"A másik fele azért utazik mellékvonalon, mert azt szereti, nem pedig a buszt."
Szerintem nem szeretet kérdése ez. Vonattal alapvetően az utazik,
-akinek a kindulópontjához és uticáljához az áll meg közelebb
-aki kevesebbet akar fizetni,
-akinek nem kell fizetni (vasutas)
Az első csoportot egy vonatpótló busz tökéletesen kielégíti (mivel a vasútállomásokon áll meg), a másik csoport úgyis megszívja a tarifa egységesítése miatt és mindegy lesz neki. A harmadikakat meg majd eldöntik, hogy tarifálisan megszívatják-e vagy sem, de ez nem téma.
Inkább mondjuk az utazóközönség 50%-a. A másik fele azért utazik mellékvonalon, mert azt szereti, nem pedig a buszt.
Szerinted 50% szereti a vonatot, v_peti szerint mondjuk 90%, szerintem 10%, Carpy szerint pedig 10%-kal meg kellene szerettetni valahogy, hogy senki se szeresse...
Lehet, hogy kicsit pontosabb képet fogunk erről a szeretetről kapni, ha egységesednek a díjszabások.
Nem, inkább egy sonkászsendvics és uborkasaláta, mert én azt szeretem!
Én a kaviárt szeretem piritóssal, de csak parizeres szendvicsre van pénzem. Fizeted a különbséget?
>A mellékvonalaink utazó közönsége bármikor lehetne tárgya egy szociológiai évfolyam munkának, vagy szakdolgozatnak.
Inkább mondjuk az utazóközönség 50%-a. A másik fele azért utazik mellékvonalon, mert azt szereti, nem pedig a buszt.
És ez a lényeg: nem örülnék, ha az egészséges életmód jegyében vacsorára kizárólag aszalt gyümölcsöket ehetnék, mert felfordul tőle a gyomrom - vagy kompótot, vagy magvakat, vagy amit még a Norbi el tud képzelni (OFF véleményem szerint az egészséges táplálkozás arról szól, hogy emberi fogyasztásra nem, vagy kevéséb alkalmas tárgyakat nyeletünk le elkötelezett emberekkel, és teszteljük a tűrőképességüket ON). Nem, inkább egy sonkászsendvics és uborkasaláta, mert én azt szeretem! (ma már az iskolai menzákon - ami egyébként egy alkotmányos nonszensz - figyelembe kell venni, ha vega, vagy xy-érzékeny a diák. Én meg buszérzékeny vagyok, és ahová busz megy, oda én nem megyek.)
Ez így van. De ez nálunk nem csak a szállításon múlott. A magyar mentalitásban eleve benne van, hogy árérzékeny, és nem igazán hatja meg, hogy "magyar termék"-e valami.
De azért a közúti közlekedésre kimért admnisztratív korlátokat ne felejtsük el. És hogy - emiatt is, többszörös áttétellel (pl élelmiszerárak, iparcikk-árak) - fizetnek is jócskán az iparvágányokért, meg a szép környezetért. Van miből, mert "náluk kamatozik a világ pénze"...
És még mielőtt bárki azt mondaná, hogy megtehetik, mert náluk kamatozik a világ pénze, akkor gyorsan egy fontos dolog: a svájciak pontosan tudják, hogy mire költik a pénzüket, dolgosak és pontosak, éppen ezért gazdagok. Minden üzemnek ott az iparvágánya, az állomásokon ott állnak a pici dízel vagy villamos tolatók. Elég precízek a vasúti szállításhoz, a közút rugalmassága a trehányabb országok számára fontos...
Ez technikailag annyi %-ban igaz, ahány % a mellékvonali vasúti közlekedést igénybe veszi, gondolatilag viszont a szegénységet a vasúttal gyakorlatilag 100%-ban összekapcsoljuk. Miért is? Mert magunkban mégis elismerjük, hogy a mellékvonali személyszállítás szociális szolgáltatást jelent, és csakis azt?
De ha az ember nem b-na nagy ívben a környezetére, akkor többen utaznának vonaton. Svájcban működik a dolog!!!
