Nem véletlen. Valahol olvastam, Dickinson respektálja a Tullt. Emlékezzetek vissza: 1983-ban kislemezen dolgozták fel az Aqualungról a Cross Eyed Maryt. De ilyen folkos hatások vannak a Balls To Picasson is.
Amúgy az, hogy kinek melyik lemez tetszik csupán ízlés kérdése. Nekem a 80-as években a Somewhere és a Seventh Son lemezek a kedvenceim, másoknak meg a Powerslave meg a Number. Na ugyanez látszik most is. Nekem pld. a 2000-es években kiadott lemezeik közül a Dance a kedvencem, de akik annak idején a Numbert szerették nagyon szerintem nekik inkább bejön BNW vagy a mostani lemez.
Már ne haragudj kolléga, de ha valakinek nem tetszik annyira a lemez, mint mondjuk a Seventh Son, azt elmondhatja nem? Mi ezzel a probléma? Nyugi öreg, ne borulj ki, mert nem tesz jót az idegeskedés! :-)
igazad van. én teljesen ki vagyok borulva /na, azért nem úgy! :) meg nem annyira! :)/azokon a hosszasan "kielemzett" (mert igen, nálunk ebben az országban mindenki mindenben szakértő, legyen az foci, zene, politika stb.) hozzászólásokon, amiket tudnak írni hozzászólók. annyira de, annyira kevés értelme van (ezt már megtanultam rég) zenekarokat összehasonlítani, de még adott zenekar korábbi, és új munkásságait is egymással. egyszerűen azt kéne elfogadni, hogy jó esetben mindenki megy előre, próbál fejlődni, újítani. és nem állandóan a múltban elveszni... ahogy egy ember is változik, és jó esetben a kor előrehaladtával pozitívan, így a zene is. na, mindegy. hagyjuk is a francba ezt, mert így is többet szóltam hozzá, mint kellett volna. meg amit most fogok kapni egyesektől válaszként, akik úgy érzik "meg lettek szólítva". :) pedig nem, csak én is elmondtam egy hülye véleményt. az meg mindenkinek lehet, nem?! de! :))))
"They will hit the road again in 2011 with further extensive touring, headline dates on the Soundwave series of major Festivals in Australia already being on sale for February and further shows to be announced over the coming months. Maiden are on blistering form and ready to take their music into 2011 and beyond. "
Egyértelmű a tempóvesztés, de engem egyáltalán nem zavar. Szerintem ezen a korongon a legerősebb a gitárok jelenléte, sokkal kifinomultabbak, komplexebbek, mint eddig. Ez a lemez egy kalandos utazás a Maiden zenei világának a mélyére, nekem ez így tetszik, nem sírom vissza a régi időket. Ha egyszerűen tetszik, akkor minek hasonlítgassam a régi lemezekhez? Persze, hogy mások voltak, na és? Mindenki önmagában nézze meg a lemezt, hogy tetszik-e neki. Nem tetszenek azok a kifogások, hogy azért nem jön be, mert én csakazértis a Powerslave-hez hasonlítom. Itt van előtted az album, hallgasd végig! Nem úgy kell leülni hozzá, hogy most én várok rá két Troopert, három Run To the Hillst, és a végére egy Hallowed Be Thy Name-et.
Amúgy meg, ha sok dinamikus gyors számot írnának, akkor tutira azokat tennék be a slágerek helyére koncerten, akkor meg menne a rinya, hogy mér nem a régieket játszák. Jobb az, hogy a dinamikus számokat a régiekből teszik, az epikusakat meg az újakból.
,,Csak még sincs egy szám se, amelyik az elejétől a végéig tökéletesen, se nem unalmasan össze lenne rakva ! "
Én szerencsére találtam ilyet rajta, nem is egyet: Final Frontier, The Alchemist, Isle of Avalon, és az utolsó három szerintem teljesen hibátlan.
A Jethro Tull hatások valóban egyértelműek. A brit folk térnyerése pedig üdvözlendő dolog a Maiden birodalomban. Nekem a sci-fi hangulathoz való visszatérés is nagyon bejött most, bár magukat a szintis részeket nem érzem teljesen kiforrottaknak most.
A progosodás nem feltétlenül lenne baj, ha az unalmat sikerülne száműzniük a számokból.
