Azért változó fényviszok között mozgó kisebb-nagyobb, ráadásul a kiexponálható tartomány szélő értékéhez tartozó tónusú témával nem ennyire egyszerű a helyzet.
A spotmérő eleve szürkét akar csinálni belőle. Beálítok mondjuk +1 1/3 FÉ kompenzációt.Ez a manuális móddal szemben teljesen jól fogja kezelni a változó megvilágítást, amíg tényleg a fehér madárra mérek, DE
- egypontos követő AF használata esetén ha kicsi a téma az aktív fókuszpont (= spot fénymérő) időnként lemozdul róla és a hátteret fogja mérni... ami lehet -1FÉ értékű erdő és máris szétégett akócsag a képen.
- bármelyik többpontos követő AF esetén, főleg, ha a keresőt viszonylag jól kitölti a téma, az aktív fókuszpontot kontrasztos, azaz sötét részlethez (szem, csőr, láb, stb) fogja rendelni a gép és máris buktam a fehérhez kompenzált expozíciót, kiég a kócsag.
Persze ezek csak példák, természetesen nem akarom túlmisztifikálni a madárfotózást :) Mindenesetre szerintem hasznos szolgáltatás lenne, ha nem csak közép, hanem világos/sötét tónustartományra is optimalizálható lenne a fénymérő.
Nem úgy fogalmaznék, hogy "még ezt is tegye meg helyettem a gép", hanem úgy, minél jobban testre tudjam szabni a gépet az adott szituációhoz, hogy a technikai részletek helyett nagyobb figyelmet fordíthassak a fotózásra, a kép tartalmára. Egyébként meg lehet, hogy technokrata vagyok, de én szeretem, ha egy váz "sokat tud" és nem tartom elfogadhatónak, hogy egy többszázezer (vagy akár millió feletti) forintos vázat Praktikaként kell használnom, ha helyes expozíciót szeretnék elérni :)
Igen, én is többnyire manuálban fotózom ilyen esetben (már ha fel tudok rá készülni). De a természetben ritkán fordul elő stabilnak nevezhető fényviszony. Árnyékos/napos részek, felhő mögé bújó/előbukkanó nap a fehér témán simán produkál 1-3 FÉ különbséget akár néhány másodperc alatt is.
Mindenképp csökkentené a hibaszázalékot, ha közölhetném a fénymérővel, hogy kizárólag a legvilágosabb, vagy legsötétebb mért érték alapján határozza meg az expozíciót.
Márpedig abban az esetben, ha világítási viszonyok stabilak, legjobb módszer az előzetesen elvégzett pontos fénymérés és az azt követő manuális expó-vezérlés.
Legyen a téma kócsag, vagy kormorán. Elvan szép fényben a középszürke háttér előtt. Felrepül, 2mp sötétszürke háttér, utána az ég a háttér véletlenszerűen elhelyezett nappal. Ezeket a brutális váltásokat a mostani fénymérők nem tudják kezelni. Nem kell hozzá sem HDR, sem más módon kiterjesztett, vagy épp szűkre konvertált dinamikatartomány, mert nem érdekel, hogy a háttér dinamikatartományba nem férő része kiég, vagy bebukik - csak a téma tónustartománya maradjon részletgazdag. Persze lehet manuálban is fotózni, az egész jól működik, de akkor tényleg minek a 2048 pixeles RGB-s Expeedes csoda... pedig nem rossz az, csak nem mindenáron a középszürkére exponálást kellene erőltetnie, ha én nem középszürke témát akarok fotózni :)
Ha a téma olyan, akkor esélyes , hogy is bebukik vagy kiég valami. Illetve pont a főmotívum nem lesz jól kiexponálva. A te problémádon az on-flight hdr segíthet, amit a milc-ek része már részben tud (több expót összefésül) vagy egy olyan megoldás, hogy a kvantálásnál a dinamikatartományhoz igazítja az adott pont jelleggörbéjét és így digitalizál. Így lehetne kontraszt nélküli, szürke képeket készíteni. :-)
Ennek velemenyem szerint nem lenne mas az eredmenye, mint a programnak megfeleloen elkeszult tokeletes kepek. Es itt a "programnak megfeleloen"-en van a hangsuly. Miert akarod kizarni magadat a folyamatbol?
De ha tudod,, mit akarsz normalisan kiexponalni a kepen, akkor a dinamikatartomany ismereteben nem erhet megleptes a spot meterrel. Miert akarod, hogy meg azt is a gep tegye meg helyette?
