Hakuna Matata! Milyen gyönyörű szó!
Hakuna matata, nem ráz, mégis jó!
Csak annyit jelent szép az élet itt BENT :)
Tiszta élvezet, a bölcselet
Hakuna Matataaa!
Ami okozta a problémám. A magyar lakosság 5-10%-át érinti. Csak nem mindenkinél produkál ilyen "csodás tüneteket" ennyi idősen... (Egyelőre ennyit szeretnék mondani róla.)
Barátom, én nem vagyok a barátod. Kívülről mindössze gondosan megszőtt ruha vagyok, amelyet azért hordok, hogy megvédjem magam kérdéseidtől, s téged pedig közönyömtől védjelek.
Az "Én" bennem, barátom, a Csend házában lakik. Ott kell mindig maradnia, ismeretlenségben - és megközelíthetetlenül.
Ne adj hitelt szavaimnak és ne bízz tetteimben - mert szavaim a te gondolataid visszhangjai és cselekedeteim csupán a te megvalósult kívánságaid. Azt mondod: "A szél keletről fúj." Erre azt válaszolom: "Igen, keletről fúj." - Nem kell tudnom azt, hogy nem a szél mozgatja elmémet, hanem a tenger. Nem tudod kitalálni tengerre szálló gondolataimat. Egyedül szeretnék lenni a tengerrel.
Ha nappal van számodra, barátom, akkor számomra éjszaka van. S mégis a dombok fölött táncoló napsugarakról beszélek és a völgyön átlopakodó bíborárnyakról. Nem hallod dalaimat a sötétségről és nem látod a csillagok felé verdeső szárnyaimat. Nem láthatsz és nem hallhatsz semmit. Egyedül szeretnék lenni az éjszakával. Ha te felszállsz az égbe, én leereszkedem a pokolba - és még akkor is hívsz a végtelen tengeren keresztül: "Barátom, társam!" - én is így kiáltok: "Társam, barátom!", mert te nem láthatod az én poklomat, semhogy te felkereshetnéd.
Egyedül akarok lenni a pokolban.
Te az igazságot szeretted, a szépséget és az egyenes utat. Miattad én is jónak hívom mindezt. De szívemben szereteteden nevetek. Ám te nem hallhatod nevetésemet. Egyedül akarok nevetni. Te jó vagy barátom, óvatos és bölcs. Nem, te egész vagy! - És én: én óvatosan és bölcsen beszélek veled. És mégis én vagyok a bolond. De elrejtem bolondságomat. Egyedül szeretnék lenni vele.
Barátom, nem vagy az én barátom. Hogyan érthetnéd meg ezt? Utam, nem a te utad, s mégis kéz a kézben haladunk.
"Mindenki, aki szorong, magányos vagy boldogtalan, a legjobban teszi, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában. Csak ilyenkor érezni, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, és hogy az ember boldogsága az egyszerű, de nagyszerű természet ölén Isten akarata szerint való.
Amíg ez nekem megadatik, és talán mindig meg fog adatni, tudom, hogy a természet minden körülmények között vigaszul szolgál majd bajaimban. Váltig hiszem, hogy a természet minden nyomorúságot enyhíteni képes."
"-ez egy kib@szott játék!Fogd már fel!- üvöltöttem teli torokból és falhoz vágtam a kezemben tartott borospoharat. Közben a könnyeim akadálytalanul elkezdtek potyogni. Nem küzdöttem ellene. Belefáradtam abba, hogy feleslegesen küzdjek. Csak magamat bántom ezzel, csak az én sebeimet szaggatom fel folyamatosan, az övét nem. Őt nem érdekli. Homokba dugja a fejét, és nem vesz tudomást inkább a problémákról. David csak bambán nézett rám, de továbbra se szólalt meg. Alkalmat adott, hogy folytassam. - azt képzelted, hogy jelenetet fogok rendezni mindenki előtt? Csak, azért mert a legjobb barátomat smároltad le az orrom előtt?! Szarul számítottad. de majd legközelebb lehet, megteszem, ha attól boldogabb leszel. Én már nem tudom, hogy bizonyítani, mennyire szeretlek. - Amint befejeztem a mondatot viharsebesen, távoztam a szobából. Már a lépcsőház közepén jártam, mikor meghallottam a lépteit. Megragadta a karomat, és a falnak taszított. Cseppnyi érzelem nem volt abban, ahogy megcsókolt.
