Köszi :) Nekem is volt egy (elég hosszú) kába időszakom, amikor olyan rémképek gyötörtek, hogy csillagász leszek :)
Az ugatós nevetésről vmiért az a kifejezés ugrott be, hogy felvakkant - mármint kurta nevetés kifejezésére. Szegény, az a csaoda, hogy még képes nevetni :-S
"Sirius arcán ekkor jelent meg az első igazi mosoly. A változás döbbenetes volt; a halálfejmaszk mögött egy tíz évvel fiatalabb férfi tűnt fel."
Mielőtt rám lehetne fogni (amúgy rám lehet :)), hogy nem vagyok normális elmondanám, hogy mindig is érdekelt a csillagászat, úgyhogy időről-időre kezembe akadnak direkt ilyen témájú könyvek. Az utolsó ilyen épp a csillagképekről szólt. Blekkeknél meg van ugye ilyen keresztnév perverzió, úgyhogy érdekes volt ilyen szemszögből is megnézni a dolgot.
Sirius - jelentése: ragyogó. A Nagy Kutya csillagkép alfája. (Legfényesebb csillaga. Amiről azóta kiderült, hogy nem, de az elnevezés maradt. )
Regulus - Az Oroszlán csillagkép alfája. Az ókorban a perzsáknál a négy égi őr egyike volt. Gazdagság, hatalom, tisztesség szimbóluma.
Bellatrix - jelentése: harcos. Az Orion csillagkép fő csillaga.
Andromeda - híresen szép etiópiai királylány. Kassziopeia lánya, aki lányáról szóló dicsekvésével kivívta a tengeristen haragját, aki egy nagy cetet küldött büntetésül a királyné országára, hogy dúlja fel azt. Engesztelésképpen a cetnek akarták áldozatul adni Andromedát, akit a hős Perszeusz (aki szárnyas sarujában röpködött :)) megmentett, majd később feleségül vett.
Bár már csak félig, illetve negyedig ez a családfa, azért megemlítendő érdekességképp a
Sárkány - mely az északi égbolton egész évben jelen lévő csillagkép
és a
Scorpius - aminek érdekes módon az északi népek baljós jelentést tulajdonítottak, a déliek (mediterrán vidék) pedig szerencsést.
Hmm. Azért nem mondom, gondolkoznom kellett rajta, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy én milyennek is "hallottam". Nálam maradt a nagyon harsány ha-ha-ha, csak (teli szájjal, fej hátravetve) a kitöltő köz (mármint a levegővétel) olyan, mint amikor a kutyák ugatás közben veszik a levegőt. Olyan hörgő-morgó. :)
ÁÁÁÁÁÁ köszi a hsz-okat!!! [örül / hempergőzik, mint egy frissen bolhátlanított Tapmancs] Djordjoka, énakartaaam ezeket belinkelni!!! :D Na EZ az én Siriusom!!!
Filóztam a hozzászólásaitokon... Az 5. könyvben a merengős jelenet nekem nem volt akkora sokk, lehet, hogy túl alacsony az erkölcsi mércém?... ;) Siriusszal nem volt semmi gáz, csak unatkozott... Az a flegma stílus sztem a korából adódott, később biztosan kinőtte. Egyedül Lupinon nem látszott a tipikus kamaszstílus, de hát ő szegénykém sose volt átlagos... Jamest is elintéztem ezzel a (hormonális...) mentséggel, de jött a 7. kötet The Prince's Tale fejezetében a vonatos jelenet, amiben már volt egy nem kis egója... JKR azt írja, lerítt róla, hogy jól tartották, szóval egy elkényeztetett aranyvérű gyerek volt, de attól még nem kell, hogy jellemhibásnak tartsuk... Siriusszal is hasonló a helyzet sztem. Akármennyire igyekezett a családja értékeivel pont ellenkezően viselkedni, 16 év alatt olyan dolgok is természetessé válhattak számára, aminek nem is tulajdonított jelentőséget (ld. Siporral hogy bánt).
