Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Ma én is foglalkoztam a témával, erre akadtam, szerintem zseniális összefoglaló, 8 részben:
Köszi! Le a kalappal az író előtt.
A kedvencem ez a rész (a harmadik felvonásban): "Ugyanazoknak az embereknek, akik sürgetnek bennünket, egyúttal teljesen világos elképzelésük van arról is, hogy a gyerekeinknek mikor, milyen időközökkel (nem) szabad érkezniük." Ez mennyire igaz. :-P
tán 1-2 éve volt egy eset, hogy a férfi vetélést előidéző szert kevert a nem kívánt gyereket becsúsztatni óhajtó barátnő táplálékába
Micsoda?! Magzatelhajtás minősített esete, egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, és meg is érdemelné, a jó nénikéjét.
Egyetértek azzal, hogy az alattomban történő teherbeesés tisztességtelen*, de egyrészt kettőn áll a vásár, másrészt a vetélést előidéző per egy fikarcnyit sem jobb annál, mintha a két szép kezével verné ki a nőből a gyereket. És ezáltal ugyanakkora féreg lesz, mint a "hoppá, elfelejtettem bevenni a gyógyszert, gyerekünk lesz, ugye, most már nem válsz el tőlem?" jellegű nőcskék.
* Mármint nem ítélem el azokat, akik mindenáron gyerekre vágynak, és ehhez a módszerhez folyamodnak. A mesterséges megtermékenyítés sokkal macerásabb. De ha a férfit szántszándékkal átverik, azaz semmi baleset, semmi véletlen, akkor legyen bennük annyi gerinc, hogy utána nem járnak a nyakára, nem követelik a tartásdíjat, estébé. Ha pedig elfogy a pénzük, az apa legyen az utolsó, akit ezért zaklatnak.
Egyes férfiak pedig bármilyen ürügyet jónak találnak arra, hogy megvessék a nőket, a nem kívánt gyerek rájuk kényszerítése csak az egyik a kedvenc érveik közül.
Egyébként üdv mindenkinek. :-) Másfél éve belenéztem a topikba, aztán itt ragadtam, végigolvastam, és azóta is nyomon követem az eseményeket. Én szeretnék majdegyszervalamikor gyereket, de megértem azokat, akikből teljesen hiányzik ez a vágy. Jelenleg bennem sem dúl túlságosan.
Lehet, hogy igazad van. De az is lehet, ha később találkozunk, nem szakít velem. Nem volt rossz kapcsolat, sőt, csak nála elmúlt a szerelem és már másképp szeretett. Azért 19 évesen még nem úgy gondolkozik egy ember, ahogy mondjuk 10 évvel később. Ha csak arra gondolok, én mennyit változtam a 8 év alatt, pedig a nők hamarabb érnek. De ezen már felesleges agyalnom, hogy mi lett volna, ha.
Hát, ha valaki előítéletes veled szemben, az nem a többi nő hibája, fel kéne fogni, hogy "a nők" nem egyformák. Amúgy meg ismerek olyan pasit, aki szintén a feleségét csalta egy olyan nővel, aki gyereket akart és meg is mondta az elején, hogy ha a kapcsolatból gyerek lesz, akkor meg fogja tartani, a pasi meg utólag fűt-fát kitalált, hogy az nem is az ő gyereke meg minden. Az elején persze ő is nagy lelkesedéssel állt a dologhoz.
Én nagyon nem, ha nem akarja, h becsússzon a gyerek, ne_szexeljen az adott csajjal. Milyen játszmázó kapcsolat már ez, mi értelme van így???
És persze, hülye vagy hülyeséget csináló csajok vannak, ahogy ugyanilyen pasik is. DE egyszerűen azt kell tudomásul venni, h ivarérett, nem azonos nemű egyedek szexéből gyerek lehet. Ez ellen pedig mindkét fél védekezhet, de nincs 100%-os védekezés sem. Viszont aki nem védekezik sehogy, hanem átadja ezt a "hatalmat" a másiknak, az kiszolgáltatja magát: ha a nő hiszi el, h drágám, majd időben kiszállok, ott nem a pasi a genyó egyedül, ha mégsem és ugyanígy, ha a pasi elhiszi, h szedem a bogyót* ott sem a csaj egyedül. (*És akkor még nem beszélünk arról, mikor a csaj nem direkt cicózik a bogyó-nemszedéssel, de van egy kis hasmenése, antibiót szed stb.)
Persze az átverések nem szép dolgok, de valahogy kevés őszinte, játszmázás nélküli kapcsolatot látok, ami pedig elég őszinte, ott nem szőröznek azzal, h jajj, megfogott a gyerekkel.
