Abban én is egyetértek veled, hogy nincs semmilyen ellenhatás.
"csakis ezért van NG és NT egymás mellett, de ezek nem összetartozó szóelemek, önállóan nem képeznek egységet."
Ez is igaz! A G és a T két különböző jelentésű képző. Az előbbi a gyakorító, az utóbbi valóban tárgyra utaló toldalék.
"A toldalékok éppen egy N végű szótőre mennek rá,"
Ebben viszont nem vagyok biztos.
Éppen a RÁNG/RÁNT szó kapcsán merül fel egy másik lehetséges megoldás.
A RÁZ ige a RÁ és a Z hangok összerakásából áll, ahol a R(á) a gyorsan, erőteljesen ismétlődő jelentést hordozza, a Z pedig a folyamatos cselekvés kifejezője.
Lásd még: FÁ-Z, HÚ-Z, Ő-Z, NYÚ-Z, NÉ-Z...
RÁN gyök önmagában nem létezik, és NG (NOG) gyök sem, ezért feltételezhetjük, hogy a RÁNG egy négyhangú (három mássalhangzós) gyök: RÁ-N-G.
Ahol a R(á) a gyorsan, erőteljesen ismétlődő jelentést hordozza, az N hang jelentéséről már beszéltünk lásd: 5223, a jelentése folyamatos mozgás, a G gyakorító hang.
Ugyanakkor néhány szavunkban az NG toldalék együtt szerepel: BOR-(o)NG, TOL-(o)NG SZÁLL-(o)NG...- nagyon sok ilyen szavunk van.
Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül összetartoznak, de nem zárható ki, hogy az idő folyamán önálló gyökké (toldalékká) váltak.
De az is lehet, hogy külön-külön kerültek a szó végére: BOR-(o)N-G, TOL-(o)N-G SZÁLL-(o)N-G...
Ezt látszik igazolni, hogy N véggel is megtalálhatók ezek a szavak: BOR-(o)Na, TOL-Na (megye is), SZÁLL-Na. Ezekben a szavakban az N hang "egyedül" áll.
Tehát a kérdés nálam oer pillanat döntetlenre áll...
"BETÖM fogalma egy általános kifejezés egy mondjuk üreges hely feltöltésére. Ugyanakkor a BETON már egy meghatározott BETÖM-ésre szolgáló anyag."
A beton szó átvétel a magyar nyelvben, így nem mondhatjuk, hogy új szót alkottunk.
"LEVÁL---LEVÉL "
A LE-VÁL szó gyöke a VÁL(ik) ige, a LEV-ÉL gyöke pedig a levegővel kapcsolatos LEV gyök.
Így a két szó eredete nem függhet össze.
"SZÜNNAP---SZÜNNEP---ÜNNEP"
Mindkét szóban előfordul mind a NAP, mind a NEP változat, ez nem bizonyít semmit.
Régies formában IN-NAP (korántsem egyetlen; idnap idnep, innep, ünnep...)
A szóösszetétel első tagja a SZÜN- illetve az IN- (id- ün-)
A két gyök jelentése merőben eltérő. A SZÜN(et) esetében valaminek az ideiglenes megszűnéséről van szó, az IN esetében pedig valamilyen tevékenységről, vagy annak elkezdéséről, lásd INOG.
Az ÜNNEP és a SZÜNNAP különböző (jelentésű) gyökökből összetett szó, ennek megfelelően az összetételek jelentése is különbözik egymástól: A SZÜNNAP a tevékenység felfüggesztéséről, ideiglenes szüneteltetéséről, ezzel ellentétben az ÜNNEP vallási, megemlékezési ceremóniáról szól.
A kettő közt csupán látszat-összefüggés van, mivel két dolgot nem lehet egyszerre csinálni. Ezt Te is észrevetted:
"a szünnap egy jóval tágabb fogalom és az még nem feltétlenül ünnepnap.
Viszont fordítva mindig egybeesik : Minden ÜNNEP SZÜNNEP vagyis SZÜNNAP lesz." - Nyilván azért, mert ünnepelni akkor lehet, ha a munka szünetel...
"A PERISZ-KÓP dolgot is hiába akarod szándékosan félreértelmezni, egyszerűen a tükör-PÁROK végett PÁROS-KÉP"
Semmilyen képpár, vagy páros-kép nincs. Egyetlen kép van. A tükörpár nem képpár.
