Hm, nem erröl Volt szó, hanem arról, hogy Maki olvtárs szerint az usákok takarították el Hitlert, söt Magyarországot is amerikai tankokkal szabadították fel.
Az orosz gázipari nagyvállalat, a Gazprom hétfőn beleegyezett, hogy megveszi összes európai partnerének részesedését a leállított Déli Áramlat gázvezeték projektben.
Összesen 800 ezer orosz halt csak meg azért, mert megijedt és ezért ellenkezőleg vette roham közben az irányt. Ezek közül 200 ezren azonnal, amint menekülőre fogták a többiek pedig gulagokban.
Erre mondták azt, hogy nagy bátorság kellett a gyávasághoz.
Ebben a hangfelvételben még Adolf nyekereg, hogy egy "Schöwetter" ("szép idö") hadserege van, mert csak jó idöben harcképes. Nos én ismertem szovjet pilótákat. Azok biza "all weather" pilóták voltak, akármilyen idö (jég, hó, zivatar, orkán, villámok, stb.) repültek. Úgyhogy igen súlyos stratégiai hibát követ el az, aki a ruszkikat BÁRMILYEN TÉREN lebecsüli. Egyébként a Harmadik Birodalom GDP-je volt a világon a legnagyobb és a legfejlettebb technológiával rendelkeztek. Oszt mégis a vörös lobogó lengett 1945 májusában a Reichstagon. Pedig nem tudtak "semmilyen ipari cikket elöállítani", mint itt egyes antlanti troll olvtársaink egyfolytában mantrázzák.
Hát, ha ennyire okosnak tartod magad, akkor biztos meg tudod fogalmazni másképp azt a jelenséget, történést, hogy az azt is fejezze ki, mint ez. Menni fog? Csak szólok előre, hogy nem jól értelmezted a mondatot, mert berögzült az agyadba ennek a két szónál az, hogy ezeknek csak egyféle jelenése létezik. Pedig, nem.
Hitler: ...a very serious danger, perhaps the most serious one - it's whole extent we can only now judge. We did not ourselves understand - just how strong this state [the USSR] was armed.
Mannerheim: No, we hadn't thought of this.
Hitler: No, I too, no.
Mannerheim: During the Winter War - during the Winter War we had not even thought of this. Of course...
Hitler: (Interrupting) Yes.
Mannerheim: But so, how they - in reality - and now there is no doubt all they had - what they had in their stocks!
Hitler: Absolutely, This is - they had the most immense armaments that, uh, people could imagine. Well - if somebody had told me that a country - with...(Hitler is interrupted by the sound of a door opening and closing.) If somebody had told me a nation could start with 35,000 tanks, then I'd have said: "You are crazy!"
Mannerheim: Thirty-five?
Hitler: Thirty-five thousand tanks.
Another Voice In Background: Thirty-five thousand! Yes!
Hitler: We have destroyed - right now - more than 34,000 tanks. If someone had told me this, I'd have said: "You!" If you are one of my generals had stated that any nation has 35,000 tanks I'd have said: "You, my good sir, you see everything twice or ten times. You are crazy; you see ghosts." This I would have deemed possible. I told you earlier we found factories, one of them at Kramatorskaja, for example, Two years ago there were just a couple hundred [tanks]. We didn't know anything. Today, there is a tank plant, where - during the first shift a little more than 30,000, and 'round the clock a little more than 60,000, workers would have labored - a single tank plant! A gigantic factory! Masses of workers who certainly, lived like animals and...
Another Voice In Background: (Interrupting) In the Donets area?
Hitler: In the Donets area. (Background noises from the rattling of cups and plates over the exchange.)
Mannerheim: Well, if you keep in mind they had almost 20 years, almost 25 years of - freedom to arm themselves...
Hitler: (Interrupting quietly) It was unbelievable.
Mannerheim: And everything - everything spent on armament."
Az oroszok hátországi termelési kapacitása és a németekéhez képest végtelennek tűnő emberanyaga - megspékelve azzal hogy aki menekülni akart azt a sajátjai lőtték le - volt ennek az egésznek a kulcsa. Összesen 800 ezer orosz halt csak meg azért, mert megijedt és ezért ellenkezőleg vette roham közben az irányt. Ezek közül 200 ezren azonnal, amint menekülőre fogták a többiek pedig gulagokban.