Az emberi dolgok időkorlátosak. Például ha egyszer elfogynak azok a helyek, ahol lehet olcsó munkaerőt találni, vagy ha elfogynak a fosszílis energiaforrások, vagy ha.... Szóval lehet csendben rágni a füvet és azon morfondírozni, hogy hehehe, egyszer "őket" is eléri a kutya világ. Na de ha Téged már rég elért, akkor ez bizony sovány vígasz.
Egyébként figyelitek, hova lyukadt ki ez a vici-diskurzus? Sokadszorra is a leszakadó és kevésbé leszakadó társadalmi csoportok ellentétére. Miért is? Mert ebben a képletben a mellékvonalak helyzetét automatikusan a leszakadó embercsoportokéval társítjuk. Ez technikailag annyi %-ban igaz, ahány % a mellékvonali vasúti közlekedést igénybe veszi, gondolatilag viszont a szegénységet a vasúttal gyakorlatilag 100%-ban összekapcsoljuk. Miért is? Mert magunkban mégis elismerjük, hogy a mellékvonali személyszállítás szociális szolgáltatást jelent, és csakis azt?
Ha a nagy hal minden kis halat megeszik - akkor hamarosan éhen fog dögleni...
Egyébként pedig NEM működik... ha nem kapsz levegőt, nem jutsz tiszta vízhez, ha szétreped a házad fala - vagy egyszerűen csak nem tudsz átkelni az utca egyik oldaláról a másikra a napi többezer kamion miatt... akkor ez számodra is nyilvánvaló... [bár gondolom személy szerint Téged nem érint, ha hegyoldali villában laksz és helikopterrel közlekedsz...]
A "maradjon meg", "legyen rábízva" szófordulatokkal viszont máris vitába szállnék. Vajon olyan nagy egy-egy társadalmi csoport mozgástere, hogy meghatározhatja, mi maradjon meg, mi mire legyen rábízva? Én nem látom ennyire szépnek a helyzetet. Egy-egy időszakra a környezeti körülmények valamilyen kölcsönhatása jellemző (amely persze az időszakon belül is változik), és ez a konkrét szituáció fogja kihozni az emberekből azokat az eszmei áramlatokat, amelyek az adott korra jellemzőek. Vagyis az ember és az emberek által alkotott halmazok igen-igen transzparensek.
Ennélfogva hiába szidod a "neoliberalizmust", attól az nem fog megváltozni, mivel az azt létrehozó hatások sem változnak. Ha egyszercsak megváltoznak, akkor a "neoliberalizmus" majd átadja a helyét valami másnak. Ebben a "valami másban" az embernek vagy lesz szerepe, vagy nem.
A MÁV és a személyszállítás helyzete azonban nem egy meghatározatlan jövőben van, hanem ma van. Ma azok a hatások érvényesülnek, amelyek piac-centrikus szemléletet szülnek. Nem tudod magadat kivonni alóluk, mert nap mint nap itt élsz.
A következő hozzászólásomban, amire még reagáltál, épp ezt feszegetem. Tehát, arra utalsz, hogy úgymond nem szép dolog, ha a nagy hal megeszi a kis halat. Oké, nem szép. Na de basszus, így működik, ha szép, ha nem. ON
OFF Neoliberalizmusnak azt az eszmét nevezzük, ami az olajválság után a liberalizmus reneszánszával jött létre.