"Vagy nem. TÓJA és TAVA egyaránt volt/van használva. A szó 50 % arányban más hangokat tartalmaz."
A PIR és a TŰZ 100%-ban tartalmaz más hangokat, mégis ugyan az a jelentése a két gyöknek.
"De itt minden jel szerint szándékosan mások a szavaink"
Természetesen, hiszen más fogalmakat akartunk velük megnevezni, de nem azért, "hogy az egy összetartó fogalom (zsák) több megnyilvánulási formában is létezhessen..."
A zakó eredetét az akkád aḳḳu, valószínűleg zsákszerű 'vezeklő ruha' szóig lehet visszavezetni. (ÚESz szrint)
Ennek egyenesági leszármazottja a magyar kiejtésű zakó, az olasz, német sacco...
A zsák szót hallottam zsaku-nak is mondani...
Tehát a aḳḳu /zakó /zsaku(zsák) /régiesen sak ugyan azok a szavak, melyek az idő folyamán némi változáson estek át, de a jelentésük nem változott, legföljebb átvitt értelemben is használjuk, hiszen a zakó egy zsákszerű ruhadarab, a zacskó pedig kicsinyítő képzővel van ellátva, az iszak egy hordozható "zsák" valószínűleg VI-szak toldalékolással, a szák pedig egy zsákszerű háló.
Az összes szó gyöke a sak/szak/zak különböző kiejtési változatai. Ezt a gyököt toldalékoltuk, s képeztünk belőle más jelentésű szavakat.
"Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nincsen a szavakban önálló NG vagy NT kapcsolat. RÁN-G szóban gyakorítóképzés van, a RÁN-T szó végén meg egy TÁRGY-ra utaló T ragozás található, egyúttal igét is képez. De a tárgyat jelzi igazából, arra mutat hiszen rántani valami-T lehet. Igazából a RÁNT szó végén a hosszabban ismert --ÍT képző van !"
----
Megfontolasra. Ma úgy nevezzük ezt a képzést, ahogyan mondod.
Másrészt. Az ING és az INT szavainkat ismerhetjük fel tiszta értelmükel az ilyen tipusú szavakban.
Ring = R(ugalmasan) + (I)NG ingó mozgás
Ránt = R(rugalmasan) + (I)NT (integető mozgás mint a suhintnál)
Az ÍT - AT műveltető és a tárgyragot, vagy múlt időt kifejező képzők is valójában valamihez kötik a cselekvést.
A rángat a renget párja.
A gat-get gyakorító szó értelme, hogy mindig meg-megszakított, ismétlődő, kvázi gátolt mozgással fejezik ki, hogy gyakran történik valami.
Egy szó mint száz ezekben a szavakban tisztán felismerhetjük az INGás INOGás, és az IN(t)EGés ismétlődesre vonatkozó értelmét.
Újabb összetett szavakból (vagy két szóból álló) közvetlenül létrejött kifejezések, immár egy enyhén megváltozott új hangalakban, és új kifejezésként értelmezetten :
HALOM AZ ---------- HALMAZ
GYULLADÓ FA ----------- GYUFA
SZAKASZOLT ÁLL ------------ SZAKÁLL
TALP-ALJ ------------------ TALAJ
BENN OTT --------------- BENT
ÁRREND ----------------- ÁRENDA ---- ennyire volt ez latin szó valaha.))
KÖR-TŐ ----------------- KÜRTŐ
HÚR+FA ---------------- HÁRFA
A második oszlop szavait az első értelmezi. A második oszlop szava már nem egyenlő teljesen az elsővel értelmileg, hiszen egy gyulladó fa bármilyen lángra kapott fa lehet, a gyufa szó hallatán meg a konkrét gyújtásra való fapálcát nevezik meg.
És ha egy települést JUHÁSZ BÁRÁNY tartók neveznek meg akkor megszülethet egy település ami :
JUHÁSZ BÁRÁNY ------------- JÁSZBERÉNY , és ugye a JUHÁSZ "ól" lesz a JÁSZOL
BEL-JEGY ----------BÉLYEG ------ ezek azok az állítólag nem létező változások.)) Úgy látom pedig léteznek.