A jelenlegi lehetőségekkel pont az a baj, hogy lassúak. Nem is a dinamikatartomány kiterjesztésére gondoltam, hanem egy egyszerű kiégés/bebukás elleni védelemre. A mai 1-2 ezer pixeles fénymérő szenzorokkal gyerekjáték érzékelni a kép azon pontját, ahol a beérkező fény mennyisége akár lefelé, akár felfelé meghaladja a szenzor által rögzíthető értéket. Innen kezdve egyszerűen ehhez kell igazítan a áridőt/rekeszt üzemmódtól függően.
A hab a tortán az lenne, ha a mért területet az aktív fókuszponthoz lehetne rendelni (végülis ezt a jelenlegi spotmérés is tudja) és csak az ott jelenlévő tónusra alkalmazná a gép a kiégés/bebukásvédelmet.
Ha viszonylag statikus a téma és a fényviszonyok, van idő szöszmötölni, akkor semmi szükség nincs rá, de dinamikusan változó szituációban egy csomó fontos képet menthetne meg ez a technológia (pl. téma követése közben a képmezőbe kerül a nap, vagy egy reflektor stb. és azonnal bebukik a téma. ilyen esetben ha előre beállíthatnám, h nem bukhat be a téma, simán kiégne a nap és megmaradna a KÉP).
A Fuji már talált valamilyen szintű megoldást S3, S5 gépeinél, de de nem tudott hozzá gépet gyártani, a Nikon meg nem működött vele együtt oly mértékben hogy ezt a szenzort a mostani nikonokban is láthassuk. Kár.
Jó kérdés, szerintem még 20 évig sem lesz rá megnyugtató válasz. Amit jelenleg tehetsz, hogy a zónarendszer és a spotmérés témakörben kutakodsz. Ez megoldja a gondokat, csak körülményes és lassú. Vagy megkéred a gépedet, mutassa meg a szerinte kb. kiégett részeket.
Az eredeti kérdésedre visszatérve már csak azért sem lehet rá válasz, mert kérdés hogy a felvételt milyen utófeldolgozás követi. Ma is nagyon nem mindegy, hogy milyen HDR szerű trükkökkel dolgozod meg a képet. Ezt pedig szerintem nem lehet automatikusan elvégezni, mert nagyon témafüggő. Így szerintem felvételkor érdekesebb lenne látni egy jelenleginél sokkal szélesebb fényérték tartományú hisztogramot. Ebből kb. lehetne látni hogy mire van lehetőség az utómunkák során. Ez finoman szólva nem tömegigény. Ráadásul ez mondjuk akkor mutatna jól, ha a kijelző sokkal szélesebb volna mint jelenleg. Ehhez meg kellene változtatni a gép teljes hátulját a kezelőszervekkel együtt. Most elképzelem, hány embernek kezd a hátán feállni a szőr... :)
Jönnek itt a jobbnál jobb gondolatok a jelenlegi talán legjobb képminőséget adó DSLR váz topikjában. Már csak be kéne támadni vele a Nikon termékfejlesztését, majd aggódni, hogy hányszoros szorzót alkalmaznának az árképzésnél. :)
Nem vagyok műszaki zseni, de nekem is megfordult a fejemben egy egyszerűnek tűnő gondolat. Gondolom, lehetne figyelni, hogy a szenzorra érkező fotonok mikor okoznak túlcsordulást, vagyis kiégést. Érdekes lehete egy olyan finomhangolható automatika, ahol beállíthatnám, hogy mondjuk ha ez eléri túlcsordulás a kép tartalmának X%-át, álljon le az expozíció.Aztán ennek a hypertech sci-fi változata, ha csak azokon a szenzorok elemeken állítaná le a túlcsordulást ahol kiégne mindaddig amíg van bebukott részlet a képen. Sejtem, hogy ezt a jelenlegi számtech kapacitás mellett még nem megvalósítható, de talán érdekes gondolat.
Tisztában vagyon vele hogy nem natív mód, de nekem ez is jó. A képminőséget nem rontja érezhető mértékben a tapasztalatom szerint, viszont jópárszor az az egy rekesz hiányzik a boldogsághoz. :)
Ez jó gondolat, igen. A Lightroomban folyton vissza szoktam venni a highlights opció erősségét, mert úgy szeretem, ezt jó volna kontrollálni néha automatikusan, ugyanakkor így legalább az agyam meg a szemem tornáztatom, csak hát a kényelem mindig cseszeget.
