Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Még mindig csodálkozom, hogy az akkori szükségmegoldásokat (rosszabb, mint a Trabant hasonlat) többen konzerválni szeretnék. Annó a lemezsín (papíron, vagy műanyag rácson) egy szükségmegoldás volt, hogy valamivel lehessen játszani. Olcsóbban állították elő, mint a tömör sínt, így VOLT, lehetett használni.
Gond vele:
- a csatlakozók bizonytalansága. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy minden sínszálat forrasztani a másikhoz (ez történhet diszkréten egy-egy alsó lefogató fülre való vezeték forrasztással.
- a nikkel réteg védelme. Erős dörzsivel tilos tisztítani. Benzinnel lehet. A vonatforgalom több koszt tesz rá, mint a profilsínre, mert ez valamivel rosszabb érintkezést ad, és több lesz a miniszikra, ami gyorsabban koszolja a sínt.
(- nálam DCC-ben kb 3-4 hét után a sínanyag fele magától elrozsdásodott. Az okát nem tudom. Év tizedekig semmi nem volt vele...)
- ha a nikkel réteg lekopik ott marad a vékony fém lemez. Gyorsan rozsdásodik akár a szoba páratartalmán is.
- ha terepépítés lesz a kavicságyazat lerakása közben óhatatlanul fogja víz érni, ezzel szinte biztosan elindulnak rozsdásodások (akár az U profil belsejében is).
Ha ennyire vonz a régi világ sínrendszere, akkor mérföldekkel jobb választás a PILZ akkori rendszere. A régi acélszálas rezes galvanizátumot - sárgaréz színű sínek, is mérföldekkel stabilabb megoldást adnak. Az újabb alpaka verziók meg életfogytig kiszolgálnak. És ezek is olcsók, mert nyugati modellező barátainknak a 2,5mm magas sínkorona már snassz, így nagy mennyiségben adják el bontva is az e-bayen.
Mechano: alumínium. Puha fém, könnyebben koszolódik, többet kell pucolni. Amúgy sokáig jó lesz, mert tuti nem rozsdásodik, viszont sűrűbben kell pucolni.
A sínek minek a hatására kezdenek rozsdásodni? Némelyik már több mint tíz éve van nálam. Több évtizedes koruk ellenére még nem látok rozsdát (dobozban és szekrényben várják a beépítést). Onnan indul, hogy áram megy át rajtuk? Vagy a fizikai behatás, ami a hőtágulástól való "reszelés" az érintkezőknél?
Mechano sínekről van valakinek infoja? Made in Slovenija. Furcsa anyagból vannak, azokkal is baj lesz?
Szia! Én anno minden vágányt szétszedtem és a belsejébe vezetéket forrasztottam, a talpfát át fúrva vezettem el az asztal alá. Fentről semmi nem látszott. A koszolódáson kívül nem volt más áramellátási probléma.
Nem akarlak lebeszélni a kalandról, csak szóltam, hogy kaland lesz... Az, hogy mekkora kiderül majd. Kívánom neked, hogy sikerüljön élvezni a régi modelleket és az évtizedes gyűjtőmunka gyümölcsét.
Az én kedvencem a 36-os terv volt, az 50-es lett volna, de a gyerekszobám nem volt olyan széles. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy akkoriban még a standard vágányok beszerzésére sem volt esélyem.
Egyébként én is a gyerekkori vágyaimat elégítem ki, csak rám már az 1987-88-ban először látott Roco katalógus hatott így. ;-)
És onnan indultunk, hogy el akartak nekem adni 3 pár elektromos váltót akkor több mint egy havi fizetésemért... ;-))
A régi Piko síneknél a gondok nem feltétlen rögtön fognak jelentkezni. Összerakás után még minden jó is lehet, aztán majd elkezd dolgozni a rozsda, elsősorban a sínek összeeresztéseinél bent (nem kell nagy páratartalom vagy nagyobb sérülés a bevonaton, hogy elinduljanak dolgok). Én építettem ilyen sínekből asztalt mert gimisként nem volt pénzem másra. 1-2 év alatt már minden is fel volt szedve majd cserélve és újra cserélve, mert folyamatosan keletkeztek a gyenge pontok. Egy idő után elkezdtem összeforrasztgatni a síneket, de akkor meg a hőtágulástól kezdtek el deformálódni. A vége az lett hogy 2006-ban felszedtem a vágányokat és viszonylag jó áron beszerzett roco 2,5-ös sínre cseréltem.