LEBÚJ fogalmából ------------ LEBUJ , a kétes hírű ivóhely.
MEG+OTT van azon is túl, akkor --------------- MÖGÖTT mondjuk ma ezt.
HÍG ANYAG bármi lehet, de ----------------- HIGANY egy bizonyos anyag megnevezése. Persze HÍG szobahőn.
HOLDNAP ----------------- HÓNAP
BEREG ERDŐ-s települése------------------ BEREGARDÓ lett.
HÍGULÓS KÉPESSÉG ----------------------- HIGROSZKÓPOSSÁG )) Ennyire "görög" ez, hogy értünk itt mindent...
Még ehhez hozzátennék egy észrevételt : RÁNG szó végén gyakorító igeképzés van. RÁNT szó végén tárgyra utaló igeképzés van. Azonban a két toldalékolás egyszerre egyidőben is a szóban lehet, akkor mondjuk úgy hogy RÁNGAT.
Tehát ez a--GAT és -GET már valójában két toldalék összetétele.
Csak nem úgy mondjuk hogy TOL-OG-ÍT, hanem TOLOGAT. Néha még megtalálni --ÍT véggel is egy- egy szónál régről, például FORGÍT alak bizonyosan létezett...
Az előtte lévőből idézve meg : "...hogy érződik benne egy ellenhatás. Az ng--nt kapcsolatok hatására."
Bocs, de ez így teljesen K. O. szerintem.))
Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nincsen a szavakban önálló NG vagy NT kapcsolat. RÁN-G szóban gyakorítóképzés van, a RÁN-T szó végén meg egy TÁRGY-ra utaló T ragozás található, egyúttal igét is képez. De a tárgyat jelzi igazából, arra mutat hiszen rántani valami-T lehet. Igazából a RÁNT szó végén a hosszabban ismert --ÍT képző van !
A toldalékok éppen egy N végű szótőre mennek rá, csakis ezért van NG és NT egymás mellett, de ezek nem összetartozó szóelemek, önállóan nem képeznek egységet.
Más szótővel lejátszva ugyanez így néz ki például. Legyen a szótövünk most a KANYAR, ami már persze toldott szó, de mégis ez lesz az alapja a további toldalékolásoknak. Ez esetben az egyik szavunk a fenti RÁN-G----RÁN-T mintájára leképezve KANYAROG és KANYARÍT lesznek.
És itt már sehol semmi NG és NT kapcsolat nincsen.)) Főleg nem ellenhatást fejez ki, hiszen csak az N végű szótő + gyakorító képző okán van egymás mellett az NG, a CSATT-OG esetén már a T a megelőző mássalhangzó, de ezek nem képviselnek egységet, a toldalék önálló szóelem önálló jelentéssel...
"És egy összetett szóból sem alkottak kisebb-nagyobb változtatással új szót."
De nagyon is alkottak így új szót, erre hoztam fel 24 különféle típusú szót. Azonban ennek a többszörösét is bármikor összeszedem, mert mint már mondtam azt korábban, igen bőséges a kínálat.
Hozom rá a példákat, erre meg elkezdünk hazudozni?... Akkor inkább befejezem ezt veled, mert így értelmetlen, ha a mindenáron való ellentmondás nagyobb prioritás nálad mint a valódi nyelvfejtés.
"felsoroltak jelentése semmiben nem különbözik az eredeti szótól"
Egy frászt nem különbözik, már módosult a jelentés, még ha kismértékben is. Nem pontosan ugyanazok, és ezt lekövette a hangalak is enyhe változással.
BETÖM fogalma egy általános kifejezés egy mondjuk üreges hely feltöltésére. Ugyanakkor a BETON már egy meghatározott BETÖM-ésre szolgáló anyag. Ez már egy új szó és igenis az előző szó adja meg ennek is az értelmét. De a második szavunk már egy konkrét betömő anyagot nevez meg, és nem a betöm ige általánosságban értve. Szerintem nem kell ehhez professzori státusz, hogy bárki megértse a kettő közötti különbséget.))
Ugyanez a LEVÁL---LEVÉL viszonylatában is a helyzet : Az első szó egy általános kifejezés, hogy X fizikailag vagy szellemileg értve Y dologtól elválik és külön útra tér. Épp ez történt a szópárunk esetében is.)) A LEVÉL viszont már egy meghatározott növényi részt nevez meg konkrétan, amely a lombhullató tulajdonság okán LEVÁL-ik a faágakról. Aztán tavasszal újranő persze.