S igen, sajna az új évszazadban, tettenérhető a lendületvesztés is bőségesen, de ennek a progosabb, epikusabb iránynak még akár jól is állhatna, ha maguk a számok jobban meg lennének írva. Csak valahogy nem sikerül ez. Pedig érdekes dolog ez. Manapság talán Bob Dylan, a Rolling Stones, a Pretty Maids vagy a Pink Cream 69 sem azt csinálja, amit kezdetben, de még is képesek olyan jól megírt lemezek kiadni, ami ugyan nem az eredeti élményt nyújtja, de abban hangról hangra pontosak és kiválók, amit most akarnak elmondani és megjeleníteni. Persze ízlés dolga, de csöppet sem unalmasan csinálják ezt. De, mondhatnám a nagy ellenlábás Judas Priest legutóbbi korongját is, amin szintén hemzsengnek a kíválóan megírt számok, holott nyomokban sem emlékeztet a régi Priestre !
Szóval nekem tetszik ez a lemez, mint már írtam, speciál a BNW mellett, ez a kedvenc újkorim ! Mert van tudás, technika, feeling, szuper gitárjáték, csettintésre késztető remek felvillanások, csaknem mindegyik számban ! Csak még sincs egy szám se, amelyik az elejétől a végéig tökéletesen, se nem unalmasan össze lenne rakva ! És igazad van, hogy ilyen nem volt a nyolcvanas években ! Bruce aki amúgy túlnyomó részt kiválóan énekel, sajnos ezen a lemezen is hozza az új korban kidomborodó ismétlési mániáját, a számok hossza meg nem határozza ugye meg a színvonalukat. Ha a töltélek részeket Harris mester levágta volna egy ollóval, s nem 76 perces lemezt adtak volna ki, hanem egy olyan régí típusú 45-50 perc körüli sűrítményt, valószínüleg még sokkal lelkesebbek is lehetnénk ma !
A Jethro áthallások nekem is feltűntek. Nem konkrétan persze, hanem hangulatban meg dallamvilágban. Egy ilyen nótához amúgy meghívhatnák Ian Andersont pikulázni, nem sértődnék meg tőle.:-)
Szerintem érdekes, megmutatja hogy valóban a dinamika veszett ki kicsit a zenekarból, olyan két gondolatnyit lelassultak a tempókat illetően és sok dalnak ez elveszi az élét, főleg a trappolósabbnak.
Amúgy a lemez nagyon sokadik hallgatás után kezd összeérni és már biztosabban mondhatok véleményt.
Ami az, hogy ez egy jó lemez, mondom ezt annak ellenére, hogy ez a leglassabb anyaguk eddig, kezdenek végleg el progmetalosodni így lassan vénségükre (nem is csoda) és talán egy igazán emlékezetes-tökös riff nincs az egész albumon. De cserébe változatos a lemez,nagyon jók a szólók, szépek a díszítések és Dickinson is alapvetően egészen jó témákat és szövegeket hoz s amúgy is eléggé rányomja a bélyegét erre a lemezre az ő zenei világa. Úgy tűnik igyekeztek itt-ott kicsit kísérletezni is a saját galaxisuk keretein belül, lásd pl a kicsit iparos-alteros vagy nem tudom milyen kezdést.
Megfigyeltem még, hogy lemezről lemezre erősebb a direkt klasszikus angolszász-folkot idéző zenei megoldások, a Jethro Tull áthallások noha mindig az egyik fő forrásuk volt ez a zene. Zavaró közben, hogy már nem képesek úgy megírni egy dalt, hogy abban minden rész kurva jó legyen (a régi nagy albumokon minden verze,bridge,szóló refrén arpeggio nagyon fasza volt egyszerűen), sok a tölteléktéma, a riffelgetés, énekelgetés, leállgatás. De azért kifejezetten gyenge szám nincs a lemezen, de kifejezetten kurva jó sem, talán csak a Coming Home.
Mindenesetre kellemes hallgatni való, csalódást nem okoz, jobb mint az AMOLAD vagy a BNW, de a Dance Of Death zsenialitását nem éri el, pláne nem a régiekét.
Ezen mi jó van, hogy valaki széttaknyolja a más munkáját és felrakja ilyen minősíthetetlen fos mp3-ban????? Ezt aztán tényleg nagyon keményen büntetném, úgy hogy egy életre elmenjen tőle a kedve!
jaghor nickre keressetek rá youtube-on kicsit megmixelte az új album számait, gyorsabb lett meg ének kicsit mintha előrébb lenne tolva...kurva jót tett a daloknak, sokkal ütősebbek szerintem.
