a "szavaik"))
Eléggé eltorzítva az alapszó is, a kezdő H hang önkényesen lehagyva a szóból, a --gat gyakorító toldalékunkat úgy látszik nagyon jól ismerik.)) Persze ez itt átírva CAT formára. A lényeg hogy egy toldalékolt magyar szó van átváltoztatva.
EXARETIO/ EXARIDUS : megszárad/száraz -------------------------- a gyakorlottabbak máris láthatják ebben amit kell.)) Magyarán mondva ezek az ELSZÁRAD/ELSZÁRADÓS szavaink 1/1 átvételei a magyarból, a nyelvünk ragozásai is szépen látszódnak.)) Így születnek latin szavak.)) Nehogy bárki azt higgye hogy ők az ősgyökből építkeztek, ugyan már. A konkrét készen lévő magyarul toldalékolt szóból főztek már. Eleve egy új nyelvről beszélünk, és egyre inkább látszik hogyan is készült ez el.
Az SZ hangunkat itt átírták egy szép nagy X hangra. XARIDUS---SZÁRADÓS. Lőn világosság, és újabb magyar szavak jönnek a felszínre.
Nem oly rég fúrtunk a latinban. Magyarul tettük meg. Akkor most faragjunk is egyet.))
FRAGOSUS : töredékeny, darabos, töredékes--------- FARAGÓS-os kicsit túltoldalékolva. Inkább 2x mint 1x sem.)) Jobb is biztosra menni.
FRAGMEN : letört darab -------- FARAG-VÁNY Csak ők farag-mény fejezik ezt ki.)) Mi figyelünk a hangrendre.
Most is kiválóan látszik, hogy magyarul már ragozott/toldalékolt szavak vannak "odaát" felhasználva. Csak kicsit ezek a szavak át vannak módosítva, kapnak egy amolyan "latinos beütést", hangzást és így kerülnek ki a világpiacra, és temérdek szavuk alapja a magyar nyelv...
Szerintem a ház szavunk belső fejlemény (is). Valójában a -hoz/-hez/-höz határozóragokhoz van köze.
Lám most is leírtam azt a szót, hogy "köze"... ugyanis így fejezzük ki, ha valami valamihez, valaki pedig valamihez tartozik. ha valami köt, az egymáshoz húz. Azaz hozzá tartozik. Hozzá húz.
Zaicz szótár szerint is a "hoz" önálló szói eredetű toldalék a hová kérdésre felelve külső helyviszonyt felyez ki. Válasz pedig: hozzá.
Az ÚESz-ből pedig megtudhajuk, hogy a hoz szavunk a húz igéből keletkezett. Ebből az önálló szóból lett a toldalék is.
Azt hiszem, kellően megalapotam etimológiailag, hogy ha hová kérdésre azt feleljük, hogy haza, valójában azt fejezzük ki vele, hogy arra helyre megyek, ami hozzám tartozik.
Tehát hozzám, a házam. Ebből pedig kiterjesztve értendően az élőhelyem, a hazám. Ha azt mondjuk, haza megyek, szűkebb, vagy tágabb kontextustól függ csak, hogy konkrétan haza, vagy a hazánkba. Nem lehet véletlen az sem, hogy a helyviszonyokra honnan, hol kérdéseket teszünk fel. Ugyanaz a tő eredet sejlik fel, mint a háznál. A hon szavunknak pedig igen sok köze lehet az ie. "home" szavakhoz. Tehát a ház és a hon egy eredetű nálunk is és ie. nyelvekben is. Csak nálunk kiterjesztett értelmet nyert. Szófajváltás. | ⌂ A →honn főnevesülése; vö. →haza
A kuta, kutrica, kunyhó és kút is! pedig a "köt-köz" szavakra mehet vissza. Érdekes, hogy két dolog között a köz egy hézagot is jelent, de éppen ezért van közük is egymáshoz. Tehát olyan dologot is, ami közre fog valamit. Általában ezt szűknek, szorosnak értelmezzük. Tehát ezek kis térhelyet, jelölnek.
Esetleg, de ez a kevésbbé valószínűbb szerintem, hogy a kunyhó, kuta- kota ténylegesen a kötéshez kapcsolódó jelentésű, mert az ie nyelvekben is vesszőből kötött viskót értenek alatta.
Nekem azonban a fentebbi elmélet gyanús, mert így pl. az ismeretlen eredetű kút, amely tényleg szűk (bár mély) helyet jelöl is értelmezést nyer, mégpedig magyarul.