Tehát a második szavunk egy új szó, mert új és konkrét dolgot nevez meg, persze az első kifejezésből közvetlenül létrejőve logikusan. A két szó már nem ugyanazt takarja koránt sem, aki ezt állítja az hatalmas butaságról tesz tanúbizonyságot. Egyébként is az első szavunk egy ige, a második meg egy konkrét dolgot megnevező főnév.))
A SZÜNNAP---SZÜNNEP---ÜNNEP átmeneteket meg már 250 éve tökéletesen megírták és megindokolták, ezt az idevágó részt idéztem is, és teljesen logikus is az egész történet. Mindent megmagyaráz. Itt is kicsit módosult a jelentés, mert az ÜNNEP már egy konkrétabb fogalom és pontosabb mint a szünnap. Ugye a szünnap egy jóval tágabb fogalom és az még nem feltétlenül ünnepnap.
Viszont fordítva mindig egybeesik : Minden ÜNNEP SZÜNNEP vagyis SZÜNNAP lesz. Ezen szavak közvetlenül egymásból keletkeztek, így bármiféle másfajta ettől ráadásul sokkal körülményesebb félremagyarázásnak nem tudok helyt adni. Miért nem jó a kézenfekvő és bizonyított ha van ilyen ?...
Esetünkben van ilyen. A PERISZ-KÓP dolgot is hiába akarod szándékosan félreértelmezni, egyszerűen a tükör-PÁROK végett PÁROS-KÉP. A PÁR fogalmából készített már toldott és magyarul ragozott szavak megvannak szerte a világban. A "német" PäRCHEN dolog az pontosan a PÁROSAN képzetű szavunk elnémetesítve.
Jelentében is passzos. Lett PARIS az PÁROS képzésű szavunk, a görög PÓROSZ sziget neve sem csak a véletlen műve, épp hogy s hogy nem pont kva véletlenül éppen egy szigetpár becsületes neve.)) Hihetetlen egybeesések és rejtélyek.)) Párosnak nevezik, ami tényleg páros. Ez bizonyára hihetetlen.))
A "román" PERECHE is a magyarul képzett PÁROS átírt verziója.
"...hanem a hangok jelentése alapján rakták össze..."
Vagy nem. TÓJA és TAVA egyaránt volt/van használva. A szó 50 % arányban más hangokat tartalmaz. És ugyanazt jelentik, mindkettő a TÓ birtokos esete. De írtam már a ZSÁK-értelmű szavainkat is (zacs-kó, szák, zsák, dzsek-i, sák, zakó, stb...) , na most itt 5 féle kezdőhangot azonosíthatunk. Igaz hogy hasonlóak, olyan hangok, amelyek bizonyos esetekben félre is hallhatóak.
De itt minden jel szerint szándékosan mások a szavaink, hogy az egy összetartó fogalom (zsák) több megnyilvánulási formában is létezhessen...
"Beszélhetünk mellé.)) Pontosan arra hoztam fel 24 példát is, hogy akár összetett szavak, vagy 2 szóból álló kifejezések is némi módosulással egy szinonima vagy rokon értelmű szót képezhet."
Ok, de nem így készültek a gyökök, hanem a hangok jelentése alapján rakták össze őket, ahogy ma is tesszük az összetett szavak esetében. Nem a fejfából lesz a talpfa, hanem azért, mert fából van (mint a fejfa) és valaminek az alapjául (talpáúl) szolgál. És egy összetett szóból sem alkottak kisebb-nagyobb változtatással új szót.
A Te példáidban felsoroltak jelentése semmiben nem különbözik az eredeti szótól:
Sehol nem keletkezett új fogalom, legföljebb árnyalatnyi különbség van a kezdeti jelentés és a végeredmény közt. Jelzem, még ezek a párosítások is kétségesek sok esetben....
"A mondat második fele egész egyszerűen nem igaz, csak egyszerűen nem írták még egybe, vagy felismerhetetlen volt esetleg a régi kretén leírások SZŰN szava."
Nem, nem erről van szó, hanem a gyökök jelentésének különbözőségéről!!!
