Minden gyök öt alkotó hangban a jelenséget kell keresni, azt a jelenséget, amelyre jellemző az utánzott hang.
A B hang a buggyanó dolgokra vonatkozik, ezt jól látod. Természetesen a jelenség kíséretében lehet valamilyen alak is, jelen esetben a buborék, amit szintén ezzel a hanggal jelölhettek egykor (amikor még nem voltak megkülönböztető gyökök, szavak) Mi sem természetesebb, hogy később képzettársítással a (buborékban) bennlévőséget is ezzel a hanggal képeztük.
Mivel a buborékban van valami, amitől felfújódik...
"*bállik > pállik – mállik - válik"
Ezek a gyökök mind más jelenség hangját őrzik, illetve más hanggal utánoztak hasonló jelenséget. A BUggyanás hangja lehetne a PUggyanás is, mert nagyon hasonló. Ki hogyan hallja... Lásd. PUkkan.
A mállik, válik úgyszintén... De árnyalatnyi különbség mégis felfedezhető, hiszen ez utóbbiak már nem a "buborékról" szólnak. A V hang különösen nem, mert az inkább a VÁGás hangja, miáltal kettéVÁLLik valami. Gondolj az ősemberre, mikor pattintott kőszerszámával vágott valamit, (pl bőrt fejtett le a zsákmányról) annak hangja Vvvv-Vvvv-Vvvv lehetett, mert ma is ehhez hasonlít.
Talán innen származtatható a létezés, válás jelentése is, hisz ettől kezdve létezett számára a lefejtett bőr, amit valamire használhatott. Ez azt is megmagyarázza, hogy a VÁG gyökszóban miért nem a létezés, hanem a kettédarabolás jelentés húzódik.
" A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult,"
A gyökök nem egymásból alakulnak ki, hanem külön-külön jönnek létre. Főleg nem már összetett gyökökből.
Nem a beton-talpfából alakult ki sem a beton, sem a talp, de még a fa szavunk sem...
"A LÉTIGE
A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult, nyilvánvalóan események felemlegetése kapcsán:"
A létige a LÉTezik szó. Ezt jó, ha leszögezzük előre.
Egy másik hangsorral is kifejezhetjük a létezést: VAN. De ez nem VÁL. Ezt is érdemes axiómaként kezelni.
Ugyanis a VÁL gyöknek más jelentése van, mindenek előtt a VÁLÁS jelentést érezzük ki belőle: elVÁLik, VÁLtozik, VÁLlal, VÁLogat, VÁLaszt... s ez nem jellemzője az inkább állandósult létezésnek.
A VÁLik is épp ilyen változás jelölésére szolgál: Valaki/valami valamivé válik, megVÁLtozik, elVÁLik korábbi önmagától és valami más lesz belőle.
Persze, jelentésében hasonló, hiszen csak a létező dolgok változhatnak és lesznek valamivé...: VOLtam valami(lyen) és VÁLtam VALamivé...
Ugyanakkor jelentett múltban kezdődő jelenlévő-t is: "Mert valának sok valali." (Müncheni codex.) http://valal.szojelentese.com/
VALA:Ez is "Volt akkor; jelezte, hogy az állapot egy ismert múltbeli időpontban történt, vagy egy másik eseménnyel egy időben zajlott." https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Vala
Mindezektől függetlenül:
Akár honnan is nézzük, a V hang (más nyelvekben ill. régiesen W) viseli a gyök közös, egyben alapvető jelentését: LÉTEZIK, VAN.
Hozzászólásommal arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy megértsük a hangok jelentését (is) és ne csak a kész gyök/szó értelméből induljunk ki, mert az sokszor félrevezető lehet.
Megjegyzem, bármit is jelentsen a szótárak szerint a VALÉK, VALÁL, VALA szó, (+VAN) eredendően a létezést fejezik ki, mert ezt közvetíti a V hang.
Más lapra tartozik, miért egyszer az L, máskor az N hang került a gyökbe.
Sokszor hallani a valami, valahol helyett a van ami, van ahol kifejezést, ami csupán annyiban különbözik az előbbiektől, hogy külön írjuk. Ja, és a VAL gyököt önmagában már nem használjuk, helyette ott van a VAN...
Ebből is arra lehet következtetni, hogy a VAL=VAN. Azaz: VA-L = VA-N
Mindkét hang, az L és az N is (több más társával: R, T, K, S...) valamikor cselekvést, történést jelentett, olyat, amelyet ezen hangok kísértek. Így ezekkel a hangokkal tudták azokat megnevezni (utánozni).