van egy beszélgetés Hitler és a finn miniszterelnök között, amiben Hitler állítja, hogy közel negyvenezer szovjet harckocsit lőttek ki a támadás alatt, és ezt semmilyen előzetes hírszerzési adatok nem jelezték, tehát ennél jóval nagyobb készletük és leginkább gyártókapacitásuk volt az szovjeteknek
a finn elnök visszakérdezett, hitler megerősítette a válaszával
Éppen a minap volt erről egy doksifilm. Áttelepítettek 20 millió embert a Szovjetúnió Európai részeiről az Ural mögé és ott felépítettek egy új ipart maguknak. Gyakorlatilag ez volt a II. VH folyamataiban a szövetségesek számára a legnagyobb fordítás és ezt önerőből hajtották végre. A doksifilmben egyértelműen ki is fejtette a történész hogy a szövetségesek a szu nélkül nem is tudtak volna győzni. A Japókat az USA még le tudta volna gyakni, de aztán vége.
mivel szó érte a házam elejék, kérlek, hogy engedjetek meg nekem még egy off-topic rövid kitéröt az USA/angol II. VH-s, a Szovjetunióba irányuló segélyszállítmányok ügyében. Maki olvtársunk ajánlotta hivatkozásként a Wikipédiát. Nos hogy is értékeli a Wikipedia az USA/angol szállításokat (a német eredetit is beteszem, hogy ne legyen pampogás, hogy ferdítek):
1. A szovjetek a szállítások legnagyobb részét még a háború sorány nyersanyagszállításokkal ellentételezték (pl. a páncélok gyártásához annyira szükséges mangán- és krómszállításokkal). A maradékot aranyban fizették a szovjetek.
2. A segélyszállítások a Szovjetunió haditermelésének NÉGY százalékát tették ki.... (adalék "az USA gyözte le a németeket" c. urban legendhez)
3. A szállított fegyverek nem igazán feleltek meg a keleti front követelményeinek és nemigen volt hozzájuk pótalkatrész
4. Különösen a repülögépekböl azokat kapták a szovjetek, amelyekre SENKINEK NEM VOLT SZÜKSÉGE. Volt olyan teljes gyártás (pl. P-39), amely teljes egészében a Szovjetunióba ment (4924 darab) amelyre sem az USA, sem a brit légierö nem tartott igényt, mert olyan szar volt.
5. Az egyetlen valóban modern gép a B-25 volt, amiböl a szovjetek valóban nagyobb számút kaptak (870 darab az összesen leszállított 14 785 db gépböl). Magyarul a selejtet sózták rá kurva drágán a szovjetekre.
6. Összefoglalva megállapítható, hogy a szállított fegyverzet a háború stratégiai menetét nem tudta döntöen befolyásolni, mert a háború stratégiailag már a nagyobb mértékü szállítások elött eldölt. Azonban a háború idötartamát jelentösen (kb. 1 évvel) le tudta rövidíteni.
7. Különösen jól jöttek 1944 közepétöl a teherautó szállítások.
8. Ezenkívül a repülöbenzin szállítások voltak fontosak.
9. A szöveg nem tér ki a harckocsiszállításokra, de ott is a német páncélosokkal messze nem egyenrangú roncsok kerültek leginkább szállításra. Az egyetlen, a szovjetek által pozitívan megítélt harcskocsitípus a kanadai Vickers-töl származó Valentin KÖNNYÜPÁNCÉLOS volt, de ezek inkább kiegészítö feladatokra voltak jók. Az angoloktól jövö tankokat "vaskoporsóknak" nevezték a szovjetek és 1942/43 közepétöl nem is kértek többé belölük.
Elnézést az off-topic-ért, de talán megbocsájtotok, mert azért nem lehet a hazudozást és a heccelést szó nélkül hagyni.
Die Sowjetunion erhielt aus den USA Waren im Wert von 9,8 Milliarden Dollar[14] oder 17,8 Mio. Tonnen transportiert von 2.803 Schiffen.[15] Umgekehrt lieferte die Sowjetunion insbesondere Rohstoffe wie Mangan- und Chromerze im Wert von 7,3 Milliarden Dollar an die USA. Der Rest der Schuld wurde auch in Gold bezahlt. Insgesamt erreichten die Waren, welche die Sowjetunion auch tatsächlich erhielt, lediglich 4% der Kriegsproduktion der Sowjetunion. Häufig entsprachen die Waffen nicht den speziellen Anforderungen der Front; es gab kaum Ersatzteile.[16] Insbesondere bei den Kampfflugzeugen wurden in erster Linie jene Modelle geliefert, die sonst keiner (mehr) haben wollte. Die P-39 Aircobra wurde von der USAAF abgelehnt, auch Frankreich und Großbritannien wollten sie nicht haben. In Folge dessen ging fast die gesamte Produktion an die Sowjetunion (4924 Flugzeuge). Auch ihren Nachfolger, die P-63 Kingcobra wollte die USAAF nicht haben, so dass 2421 Maschinen an die Sowjetunion verkauft wurden. Die B-25 war das einzige wirklich moderne amerikanische Kampfflugzeug, welches die Sowjetunion in nennenswerten Stückzahlen (870 Flugzeuge) erreichte. Das sowjetische Gegenstück, die Pe-2, wurde in der Zeit jedoch in über 11.000 Exemplaren ausgeliefert und auch deren Nachfolger, die Tu-2, wurde über 2500 mal produziert.