Az ÜNNEP alakja eredetileg valószínűleg AN-NAP, a kereszténység hatására ÜD(v)-NAP és a jelentése ennek megfelelően valamelyik Isten(nő) napja, ill. "szent nap". Ilyenkor az istentisztelet rituáléjának a köznép is részese lehetett. A SZÜNNAP viszont olyan nap, mikor valamely intézmény; munkahely, iskola, kultúrális hely tevékenysége szünetel, és az ott dolgozók / tanulók szabadon rendelkeztek az így kapott idővel.
Itt a C-F idézet is: "Magyarok. midőn azt SZÜN NAPNAK mondották régi eleink, az-az: ollyan napnak , mellyben a dologtól meg-szünnek."
Viszont az ünnep nem egyszerű szünnap volt, hanem egy vallási ceremónia, egy ünnep, az Isten(nő) tiszteletére végzett ceremóniának elvégzésére szolgált.
"Továbbá a létező SZÜNNEP kifejezés a bizonyított átmenet szava a SZÜN-NAP és az ÜNNEP szavak között, és ez már tényleg minden szálat elvarr ebben a történetben, vagyis 100 % megindokolja az eseményeket"
Ez csak egy látszat azonosság, hiszen az ÜNNEP is és a SÜNNAP is a NAP gyökből ered, az ÜNNEP valamilyen tájjellegű hangzás elterjedésének eredményeként maradt fönn.
Ráadásul az ÜNNEP első gyöke is jelentősen megváltozott, a korai AN-ból ÜD lett a kereszténység "szent" szóhasználatának köszönhetően.
"Periszkópról írják : "A tükröződő felületek a csőben egymás felé néznek, egymással PÁRhuzamos síkban elhelyezve." -------- Tükörpárokkal működik ez a cuccos, elég egyértelmű hogy ezáltal a PÁROS KÉP tökéletesen értelmezi is a szavunkat."
Még egyértelműbb, hogy nem keletkezik páros kép, mivel egy tükör csak egy képet ad, amit a másik tükörre vetít, s a figyelő ezt a második tükröt nézi, s amit lát, az egyetlen kép, nem pedig kettő.
Gyöke red legközelebbi fogalmi rokonságban áll azon hasonló gyökü szókkal, melyek rovást, különösebben vonalazást, némileg sorozatot jelentenek, mint: recze, rend, a vastaghangu rács, rácsa, ráncz; továbbá mint szintén rovásra, bemetszésre vonatkozók: rés, rét, réteg. V.ö. RÁNCZ, RED.
"Mondod te, aki még a puszta jelenséget is tagadtad más szavak kapcsán.))"
A kiejtést könnyítő magánhangzók beszúrását soha nem tagadtam, mert a gyökök összerakásánál óhatatlanul előfordul, hogy kiejthetetlen, vagy nehezen kiejthető hangsorok alakulnak ki. Sőt, még arról is beszéltem, (már nagyon régen is) hogy az ősgyökök egy része mindenképp kéthangú kellet, hogy legyen, mivel a "valódi" mássalhangzókat (T, K, P) csak magánhangzó kíséretében lehet kiejteni. Nyilván az ilyen gyökökben is volt jelentése a magánhangzónak, így két funkciót is betöltött egyszerre. Azonban ezek a magánhangzók nem utólag kerültek a gyökbe, hanem eleve részei voltak, így nem is igazán kiejtést segítő hangok. Pl. a G hang kiejtését elkerülhetetlenül egy elharapott Ö hang követi; Gö. Ez valóban a kiejtést segíti, de minden más magánhangzó már valamilyen távolságra, érzelmi állapotra, a jelenség milyenségére utal.
Pl a Z hang simán kiejthető, az után kiejtett Í hang szúnyogra, kisebb száraz dolgokra, az É hang egy másmilyen nagyobb rovarra, az Ű hang esetleg méhekre, az Ö hang talán nagyobb tárgyakra (levél) utalhatott.