Nem véletlen, hogy idővel toldalékként is megjelentek, mint cselekvést kifejező igeképzők, jelek, ragok. (A VAL és a VAN gyökben is ugyan ez a szerepük.) Ezek az toldalékként szereplő önálló hangok jelentése megőrződött, s innen a legkönnyebb megfejteni ősi jelentésüket.
"Az igaz, hogy a latinban is ugyan az K(C)_R gyök szerepel, mint a mi nyelvünkben, de a cirkusz szót a latinból vettük át. Ezt bizonyítja a magyar kiejtése is, hiszen mi nem KIRKUS-ként ejtjük, mint kellene."
Ha magyarul mondanánk akkor körkés-t, vagy körikés-t mondanánk.
A szó szoros értelmében nem magyar szó, viszont ősnyelvi gyököt használ, ami viszont a magyar nyelvre jellemző.
Nyugodtan kiejtésbeli változatnak is tekinthető, ez felfogás kérdése.
Attól azonban elzárkóznék, hogy ilyen kategórikusan elválasszam az ilyen jellegű szavakat a magyartól.
Teljesen más irányba tereli a gondolkozást, mert elidegenít a gyökök általi szoros rokonság belátásától.
Az EL és a FEL is igen ősi lehet. De úgy logikus gondolni hogy az EL a régebbi, ez a tágabb fogalom. A FEL meg ezen finomít és pontosít, azaz a józan ész úgy diktálná hogy EL majd FEL legyen a sorrend.
Az a bizonyos FE ősgyök meg szerintem FEL ősgyök, csak több helyen rövidült és már nem használjuk az L hangot. Sok helyen eléggé kimondhatatlan szavak lennének így mássalhangzó torlódással.
A soroltak közt van nem FEL értelmű is, például a fecseg szó az hangutánzó, illetve a FERgeteg a FOR gyök forgásértelmű szava, melyet FÖRgeteg/FORgatag néven is ismerünk.
Több szónál még az írott történelmünk során is találkozni a FE kezdetű szavakat FEL kezdettel olvasni.
A FEDÉL szót látni még FELDÉL is megjeleníteni. Illetve amikor valaminek/valakinek a FEJÉRŐL beszéltek, akkor gyakran úgy van írva hogy a FELJÉRŐL .
Azaz a FEJ szavunk a FEL-ből van, a FEJ már összehúzott/tömörödött szó, valaminek a FELső része a FEL-JE, tömören a FEJ-E.
A nagyon rövid szavainknál is mindig érdemes számolni azzal a lehetőséggel, hogy egykor hosszabb szó lehetett. Például a FA fogalmát többször is megtaláltam úgy leírva hogy FAL. Végül is ez a legősibb FAL, ha úgy vesszük.)) És még vannak nyelvemlékeink például FENYŐ-FAL megnevezéssel.
"3: Azért módosul egy hangalak, mert abból közvetlen új szó születik meg általa."
Ez csupán féligazság, amiből annyi igaz, hogy másik hanggal megváltozik a gyök jelentése. Azonban ez nem tetszés szerint választott hangcserével történik, hanem olyan hang kerül a gyökbe, amelynek jelentése ezt indokolja.
"4: Ez az amit a magyar nem csinál, de az idegen megteszi az ősmag(yar) nyelvvel :"
Ez a csak átvétel esetében történik, egyébként nem. Minden nyelv a saját jelentéssel bíró hangjait rakja össze gyökökké. Természetes, hogy ilyenkor mind hasonlóságok, mind pedig különbözőségek előfordulhatnak aszerint, hogy egy adott nyelv (és terület) milyen jelentést tulajdonít egy-egy hangnak, s azokat milyen ''kép' alapján rakták össze.
Elvileg lehetséges, azonban ennek ellent mondanak a FE- ősgyökkel alkotott gyökök: FE-D, FE-CS(eg), FE-GY(elem), FE-J, FE-K(szik), FE-R(geteg), FE-S(t), FE-SZ(ít), FE-T(reng).
Valamint a FA, FŰ, FŐ szavak/ősgyökök. Ezekhez is rakható L (cselekvés)képző: FA-L, FŰ-L, FŐ-L, ide tartozik még a FÚ-L, FÉ-L is, valamint más jellegű cselekvéseket jelentő hangokkal toldott FO-G, FÁ-J, FÚ-J, FÚ-R, FÉ-R, FU-T, FO-N, FŰ-T, FE-D, FE-N, igeként funkcionáló gyökszavak.