Nem lehetetlen összeválogatni jó állapotú vágánymezőket, de egy jó adag szerencse is kell hozzá. Aztán azt is érdemes figyelembe venni hogy ezeket a vágányokat nem lehet sínradírral vagy tisztítókocsival pucolni (mert az szépen leszedi a nikkelezést). Cserébe viszont nagyon tudnak koszolódni.
Mostanra mondhatjuk, hogy több mint évtizedes gyűjtögetés követően elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjem tervezni a terepasztalt.
A sínek igen változatosak. Van rengeteg papírtalpfás is, műanyag talpfás régi PIKO, I profilú Mechano(?) és kéz alól PIKO A is. Vadabbnál-vadabb ötleteim vannak, de a lényeg az, hogy volna egy "hagyományos" terepasztal, amihez megvan régi sínekből minden (régi PIKO 33-as vágánytervből kiindulva). Ezt lecserélni túl húzós lenne anyagilag. Ez van, ezen nem tudok változtatni.
A Mechano (ezek mennyire használhatóak???) és a PIKO A sínekből pedig "házi szabványú" modulokat képzeltem el, amiket a terepasztal két végén lévő csonkákon keresztül szeretném majd bevonni a játékba.
Nagyon fontos, hogy játék a cél, nem a valósághűség.
Gyerekkori vágyak késői kielégítése a cél. Nem dőlök a kardomba, ha néha megáll a játék egy kis kontakthiba miatt. Persze ha ez percenként lesz, akkor át kell majd gondolni. A terv az, hogy magát a vágányokat lefektetem és elkezdek vele "játszani". Amennyiben számomra elfogadható mértékű lesz a "szarakodás", akkor mehet. Majd azt játszom, hogy egy gyenge rendelkezésre állású vasutat üzemeltetek. :)))
A kérdésre a válasz: amennyiben van pénzem, akkor veszek egy Golfot és azzal megyek Hamburgba, de ha nincs pénzem és menni szeretnék, akkor bepróbálom a Trabit. Maximum hazavontat egy IFA, vagy hazajövök stoppal. :)
A gyártása pillanatában sem volt egy nagy szám, az azóta eltelt kb. 40 év ezen csak rontott.
Arra következtetek, hogy az építendő pálya is a régi PIKO sínekből lesz.
Én a régi PIKO síneket a 90'-es évek elején kukába vágtam, mert azok több bosszúságot okoztak -annak idején is- mint örömöt.
A vágányoknak legalább van alternatívája a PIKO A vágányrendszerrel, ellentétben a Blocksignallal. Azt csak fényjelző+relé (vagy fényjelző+ kétállású, kétáramkörös kapcsoló) összeállítással tudod kiváltani.
Sokakban nosztalgikus érzéseket vált ki (bennem is) a régi (értsd:40 éves, vagy idősebb) PIKO modellvasút és ragaszkodnak hozzájuk és ebből tervezik az építendő terepasztalukat.
Én személy szerint nem javaslom ezt senkinek sem, de ez egyrészt az én magánvéleményem, másrészt a tapasztalatokat mindenkinek magának kell megszereznie.
Sokan érvelnek az új dolgok árával. Ez egyrészt mindig szubjektív kérdés, másrészt az új modelleket és tartozékokat (értsd síneket, váltókat) is be lehet szerezni kéz alól, a bolti ár alatt.
Visszatérve az autós hasonlathoz: te elindulnál egy 40 éves Trabanttal pl. Hamburgba, nem vennél inkább kéz alól egy fiatalabb és jobb minőségű autót?
