Hiába mondtam nekik, hogy a XIX. századból örökölt állapotokat folyamatosan igyekeztek kifuttatni.
Mellesleg ONCSA-jellegű, pár éven belül tulajdonjogszerzéssel járó szociális lakásépítkezések azóta sem voltak. A panelházak fénykorában volt ilyesmi, lényegesen rosszabb minőségben, és a lakók csak egy része lett a rendszerváltás előtt tulajdonos (igaz, aki a '90-es években az lett önkormányzati bérlőből, az nagyon kedvezményes áron jutott tulajdonjoghoz). Kb. a '80-as évek óta azonban nincs ilyen érdemi léptékben, hogy szociális lakásépítés.
A szomszéd kerületben lakom, nagyon jól tudom, miről beszélek. Menj el egy VII. kerületi szórakozóhelyre csajozni - tele lesz VII. kerületi albérletben (esetleg saját lakásban) lakó vidékről származó irodista szinglikkel, határon túliakkal, akik hiába laknak ott, 0 bejelentett állandó lakosként szerepelnek a statisztikákban.
„A cselédlakások 2 szobából és egy konyhából álltak, ezekben 4 család lakott, azaz 2 család/szoba.”
abban valószínűleg nem „laktak”, hanem aludtak (alvófülkék), napközben minden más munkát csináltak kint, a szabadban és csak ebédre, vacsorára és alvásra tértek be.
Ma a VII. ker. a vidékről Bp-re költözött irodista szinglik egyik fő célpontja. Van, aki albérletbe érkezik ott nem lakó tulaj lakásába (0 bejelentett állandó lakos), van, aki egyedül vesz lakást (sokszor ez is 0 állandó lakos, sokan maradnak a szülőknél állandó lakók). Régebben pedig polgári családok lakóhelye volt. Ma sok egyedülálló idős és sok irodista szingli lakik ott családok helyett (utóbbiak közül sokan nem bejelentkezve állandó lakosként), ez magyarázza a lakosságszámot.