Az F hang önmagában is nagy valószínűséggel 'felfelé' jelentésű lehetett, a felsorolt gyökszavak többségénél ez a jelentése érződik ki, s ez nem változik akkor sem, ha valamilyen magánhangzó van utána. Lásd: FA, FŰ, FŐ.
Az is igaz, hogy az L hang is alkot igeként használt gyökszavakat egy előtte lévő magánhangzóval: ÁL(L), ÜL, ÉL, de ezek jelentése is valamilyen cselekvésre utalnak. Az EL is, hiszen ez is mozgásról (távolodás) szól.
Tehát lehetséges, hogy FE-EL ősgyökökből lett összerakva a FEL gyök. Nem lehet tudni, melyik ősgyök (FE, vagy EL) volt előbb, az biztos, mindkettőnek meg kellett lennie ahhoz, hogy összerakják.
A VAGY és VAGY-ON + a létige levezetések elég jónak tűnnek. De a BE és a BELsőség fogalma az nem a VÁLÁS.
BÁLA szavunk sem a VÁLásról szól, hanem a szó más akcentussal annyit tesz hogy BELE.
Azaz a BÁLA rendeltetése éppen az hogy ez egy nagy csomag amibe BELE teszünk. BÁLA--BELE fogalmából létrejőve. BILI dolognak is ez a rendeltetése, hogy BELE. BULLA rendeltetése is az hogy BELE.
BALA-TON egy jó régies megnevezésű BEL-TÓ lehet.
De a PAL már egy egészen másik gyök, ez a LAPosság gyöke, ami fordítva PAL. A latin mocsár, a PAL-US szónak a PAL részét fordítsuk csak meg, mindent érteni fogunk: PALUS = LAPOS/LÁPOS LÁPos, mocsaras helyek LAPos vidékeken jönnek létre. Így születnek latin szavak, hogy módosítják a magyart.))
PAL-(l)ánta se mállik, se nem válik, hanem az a lényege hogy LAP-os még, ez gyökfordítva PAL és LENT van még, a LÁNTA gyakorlatilag a LENT szavunk, a PAL kezdet meg a LAPosság kifejezője. Hiszen a palánta kezdetben még ott LAPul LENT a földben...
Még némi kiegészítés. Tehát ha nálunk hangváltozás van akkor:
1: beszédünk javítjuk, hasonulás történik, vagy egy nyelvtörős nyelvbotlós nehéz kimondhatóságot oldunk meg. Ekkor akár még hangot is elhagyhatunk. Vagy vendéghang felvételére is tudunk példákat ugye. De tömörítéskor simán kivágunk a szóból elemet.
2: A saját szavunk idegenben módosulva visszakerül hozzánk, és ha ez nem okoz problémát a nyelvünkben, illeszkedik bele, akkor használjuk úgy is.
3: Azért módosul egy hangalak, mert abból közvetlen új szó születik meg általa. Ez már nem igazi hangváltás, mert ilyen esetben egy új szót nevezünk meg egy régebbiből, és valami módosul a jelentésben is ilyenkor. Tehát A-val nem lesz pont egyenlő a B, így akár joga és oka van egy kis módosításnak.
4: Ez az amit a magyar nem csinál, de az idegen megteszi az ősmag(yar) nyelvvel : feltehetőleg van olyan is hogy szándékosan változtatja el az eredeti hangalakot. Célja bármi lehet, akár kivagyiság is, hogy "nehogy mán úgy beszéljünk mint azok", vagy csak egyszerűen másképp akarnak beszélni mint a többiek. De a félrehallás fogalma is szerepet játszhat ebben, a B hangot P-nek hallják, az M hangot N-nek hallják és hasonlók.
Ott van még az idő, és elszigeteltség esete, ha X gyerek maga körül a tájszólást hallja csak, és nincsen alternatíva, ő is úgy fog beszélni, ahogy a többiek. Ha találkozik a megszokott beszéddel is ezzel egyidejűleg, akkor idővel a "rendes" beszédet használja.
BÁNYA: szinte biztos vagyok abban, hogy itt a BENN az alapfogalom, bányászni BENtről lehet. BE szó az alap, majd a BENN.