Ühümm. Szerintem még, ha Charlie, vagy Bill jobban kifejtődik akkor ők is a nyomdokaiba léphettek volna. (amúgy Daniel Belloq után -Fable nyanyó - nálam Sirius a második a sorban. Ez nagy szó! :))
Sziasztok! Nem is tudtam, hogy van ilyen topik! :-O Akkor itt a helyem :-))) Majd mindjárt felpörgetjük... már ha lehet csatlakozni ;-) *drága, drága Sirius, akivel ez a... Rowling ilyen setesután elbánt... örök harag miatta.... hrrrrr.... :-SSSSSS*
Szóval, ami engem illet, a könyveket csak közvetlenül az első film megnézése után kezdtem el olvasni, úgyhogy a filmélmény volt előbb. Nálam úgy alakult a helyzet, hogy az elsőben Alan/Piton lett a kedvenc, aztán a másodikban csatlakozott hozzá Jason/Lucius. De akkor még nem tudhattam, hogy színre lép valaki, aki a már akkorra kedvenccé vált Sirius - számomra - pörfekt megformálója lehet :-D Úgyhogy korábbi rajongásom "tárgyai" enyhén szólva háttérbe szorultak... :-P A 3. könyvet kiolvasva nekem egyből nagy kedvencem lett a karakter (és a könyv is), de igazából nem volt konkrét elképzelésem, kire illene a szerep, főleg külsőre nem. Inkább a karakter jelleme fogott meg, mindaz, amit ártatalanul bebörtönözve kellett átélnie rabként, és hogy 12 év szenvedést maga mögött hagyva egyszer csak megjelenik. Nagyon megörültem, hogy imádott nagy kedvencemet előrángatták a süllyesztőből, és egyből klappolt, hogy Gary igenis lehet Sirius. Nekem bejött a 3. filmben is (sőt időnként kifejezetten dögösnek találtam, de ezt majd máskor :-P). Szerintem egy könyvet olvasva általában mindenkinek árnyaltabban jelennek meg bizonyos benyomások, de mikor arra kerül a sor, hogy azt a "valóságban" is látjuk, bizony egész másképp tud hatni, és úgy érzem, ilyen szempontból a film következetes volt, akár tetszik akár nem (ez most durva példa, de ha a szerencsésebbek között vagyunk, és csak olvasunk pl háborúról, van egy elképzelésünk róla, de fel se tudjuk fogni, milyen szörnyűséges lehet, amíg ne adj isten át nem éljük). Egy film persze közel sem adhatja át azt, amit az ember maga tapasztal, de a látvány is néha elég, hogy érzékeljünk valamit belőle. Nekem teljes mértékben hiteles volt az az őrület, a hosszú évek szenvedése, és az Azkaban minden mocska, amit Sirius képviselt (tudom, valamilyen szinten a HP mese, egy kitalált világ, de a részek is egyre sötétebbek, nem lehet olyan a film se mint egy tarkabarka csillogó tündérmese, igazából az 5. film Azkabanának látványa döbbentett rá, milyen borzalmas lehet ott lehúzni akár egy napot is - külön gratula a filmeseknek) Lehet, hogy sokan egy tiszta, szép fogsorú, haját a szélben szépen lobogtató, frissen borotvált görög istent szeretett volna látni, de részemről az nem lett volna hiteles. Persze ízlésen nem érdemes fennakadni, mindenkinek más, hogy kit mennyire talál "Siriusos"-nak, vagy mennyire jóképűnek stb... de ennyi év szenvedés meglátszik, még ha azt nehéz is elhinni. Hirtelenjében ennyi, csak a 3. filmmel kapcsolatos észrevételekhez akartam hozzáfűzni ezt+azt :-) Azért remélem, az 5. többeket is kiengesztelt valamennyire... vagyis látom, hogy azért akadnak olyanok, aki legalább megbékéltek vele... :-) Ja, igen, én az "imádom Garyt Siriusként" táborba tartozom :-)))) ha eddig nem derült volna ki :-P
Nos, a könyv, ugyan még nem olvastam a 7-et (igazából a 6-nak is csak mostanában állok neki *pirul*), de olvasgattam a fórumokat, és sok mindenről tudok... Sirius szobájáról is, az nagyon poén :-DD Úgyhogy egyelőre csak a többiről tudok nyilatkozni. Az 5-ös könyv Sirius szempontból szerintem mindenkinek nagy csalódás volt. JK kitalált egy jó karit, kicsit terelgette még, hogy legyen Harrynek valakije, aztán puff... az egész boltív história... amúgy érdekes lenne, foglalkoztatná az embert, de így, hogy magyarázat a későbbiekben sincs, eléggé kényszermegoldásnak tűnik... :-/ Hát evvan...
azért az is mond valamit a karakterről, hogy a 7 kötet után még mindig megmozgatja a rajongók fantáziáját!
Igaz, itt volt a film, erről kb nekem is az a véleményem mint Djodjokának, a 3 film igen lelombozott, nem ilyennek képzeltem. szerencsére az 5 kárpótolt :)
amúgy az első, befejezetlen fanficem Siriusról írtam, az 5 könyv után, annyira felháborított értelmetlen halála.
