Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Jó, ha nem is 90-ig, de nem kellet volna őket ideiglenesen jegelni vagy végleg elmeszelni azonnal a VB után.
Én nagyon szerettem Nyíl Tanár Urat, sajnálom, hogy nem volt több benne. Ha igazak a hírek, hogy mehetett volna a Barcába is, máig nem értem, miért pont az AW-be ment.
Ne mi - vagy az MLSZ - könyörögjünk már valakinek, hogy a magyar válogatottat válassza. Nekem ez a Garic egy osztrák, és teljesen hidegen hagy a pályafutása. Sőt, mivel alapjáraton utálom az osztrákokat, még egy picit szurkolok is ellene.
'88-ban Mezey öt meccsre visszatért, abból az első háromra, amelyek a bundaügy előtt lementek, nagyjából visszahozta a régi gárdát, 1-2 új arccal felspékelve (pl. Mészöly Géza vagy Sass), de pl. Nagy A. azokon a meccseken már elég nehézkesen, körülményesen mozgott. Kardos, Péter, Varga J., Burcsa, Esterházy pedig szóba se került. Szóval, nem biztos, hogy ki lehetett volna húzni velük '90-ig.
Mi lehet az oka annak, hogy Nyilasi Mexikó után szóba se került a válogatottnál? 31-32 éves volt, a '86/87-es, de többé kevésbé még a '87/88-as idényben is javában játszott a Wienben.
NAGY JÓZSEF (50 éves, középpályás, egyszeres válogatott, nevesebb klubja: Haladás) Futballkarrierje után Ausztriában alacsonyabb osztályban dolgozott edzőként, fia, Nagy Gábor is a Haladás labdarúgója.
Vajon ez melyik Nagy Gábor lehet? Van egy, aki pattog az MTK és a Hali között, meg van egy, aki Mezey alatt az Újpestben is játszott?
Mindezek mellett óriási hiba volt ezt a válogatottat szélnek ereszteni.
És akkor ugyanez, kicsit tágabban, hogy mindenki megértse :)
A buta ember természetéből adódik, hogy szomorú és lehangolt, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt szeretné, ám elégedett és túlfűtött, ha minden az elvárása szerint alakul. A bölcs képes a nehéz és a kellemes pillanatokban is megőrizni lelki egyensúlyát.
a mai napról nekem nem elsősorban Bjelanov és tsai jutnak eszembe, hanem Uruguay válogatottja, mely ugyanezen a vb-n 6-1-re kapott ki Dániától, aztán valahogy másképp dolgozta fel ezt az elmúlt két és fél évtizedben.