A neoliberalizmus eszméjének lényege, hogy maradjon meg a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer, és ebben a társadalmi rendszerben minden kizárólag a piacra legyen bízva. Szerintük minden bajnak az az okozója, hogy külső erők korlátozzák a piacot, annak szabadságát; hogy a piacot korlátozza a ,,szociális állam", és engedi, hogy környezetvédő szervezetek, szakszervezetek, érdekvédő csoportok beleszóljanak a piac működésébe. A neoliberalizmus elveti a munkavédelmet, a munkavállalói jogokat, és az ezekhez hasonló ,,felesleges" korlátozásokat. Ezeket azzal az indokkal állítja, hogy a piac majd minden problémát megold, a cégek közötti verseny leviszi az árakat, a munkavállalókért folytatott verseny felviszi a fizetéseket, csakhogy ezek az indokok hamisnak bizonyultak, és a továbbiakban ennek a gazdaságpolitikának az alkalmazása kizárólag az óriáscégek, és a Föld fejlett országainak érdekeit szolgálja. A neoliberalizmus alkalmazása során minden értékét, így az emberek, a művészet, a kultúrális kapcsolatok, a vicinálisok értékét is kizárólag a kereslet-kínálat határozza meg, minden más értékmérőt semmissé nyilvánít. Bebizonyosodott, hogy a művészet, a kultúra áruvá tétele rontott annak minőségén, a természetvédelem figyelmen kívül hagyása környezeti katasztrófák sorozatát idézheti elő. Szép lassan az emberi kapcsolatok is áru tárgyát képezik, elsekélyesednek, tönkremennek. A tőke érdeke az atomizált társadalom, amelyben az emberek dolgozó, és fogyasztó gépek, a reklámok el is hitetik velük, hogy az ő érdekükben folyik mindez. ON
Nem vitatom, hogy vannak menthetetlen vonalak, de sok közűlük kultúrális, történelmi értéket képvisel. Azt sem kell elfeledni, hogy sokaknak, nem csak vasútbarátoknak okoz egy-egy megszűntetés reménytelenséget. Persze az ilyen emberek arcába lehet vágni egy adathalmazt, de vajon nem az emberek boldogságáért létezik a gazdaság? mindenki válaszolja meg maga, én csak annyit mondok, hogy itt kezdődnek a bajok.
" Ha ismerek valakit, akinek van egy gyára, vagy nagyobb földbirtoka, nem vehetem el tőle és nem oszthatom szét a népnek (illetve megtehetem - de a kilátásokat a történelmi példán keresztül ismerjük)"
Ha viszont valakinek van egy kisebb gyára - egy másvalakinek egy nagyobb, akkor az akinek a nagyobb van, az előbb-utóbb elveszi a kisebb gyárat is... akinek nagyobb földbirtoka van, az előbb-utóbb elveszi a kisebb birtokokat is... amint ezt a történelmi példá(ko)n keresztül szintén ismerjük...
De van olyan értelmezés is [mint pl. alulírotté], hogy Argentína, Bolívia vagy Venezuela MOST próbálja helyrehozni a gazdaságát, kijavítani azokat a károkat, amelyeket az a bizonyos neoliberális gazdaságpolitika okozott.
Szerintem lassacskán már össze lehetne gyűjteni az érvek és ellenérvek listáját. Lényegesen rövidülnének a hozzászólások, ha csak így festenének: - 5 - nem, mert 23 - de igen, mert 52 (...)
Tudod, mint a viccben a bolondok, akik egymásnak vicceket mesélnek, mindig ugyanazokat, és már csak a számokat mondják be. :)))
Úgy gondolom, hogy a mellékvonalakat ki kell venni a MÁV kezeléséből (vagy miből is a mai rendszerben) és alkalmazkodva a helyi utazási igényekhez üzemeltetni őket.
OK. Konkrétan ki üzemeltesse őket, konkrétan milyen és mennyi pénzből?
Ráadásul nem kellenek ahhoz régiók sem, hogy igazi térségi vasutakat hozzanak létre. Valamiért nem akarják meglépni.
Ez kapcsolódik az előzőhöz: ki lépje meg és miből?
Majd holnap úgy döntenek, hogy nem állami feladat.
Így van, hiszen semmi sincs kőbe vésve. Nem létezik "szuperautentikus szervezet", "szuperautentikus személy".
Ilyeneket csak bizonyos részfolyamatoknál lehet definiálni, időbeli és térbeli korlátozásokkal. Például a vasúton elmegy az a definíció, amelynek hatására a piros sapkát viselő személy utasításainak a piros sapkát nem viselő személyek meghatározott köre engedelmeskedni köteles. Ez egy formai szinten rögzített szabály, amelytől egyes folyamatok gördülékeny lefolyását várjuk.
De ahogy a jól meghatározható részfolyamatoktól haladunk az egész felé, úgy oldódnak fel sorra az ilyen formai szabályok. Például v_peti hiába szeretne bűnöző egyenruhába bújt bűnözőket látni, sajnos a "bűnöző" meg a "gyufafejű" teljesen más kategóriák. Az egyiket meg tudod határozni, a másikat nem.
