Az amerikai szenátus 52-42 arányban megszavazta Colleen Bradley Bell televíziós producer budapesti nagykövetté történő kinevezését.
Mindenközben csúnyát mondtak Orbán Viktorra, ami miatt külpolitikai botrány van folyamatban.
nekem igen , floridaban vagyok , de itt foleg europai magyarok vannak , erted vagy irjam lassabban droid nyelven , sok a munkad , mindig ideges vagy , minden nap , takaritassz ?
Mi több: Orwell hű tanítványaként feltaláltuk a dupla újbeszélt. Ennek az a lényege, hogy az igazságból hazugságrendszert építő újbeszélt még egyszer megcsavarjuk, és ezzel új minőséget teremtünk a diplomáciai nyelvezetben. A folyamatnak három lépcsője van, lássunk is egy példát.
Köznapi állítás: „Miután az amerikaiak fegyverekkel védik a mexikói határt, és ha úgy adódik, kíméletlenül lelövöldözik a migránsokat, nemigen szólhatnak bele más országok határőrizeti elképzeléseibe.”
Az újbeszél szerint ebből ez lesz: „Az Egyesült Államok a szabadság és a bátorság pártján áll. A fékek és ellensúlyok rendszere felborult Magyarországon, súlyos demokráciadeficit alakult ki, a sajtószabadság nem érvényesül maradéktalanul, a bírósági vezetők vöröshúst esznek, és mostanában Kálmán Olga sem a régi.” A mi dupla újbeszélünk szerint a megoldás: „Kedves amerikai kormány, amíg ti a kerítésen átlendülő Sancho Rodriguezeket és José Gonzálezeket lelövöldözitek, szemrebbenés nélkül viseljétek el, ha a magyar határ egy részét lezárjuk a határsértők előtt.”
Az újbeszél legnagyobb élő mesterei manapság migránsügyben aktívkodnak a leglátványosabban. Minden szavuknak a fordítottja igaz, ezt persze, már Orwell mester is világosan leírta: „A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.” Amikor Bell asszony azt állítja, hogy „az Egyesült Államoknak az a politikája, hogy világszerte támogatja az erős demokratikus intézményeket és a jogállamiságot, mivel ezek a fenntartható jólét, a szabadság, a biztonság és a béke szükséges alapjai” valójában újbeszél, hiszen az Egyesült Államok egyetlen célja a világban saját hatalmának kiterjesztése, és kíméletlenül eltiporja a másként gondolkodókat, ahogyan Asszíriától a hitleri Németországig az erő birtokában minden birodalom ezt tette. Csak elmebetegek hihetik el például az újbeszél magyarázatot, miszerint Washingtonnak a demokrácia és a szabadság kiterjesztése, és nem a kőolaj megszerzése volt a célja Irak elfoglalásával.
Bell asszony akkor is újbeszél, amikor így fogalmaz: „A nemzetközi közösség tagjaként minden államnak alapvető kötelessége megsegíteni a biztonságot kereső menekülteket.” Valójában egyetlen államnak sem kötelessége, hogy más nemzetek számkivetettjeit dajkálja, hajszálpontosan az ellenkezője igaz annak, amit a nagykövet állít. Ékes bizonyság erre az Egyesült Államok, amely a menekülteket és a tisztességes munkavállalókat egyaránt súlyos önmegalázásra kényszeríti, ha menedékjogról vagy munkavállalásról álmodnának. Ha mindannyiunk kötelessége megsegíteni a világ nincstelenjeit, éspedig olyan módon, hogy szélesre kell tárnunk a kapukat, akkor elsősorban önmagunkat veszítjük el, majd kisebbségbe kényszerülő utódaink állami és egyéni élete zuhan vissza arra a színvonalra, amelyet a jövevények képviselnek. Ilyesfajta önfeladásra egyetlen államot, egyetlen nemzeti közösséget sem kényszeríthet senki, még az Egyesült Államok sem. Különösen, ha maga sem mutat hajlandóságot mondjuk az eddig lelkesen szponzorált szíriai menekültek befogadására, letelepítésére.
