Ha jól tudom 13 hetesen már lehet igényelni az adókedvezményt a magzat után. Ennek mi a menete, ill hogy kell nyilatkozni, hogyha már van egy gyerek ami után igényeltem adókedvezményt, az újra be kell írni a nyomtatványra, vagy már csak a picur után?
csak vendégújszülöttek és plüssállatok hajlandók belefeküdni, az én két fiam bojkottálta ezt az ágyat, de persze nem azért, mert szar, hanem mert mellettünk azért 100x jobb volt/van, fene az ízlésüket :)
szóval ha valakinek esetleg szüksége van ilyesmire, akkor írjon nekem bátran :)
(és bárcsak másért is írhatnék még ebbe a topikba...)
Véééééééégre betöltöttem a 12. hetet, de egyelőre a rókák még mindig kínoznak :P. Voltam ma uh-n, de a hivatalosra (kombinált teszthez) majd csak jövő héten megyek a kórházba. Azért láttuk most, hogy minden oké, 58 mm, 12+5-nek felel meg a gép szerint. És ficergett, integetett, imádom ♥
Fanta, 12+0
(és azt nagyon halkan írom, hogy a doki mint ha látott volna valamit a lába között... De mondta, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kukac, de esélyes... )
Közben megnézettem érsebésszel, nyomkodta, nézegette, azt mondta, hogy műtétre érett a dolog. Azt is mondta, hogy térjünk rá vissza ősszel, ha addig összejhön a baba, nem baj, szüljek, a baba mindennél fontosabb(jófej volt :) ) ősszel-télen megműti ha úgy döntök, de szerinte felesleges, mert ha meg is műti, a terhesség alatt kijön máshol..:s a másik lábamon kívül még nem látszik, de már érezte. Észrevette, hogy sportolok, talán ezért sem aggodalmaskodott a lábamon annyira, mert a mozgás a vérkeringésnek jót tesz. Ismerős dokinak az ismerőse volt, "kicsit" másként kezelt mint egy "sima" pácienst.
vasbab, nem értek hozzá, de 1 db. tapasztalatom van. Én is normál alkatú vagyok, nekem alapból is visszeres a lábam, a lábszáram és a combom is, elég erősen. Első két terhesség alatt nem foglalkozott vele a dokim. A harmadik terhesség előtt voltam bőrgyógyásznál, direkt azzal, hogy babát tervezek, nem gond-e, azt mondta, nem. A terhesség alatt még jobban kijöttek a visszerek és az egyik fájt is. Dokim elküldött visszérspecialistához, aki ultrahangot csinált, de ő is azt mondta, nem veszélyes, csak hordani kell harisnyát és ha fáj, lehet hűteni. És hogy ha zavar, megműttethetem terhesség után, de nem szükséges. De ezt nyilván a konkrét leletem alapján mondta, úgyhogy ha aggódsz, nézesd meg babásodás előtt.
A 30 évesnek két hét szívás, kötözés után szépen gyógyult minden (szintén terhességkor jött ki, kétéves mellett csináltatta meg).
A 60 évesnek a műtét közben tönkrevágták a nyirokkeringését, ami nem képes regenerálódni - ez a 7. héten derült ki, addig nem foglalkoztak vele érdemben, mondván, még javul, nem telt le a hat hét. Élete végéig fásli vagy gumiharisnya, ödémás lábfej.
Ugyanott, ugyanaz, ugyanúgy műtötte. Míg a fiatal anyukánál esztétikai okból műtöttek, az idősebb hölgynél a keringés zavarai miatt fontos volt.
Anyukám ápolónő, húsz évesen már visszeres volt a lába, a három terhesség nem javított rajta, fáslizta. Csúnya, most hatvan fölött néha fájdalmas visszerei vannak, de viszonylag jó a keringése, sokat mozog, ha fáj, kenegeti, nagyon gáz esetben szed gyógyszert. Ő nem akar műttetni.
visszatekintve, tökéletesen illik az elmúlt pár hónapra az "ismeretlen" jelző....amikor fejben feladtam , kitűztem a terep50-et májusi célként, másnap bekopogtatott, majd igazi túlélő gyakorlat , aztán következett a "panaszmentes " státusz , nagyon meglepő módon , majd a túlhordás, és a világra jötte . Közben , döntés , hogy nem választok orvost, lesz, aki lesz .