- Qrvára kimászhatnál az aurámból!-üvöltöttem és beleb@sztam a falba. Legszívesebben az arcát ütöttem volna, de nem tehettem meg. Iszonyat nehéz volt visszafogni a lelkemben ébredező állatot, és ne őt üssem meg. Inkább újra a falat céloztam be. Nem érdekelt a fájdalom. Sokkalta jobban gyűlöltem annál, hogy bárminő fizikai fájdalmat felvegyek. Az indulat tüzes lávafolyamként söpört végig a testemen, és harmadjára is megütöttem a falat. A negyedik erőteljes ütésre készültem, mikor megragadott a csuklómnál. Ránéztem. Szeme szikrákat hányt, és tudtam, hogy legszívesebben hozzám szólna, de még se teszi. Nem éreztem semmit, ahogy a szemébe néztem. Csak mértéktelen dühöt. Rá akartam zúdítani. Tudni akartam, hogy neki is fáj. Látni akartam a szemét, hogy megbizonyosodjak e felől. És igen. Mérhetetlen szenvedést láttam bennük. Nem nyugtatott meg egészen, de mégis beértem vele. Haragom is elmúlt. Megkaptam, amit akartam: ő is szenved. Innentől kezdve nem akartam tőle többé semmit. Semmit az égvilágon.
Ott állt előttem és csak nézett. Nem értettem mit akar, hisz jó pár éve már annak, hogy láttam. - Mondd, mit akarsz még tőlem?- kérdeztem zaklatottan. - A barátságod. - Mindazok után, ami történt? – és mivel nem reagált semmit, folytattam. – Fájt minden, amit akkor tettünk egymással. Nem volt fair játék. Undorító, aljas dolgokat műveltél, te is, én is. Nem akarom, hogy ezeket újra lejátsszuk. Nem akartam, hogy így alakuljon, hogy annyira fontosak legyünk egymásnak, hogy végül elválás legyen a vége. Megtörtént, nem tudjuk meg nem történtté tenni. Ha mégis újra kezdenénk, akkor végig ott lenne a levegőben a bizalmatlanság, a feszültség, és a félelem, hogy mikor lesz vége, és hogyan. Sajnálom, de ezt nem akarom átélni újból.
Én sem futok. :-) Pedig errefelé manapság kevesebb a busz. Ha kettőt lekések, akkor már nem érek be. :-DD (Úgy értem, két különböző jelzésű, nagyjából ugyanakkor idérő járművet. :-)) Kész csoda egy ember vagy. Valakinek jól jöttek a járatátrendezések...
Agyalok, gépelek vagy cetlizek. Egyfolytában. És amíg az aznapi nincs meg Wordben, addig nincs alvás. :-) Mert elfelejtődik és felhalmozódik. Az én elmém pedig nem érti meg, hogy pihenőidő következne. :-) Ha vízszintesben vagyok, már el is nyom az álom többnyire. Reggel meg én is korán kelek. Úgyhogy ha már végképp aludnom kell, akkor elhatározom, hogy 9-kor elteszem magam másnapra. Aztán vagy úgy lesz, de inkább nem, és legkorábban fél tízkor.
Fogalmam sincs, hogy miért, de így érzem. Hogy akkor egész jól elvoltam, de visszatekintve rohadt sza*ul kellett volna lennem. Talán kicsit másképp kellett volna hozzáállnom az élethez. De tudom, így kellett történnie. És akkor nagyon jónak láttam, ahogy zajlott. Utólagos hiányérzetem van. De nincs igazam. És másnak sem, aki egyetértene ezzel... Hm, talán éppen erről van szó. Hogy hozzám nem tett semmit. Mert lehet, hogy hibásan, nem jól, de már kialakultam, mire odaértem. (És arról már ne is beszéljünk, hogy ki lettem... De még reménykedek, hogy lesz belőlem valaki. Az optimizmus néha nevetséges... :-DD)
Te így állsz hozzá, de valaki bizonyítani akar. És jól látod, hogy mi sül ki belőle. Csak én ezt sajnos mindenkire rásütöttem. Ami túlzás volt a részemről. Elnézést attól, aki pozitív változásokon ment keresztül. :-) (És nem mondom, hogy hiszem, van ilyen.)
Nincs az már egy hónap, mert tájékoztatni kell a kocsmát a létszámról. :-)
Hja, a rövid válasz: Mert már 5 éve kijelentettem, hogy nem megyek el.
Úgy oké, ha futsz a buszra, de én utálok futni, szóval nem is fogok. Pár perc múlva úgyis jön a másik, akkor meg minek...? :) Mióta itt körjáratok közlekednek, elkényelmesedtem, mert tudom, ha elmegy az egyik, akkor nemsokára jön a másik. :)
Nem csak megjelentek, de még dolgoznak is? És még kedveskednek is? Ezek a munkások... Ehhez nagyon értenek. A kedveskedéshez főleg. :D
Nincs időd aludni? Nahát... engem aztán bármennyire is foglalkoztathat valami, ha lecsukódik a szemem, akkor bizony az elmém is fogja az adást, és békén hagy, vagy álomba gondolkodom magam... :))) De talán közrejátszik, hogy korán elnyom az álom, hogy korán kelek... Olyan 6 körül - még most hétvégén is - kipattan a szemem, aztán utána már...