Amikor valamilyen veszélyt jelentett a mozgás, és erre fel kellett hívni a figyelmet, a figyelemfelhívó magánhangzó kerülhetett a mássalhangzó elé is, mint pl. az IN gyök esetében, amely arra figyelmeztet, hogy a tárgy ledőlhet, nem áll stabilan. "Vigyázz, mozog" jelentése lehetett ennek az IN gyöknek. Ehhez járul az elharapott Ö-vel ejtett szakaszos mozgást jelentő G(ö) hang: ING(ö) Persze, az Ö hangot nem halljuk, csak, ha erősen megnyomjuk a szó végét...
A G hangot nem ejtjük OG-nak, nem természetes.
Tehát semmi nem indokolja azt a feltételezést, hogy az O hang része lett volna bármelyik gyöknek, és eredetileg négyhangú lett volna a gyök: INOG.
"A gyakorító képzés meg számtalan esetben rövidül tényszerűen, és megállapíthatóan. Nincs FORG szavunk önállóan. FOROG van."
Persze, hogy FOROG szavunk van, de ez már olyan szó, amelybe utólag bekerült a kiejtést könnyítő O hang.
Beszélhetünk mellé.)) Pontosan arra hoztam fel 24 példát is, hogy akár összetett szavak, vagy 2 szóból álló kifejezések is némi módosulással egy szinonima vagy rokon értelmű szót képezhet. Szándékosan több típusú szót is kiválasztottam, mert borítékoltam hogy csak "azé" is belekötsz némelyikbe.))
Többször ennyi is összeírható könnyűszerrel, mert a kínálat bőséges. A változásokat az indokolja hogy az eredeti kifejezéssel már nem pontosan egyező a második kifejezés, így joggal dukálhat neki egy új hangalak, ami továbbra is rendkívül közel marad az eredeti szóhoz. Mintha amolyan jel volna, hogy mihez is kapcsolódik igazán. Mert a második kifejezés az első származéka, és az eredeti első fogja továbbra is értelmezni az új megszületett szót is, abból érthetjük meg a tényleges jelentést.
SZÜNNAP -------- ÜNNEP A különbség csak egészen kicsi eredeti jelentésben is.
"mivel az ünnep évezredek óta létezik, szünnap meg egy-kétszáz éve."
A mondat második fele egész egyszerűen nem igaz, csak egyszerűen nem írták még egybe, vagy felismerhetetlen volt esetleg a régi kretén leírások SZŰN szava.
Már 234 évvel ezelőtt írnak erről a nyilvánvaló szókapcsolatról, és már ekkor nagyon réginek tartották a szűn + nap kifejezést. 1700-as évek végén írják meg ezt, pontosan idézném :
"Magyarok. midőn azt SZÜN NAPNAK mondották régi eleink, az-az: ollyan napnak , mellyben a dologtól meg-szünnek. Ezen SZÜN-NAPBÓL eredhetett az-után SZÜNNEP, végtére ÜNNEP. A NAP tudni illik NEPRE fordítatott a régi mód szerént, mellyel NAP ESTIG helyett , így-is hallyuk mondani : NEP-ESTIG. És valóban a SZÜN-NAPOK Nap költtétől fogva , egész Nap-estig tartottanak."
A helyesírási hibákat a korhű leírás okozza.)) Na, szóval ez itt fent egy olyan tömör és mégis kiváló magyarázat mindenre, hogy ez még a Cz-F írását is kenterbe veri, mert ez az igazi és helyes magyarázata az ÜNNEP szavunknak. Cz-F is jól határozta meg a szó utótagját, hogy az bizony NAP, csak neki a szó eleje okozott gondot.
A válasz ott van, és külön kihangsúlyoznám újra, hogy ezt még az 1700-as években írták meg, már akkor ősinek tartva a SZÜN + NAP mint kifejezést. Hát bocs, de én inkább ezt hiszem el, kicsikét hitelesebb ez az egész.
Továbbá a létező SZÜNNEP kifejezés a bizonyított átmenet szava a SZÜN-NAP és az ÜNNEP szavak között, és ez már tényleg minden szálat elvarr ebben a történetben, vagyis 100 % megindokolja az eseményeket. És biztos vagyok benne hogy ez a jó megoldás, kiváltképp hogy szinonima szavakról van szó, ma is minimum rokon értelműek, amelyeknek közös az eredete, az egyik szóból levezethető a másik egyértelműen.
Kényszeres kötekedés helyett inkább célszerű volna ismerni az eredeti periszkóp működési elvét. És akkor megvilágosodás jöhet, hogy vajon miért is páros kép ez.))