Großbritannien lieferte in der zweiten Hälfte des Jahres 1941 große Mengen an Waren und Rohmaterialien.[17] Aus den eigenen Luftstreitkräften wurden ausgemusterte veraltete Hurricane- und Spitfire-Versionen oder wenig brauchbare H.P. 52 Hampden geliefert. Die Lieferungen wurden nach erfolgreichen deutschen Angriffen auf die Konvois nach Murmansk und Archangelsk jedoch Ende 1941 weitgehend eingestellt und später nur noch in geringem Ausmaß wieder aufgenommen. Als Mitte 1942 die Wirtschaft der Sowjetunion aber auf Kriegsproduktion umgestellt war und die verlagerten Betriebe ihre Produktion wieder aufnahmen, war die Sowjetunion auch nicht mehr sehr an den veralteten Produkten der Briten interessiert. Ihre eigenen Flugzeuge entsprachen besser den Anforderungen der Front oder dem rauen Klima und waren inzwischen auch leistungsfähiger.
Die einzige gelieferte D.H. 98 Mosquito stammte von 1940, hatte schon zahlreiche Einsätze und auch zwei Unfälle hinter sich und war wegen ihres Alters im August 1943 stillgelegt worden, bevor mit ihr den ständigen Anfragen der Sowjetunion im April 1944 nachgegeben wurde.[18] Die Sowjetunion war sehr stark an diesem Flugzeug interessiert und wollte es in Lizenz produzieren, entsprach dieses Holzflugzeug doch perfekt den Möglichkeiten der Sowjetunion der Jahre 1941-1943, in denen die Sowjetunion zwar riesige Holzvorräte hatte, aber Flugzeug-Metalle Mangelware waren. Großbritannien hatte aber nur wenig Interesse daran, die Sowjetunion mit aktueller Spitzentechnologie auszurüsten. Als letztlich die veraltete und verschlissene D.H. 98 Mosquito von 1940 im Jahre 1944 geliefert wurde, hatte die Sowjetunion selber leistungsfähigere und fronttauglichere modernere Modelle in der Produktion.
Als die Hilfe ab Sommer 1943 richtig in Gang kam, hatte die Sowjetunion in den Schlachten um Stalingrad und im Kursker Bogen die Wende im II. Weltkrieg eingeleitet. Zusammenfassend lässt sich sagen, dass die Lend-Lease-Lieferungen nicht kriegsentscheidend waren, da sie erst nach der Wende im Osten in größerem Ausmaß anliefen, aber sie verkürzten den Krieg im weiteren Verlauf entscheidend. Insbesondere die Motorisierung der Roten Armee ab 1944 mit US-LKW verbesserte ihre Beweglichkeit entscheidend gegenüber der deutschen Wehrmacht, deren Transporte nicht nur wegen der zunehmenden Benzinknappheit auf Pferdefuhrwerken basierte. Es war aber weniger die direkten Waffenlieferungen, welche der Sowjetunion halfen, sondern eher Sekundärgüter wie Flugbenzin und Lebensmittel, welche den Krieg verkürzten. Die USA lieferten mehr als die Hälfte des Bedarfs an hochoktanigen Flugbenzin, welches es der Sowjetunion überhaupt erst ermöglichte leistungsmäßig mit den deutschen Kampfflugzeugen gleichzuziehen und ihre quantitative Überlegenheit ausspielen zu können."
A spekulánsoknak megvan az a rossz szokása, hogy nem csak a saját pénzükkel játszanak, hanem a vásárlásra hitelt vesznek fel. Namármost a porfóliónak mindenkor fedeznie kell a hitelt. Ha csökken az árfolyam, akkor csökken a fedezet is. Ilyenkor két lehetőség van:
1. Befizeted a hiányzó fedezetet
2. Eladod a részvényeket
Azaz, még akkor is eladásra kényszerülhet valaki, ha teljesen biztos abban, hogy később újra erősödni fog a részvény. Sajna ez egy csapdahelyzet.
A másik a "konzervatív" befektetési alapok politikája. Ők nem kockáztatnak és akkor is kiszállnak, ha szinte biztos, hogy az árfolyam vissza fog erősödni.
Ebben az esetekben azok, akik saját pénzzel játszanak - nem a konyhapénzzel - és kockázatot tudnak vállalni, azok nagyot kaszálhatnak. (És persze bukhatnak is.)