VALL: ennek nincs köze a VÁL gyökünkhöz. A létigéhez VAN köze. VAN-al szavunk is volt, talán ez lett összehúzva. Aki VALL bármit, az úgy tartja hogy ez márpedig így VAN. De aki beVALL valamit, az is előjön valamivel ami így VAN. Ez VALA maga a kapcsolat a létigével...
Szerintem a FEL előzménye az a szó hogy EL. Ami EL annak még nincs meg az iránya. AL formában már lentre mutatunk. FEL formában meg fentre. Szó elején toldalékolt. B-EL formában bentre. Azaz BE-EL hosszabban BEL..
"a fenék alapja a fekszik, ahogy a fene fekély fészek"
Tévedés... Ezzel az erővel a fekszik alapja a fenék, stb... Ez egy teljesen önkényes eredeztetés...
"a fenn alapja a fel,"
Vagy fordítva?
Amúgy a fenn=fent. A végén a T helyhatározóval. A FEL pedig FE-L igeképzővel a végén.
"a fen alapja talán a fényesít"
Az N és NY hangok sokszor felcserélhetők, Hallottam már úgy is, hogy megfenyem a kést, de itt sem arról van szó, hogy az egyik gyök a másikból alakult volna ki, hanem egyszerűen ezekből a - jelentést hordozó - hangokból rakták össze azokat. (mint ma tesszük azt az összetett szavakkal) S miután a hangok csaknem azonosak, így a gyök jelentése is nagyon hasonló.
A FENN, FEN, FÉNY összefüggőek, sorrendi különbség van köztük mindössze. Nyilván a FEL/FEN(N ) a valószínűsíthető első fogalom ezekből, mármint a FENti helyre való mutatás.
Angol WALL valóban az mi nálunk FAL, de ezeket a változásokat idegen nyelvek teszik meg a magyar szavakkal túlnyomórészt, és nem a nyelvünkben történnek meg. És a FAL FEL is épül, de az AL gyök is a szóban. Talán mert ALulról épül FEL, összeházasítva FAL. Ugyanez történik egy FAL(ás) során is az étellel.
Viszont ezek a "szóváltozatok" nem szóváltozatok a B--P---V---F kapcsán. Hanem különbözőképp épült és képzett szópárok. Ezt hangsúlyozom kismilliószor, hogy ezek tök másból jöttek létre, könyveket kiadott nyelvész képes összekeverni ezeket. Az érintett szópárok is már ki tudja hanyadjára téma itt, teljesen visszavezethetőek másra, azaz nem történt ennél a néhány párnál semmiféle hangváltás.
Akkor sem ha x nyelvész írja, vagy épp V.CS. írja sem. Akkor hibásan írják és rosszul. Nem a külföldi mintáját nézem, hanem a magyar párokat, tök másból vannak ! De kimutathatóak, és eredeztethetőek, bizonyíthatóan másból vannak ezen szópárok:
VÁL(y)Ú és PÁLYA : gyök szintjén sincs közük egymáshoz. A VÁJÚ szónak két használt formája volt egykor 2 gondolat által, a VÁJÚ a kiVÁJt dologból született meg, a VÁLU meg az elválasztottság fogalmából lett, az állatok külön étkezőrekeszeire utalt. Ezek egyesültek, és hogy talán ne legyen vita létrehozták a VÁLYÚ szót, melyben ott van mindkét korábbi forma is. És igen ez az egész, a VÁL(ni) fogalmából született, ez eddig helyes.
No de ennek aztán köze sincs a PÁLYA szóhoz. Ez a LAP-PAL LAPosságot kifejező gyökén van. Bármi amit pályának neveztek, már egy direkt épített dolog, LAPos, LAPÁLY(os) !() helyen megépítve.
VER ige és a FAR-kas : Előbbi az ERŐ ER gyökének a szó elején történő toldása. A farkas meg egyszerűen a FAR-OK szóból van, amely szónak a FAR a töve, hiszen a FAR-ból jön az ki, azaz van itt egy ER(ő) gyökünk a FOR gyökkel szemben. Teljesen különböznek.