Megcsúnyultak azok az évek? Miért...? Én nem mondom, hogy megszépültek, sem azt, hogy megcsúnyultak volna... Csak épp évek távlatából már egész más szemmel látom az akkori dolgokat, meg egy kicsit jó nosztalgikusan visszagondolni azokra az időkre, hogy akkor még mennyire más voltam, mennyire más dolgok foglalkoztattak... mennyire más volt az élet. Volt benne jó, volt benne rossz... de azok az évek is hozzátettek ahhoz, hogy ma az lehessek, aki. Tudom, blablabla... de akkor is így van. :) Akkor azt mondom, remélem már senki sem ugyanolyan, mint 5 éve. Mert innen nézve, az akkori állapotok elég gyerekesek tudtak lenni. Ahhoz meg már felnőttek vagyunk, hogy ugyanazt eljátsszuk. :) Ha meg valaki nagyon bizonygatni akarja, hogy ő mennyire más, mint volt... nos, az ilyen ember ezzel csak pont az ellenkezőjét bizonygatná: hogy nem változott semmit sem. Minek bármit is bizonygatni? Vagy, aki vagy, se több, se kevesebb, oszt kész. :)
Jó, kapsz beszámolót, de addig még tessék gondolkodni... Még van egy hónapod meggondolni magad. :)
Nem vagy csonka ember nélküle. Csak azt hiszed, hogy az vagy. Te önmagadban egy egész, teljes ember vagy, nem függsz senkitől sem. Csak ezt sajnos nagyon sok esetben elfelejtjük, és nehéz felismernünk. És bizony beleesünk abba a csapdába, hogy valamitől/valakitől függővé válunk...
A napi ingadozást fogom. A hideget kibírom. Reggel is elég egy pulóver, maximum futok a buszra. :-DD
A munkások nagyon szépen haladnak... Elismerésem. :-) És milyen kedvesek. :-DD
Ó, én nagyon jól tudnék aludni, csak nincs rá időm. :-) Mindig foglalkoztat valami, aztán telnek-múlnak az órák, és azt veszem észre, hogy hoppá, már megint éjfél, és én még mindig nem vagyok az ágyban... De ma reggelre kipihentem magam, tegnap fél tízkor eltettem testem-elmém másnapra. :-) :-)
Én meg nem vagyok kíváncsi. :-) Még mindenki ugyanaz. Aztán eljön az az idő, amikor mindenki be akarja bizonyítani, hogy mennyire más, pedig még mindig ugyanaz lesz. (Ha nem rosszabb.)
Furcsa módon azok évek nemhogy megszépültek, de inkább megcsúnyultak az idő múlásával számomra. Most hosszan kell magyaráznom, hogy miért nem akarok elmenni? (Röviden is megy!)
Aztán tényleg nagggyon hosszú beszámolót kérek. E-mailben is jöhet.
De az még nem elég, hogy nincs átmenet, már egy napon belül is ingadozások vannak. Reggel még elviselem a kabátot, délután meg, mire megyek haza, vagy cipelem a kabátot, vagy nem, és akkor meg sülök... Engem ez készít ki igazán. Ilyenkor valahogy mindig az van, hogy sose tudok megfelelően felöltözni. Vagy csak én vagyok ilyen béna..? :)) Szóval megérkeztek a munkások... Figyelj, kezdetnek ennyi is elég, még bele kell jönniük, fel kell engedni az elgémberedett végtagoknak a téli pihenő után. :)) Te nem tudsz aludni, vagy mivan? :) Én meg mostanában olyan álomszuszék vagyok, hogy ihaj... Nem tudom, valamelyik gyógyszer van rám ilyen hatással, vagy maga a betegség... de én este 9 felé már simán bedobom a szunyát, mikor régebben simán bírtam 11-ig vagy még tovább. Tegnap is bekómáltam 9-kor, aztán reggel fél 6-ig húztam a lóbőrt. Eddig is szerettem pihenni, meg aludni, de most aztán... De legalább van mire fognom: nagyon fontos, hogy megfelelően ki tudjam magam pihenni, az orvosok is megmondták. :)
Nemáá, hogy nem jössz! Ilyen 5 évente csak egyszer van. Miért nem akarsz? Én olyan kíváncsi vagyok, hogy kivel mi lett, ki mennyire változott meg. Nem mindenkivel voltam jóban, de azok az idők már elmúltak, itt már mindenki más ember. Valamilyen szinten...vagy mégsem. Majd kiderül. Szóval tessék jönni!!! Naaa! "bociszemek"
Én is utálom, hogy nincs tavasz. Hol van mondjuk 10-15 fok heteken át? Ilyen miért nincs? Miért kell a télikabát után bikinire vetkőzni? Szeretem a lenge dzsekit, a vékony, fekete nadrágot, az egész cipőt... De itt és most csak csizmát és papucsot lehet hordani. Ez van. :-)
A munkások - jelentem - megérkeztek. A többi kijelentésre csak ennyi: :-)
Dehogy aludtam. :-) Most is itt viribülök és még szándékozom is, úgyhogy holnap megint féléber leszek, aztán folyamatosan, amíg le nem esek egy székről. Melóhelyen vagy itthon. :-) De azért szakítok majd időt a pihenésre, mert rám fér. :-)
:-DD
Drága Petra! Vissza, de abszolút nem pozitív értelemben... Hogy is írtam? "Kihúznám magam alóla." Vagy valami ilyesmi... Majd várom a részletes beszámolódat!