Az emberiség annyi mindennel tartozik a néhai George Orwellnek, hogy szüntelenül virágot kellene hordanunk a sírjára. Amíg például nem adtunk nevet az intézményesített hazugságkommunikációnak, egyszerűen taplóságnak neveztük, ha a mindenkori birodalom szómágiával sújtotta a kicsiket. Szerencsére Orwell óta itt van nekünk a hajszálpontos terminológia, a newspeak (magyarítva: újbeszél), ezzel végre nevet adtunk a gyereknek. A teljes baloldali megszólalási technikát, a liberális demokrácia valamennyi fajankójának embrionális gondolatfoszlányát tökéletesen jellemezhetjük a duplagondollal, a gondolatbűnnel, az ógondollal, a prolitáppal és a többivel.
Magam is szégyellem, de mindez Colleen Bradley Bell minapi beszédéről jutott eszembe.
Amikor például az amerikai nagykövet asszony arra gondol, hogy a magyar kormány túlságosan önálló, nem szolgál olyan lelkesen, mint az elődje, és nem fogad el külföldi utasításokat, így fogalmaz (egészen pontosan felolvassa az előtte heverő papírról, amit különféle munkabizottságok állítottak össze Washingtonban és Budapesten): „A növekvő hatalomcentralizáció olyan feltételeket teremt, ami azt jelenti, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó döntések nagy része homályban marad, ez pedig azt jelenti, hogy a döntéseket anélkül hozzák meg, hogy azoknak, akiket majd érint – az érdekeltek számára – nincs lehetőség nézeteik, aggályaik, fenntartásaik vagy akár támogatásuk kifejtésére.” Aztán ahelyett, hogy szépen, egyenesen megmondanák, hogy nézetük szerint Magyarország azért van, hogy az Egyesült Államokat szolgálja, mindössze erre futja: „Magyarország és az Egyesült Államok osztozik a reményben. Nem süllyedtünk apátiába, nem vonultunk önkéntes száműzetésbe, nem engedtük át a beszédet a fülsértő hangoknak, és szembeszállunk a protekcionista érdekekkel. Együtt képesek vagyunk mindezt megtenni.”
amerikanak tenyleg nem fontos magyarorszag kulonosen , kicsik is vagyunk , nem sokat osztunk es szorzunk , persze eppen ezert baszogatnak minket verbalisan mert ezzel a 36 millios lengyeleknek es a 25 millios romanianak is uzennek , azert az aljassag hogyha a mai ellenzek van kormanyon akkor soha semmilyen kifogas nincs a kormany ellen , akkor nincs se korrupcio se semmi , a volt komcsik az mszp az megfelel ameROKANAK mert amerika ravasz es aljas mint a roka
Legyen az Afrikában, Ázsiában, avagy Európában, ahol az Egyesült Államok Szorgos Kis Barátai (ezeket Bell asszony civil szervezeteknek nevezi) rágcsálni kezdenek, ott a kormány előbb-utóbb megbukik, mert amikor a dühös kormánypártiak egy rendszerellenes tüntetésen eddig összecsaptak a kormány ellen balhézókkal, valahogy mindig fegyverek kerültek elő, melyek válogatás nélkül lőni kezdtek minden jelenlévőre, abból a statisztikai bázisú megfontolásból, hogy minél több vérbe fagyott holttest hever az utcákon, annál nagyobbat bukik a kormány és tör ki a káosz az országban, amint ez Ukrajnával is megesett.
