Érdekes úgy vitázni, hogy benned fel sem merül annak a lehetősége, hogy talán igazam is lehet.
Te 20 éve foglalkozol vele, én néhány éve -bár nem foglalkozom vele különösebben.
A falad nem azt jelenti, hogy hülye vagy, hanem azt, hogy egyoldalról látsz, és én meg nem. :)
Dühből írsz, ha úgy érzed, hogy nem, akkor is annak látszik. Én pedig igyekeszem a békés megegyezésre. Ha nem úgy látszik, akkor is.
A cikkeidet gondolom férfiak olvasták, akik ugyanígy gondolják, ahogy te. Bocsánat, de nekem ez nem előny neked, csak annyi, hogy foglalkozol vele,
és olvasnak is, ami azt jelenti, hogy értékelik, szeretik, elfogadják, így gondolják.
Igen, én kompromisszumban gondolkodom, nem pedig gyűlölködésben és a másik nemre mutogatásban. És igen, mindennek több oldala van, és ezt vagy elfogadod, vagy nem, de tény.
Hogy kinek van több joga és ki mondja a másiknak, hogy neki több joga van, nem hiszem, hogy számszerűsítve van, így mindkét nem azt mond amit akar.
Azt gondolom, hogy régen a nőknek volt kevesebb, hiszen ezért indult el ez a lavina, mert szóvá tették, úgyhogy ebben biztosan nincs vita közöttünk.
A munkában, a politikában, a felső vezetésben, a tanulásban megjelentek a nők.
Én ezekben nem látok különbséget a két nem között, bár biztosan van elvétve, de nem számottevően.
A négy fal között pedig egymás között kell, hogy "rend" legyen. Ha nincs, akkor jönnek a jogok.
Azt gondolnám, hogy valamilyen szinten azért vannak jobban védve a nők, mert egyelőre ők tudnak gyereket világra hozni, és ezt kevesebbszer, mint ahányszor egy férfi meg tud termékenyíteni egy nőt, vagyis több nő kell arra az időszakára, amikor utódot tud produkálni.
Amikor egy férfi sajnálja a nőtől a szülési szabadságot, akkor azt gondolom, hogy ideje lenne annak, hogy a férfiak is teherbe tudjanak esni és hordani 9 hónapig egy babát, majd szülni és aztán testileg és lelkileg regenerálódni. Akkor megtudnák, hogy mire is jó a szülési szabadság, vagy az, hogy szülés előtt már elmehet és otthon lehet.
Nekem könnyű terhességem volt, a szülés rövid, de rettenetes volt, és aztán az érzelmi hullámokra nem volt időm, nagyjából egyidőben kerültek kórházba a szüleim, segítségem nem volt, és nem mondhatnám, hogy visszanyertem a testem és önmagam. Ha sajnálják a férfiak ezt a szülési szabadságot a saját feleségüktől (ha olyan férfiak, akiknek van gyereke), akkor saját gyereküktől és szerelmüktől sajnálják ezt. Nem furcsa?
Azok, akik még nem apák, azok voltak gyerekek, és egyáltalán nem jut eszükbe, hogy milyen jó, hogy otthon volt velük az anyjuk. És majdan apák is lesznek...
Ha jól emlékszem gyed-re mehet az apa is, de általában a férfiak keresnek többet, és én nem is ismerek, de mégcsak nem is hallottam olyan férfiről, aki gyed-en akart lenni, ápolni a kicsit, orvoshoz vinni, stb. A szopotatásról már nem is beszélve.
Most már ha jól tudom egyébként 10 nap az apának is jár. Nem sok, tudom, de itt azt tudom mondani, hogy a friss anyának is nagy szüksége lenne az apára, nem kapja meg ő sem.
Az adózást sajnos nem ismerem, ha ott csak a nő mentes a teher alól, azt nem tudom, hogy miért, talán itt is az a lényeg, hogy a nőt inspirálják a szülésre, hiszen valójában ő dönt.
Az a jog, hogy a nő megszüli-e a balról, nős férfitől, vagy éppen a sajátjától a gyereket valóban saját döntés, de mint íram a saját testét viszi ebbe bele, a saját életének minden pillanatát jó ideig, illetve vannak akik nem akarnak gyereket (én helyeslem, hogy azok nem szülnek, mert borzalmas lenne a gyereknek egy ilyen anya).
Egy dologban elvennék a nőktől egy jogot. Ha a férfi nem akarja, akkor a nőnek úgy kéne felnevelnie, hogy nem követelhet semmit az apától, mert nincs joga egy másik ember (férfi) életébe olyat tenni, amit az nem akart. És itt fentmarad a lehetőség, hogy később az apa megváltoztatja a döntését, és vállalja, hogy apa lesz.
Szó volt itt a katonaságról is a jogkülönbözőségeknél.
Nevetségesnek tartom, hogy egy FÉRFI azt akarja, hogy a nő menjen a háborúba.
A férfi dolga mióta a világ világ a harc, a háború, a nő dolga a háttérország. A szülők segítése, a gyerekek nevelése, a sérültek ápolása.
Amelyik férfi azt akarja, hogy a nők is katonakötelesek legyenek, az nem férfi. Bár van(nak) országok, ahol a nők is katonakötelesek és gondolom, hogy harcolnak is, az nem marad nő, amelyiknek háborúba kell mennie.
Én egy beszélgetésnek azt tartom, hogyha a két fél meghallgatja a másikat és el is gondolkodik rajta.
Nem tudom, hogy van-e értelme nekünk erről beszélgetni, mert én a véleményemet ebben nem változtatom meg, szerintem te sem.
Nem vagyok feminista, nem szeretem amikor tombolnak, de legalább annyira nem szeretem azt sem, amikor a másik oldal tombol, nonszensz, hogy még az is felmerül néhányukban, hogy ne szavazhassanak a nők.
A család áll egy férfiből és egy nőből. Ha jól működnek együtt, akkor a szép, már régen is jól működő "munkamegosztás" van közöttük, nem merül fel a férfiben, hogy több joga van a feleségének, a gyermekei anyjának, a nőnek sem ennek fordítottja. Az anya neveli a gyerekeket, és meleg otthont biztosít.
Bár így lenne... mert munka mellett ez egyáltalán nem könnyű. Fenntartom azt a gondolatomat, hogy a nők többet "dolgoznak" feleséganyaként, aki ezt nem hiszi, csinálja meg. És ezzel mégcsak nincs is bajom, de amikor mégis anőknektöbbjoga van jön akkor kérdem én, hogy mit tesz az a férfi a családjában, ha legalább annyit, vagy többet, mint a neje, akkor kalapom emelem neki, és azt tudom mondani, hogy rosszul választott.
De maradjunk annál, hogy két ember kell a jó kapcsolathoz, és akkor nincs gond. Hogy ez megvalósuljon két normális, egymástól ellentétes nemű embernek össze kell tartania. Erről kéne többet beszélni és segíteni, hogy így legyen, nem pedig arról, hogy nekedvantöbbjogodnemneked.