Ma reggel mire nézek ki az ablakon? Havas a tető! Basszus.. hétvégén meg már majdnem 20 fok lesz. Ettől őrülök meg! Hol az átmeneeeeet????? Hehe, akkor ez az idő majd a munkásokat munkára fogja. Vagy...? Szép felújított panel, és szabályozható fűtés? Na igen. Egyszer. De arra te már lehet régen nem fogsz ott lakni, szóval nem biztos, hogy ottéred. :)
Kialudtad magad? Remélem igen, itt volt 3 nap.
Nálunk volt, aki a lyukak ellenére tekegolyóként gurított vele. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép. :D
Roni! Osztálytalálkozó? Visszajeleztél már a Melindának? Remélem igen! :) Én már várom.
most telt be a pohár. a mai nap elvesztettem még 1 barátot.... elegem van. nem hiszem el, hogy sziszi smárolt krisztával...és pont előttem... elegem van...nagyon...hol a kötél???????
Aha. Bevásárolni mentem, nekem is csak azért tűnt fel, hogy eseget. :-) Folyik? A radiátor csöpögésén kívül itt nem folyik semmi. :-DD Hónapok óta fel vagyunk állványozva, de a hideg taszította a munkásokat. :-) Most is szünetelünk, bár a fűtőtesteket cseréli a másik vállalkozógárda. Talán egyszer lesz szép felújított panelunk meg szabályozható fűtésünk. :-) Talán. Egyszer. Hangsúlyozom. :-)
Én is elbírnám a fél napi lazulást. Főleg amikor délutánra már lefordulok a székről a fáradtságtól. :-) De majd most kialszom magam! (Vagy nem.) Minket is szépen hazaengedett a főnök idejekorán. :-) Hja, a bowling is tanulható. Én azt hiszem, egyszer tekéztem... De ki emlékszik már arra. :-) Nem tudom, voltak-e lyukak a golyón. :-)
Mindenkinek szép hosszú hétvégét kívánok! Pihenjetek sokat!
Szombat délután volt hó? Na, ez nekem kimaradt. Mondjuk nem csodálom, szombaton lustálkodós napot tartottam, és egész nap ki se szálltam az ágyból. :) Hétfőn tényleg volt valami hullásféleség, de ma aztán tényleg. Fehér volt minden már reggel, mikor mentem dolgozni. De elvileg jövő héttől tavasz. Na, majd meglássuk. :) Hungarocell? Csak nem felújítás folyik nálatok?
Na, most meghallgatom azt az R-go számot. ........ Jé, tényleg. :))
Ma össznépi ebéd és bowlingozás volt a munkahelyen. Minden nap ilyen kéne, fél nap munka, fél nap lazítás. :) Úgy bekajáltam... Aztán a bowlingban az első körben elég gyatra voltam - utolsó lettem :P -, de a másodikra sokat fejlődtem, és csak 7 ponttal maradtam le az elsőtől - így lettem negyedik. A technikára fokozatosan kell ráérezni. :)
De havaztunk! Szombat délután - egy kicsit. (Ma is! Még kisebbet. Észre se vettem volna, ha nem hívja fel rá a figyelmem a kolleganő. :-)) És a nap is sütött! Megmondtam, vagy nem mondtam meg? :-) Egyébként nálunk mindig esik valami fehér. Ha nem hó, akkor hungarocell. :-DD
Most megint kabátot! :-)
Hm. Én speciel az R-Go slágerére gondoltam. De lehet ismerős máshonnan is - biztos. És még jó, hogy utánanéztem, mert magamtól a Bombázóra tippeltem volna, de ez a Szerelmes vagyok. :-)