Sztk-ba járni abszolut nem az ördögtől való függés, elég kellemes tapasztalataim lettek , arcról ( talán névről is ) is ismertek , olyan vizsgálatokon is részt vettem, amiről korábban nem is hallottam . Terminus után 3 nappal itt befekvés a protokoll, majd zselés indítás - 3 napi próbálkozás . Semmi jel nem utalt arra, hogy nálam bármi is készülődne , már 2 nap telt el pluszban . Legjobban attól féltem, hogy mégis császár lesz ( 3. az volt ) . Még vasárnap volt, éppen , amikor ébredtem, és zsupsz , "valami " végigömlött a lábszáraimon . Agyalás..ez, "az" ?? semmi több ..pasi ébresztés ( naná, értetlenkedik , pedig 2 hete "szülni akar " ) , zuhany, Nagynak szólunk , reggel mit és hogyan ( én nagyon reménykedem, hogy mire ők ébrednek baba lesz ) . Hétfőre fordul a nap, amikor elindulunk , az autóban már nagyon fáj. Sürgősségi betegfelvétel, nehéz a járás, javasolják a tolószéket..na, azt nem...álmos arcú szülésznő, eddig nyugiban pihentek. Átöltözés , vizsgálat, nem érzi a méhszájat ( jesszus...) , ctg, gyors előkészületek , újabb szülésznő, újabb vizsgálat , csak 2 ujjnyi tágulás. A fájdalmak 3-5 percenként nagyon hosszan és erősen jelentkeznek, fekszem , és remegek...hééé, ennek "utána " kell jelentkezni, nem most ! Szőlőcukor, utána hányinger , járkálás.....3 körül labda, de nem jó, előredőlök és eltűnik a szívhang .....simán belemennék a császárba, oly szinten remegek, a hányás is rám tört, annyira nagyon fáj, hogy már nem érdekel az utána következő fájdalom, világomat egy fájdalommentes fél óráért ......a császár miatt még egy nospára sem számíthatok ...pasi néha bóbiskol, amikor karmolom a kezét , biztosít arról, hogy ki_fogom_bírni , ne aggódjak...( naná, nem neki kell szülnie ) . Nem nagyon akar beilleszkedni a fej, nagyon fent van,közben pirkad, világosodik kint , új nap születik , picit rásegít a szülésznő...jaaaaajjjjj....de, jól haladok, 5-6 között baba lesz , ez így fél öt magasságában biztatóan hangzik . A fájások nem sűrűsödnek , 5 után jön a nyomási inger, alattam némileg átalakul az ágy ( óóó, az a lábtartó...) , tudom, hogy valószínűleg lesz metszés, de utána altatás , a betapintás miatt ( császár miatt így ellenőrzik, nincs-e gubanc ) , jön az orvos , szülésznő elmondja a levegő be, lent nyom, csukott szem..doki azt mondja nem vág, szép lassan jön a baba, 3 és fél kilo lesz ....de annyira fáj, hogy csak húznám el a csípőmet, az egész olyan, mintha nem is velem történne, és felállnék, köszönöm, tovább megyek, csinálja más végig .....persze nem lehet , mély hangok, nyomás , biztatnak, még egy levegő, szétszakadok , de igen, nekem_kell_kinyomnom ..olyan, mintha észhez térnék ( ennyire nem fájt egyik sem , könnyebb volt ) , nyomok és kint a feje , majd érzem, ahogyan kicsusszan a teste is, látom a bömbölő újszülött fiamat ,gyönyörű, rá vártunk, ő váratott minket, s máris ott a megkönnyebülés , kicsit a hasamra rakják , majd megkapja a pasim, várjuk a lepényt, majd jön az anesztes, a segítsége , a csukló belső felén szúrnak, az összes többi helyen szétszúrkálták a vénáimat, de ez most már másodlagos , maszk, majd ébredés , és megkapom végre a csöppnyi emberkét .
