“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Azér még mindig jobb a libaszeretet, mint amikor marslakónak képzelte magát (vagy várta őket, mittoménmá).
Én meg napok óta azon vekengek, hogy lehetne a tollkabátból kivonni a kacsaszagot. Lehet, röhejesen hangzik, de allergiás vagyok rá. A boltban is azonnal elkezdek fulladozni, ha beérünk a takarórészlegre. Van egy szuper kiskabátom, jó lenne hordani, de büdös kacsákkal van kitömve.
Igen, tudom. Nyáron a vendégeknek kellett egy térképet rajzolnom, bejelölve rajta az általam ajánlott városokat, ezek totálisan el voltak hűlve, hogy csak úgy szabad kézzel rajzolgattam a folyókat, tavakat, városokat... (mármint fejből). Kihívta a feleségét is, hogy mutogassa neki, :))) Kétségeim vannak a német oktatást illetően. De mondjuk bevallom, munkakörileg is nagyon sokszor kell Magyarország térképét rajzolgatnom. :))
:))))
:))))