Tehát a kota sosem volt ház értelmű magyarul, se szabályos hangmegfeleléssel, se anélkül. Mindig azt jelentette, hogy oda megyek haza, ami hozzám tartozik. A házamba.
Ez az ősnyevi eredet lényege. A szilárdan felhúzott ősnyelvi alap. Mint ahogyan a ház falát is szilárdan húzzuk fel és értelmesen!
Zaicz:
-hoz/-hez/-höz [12. század vége] Külső helyviszonyt kifejező, a hová? kérdésre felelő határozórag. Önálló szói eredetű
toldalék. A magyar nyelv kül.n életében az ugor kori *kuc alapalakra visszavezethető ’valaminek az oldala, széle’
jelentésű ősmagyar *hoz főnév és az -á határozórag (latívuszrag) kapcsolatából kialakult ragos névszó az ómagyar kor
elejére elvesztette önállóságát, névutóvá lett, majd megkezdődött raggá válása. A hangsúlytalan szóvégre került -á latívuszi
"1: Ősnyelv alatt azt értem, hogy egykor valaha a történelem előtti időkben egy nyelvet beszélhetett az ember,"
Igen, nagyvonalakban... De hogyan "nézett ki" ez az ősnyelv? Voltak-e már toldalékok? Hány hangból álltak a "szavak"? Egyáltalán hogyan kezdtünk el beszélni, hogyan alakultak ki a gyökök, szavak? Kérdezem ezt azért, mert ez mind kikövetkeztethető a mai nyelvekből, és ha ezt megfejtjük, megértjük, akkor világossá válik az ősgyökök, gyökök azonossága, ill. hasonlósága más- és saját nyelvünkben is, sőt az is, mi okozza a különbségeket.
"Amit mondjuk a magyar őrzött meg leginkább változtatás nélkül."
Ebben nincs vita köztünk, csak annyi, hogy az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié, hiszen minden nyelv ebből fejlődött ki a maga logikai útját követve, amit az etnikai keveredések, közvetlen kapcsolatok, szétválások tovább tagoltak.
"Ami nálunk kezdő hanghármas, annak többnyire egy közösíthető jelentéstartalma lesz,"
Ez igaz más nyelvekre is ahol a mi gyökrendszerünkhöz hasonló alakult ki. Persze, a keveredések miatt sokszor csak töredékes szóbokrok maradtak fenn egy adott nyelvben,
"például épp a latinban néztem hogy ez náluk nem feltétlen igaz."
Ezt akkor lehetne egyértelműen kijelenteni, ha statisztikai módszerekkel - és nem csak ránézésre - bizonyíthatnánk, de egyikünk sem vette még a fáradságot, hogy minden azonos gyököt megszámláljon és összevesse a magyar, vagy latin nyelvben találhatókkal.
"Van AD szavunk és gyökünk, meg ÜGY szavunk és gyökünk. Mi ezt nem keverjük össze, ők igen. A magyar hangalakokat persze.))"
Nem tudom, mire gondolsz? Hoznál néhány példát?
Megnéztem a szótárakat és az AD jelentése mindkét nyelvben hasonló. A latinban is 'hozzáadás' jelentésű. - És egyikben sem találtam ÜGY-gyel kapcsolatos jelentését.
A magyar ÜGY-nek nincs a latinban AD megfelelője.
A latin 'ügy'-gyel nem tudok mit kezdeni, mert a latinban se Ü, se GY nincs, nem is tudok rákeresni.
" ...mitől válna szét egy egységes beszéd?... Leginkább arra tudok gondolni észszerűen hogy valami olyan a Földön bekövetkezett esemény/hatás, ami hosszabb ideig tartó kényszerű elszigeteltséget okozott az emberek közt."
Ehhez viszont először az egységes nyelv meglétét kell valahogy igazolni. Ezt csak úgy lehet, ha megpróbáljuk lépésről-lépésre rekonstruálni a nyelv kialakulásának menetét, ami ugye, a hangutánzó, érzelmeket közvetítő hangokkal kezdődhetett, amikből az ősgyökök, majd gyökök, ezek összerakásából a szavak alakultak ki.
A kezdeti állapot törvényszerűen majdnem azonos lehetett mindenütt, mert a természetes hangokat nem lehet tetszés szerinti hangokkal utánozni, és az érzelmek is azonos hangokkal jutnak kifejezésre.