Aztán jött a drága Prof .és elragadott :))
Élethűnek valóban élethű és eléggé árnyalt figura is, gondolok itt pl. a fivérével való viszonyára, ami egyáltalán nem ideális. Nagyon jól érzékelteti az Azkabanból kiszabadult ember meghasonlottságát, aki valahol ott próbálja meg folytatni az életét, legalábbis Harryéken keresztül, ahol megszakadt.
Amit nem tudtam neki megbocsájtani, az a Merengő-s jelenet, és mivel a Professzor elég exkluzivista, döntenem kellett kinek a pártján állok. De ezt már tudjátok :))
Nos, épp a napokban felkerült az oldalamra egy Siriusos novella 1 része, amit hamarosan, tán még ma követni fog a köv rész, Fairy banya tollából.
Az oldalam meglehetősen mardekáros érzelmű !, de nemcsak, mert mitológikus is, és ha ez nem tántorít el senkit, akkor szívesen látom a Siri rajongókat :))
A többi ott található írás kizárólag mitológiai ihletettségű és/vagy Pitonról szól :)))
Amúgy filmileg én is teljesen így voltam az azkabani fogolynál, és hiába bírom állatira Gary-t (Leon a profi-alapfilm, Ötödik elem-alapfilm, de minden szinten), megmondom az őszintét, hogy nem voltam hasra esve tőle, nekem is nagyon távol állt a dolog a könyvbéli Siriustól. Ezen némileg árnyalhatott volna a TS, de a Siriusos rész ott csak a kandallóra szorítkozott (hálistennek megváltoztatták a ötösre ezt a koncepciót a parázs mellőzésével). Azért Ron azon mondata, hogy : "szegény Szipák. Nagyon szerethet tégeg, Harry. Szörnyű lehet patkányon tengődni..." az nagyon ott van.
A Főnix Rendje mozinál egyébként teljesen oda-meg vissza voltam az örömtől, hogy VÉGRE a Jo által megírt Sirius Black megjelent a vásznon. Nagyon tetszett. És az az igazság, hogy Gary is nagyon jól hozta ezt figurát. Egyszer már kifejtettem máshol, de akkor itt már lehet ömlengeni: kacsintgat, elegánsan borozgat, mosolyog, meg atyáskodik, meg megment, naaa teljesen paff voltam. :) Nem hiszem, hogy láttam valaha is Garyt ilyen vonzónak. (nyáladzás befejezve.:))
Amúgy, mint karakter Sirius az egyik legjobb írott pasi. És mondom ezt úgy, hogy a merengőbeli viselkedését elítélem, illetve úgy, hogy ha élne ő lenne az a fickó, aki mellett nem bírnám ki, hogy ne rebegtessem rá a szempillám, és csinálnék vidáman hülyét magamból, közben pedig nem bírnám elviselni. :)))
Naaaaa :) Azé nem. Meglepődtem volna egy Colgate-reklámon a Szellemszállás-jelenetben :D Amúgy legalább következetesek: Bellának is tré a protkója :D:D:D
Egy dologban szólnék hozzá :) "hadó fogak??? (A dementorok megtámadják a fogzománcot...? Mint a fognyűvő manók? Ez új..."
Nem feltétlenül, de azt is nehezen tudom elképzelni, hogy napi kétszeri fogmosási lehetőséget biztosítanának a raboknak, fogkefével, fogkrémmel és pohárkával :)
A másik dolog: a film. Egész véletlenül :D évek óta brutálnagy Gary Oldman-őrült vagyok, hát el lehet képzelni a reakciómat, mikor kiderült a HP3 szereposztása... Viszont már ötletszinten is nehezen tudtam összehozni kettejüket, és sajna a mozi sem győzött meg... G.O. filmbeli karaktere köszönőviszonyban sincs az én fejemben élő Siriussal. Külső: barna haj, szakáll?!?!?! Na, ez már a női szemmel rovatunk, de: rohadó fogak??? (A dementorok megtámadják a fogzománcot...? Mint a fognyűvő manók? Ez új...) Utána tepertek is rendesen a készítők, hogy összekaparják valami szimpatikusközelire a következő filmekben... Hogy valami jót is írjak, az 5-ösben már alakul valami emlékeztetés a könyvbeli figurára, a halála pillanata előtti "Szép volt, James!" pedig egyszerűen zseniális!!! [libabőőőőőr]
7. könyv? Sirius szobája? Pontosan illik a képbe... Ááááááááá, annyira jó :D
