Lelki problémák nyomasztanak? Itt megbeszélhetjük ugyanolyan kötetlenül, ahogyan ezt eddig is tettük, mintha mi sem történt volna..... Bizakodjunk, nem sokáig lesz ez az átmeneti menedékhelyünk!
Ez is nyílt, de attól még kórházi, pszichiátriai osztály, gyógyszerezéssel, mindennel - csak több a terápiás csoport, meg jobban szervezett(pl. nem maradnak el össze-vissza, illetve zártak a csoportok), mint egy átlag kórházban.
Annyi előnye még van pl. Tündérhegyhez képest, hogy itt- ha nagyon rosszul lesz vki- felküldik zártabb részlegre, aztán akár pár nap elteltével vissza a terápiás osztályra, de ki nem tesznek, szóval tudnak mit kezdeni és "épületen belül" marad a páciens.
Anno úgy kerültem ide, hogy előtte 2 hónapot üdültem másik kórházban, így van összehasonlítási alapom a ruházkodást tekintve is: itt valahogy jobban adtak magukra az emberek, pl. alig volt, aki hálóruhában ment ki reggelizni, ami nekem eleinte furcsa volt, mert a másik kórházban a társaság inkább "lazázott". :)
A csoportokra is mindenki felöltözve ment.
Részemről cicanadrágban, illetve rugalmas anyagú, feszes nacikban járkáltam, mert a csoportok között, illetve délután - ha nem mentem haza -az ágyon heverészve alukáltam olvasgattam, netezgettem, ezt pedig kellemetlen farmerben végezni. Sztem így is lehet "csinizni". :)
Mondjuk ha férfi vagy, hiába magyarázom ezeket. :D
Férfiként tréningnadrág, farmer, pulóver.
Részemről egyébként azt se tartottam volna furának, ha vki pizsiben nyomja. A másik helyen én is voltam így, igaz, felvettem egy köpenyt felülre.
***
Rajtam a másik kórházas több mint 2 hónap többet dobott, ez már a "jutalomjáték" volt. Viszont ha szorgalmasan csinálod a feladatokat, biztosan profitálsz belőle.
Egy szabályt szigorúan vesznek- a csoportokat nem lehet ellógni, nem választható módi a csoportlátogatás.
Az ismerkedést(párkeresősdi) se pártolják, de sztem nem teljesen elvetendő ötlet, főleg, ha mondjuk tetszik valaki és pont a másik csoportban van(írtam, hogy kétfele szedik az embereket).
Van ismerősöm, aki ilyen helyen lelt párra....
***
Hárman vagyunk a szobában, amik elég kicsik, de a folyosón lehet csevegni, látogatókat fogadni, kávé automatázni. Vagy megcsodálni a "nyóckert" :)
***
Valamennyire muszáj leszel megnyílni, de ezt segíti a bemutatkozósdi, illetve pár fix feladat. Általában 2 szakember ül a verbális csoportban.
Pluszban hetente kb 1X tiszteleted teszed a pszichológusnál/pszichiáternél, el is mondják, hogy itt a csoportterápiák a döntőek, nem az egyénire teszik a hangsúlyt, hiába vagy benn egész héten.
2011-ben még volt Wifi, lehetett laptopozni, ami nem elhanyagolható. :)
Ami nekem viszont furcsa volt, hogy hétvégente is benn kellett aludni-kötelező jelleggel, kivéve egy hétvégét.
Talán a lényeg nem hangzott el - sématerápiás szemléletben dolgoznak; ez is kognitív irányzat, de analitikus gyökerekkel.
Ki kell tölteni egy rakat tesztet(mivel ez kutatóintézmény is..), meghatározzák a rád jellemző sémákat. Kaptok házi feladatokat is, amikkel foglalkoztok a verbális csoporton.
Érdekes az is, ki milyen sokat tud beszélni egy csoporton. Én pl. nem tartom magam kukának, de amikor először kellett megnyilvánulni, sírfa fakadtam, annyira idegenül éreztem magam. (Pedig volt már ez előtt 2 hónap másik kórházas tapasztalatom, sokkal betegebb emberekkel - sőt, lehet, az volt a gondom, hogy elszoktam a normális emberektől addigra :)))
A csoport tetemes része háziasszony volt/gyerekes nő, valahogy ők sokkal lazábban szövegeltek nálam. :)
A lenti részlegen 43 ágyas szobákba helyeztek el minket, minden szobához tartozott saját zuhanykabin. Úgy emlékszem, van egy egy ágyas szobájuk, ami kibérelhető vagy az "extra" eseteket helyezik el benne.
Pl. volt egy fiú, aki transzszexuális volt, így egy időre ő lakott benne.
Nem tudom, Tündérhegy vagy a Thalassa Ház milyen, de sztem a Balassa utcában elég lazák voltak a szabályok - élni és élni hagyni -.
Én pl. majdnem minden nap délután hazamentem tornázni, "otthon lenni", gyógyszerosztásra értem vissza. Talán szóltam a nővérnek vagy az orvosnak, de nem kellett kimenő papírokkal szórakozni minden nap.
Persze gondolom, mindenkire egyéni szabályok vonatkoztak...
(Barátnőm, aki Tündérhegyen feküdt, mesélte, hogy ott pl. kimenőt kellett kérni, ha be akart menni az ember a városba, nem mehettek együtt ki, nem járhattak át a közeli másik kórház büféjébe, stb...)
Ha már itt tartunk, sztem nincs is értelme annak, ha terápiás osztályon "jól bezárják" az embert. Jól kiesik a hétköznapokból, kórházfüggő lesz.
***
Volt mozgásterápiás óránk(ebből kétféle), művészetterápia(festés), relaxációs óra(ez nem mindenkinek), verbális csoport(ebből volt a legtöbb alkalom), +hetente egy nagycsoport.
Két kisebb csoportba osztottak minket - a nagycsoportot kivéve minden óránk külön volt, sőt, más szakemberekkel.
Tudnék írni a Balassa utcáról, kérdés, melyik osztályára vagy kíváncsi, mert a fenti zárt részlegben csak látogatóként jártam; a terápiás részen "feküdtem" benn egy hónapot.
amikor utoljára beszéltem vele facebookon, nagyon rosszul volt, mondta is, h hívja az ügyeletet. utána napokig semmit se hallottam róla, de utólag "nyomoztattam", és kiderült, h a kórházba szállítása után meghalt. nem tudom, mi lehetett a baj. véges az életünk...
én is sokat gondolok rá, bár személyesen nem ismertem.
fura, h sokan gondolják, h a bipolár vmi szuper dolog, legalábbis a fenti ciklusa, közben meg mindkettő rohadt nagy szenvedés és borzalmasan kimerítő, csak másképp.
nagyon hálás vagyok, h lassan egy éve jól (remisszióban) vagyok. vannak kisebb kilengések mindkét irányba, de nem durvák. hála a lamolepnek és a pszchoterápiának.