A szétválás akkor következett be, mikor a meglévő ősgyököket (amelyeknek szükségszerűen több jelentése is volt) gyökökké rakták össze, mert ez a folyamat már egy adott terület gondolkodásmódjának, logikájának függvényében történt, hiszen egymástól több-száz-, vagy ezer km. távolságra levők nem beszélhettek össze. Így érthető meg az, miért vannak részben, vagy teljesen azonos gyökök (gyökvázak) különböző nyelvekben, és miért vannak egy adott fogalom jelölésére különbözőek még azonos nyelvben is.(lásd a tűz-pir, a for-pör, stb. gyököket. (az előbbi kettő teljesen különböző fonéma, mégis teljesen azonos jelentésű gyök/szó, míg az utóbbi kettőnek csak hasonló a hangalakja...)
"Később, mondjuk germán nyelven belüli változások, meg effélék, hogy van külön angol, német, holland, stb., ezeket meg simán okozhatta olyan igény, hogy "mi máshogy beszéljünk már mint azok" ,"
Ennek nulla a valószínűsége, ezért senki nem változtatja meg saját szavait, saját nyelvét, ellenkezőleg! Az angol nyelv nagyobbrészt germán, francia, latin szót tartalmaz. Miért? Mert az őslakosok ezekkel a népekkel keveredtek, éltek együtt. A mi nyelvünk is jócskán tartalmaz jövevényszavakat, melyeket a köztönk élők hoztak magukkal, vagy egyszerűen átvettünk, mint manapság tesszük a kapcsolatok révén.
"Az idegennek tartott szavaink jó része nem idegen valójában."
Persze, hogy nem, mert azok is az ősnyelvből származnak, így törvényszerű a hasonlóság. Ugyanakkor biztosan lehet állítani, hogy azok nem magyar szavak, mert az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié.
"Igen, sok mindent jelölünk meg egy hanggal, amit X dolog megjelölésére szolgál. De ez csak bizonyos környezetben működik így. "
Természetesen! Ez a körülmény pedig az ősember és környezete, mikor még más beszédelem (gyökök, szavak) nem álltak rendelkezésükre a gondolatok közlésére. Ui. mindent nem lehetett csak mutogatással kifejezni, hangok is kellettek hozzá.
"Sőt olyan szavaink is vannak, amelyek valóban kezdőhang= szó, és 3 ilyen hang önálló jelentésű szóvá válik a köznyelvben."
Így van! Pontosan úgy, ahogyan az összetett szavak is már mást jelentenek, mint az alkotói külön-külön. De a "képlet" ugyan az...
"Elég ha annyit mondunk hogy HÉV. Ez a vasúti jármű, ami a helyi érdekű vasút rövidítve, de már önálló szó, azt a bizonyos zöld vonatot jelenti. Ebben az esetben, ezt viszont hangsúlyozni kell, mert más esetekben ezen összetevő hangok már egy másik dolgot jelölhet meg és nagyon nem ezt. És ez a jármű HÉV egy hangalak az érzelem/indulat magas fokát kifejező HÉV szóval, aztán mégsincs túl sok közük egymáshoz, hiszen teljesen más úton épültek ezek fel..."
A példa jó, itt is van a hangoknak önálló jelentése: H, mint helyi, É, mint érdekű, V, mint vasút. Az is természetes, hogy a HÉV (indulat) azonos hangjai nem ezeket a jelentéseket hordozzák, mivel ez utóbbi szó hangjai az ősi nyelvben kialakult jelentésüket hordozzák.
Csak jelzem, a HÉV - ezt már kitárgyaltuk - H hangja (hű, hó, há, hí, stb) indulatot, nekirugaszkodást, meglepődést, stb. kifejező hang (többjelentésű ősgyök), a hőmérséklet kifejezésének általános hangja: hideg, hevült, hűs, havas, hív, ezekkel asszociálva érzelmek kifejezésére is használjuk: heves, hév, de más jelentésével is bőven találkozunk: Ház, híz(ik) hál, hány, hág, hám, hát, híg, hím, hit, hír, húr, hoz, hon, hit, stb... gyökökben. (Természetesen a gyök jelentését a további hangok is jelentősen megváltoztatják. Ugye, más a fatányér és más a fafűrész, hiába azonos az első szó jelentése, ugyanakkor a "hangok" (itt szavak) alapján rokon kifejezések, hiszen a 'fa' mindkettőben benne van és a jelentése sem változott meg, benne van az új (összetett) szóban is)