Periszkópról írják : "A tükröződő felületek a csőben egymás felé néznek, egymással PÁRhuzamos síkban elhelyezve." -------- Tükörpárokkal működik ez a cuccos, elég egyértelmű hogy ezáltal a PÁROS KÉP tökéletesen értelmezi is a szavunkat. Egyébként meg a többi KÓP végű szavak mögött is sok másik esetben szintén pontosan a KÉP szó lesz ott igazából, az így megnevezett dolgoknál mindig a KÉP lesz a lényeges...
A gyakorító képző -OG/EG/ÖG stb. nyilvánvalóan ugyanazok természetesen. Nem gondoltam volna hogy ezt külön ki kéne emelnem, annyira triviális ez.))
Hangrend/illeszkedés, a jó beszélhetőség függvénye, mikor melyik van ugye. Csak ezen múlik, melyik forma kerül a szóvégre, a megelőző hangalak függvénye.
NG meg akkor sem egy összetartozó egység ezen szavainkban, ha bármelyikünk akár csak a G hangot, vagy másikunk meg akár az --OG formát tekinti a gyakorító képzés eredetijének, hiszen ezen elemek a tőle független szótőre mennek rá toldalék gyanánt. Akárhogy is légyen ez, a gyakorító az már egy önálló szóelem.
"Tehát ez a G-t megelőző hang egy vendéghang is lehet..."
Mondod te, aki még a puszta jelenséget is tagadtad más szavak kapcsán.)) Szóval amikor neked úgy tetszik, akkor bezzeg mégis létezhet vendéghang.)) Amikor én érvelek ilyennel, akkor bezzeg szóba se jöhet még a létezése sem.)) Nem kicsit kettős a mércéd. Természetesen a segédhang jelenség mint olyan, amúgy létező, mert a SZŐ----SZÖ-V-ÉS viszonylatában a V azt biztosítja, hogy a melléknévképzést kivitelezhessük szépen és egyértelműen érthetően.
Mert SZÖV szavunk önállóan nincs. A gyakorító képzés meg számtalan esetben rövidül tényszerűen, és megállapíthatóan. Nincs FORG szavunk önállóan. FOROG van. De ha tovább toldjuk a szót csak egy kis Ó hanggal, akkor FOROGÓ kéne hogy legyen (és régen volt is), de ez a FOROGÓ----FORGÓ formára rövidül az egyszerűbb beszélhetőség kedvéért.
És nagyon sok hasonló mintájú esettel találkozhatunk a nyelvünkben...
Tényleg meg-megszakított, kvázi gátolt mozgás az értelme minden estben."
Gratulálok, ez szép volt!!!
"Azonban lehet egy egy szóalak mégis ellentétes értelmű."
Hirtelenjében nem jut eszembe ilyen példa, előfordulhat... Bár nehezen tudom elképzelni.
A szleng a legjobb példa erre, ahol olyan jelentéseket kapnak teljesen más értelmű szavak, hogy az ember csak néz, és nem érti, hogyan lehetett a kettőt összehozni.
Pl amikor a jó helyett azt mondjuk "zsír". Mitől jó a zsír? No, igen, ha nem avas akkor "jó", de ez nem indokolja, hogy a "jó" szinonimája legyen....
"Teljesen mindegy ki hogyan rendszerez, a nyelvünk berendszerezte már magát. Nem véletlen a rokonság sem."
No, no... Éppen az a probléma (most itt ebben a párbeszédben) hogy megpróbáljuk az a természetes rendszerezési formát feltárni, mely a nyelvre jellemző. Tehát az ember (jelen esetben mi) egyáltalán nem mindegy, hogyan rendszerezünk, megfelel-e a nyelv természetes rendszerének, vagy sem.
"Az enyészik - lassanként elfogy - sem véletlenűl ellentétes a Tenyészik szóval (sokasodik)."
Hogy érted ezt, hogy "nem véletlenül"? Hiszen hasonló mindkét gyök! Tehát nem szabadna, hogy ellentétes legyen a jelentésük...
Mi az, amiért "nem véletlenül" lett a jelentésük ellentétes?
"Pl. SZAGGAT szóban is benne van a szakaszosság is es az ellenállás következtében gátolt szétszakadás fogalma."