Ezért van ennyire elítélő vélemény a nőkről, amit marhára utálok, mert rólam is azt gondolják, hogy ilyen vagyok. De nem csodálom a férfiakat: ezeket a gerinctelenségeket én sem tolerálom. (tán 1-2 éve volt egy eset, hogy a férfi vetélést előidéző szert kevert a nem kívánt gyereket becsúsztatni óhajtó barátnő táplálékába: teljes egészében egyetértettem vele)
Az a baj, hogy egy illúziót kergetsz, arról álmodozol. Ha az a pasi téged elhagyott, nem szeretett igazán. Megtette volna előbb-utóbb, legfeljebb más indokkal. Sosem lettél volna boldog mellette. Nem kéne azzal tönkretenni a jelent, hogy egy érdemtelenről ábrándozol.
Már akkor szakemberhez kellett volna fordulnom, amikor az első csalódás ért. Teljesen összetört lelkileg. Azt hittem, képes leszek önerőből talpra állni (a büszkeség is dolgozott bennem), volt jó időszakom is, amikor azt hittem, sinen van az életem. Aztán megszületett a fiam és a bezártság, a bekövetkező változások előhozták belőlem a depressziót, azóta érzelmileg hullámvölgyben élek. Sajnos, a közelben nincs jó szakember, akinek őszintén tudnék beszélni a félelmeimről és a problémáimról, a családomat meg nem akarom belevonni.
A szeretői viszonyt eleve elutasítom, nem tartom jó megoldásnak. Nagyon lelkiismeretes vagyok, nem tudnék kettős életet élni.Ha egyszer betoppanna az életembe újból a szerelem, akkor lválasztanák, bármekkora fájdalmat és csalódást is okoznák a környezetemnek. A saját boldogságomat nem áldozhatom fel azért, hogy mások elvárásainak megfeleljek. Túl rövid az élet ehhez.
Nyilatkozni bőven elég lenne 2 tanú jelenlétében, és nem dugásonként, hanem a szexuális élet kezdetén.
Régen erre szolgált a házasság intézménye, és pont így nézett ki: nyilatkozat két tanú előtt, szex először a nászéjszakán. Ha van pasi, aki ezt szeretné választani, most is megteheti. Adott esetben ugye a pasas félrekefélget a feleség-gyerek mellől.
De ha úgy dönt, megtartja - akkor tartsa egyedül.
Ez rendben van egy macska esetén, de nem egy gyerek esetén. A gyerektartással ugyanis nem a nő gazdagodik, hanem a gyerekre fordítódik. A gyerektartásról pl. törvényesen le sem lehet mondani, mert az a gyereké, és nem a szülőé. Így a rafkós csajnak csak az lehet a választása, hogy ha nem akar gyerektartást kérni, hogy 'apa személye ismeretlen'. Namost, ha nem lesz pénze, akkor bizony apa elő fog kerülni, letagadhatatlanul, hogy fizesse a gyerektartást. És mint már elemeztük itt, a szegény, átverés előtt álló pasas bőven nem ártatlan: nem kötelező félrekefélni.
Nyilatkozni bőven elég lenne 2 tanú jelenlétében, és nem dugásonként, hanem a szexuális élet kezdetén. A csajnak - ha fontos egy esetleges gyerekkérdés, akkor nyilatkoztat. Egyéb esetben "eső után köpönyeg".
Ne forgasd ki a szavaimat - szó sincs erőszakos abortuszraküldésől. De ha úgy dönt, megtartja - akkor tartsa egyedül.
"Tudomásul kell venni, hogy a gyerekvállalás mindenképpen a nő döntése: ha akarja, az is, ha nem, az is. "
Tudomásulvéve.
Az is kéretik tudomásul venni, hogyha egyedül döntött a megtartás/felcsináltatás mellett, akkor tartsa is egyedül, és ne tegye vele tönkre még jobban a másik életét, de még csak a nyugalmát se zavarja meg.
Nem tudom, mi a jó megoldás, de szerintem ehhez szakember kell. Így egyenes az utad a depresszióba, mert nem lehet úgy leélni egy életet, hogy folyton elfojtod a vágyaidat, gondolataidat.
Mérgező szülőket ismerünk sokat, különböző felnőttkori sorsok jönnek ki belőle, van aki boldog családanya/apa lesz, 'majd én megmutatom' - alapon, van, aki szingli és/vagy karrierista, 'én ezt soha' - alapon. És van, aki enged a nyomásuknak. Mindegyik jó út, ha bejön és megfelel az adott egyénnek. Te úgy érzed, hogy nem a jó utat választottad, de, hogy melyik a jó út, azt is csak te találhatod meg. Esetleg szakember segítségével.
Statisztikailag azt mondanám, hogy az ilyen sorsú nőkből lesznek szeretők, akik 10-20 évig is titokban tudják ezt tartani, és a gyerek kirepülésekor szabadulnak fel igazán. Kérdés, hogy ha erre kerülne sor, belevágnál-e, vagy akkor is elfojtanád-e, amit érzel.
a családjoggal foglalkozó rész simán rendelkezhetne úgy, hogy csak az apa által is kívánt gyerek esetében lehessen élni pl. gyerektartás igényével
Tehát minden dugás előtt nyilatkoznia kéne a pasasnak visszavonhatatlanul, közjegyző előtt, hogy ha ebből gyerek lesz, akkor vállalja? Kicsit kivitelezhetetlennek tűnik.