Remélem, a leírtak közül egyik sem lesz megvalósítva, viszont el tudok képzelni pár olyan dolgot ami még hasznos fejlődési terület lehet:
Dinamikatartomány növelése. - Nagyot ugrott a D800, de ebből sosem elég.
Magas iso-n nyújtott képminőség és dinamikatartomány javítása
Pontosabb, gyorsabb fókuszrendszer, ami félhomályban is jól használható. El tudnék képzelni valami ultrahangos megoldás is, bár ez már sci-fi.
Gyorsabb liveview üzemmód
Lytro rendszer beépítése, ha az mindenben kiforr és használható lesz DSLR vázon is. Kipróbáltam egyet az AW-ben. Nem tudom hogyan, de működik.
ISO 25, ISO 12, mert szeretnék sok fény mellett is 1,4-1,8-as rekeszt használni, illetve szűrő nélkül fátyolos vízesést fotózni. Az Iso 50 így is nagyon komoly áldás a D800 esetében.
Beépített wifi
Canonhoz hasonló sraw formátum, mert sokszor elég lenne 24, 12, vagy uram bocsá' 6 Mpixel, de a raw meg mégiscsak raw.
Ha abból indulok ki, hogy a J1/V1 sorozat érzékelőjének mérete 116mm2, a kisfilmé pedig 860mm2 körül van, szerintem egyáltalán nem lehetetlen hogy 60-80Mpixelt is ki tud rajzolni egy jó fix objektív. Itt a szűk keresztmetszet a már nagy rekeszen is jelentkező diffrakció lehet. Az persze más kérdés, hogy van-e erre valós igénye a fotósoknak, vagy teremtenek-e rá igényt a gyártók marketingesei.
Amit most írok ne vedd sértésnek! A válaszodból látszik, hogy a filmes korszak határozza meg a szemléletmódodat. Több ilyen embert is ismerek, tisztelem azt a tudást amivel rendelkeznek én viszont nem. De nem is osztom az észt a filmes dolgokban. Azoknál a gépeknél tényleg a felépítés volt a lényeg, hiszen a kép minőségét a benne használt film (és a laborálás) határozta meg. Manapság ez egyáltalán nem így van. A váz elektronikáján, szenzorán (és az utómunkán) múlik lényegében minden, amik nem cserélhetők. Kivételt képeznek a hátfalas vázak. Ha ezt tudomásul vennéd nem írnál olyanokat amiket. Természetesen a fotós készíti a képet, de vannak olyan helyzetek ahol a technika teszi lehetővé egy kép elkészültét. Ha valaki leragad egy szinten vagy egyszerűen nem érdekli a fotózás komolyabb szintű művelése az ne tegyen becsmérlő kijelentéseket arra amire nincs szüksége.
Mi van most, mi van most! :) Kitalálhatod, de nem publikus. Különben elfogadom ha a kezembe adsz egy D800-t. :)
Amiket Nikonból tartósan használtam: F3, F301, F801, F100, F6, D200, D3 na jó, az F6 csúsztatás, mert nem szeretném elkoptatni, és kisfilmet már általában nem használok.
Rollfilmesek: Mamiya 645, PENTAX 67,
Szóval tudom melyik gépnek milyen a fogása :) És tudom, milyen egy komplett tartalékgépet is tartalmazó felszereléssel egész nap talpon lenni. És nem ok nélkül útálom a gépre csavart markolatokat...
Na, de mi van most? A politikusok szokták ilyen ügyesen kikerülni a választ a kérdésre. Őszintén megmondom csak azért kérdezem, mert véleményem szerint csak az alkothat véleményt valamiről aki ismeri, használja, hosszabb időn keresztül teszteli. Annyi szakértő van már itt (nem csak ebben a topikban), akik mindezek hiányában ítélkeznek ellentmondást nem tűrően, közben pedig lehet egy értelemes képet nem tudnának letenni az asztalra, ha a kezükbe adnák a masinát.
Szóval egy fényképezőgépnél nem csak az elérhető képminőség fontos, hanem a gép szépsége, formája, komfortja, keresője, letisztultsága, áramellátása. Szóval nálam a Contax RTS III az első.
Ja, ja. A Fed-2 től a D3 ig sokmindent használtam. Sok pompás gépet csak kézbevettem mint például a Contax RTS III. Nagyon emlékezetes volt, ha egy ilyen gépbe tennének 24 megapixelt, eldobnék mindent ami most van. Vagy mégsem? :)