Bingó!
Erről írtam az előbb. Itt maga az anyag, amit szétszakítunk a gátja a folyamatos szakításnak, ezért nem tudjuk folyamatosan szakítani, csak részletekben.
"A szeg szavunkban a G hang a SZE gyök után gyakorító képző."
Így van, de ezt magyarázd el Igazság80-nak, mert én már belefáradtam. Mármint azt, hogy ez a G az eredeti változata a gyakorító képzőnek, s nem az OG.
Ugye, olyan szavunk nincs és nem is volt, hogy SZE-OG. Meg olyan se, hogy RÁ-OG,
"Mint ahogyan a GAT képző is. Itt elő áll az a paradoxon, mint a GÁT szavunkban."
Semmiféle paradoxon nincs benne, mert elől is ugyan az a hang jelentése, mint hátul.
Mivel a G hang jelentése a szakaszos (meg-megszakított, kvázi gátolt) mozgás, így lényegében a GÁT gyökben is ugyan ez a jelentése,
"A gyakoító GATtal megegyező hangsor ellenkező értelemű lesz a GÁTol szóban."
Felületesen szemlélve minden bizonnyal, amúgy meg nem. A gyakorításnak az a lényege, hogy a mozgás meg-megakad, úgy is mondhatjuk, akadályokba, gátakba ütközik.
Lásd a gátfutót, aki megszakítja futását, mikor a gáthoz ér és ugrik egyet, majd fut tovább.
"A SZEG szóban a SZÉlsebes jelentésű SZE gyök után a G lehet gyakorító, de szerintem lehet ezt a heves mozgást GÁTLÓ hang is,"
A SZEG nem lehet ősi gyök/szó, könnyen lehet, hogy átvitt értelemben használjuk, nem pedig az eredeti jelentésében. Így látszatra nem lehet megmondani, miért ezekből a hangokból áll, csak annyit, hogy a hangoknak mi lehet a jelentésük a gyökben. Az már egy más lapra tartozik, hogy a hangok jelentéséből kiolvasható eredeti jelentése a gyöknek mennyire egyezik, vagy egyáltalán egyezik-e a gyök mai értelmével. Ha a kettő nem egyezik, akkor valahol átvitt értelmű jelentést kell gyanítanunk.
A SZEG esetében sem a kötőelem, sem a ruha SZEGése ((vágott szálak elvarrás) nem következik a hangok jelentéséből. A G hang jelentése érhető tetten, mivel mindkét gyöknél szakaszos mozgás a jellemző, de az SZ hanggal gondban lehetünk, és így az egész gyök eredeti jelentése is kérdéses.
Az Ok, hogy az SZ hang a sebesen áramló levegő hangja, (sziszeg, szelep, szalad, szél...) de van más jelentése is a szár, szúr, szérű, szik, szák, szűk, szok(ik).. szavakban, vagy csupán átvitt értelem húzódik meg mögötte, ezt nehéz megfejteni. A SZEG is közéjük tartozik.
"IN-OG az eredeti , onnan lehet tudni hogy az --OG teljesen kiírt forma az eredeti,"
Az OG nem lehet eredeti, ha figyelembe vesszük, hogy előfordul más magánhangzókkal is UG, EG, AG, IG. Tehát ez a G-t megelőző hang egy vendéghang is lehet, sőt, nagyon úgy néz ki, ami csak később kerülhetett a gyökbe. Csak ennyit kéne végiggondolnod, s nem csökönyösen ragaszkodni egy bizonyítatlan elképzeléshez... Ami lehet igaz, de per pillanat az NG eredetisége tűnik valószínűbbnek.
Ahhoz, hogy az NG gyököt tekintsük eredetinek, meg kell magyarázni, miért nem eredeti a másik négy? És ez a másik négy miért más, mint az OG?
"A SZEG szóban a SZÉlsebes jelentésű SZE gyök után a G lehet gyakorító, de szerintem lehet ezt a heves mozgást GÁTLÓ hang is, ami érzékelteti a törést. Maga szög szavunk is törést jelent egy ponton, illetve rögzítő eszközt"
-----
Pl. SZAGGAT szóban is benne van a szakaszosság is es az ellenállás következtében gátolt szétszakadás fogalma.
