Csak az egyén tud felébredni, kollektív felébresztés nincs.
Minnél nagyobb a tömeg, annál inkább az alantasabb ösztönök érvényesülnek, az értelem háttérbe szorul. Ezért marad a versengés, a szomorú, hogy aki felismeri ezt, az se tehet mást minthogy küzd a létért, ezzel ő is a rendszer része lesz.
A szellem és az anyag végülis, egy azon dolog két megnyilvánulása. Ennek a megtapasztalásakor emelkedik ki az ember az állatvilágból, felülkerekedik a versengés kényszerén.
A valóság vizsgálata így gyakorlatilag „tényekkel” nem megoldható, a „tények” az emberi faj civilizációjának szükségletei, amit a fizika, kémia törvényeiben lehet általonosítani, az eszközeink fejlettsége értelmében… mint bizonyíthatóság Bár a tapasztalatok értelmében az sokkal képlékenyebbek, ez értését engedi a csodáknak is, bár társadalmi szempontból fárasztó lenne hosszútávon a csodatevők számára a társadalom kielégítése….ezért praktikusabb eszközök készítése..
Hiszen ha tudom hogy a szellemem egy másik struktúra része akkor azt is a józan ész értelmében el kellll tudni fogadni hogy minden más csak illúzió, ezért közép utas...
Lentebb lehurrogtam a Tan ide citálását. de belátom tudat - szellemiség értelmében struktúra szellemi helyre rakása, történelmi példázatok nélkül nehezebb..
vagy is nyilván feltételezhető, ahol a tudatjaink "pihennek" ott sem nem megoldott az együttlétezés, akár a "valóságunk" szintjén a ahol háborúskodunk...akár csak a munka helyek megszerzéséért .. akár ideológiák igazságáért akár szerelmünk alanyáért-tárgyáért....
Gyakorlatilag a "telepátia" ami valamelyest magyarázná, ennek a pillanatnak létre jöttét, annak kialakított szabályait..
Vagyis telepatikusan hozzuk létre az emberi tapasztalást, magyarázat a legpraktikusabb az általam tapasztalt struktúrára.
Persze ezek csak szavak, a szokások pedig szokások. De a jelenség minden képen rámutat a szükségszerűen jobb együtt működésre, a társadalom-civilizáció-faj terén. Ennek viszont egyértelmű gátja, az a szellemiség, ami az egyedeket képességekre”csoportosítja” így gátakat emelve az információ eloszlásnak, a nehézségek értelmében….
gyakorlati probléma még a pénzre füzött javadalmi eloszlás is, ami az értelem helyes működésének így nem kis gátja, a túlélés reflex szerű megélése értelmében..
Nem tekinti urának. Nem tud 'tekinteni', nem 'tudja', mi az, hogy 'úr', mivel ezek szellemi fogalmak, az anyag pedig "csak" anyag. Passzív, tehetetlen, "üres". Alárendelt a szellemnek.
Gondolom, a következő kérdésed az lesz, akkor hogyan tudja, hogy engedelmeskednie kell.
Ezt megelőzendő: Nem tudja. Származtatják, ő pedig származik. Nincs választása.
Ezek természetesen csak szavak, amellyel megpróbáljuk leírni a valóságot, a nyelv azonban tökéletlen, ezért maradéktalanul nem tudjuk ezt megtenni, ebben az esetben sem.
Különben, szerintem érted te ezt, csak fogást keresel.
Az üresség mint princípium, az túl van a tapasztaltan (tárgy) és tapasztalón (személyes tudat). Ez minden létezőnek a végső alapelve a buddhizmus szerint. Nem a semmi, hanem egy személyes tudat feletti, azt is és minden mást is magába foglaló szabad tudat. Nem egyéni, nem kettős, és teljesen behatárolhatatlan, viszont megtapasztalható. Nem passzív, hisz ebből jelenik meg minden. Úgy a személyes tudat is, mint a jelenségvilág. A jelenségvilágba már a személyes tudat teremti bele a dolgokat úgy, ahogy ő látja. Vagy inkább jobb azt mondani, hogy a jelenségvilág úgy ahogy most tapasztaljuk a lekorlátozott személyes tudattal együtt jön létre. Ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy a jelenségvilág annak függvényében változik körülöttünk, hogy a lehatárolt tudatunk miként vetít az abban lévő karmikus lenyomatoknak megfelelően. Viszont ezen személyes tudat sem más az üresség szempontjából mint vetítés, téves projekció.
Az eredeti szöveg a természettudomány működésének elvét mutatja be: csak az tudományos igényű elmélet, ami fizikailag létező tapasztalattal alátámasztható: nem a tudomány bizonyítja azt, hogy nincs ezen túl semmi, hanem lényegétől fogva csak azokkal a dolgokkal foglalkozik (a priori), ahol nincs szerepe a transzcendensnek.
Na ez az elferdítése az eredeti szövegnek.
"hisznek" a materializmusban, mintha egy vallás lenne.
Ez bizony így van, még ha más szót is használnak.
Kábé így képzeli a tudományt az, aki a vallása ellenségét látja benne.
Milyen vallás képviselőjét véled felfedezni bennem? Még csak az Isten szót sem írtam le eddig.
Mit szólsz ehhez?
Így reagál egy egy ember, akinek a materialista tudomány a vallása, és ha valaki meg meri kérdőjelezni vallásának dogmáit, egyből ellenséget és valamelyik egyház képviselőjét látja benne.
Az 'üres' helyébe a 'passzív' is behelyettesíthető.
Meg a káposztáskocka is, csak nem azt jelenti. :)
Így érdekes módon megint azt kapjuk, hogy az anyag önmagában passzív, tehetetlen, csak a kozmikus tudatnak engedelmeskedik, az ad neki formát, létet és az formálja.
Hát így tényleg érdekes, hogy azt kapjuk. De azt miből gondolod, hogy döntésképes, és a kozmikus tudatot urának tekinti?
Mindig lesznek kérdések, amelyekre nem lesz válasz.
Honnan tudod ezt olyan biztosan?
Csak egy esetben jelenthetnéd ki bizonyosan, ha mindentudó lennél. Mindig, tehát örökké, végtelen időszakról, csak végtelen bölcs, azaz mindentudó elme képes nyilatkozni, azaz Isten. Te Isten vagy?
;)
Szerintem egyezünk ki abban, hogy nem tudjuk (ezt sem többek közt), nem tudhatjuk hogy mindig lesznek-e kérdések, amikre nincs válasz, hanem jelenleg van még bőven...
Nem tudhatjuk, hogy elér-e az emberiség ill amivé fejlődik végtelen idő alatt egyszer valamikor, egy olyan pontot, amikor már nincs kérdés... Nemde? Vagy te tudod? Tehát mégiscsak Isten vagy?
Az alázat szerintem ott kezdődik, hogy felismered, milyen keveset tudsz, és megengeded másnak az igazság, magadnak pedig a tévedés lehetőségét, valamint nem teszel kinyilatkoztatásokat egy mindentudó szerepéből.
Nos javaslom, eme bölcs szavakat vesd össze a kezdő hsz-eddel és elmélkedj kicsit..!