PÖRÖG---FOROG : egyet jelentenek, de különböző dolgokból jöttek létre. Nem "csak úgy" hangot váltott bárki, senki sem váltott hangot itt. Kimutathatóan különbözőek :
FOROG szó visszavezethető egy FOR gyökre, ami pontosabban egy F_R mássalhangzóváz. Ez mint te is írtad nem rég valóban hangutánzó elem, ez az a bizonyos első szint ugye. Ami ezen F_R van, az szinte mind forog: FORR-FORRÓ víz, innen indul tán minden. FAR-ag, FÚR, FÉREG is FOROG, FÜR-dés szabad vízben, FER-geteg/FORGATAG/FÖRGETEG. FÜRKÉSZ--FÚRKÁSZ FAR FAROL, FERDÜL--FORDUL és a többi.
PÖRÖG: ez bizonyíthatóan visszavezethető a PIR(o) TŰZértelmű gyökszavunkra. Van olyan igénk hogy PÖR-göl és ebből lett közvetlen PÖRÖG ez a lassú tűzön történő PIR -ítás. Ilyenkor az egyenletes sütés okán pörgetjük a nyársat. PERGEL---PÖRKÖL--- PERGEL---PÖRGÖL mind egyféle dolog, itt van némi hasonulás a G és K kapcsán, magyar legfeljebb beszédjavítás okán változtat hangot és nem önkényből meg "csak úgy"-ból. PER-EC : forgatva sütötték eleinte.
PARÁZSOL--PERZSEL---PORZSOL---PÖRZSÖL mind a tűz körüli sütés-PIRítás témaköre, szinte édestestvérek ezen szavak, mindennek alapja a PIR (PER-POR--PÖR--PAR) PR-PR hangpáros, a tűz hangjai. A láng is forog már, meg a levegő körülötte.
VERES--PIROS : 2 féle szóképzésből. A PIR-oS az épp imént említett téma, a szín a TŰZ színe, ebből a neve.
A VERES meg a VÉR színe lesz, senki sem váltott hangot sehol, 1 jelentés 2 úton kialakítva. Ez a nyelvészek jolly joker játéka, ha nem értenek valamit hogy miből van, hát előhúzzák a jól bevált hangváltósdi szöveget, az mindig segíthet nekik. MAGYAR nyelvben nincs önkényes hangváltás, vagy egy hasonulás miatt történik meg, vagy egy tudatos X fogalomból közvetlen születő szó lesz kicsit másítva, de ekkor már viszont új szó jön létre. Piros-veres egyféle szín, értelmileg van kapcsolat. De hangtani kapcsolat nincsen ! Mert az egyik a TŰZ (PIR) szava, a másik a VÉR szava. Ez mindössze olyan mint a FAGYASZTÓ és MÉLYHŰTŐ esete...
"1. az nem jelent semmit. számos szóról (amelyek altai / szkita szavak) kimutatható rokonság az IE nyelvekben."
Természetesen, csupán arra akartam utalni, hogy más nyelvekben is érdemes kutatni, mert enélkül csak egyoldalú eredményre jutunk, mint a nyelvészek, akik nem is akarnak tudomást venni más nyelvekről...
"2. pont azért mondtam (mert a magyar nem IE nyelv), h ki kéne előbb mutatni, aztán lehet fantáziálni, mert anélkül súlytalan"
Éppen ez a gond! Ha a magyar nem IE nyelv, akkor ne csak az IE nyelvekben keressünk megfelelőket. Ha az IE nyelvekben nem lehet kimutatni, attól még más nyelvekben találhatunk párhuzamokat.
Felületesen, első ránézésre igaznak tűnik, ha azonban jobban megnézzük teljesen másról van szó.
PER—VER , (pöröly = verőkalapács)
A PER a pereg, perdül, pernye, permet, perel szavak gyöke, és a VER gyökhöz csak annyi köze van, hogy az R hangjuk és annak gyökbe bevitt jelentése közös.
PÖRÖG—FOROG
Ezeknek a gyökei a PÖR és a FOR, ahol szintén az R hang a közös, de ez közös az előbbiekkel is.
VERES—PIROS
Itt a VER és a PIR gyökök találhatók, megint csak az R hang a közös a fenti gyökök R hangjával is.
Ugye, azt tudod, hogy a piros a PIR 'tűz' jelentésű gyök származéka: PIR-os, azaz tüz-es (színű, merthogy a tűz színéhez hasonló.) A 'veres' meg a 'véres' szó változata, s a vér színével való hasonlóságra utal.