Nálunk azonban nem jött össze. A mosolygós André Goodfriend távozott és jött helyette a mosolygós Colleen Bell. A forgatókönyvön azonban nem változtattak, holott az első változat Magyarhonban valamiért nem jött össze. Pedig nagyon dolgoztak rajta. Másodszorra tehát – nomen est omen – Bell asszony rázta meg a csengőt, ám hiába, a várt médiavisítás, liberós ökölrázás elmaradt. A jól irányzott mondatok valahogy elzúgtak a semmibe. Így aztán Collen Bell arra kényszerült, hogy hétfőn négyszemközti találkozót kérjen Szijjártó Péter külügyminisztertől. Hogy miről volt szó kettejük között, arról nincs hír, de sejthetően sokkal inkább a feszültség oldása, mint annak fokozása lehetett a szabályszerűen kinevezett nagykövet célja.
Az Európai Uniót elárasztó népvándorlásban egyre nyilvánvalóbban érzékelhető az amerikai befolyás, egyre nyilvánvalóbb az Egyesült Államok azon szándéka, hogy bármilyen eszközzel megakadályozza az európai térség békés fejlődését, mivel érezhető félelmei vannak egy EU–Oroszország közeledést illetően. Magyarországgal pedig az a baj, hogy túl önálló, mi vagyunk a kavics a fogaskerekek között. Azonban a migránshullám önálló életre kelvén egyre jobban megrémiszti az európai államokat, s mivel másutt is élnek okos és jól tájékozott emberek, az Egyesült Államok megítélése európai mértékben hanyatlik. Talán ezért volt, hogy Bell asszony ugyan megrázta a csengőt, de aztán mintha meggondolta volna magát. Amerika kicsit kivár.
Magyarországnak rá kell jönnie, hogy mit kockáztat. Ha letér a modernizáció útjáról – márpedig efelé halad –, a perifériára sodródik, nem lesz többé befektetői célpont, elsődleges partner kutatás-fejlesztésben, egyetemi együttműködésekben, ami gazdasági lemaradással jár. Miért nem veszi észre a magyar társadalom, hogy máris sorra bukjuk el a nemzetközi befektetéseket? Nem gond, hogy gyakorlatilag a német autóiparnak és az orosz energiaiparnak vagyunk kiszolgáltatva? Hogy négymillió ember él szegénységben? Hogy eltűntek a magán-nyugdíjpénztári befizetések, amit nem fogunk tudni pótolni? Látni kell: ha a modernizációs pálya helyett mást választunk és a demokratikus értékeket sutba dobjuk, annak elszegényedés a vége, miközben egyre kiszolgáltatottabbak is leszünk.
Süket kekec amcsiknak gőzük sincs az alkotmánybíróságról, náluk ugyanis nincs is! A Legfelsőbb bíróság tölt be hellyel-közzel hasonló szerepet, amelynek vezetőjét nem túl demokratikus módon az elnök nevezi ki.
Tévedés azt gondolni, hogy az amerikai lépés a lengyel választásokkal függ össze.
– Lengyelország nem a magyar úton jár. Varsóban például nem intézményesítették és nem is fogják a korrupciót, arrafelé nincs ilyen probléma. Bár nincs kétharmaduk, de amúgy sem kellett volna attól tartani, hogy veszélyeztetik az Alkotmánybíróság függetlenségét vagy iPaden írnak egy új alkotmányt. Erősíteni fogják a transzatlanti viszonyt, és Putyinnal sem kerülnek olyan szoros kapcsolatba, mint Orbán. Kaczyńskinak pedig erős és nagyon komoly konzervatív ellenzéke lesz. Lengyelország nem akarja Orbánt utánozni, sőt a magyar kormányfő okkal tarthatna attól, hogy izgalmas versenytársat kapott. Olyat, mint a nyolcvanas években Kádár Gorbacsov alakjában. Addig Kádár volt Kelet-Közép-Európa fenegyereke, aztán hirtelen a múlt embere lett. Amerikában már tudják, ki Orbán, ám azt nem, ki Jarosław Kaczyński. De mindenki kap esélyt.