Azt senki se várja, hogy úgy fognak koncertezni, mint a 80-as években. Aki arra az élményre vágyik, vegyen egy projektort, nyomja rá egy csöves házimozi rendszerre ( philipsnek van), és olyat élvez, mint az asszonnyal sosem.
jaj!!! szerintem egy kicsit félre értettél. eszem ágában nem lenne olyan szintű párhuzamot vonni a két dobos között /de nem is tettem!/, mint te, hogy most ki a jobb dobos. ÉRTELMETLEN IS LENNE! ennyi.
Nicko jópár évvel idősebb Ulrich-nál, mégsem érzem azt, hogy leegyszerűsítve játszaná a témáit. Egyébként ez nem kor kérdése szerintem, egyszerűen sokkal jobb dobos mint Ulrich aki nemcsak, hogy elspórolja a korábbi témáit, hanem még pontatlan is. Na, ez az ami Nicko-ra végképp nem jellemző.
szerintem is elég gáz hogy létezik külön kelet-európai verzió. 1 oldalas booklet, 3000-3500Ft? mégis mit gondolt az EMI? ilyenkor pláne nem sajnálom a kiadókat, hamarosan úgyis lehúzhatják a redőnyt, megérdemlik. standard kifogyott mindenhonnan úgy látszik. úgy néz ki csak az internet-ről érdemes rendelni ezentúl. TFF elég jól szerepel a listákon szerte a világon egyébként! USA-ban sanszos hogy 3-ik helyre futnak be a billboardon, ilyen még nem volt nekik soha! jó lenne ha jönnének tavasszal, tőlem nyomhatnák az egész lemezt:)
szerintem is, rutinból ki fogja dobolni azokat a témákat, amiket korábban esetleg erőből.
erre jó példa a metallicás lars ulrich, aki a kilencvenes évek elején majd összeesett egy-egy koncert után, úgy kellett vállon megtámogatva lekísérni az öltözőig, meg állítólag x kilót is leadott egy koncertest után. ma meg közel 50 évesen (izmosabbnak nem hinném, hogy izmosabb) simán leüti a részét, és nem hullik szét apró darabokra, mert ő is leegyszerűsített bizonyos témákat, azaz nem erőből, hanem rutinból játssza ki azokat.
(mondjuk annyit csak zárójelben, h kevesebb a turnéállomás, és a koncertek is "csak" 2 órásak, szemben a 3 órával.)
Szerintem tudatos koncepció volt a "No Prayer" stílusa. A megjelenéskor minden taggal volt külön interjú az MHH-ban és Steve (vagy talán Bruce?) nyilatkozta, hogy az addigi stílust már a végletekig fokozták. Úgy gondolták hogy a 7thSontól monumentálisabb, grandiózusabb dolgokat már képtelenség létrehozni. Máig emlékszem hogy viccesen megjegyezték hogy: "Mit csináljunk? Vigyük színpadra a Római Birodalom tündöklését és bukását?"
Ezért döntött úgy Steve hogy visszakanyarodnak a korai lemezek stílusához, ha jól emlékszem ő nem is a Numbert hanem a debüt lemezt emlegette. Ez a nyers stílus meg tényleg messze állt Adrian akkori dolgaitól, érthető hogy nem tudott azonosulni vele.
Zeneileg a No Prayer szerintem még egységes lemez, de a Fear Of The Darknál szerintem már zavaros volt a koncepció. Érezték ők hogy vmi újat kéne kitalálni, de nagyon nem érezték az irányt. A Fearig minden Maiden lemez anyaga koherens, minden albumnak megvan a tiszta irányvonala: a Fearen volt már minden. Keménykedés, buta gajdolós hard rock, Led Zep utánérzés, erőltetett szerelmes szám, és olyan szürke, ötlettelen dolgok mint a "The Apparition". Tematikailag is teljes a káosz: gúnydal a focihuligánokról? Gyerünk már... Vannak erős szerzemények azon a lemezen is, de bizonyos szempontokból még a No Prayertől is gyengébb: jobban hallatszik rajta, hogy tanácstalanok voltak, nem tudták hogyan tovább. Nem csodálom hogy Bruce-nak elege lett az egészből.