Használható, semmi baja sincs, ha korából eredő kontakthibáit már megjavították. Mint minden trafóra, erre is igaz, hogy terhelés nélkül magasabb feszültséget fogsz mérni a kimenetén, mint leterhelve.
Lüktető egyenfeszültséget ad, vagyis van benne egy egyenirányító híd, ami a váltóáramból egyenáramot "gyárt", a vontatáshoz. Ez egy szűretlen, un. lüktető egyenáram. Semmi baja nem lesz tőle a motoroknak.
A mai PIKO analóg start szettekhez adott kis menetszabályzó az legfeljebb 0,4 - 0,45A leadására képes. Magyarra lefordítva a kezdőszetthez adott egy szem mozdony vezetéséhez még jó, azok beérik általában ennyivel. Másra nem, egy régebbi Gützold vagy kétmotoros PIKO modell már megoldhatatlan feladat elé állíthatja.
A régi PIKO Blocksignal-t és messzire kerülném már.
Oszlopok már állnak, a víznyelő még mindig üres. Majd oda is kitalálok valamit, addig is lehet szemlélni az alatta kanyargó vágányt. A szenelő csonkája is kapott felsővezeték oszlopot, de vezeték nem lesz rajta, nehogy a műanyag lapátos fickó áramütést kapjon. Azt az időszakot jeleníti meg, amikor már átálltak villamosított üzemre, de tolatási feladatokra még meghagyták a gőzöst. 🙃
Mindnek, már csak azért is mert így jössz ki a legolcsóbban mivel hogy a legtöbb helyen az egész tábla rétegelt lemezt ki kell fizetni. Plusz a szabászat. Aztán Tied a maradék is persze.
A legkönnyebb súlyú a nyárfa rétegelt lemez. Vastagsága elég szerintem 10mm. Minőség mondjuk BB/BB. 40-50cm-ként merevítve jo kell hogy legyen szerintem, attól függ hogy az asztal lap telibe lesz vagy csak a sínek alatt. Nem a legolcsóbb, tábla méret és vastagság függő:
Szeretnék az alapokhoz segítséget. Készítenék egy modult (nem szabványosat). A mérete 70 cm × 150 cm. A két kisebb oldalán 50 ill. 30 cm-es részben lesz a sín. A közepe az majd épület és terep.
Milyen méretű legyen a keret anyaga. Itt az anyag vastagsága és a magassága érdekelne. Milyen sűrűn kell keresztbe merevíteni? Mi a javasolt anyag. Az illesztések csapolva vagy sarokelemekkel merevítve kell, hogy legyenek? Rétegelt lemez vagy tömör deszka esetleg táblásított fa? Milyen vastag legyen a sínek alá tett lap, rétegelt lemez Természetesen erre még teszek 3-4 mm-es parafát is.
Segítséget kérnék modellvíz ügyében. Volt már aki használt ilyet? Ha igen, tippeket, tapasztalatokat kérnék, kinek milyen típus vált be, mennyire gyorsan kell vele dolgozni, stb, stb...
A Váci utcában a Tóthnál és az Alkotás útcában Beleznai úrnál nagyritkán lehetett talpfát, sínt gyakrabban kapni Pilzhez (70-es 80-as évek). A nyíltvonal nálam akkoriban ebből épült.
A hatvanas években valahogy kapható volt Magyarországon Pilz gyártmányú, méter körüli sínszál. 2 Ft volt... :-) Persze talpfarács nem volt kapható, mégis vettem egy szálat, mert annyira nagyvasúti szerű volt a keresztmetszete, hogy nagyon. Sokszor elővettem és nézegettem, hogy ha kapható lenne sokminden (meg nekem is lenne elég pénzem), milyen szép terepasztalt lehetne ebből építeni...
Terepasztalom egy része flexisínnel készült a többi része 1m sínszálból lett befűzve fix talpfába. Jóval kevesebb sínpapucsot kellett használni.Nem egy szuperúl kidolgozott asztal. A terep kidolgozásán még sokat lehet dolgozni. Egy vasútmodellezőnek az asztal soha sincs kész.