"FAL (paries, wall) >>> FEL > FEL-en > FENN > fenn-et > FENT"
A FA-L gyök a FA szóból képzett. A szó jelentése: fából készít. (szó szerint fa-készít) Ui. a fal eredetileg fából készült... Lásd: nyal, nyel, kel, lel, szel, tol, stb...
egész másról beszéltem, ugyanazon szavak egy nyelvcsaládon belüli változásában is kimutatható.
ahogy a magyaron belól is kimutatható, csak természetesen jóval kevesebb lesz, mert egy nyelvnek megvan a saját változata
ahogy említetted
lepke [1467 tn. (?), 1673] Hangfestő eredetű szó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Feltehetőleg összevonással és szófajváltással főnevesült a lebeg ige -e folyamatos melléknéviigenév-képzős származékából (a képzőre vö. cinege, fejsze), a ’szállongó, lebegő’ jelentésű, régi nyelvi lebeke szóból [1516–1518].
pötty pont : szl. bod : ang. point : trk. puan : hindi. bindu : kor. baneul : mong. bair : örmény. vair
"Lehet, viszont akkor a "kör" szóval találjuk szembe magunkat."
Pontosabban a GÖR/GOR gyökkel, de amúgy igaz... Persze, ez nem azt jelenti, hogy az AGÓRA magyar szó lenne, csak annyit, hogy ez a szó is azonos hangokból felépített gyököt tartalmaz.
Pl. a cirkusz sem magyar szó, a latin megfelelőjét épp így írják, csak ők szörkesz-nek ejtik.
Az igaz, hogy a latinban is ugyan az K(C)_R gyök szerepel, mint a mi nyelvünkben, de a cirkusz szót a latinból vettük át. Ezt bizonyítja a magyar kiejtése is, hiszen mi nem KIRKUS-ként ejtjük, mint kellene.
Aki nem tud számolni, annak csak ez a két fogalom áll a rendelkezésére. Az EGY-gyel jelöli azt, amiből csak 1 db. van, a SOK-kal azt, ami több, mint 1db.
A kevés is általában több, mint 1, de az EGY és a SOK kérdésében ez közömbös.
"De a TÖBB az nem SOKat jelent."
Próbálj elszakadni a szavak/gyökök mai jelentésétől, mert jóval korábban még nem volt ilyen "árnyalt" jelentésük, mint ma.
Mennyire igaz az ÉSZAKI MONGOL eredeztetés, nem tudom eldönteni, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem német jövevény. Izlandtól Jáváig mindenütt, minden nyelvben az ESZKIMO szerepel.
"Mint sokadjára írom, a magyar nyelv szóképzése elég kreatív, többféleképpen létrehoz szavakat, ne csak egy sablonban gondolkodjunk"
Ebben kétséget kizáróan igazad van, de itt éppen nem a sokféleképp alkotott gyökök szerepelnek, hanem az azonos ősgyökről, az AGY - ÁGY-ról van szó, illetve a még felsoroltakról:
VÁGY, LÁGY, FAGY, NAGY, VAGY, ZAGY...
Persze, ez utóbbiakhoz különböző mássalhangzók vannak hozzáragasztva és megváltoztatták az AGY-ÁGY eredeti jelentését, de ettől függetlenül a hangváz egyik(és másik) hangja azonos, tehát valamilyen kapcsolatnak kell lennie közöttük.
Lehet, hogy a bontásuk nem V-ÁGY, L-ÁGY, F-AGY, N-AGY, V-AGY, Z-AGY, hanem VÁ-GY, LÁ-GY, FA-GY, NA-GY, VA-GY, ZA-GY... ami újabb lehetőségeket kínál:
Pl. a VÁ-gy és a VÁ-R közt van tartalmi kapcsolat, és a LÁ-GY és a LÁ-NY között, a FA-GY és a FA-NY(ar), a NA-GY és a NA-P, de a VA-GY, VA-N és a ZA-GY, ZA-J között is.
"Ha egy szóban megtalálni egy pontos hangsort, az gyakran egyáltalán nem ugyanaz lesz, mint a hangsor önállóan jelentéssel. Példák: APÓKA szóban sincsenek PÓKok,"
Ez - és a többi - most hogy jön ide? GYÖKÖKRŐL beszélünk! Az APÓKÁ-nak mióta gyöke a PÓK? Ne keverjük már a szezont a fasámlival...
"De a FAGY és ZAGY szóban bizonyosan nincsenek AGYAK és ÁGYAK sem valószínűleg..."
Szerintem sem, ezért vagyok kíváncsi, mi lehet a közös ezekben a gyökökben... De nagyon úgy néz ki, itt csupán a GY hang jelentése a közös...