Korszerű fogmazásgátlási lehetőségek vannak (itt még átejtik is vele az ipsét)
Egyetlen 100%-os módszer a no sex. Az összes többinek van hibaszázaléka.
lehetőség van abortuszra is
Nem gondolom, hogy az abortuszt alternatívaként lehet kínálgatni ilyen esetben. Van aki véletlenül esik teherbe, mégis megtartja, mert onnantól akarja. Egyébként meg ha a pasas nem akarja a gyereket, erőszakkal küldenéd abortuszra a nőt? (Sajna egyes pasasok "megoldják": kicsit összeverik az asszonykát, rögvest kész a spontán vetélés. Ezt helyesled?)
Tudomásul kell venni, hogy a gyerekvállalás mindenképpen a nő döntése: ha akarja, az is, ha nem, az is. A pasasok csak a technikai kivitelezésben kellenek, ott se sokáig.
Teljesen együtt érzek veled, de te már lekötelezted magad, hoztál egy végleges, visszafordíthatatlan döntést (pontosabban HOZTATOK) ebből kell a legjobbat kihozni. Marad a fantáziálás vagy a kalandok.
Végiggondoltam, tartom a véleményem - olvasd végig még egyszer a hozzászólásomat.
A konkrét esettől elvonatkoztatva:
Ha a Btk. nem is, a családjoggal foglalkozó rész simán rendelkezhetne úgy, hogy csak az apa által is kívánt gyerek esetében lehessen élni pl. gyerektartás igényével, v. illesse örökösödési lehetőség. Korszerű fogmazásgátlási lehetőségek vannak (itt még átejtik is vele az ipsét), lehetőség van abortuszra is - tehát nem értem, hol a probléma.
"De mindenki maga dönti el, mi jó neki és mi nem, és ezt végre hagyni kell."
"Ugyanígy nincs értelme annak, hogy a mi erkölcseinket erőltessük másra."
"Lássuk be, neked sem fog semmit ártani, ha megszületik ez a gyerek, úgy, hogy a félrekefélő apukát leminősítették spermadonorrá."
Ja, csak ne csodálkozzon senki, ha ezért elítélik.
Igen, rengetegen "érvelnek" az erkölcsök szabadsága mellett. Addig nem is szoktam kiakadni a szabad erkölcsökön (pl. lehet bárki homoszexuális, többnejű stb.) míg ezt a másik fél előzetes tudtával és hozzájárulásával teszi. Ilyen esetben is fennáll a véleménynyilvánítás szabadsága, de azt szoktam mondani "ők tudják, mi a jó nekik"
Nekem nem, de jónéhány másik embernek alaposan megkeseríti az életét - csak idő kérdése, hogy mikor: 1 év, 5 év, 10 vagy 15. Innentől kezdve ugyanúgy véleményt nyilváníthat bárki, mintha bármi más, más emberek életét megkeserítő tervről hall.
(amúgy ugyan ez a véleményem a teherbeeséssel férjet fogni szándékozó szentanyákról)
Egy értelme volt egyébként ezt felhozni:
Remélem, olvassa véletlenül az illető férfiú, és nagyon "vigyáz magára".
Fejen találtad a szöget! Tényleg nem úgy szeretem, mint az előző páromat. Sok minden befolyásolt abban, hogy mellette döntsek. A szerelmi csalódások (utánna volt még egy párom, ő is inkább a külföldi karriert választotta, nem a velem való közös jövőt). Szóval, teljesen a padlón voltam, nem akartam szerelmes lenni, lehet nem is tudtam volna, annyira össze voltam törve. A társadalmi nyomás is közrejátszott. Otthon laktam a szüleimmel, ráadásul egyke voltam, a szüleim rövid pórázon tartottak. Mindenbe beleszóltak, állandóan azt hallgattam, hogy megmaradok magnak, nem fogok kelleni senkinek. Nagyon elszerettem volna kerülni már otthonról. Aztán jött ez a fiú, aki kicsit "kiszakított a szüleim kezei közül", szeretett és csak engem akart. Időközben jött a betegség is, idősebb lettem, lassan ideje volt megállapodnom valaki mellett, féltem a magánytól és az újabb csalódásoktól.
Egy választásom van, hogy beletörődök a sorsomba, mepróbálok annak örülni, ami van, mégiscsak szeretem a férjemet és ő a gyerekem apja (ehhez ugye le kellene zárnom a múltat és végre lassan 8 év után kiverni a fejemből az exet). Lehet, ha egyszer elhagynám, nagyon megbánnám, sőt nagy rá az esély.
A szüleim is tudják, hogy érzelmileg nem kerek ez a történet, de folyton azt hajtogatják, hogy micsoda jó férjet találtam, örüljek, hogy a mai világban feleségül vett valaki, ezenkívül szeret, megbecsül, minden kívánságomat lesi, örüljek, hogy van egy gyönyörű kisfiam, nekem a gyerekem apja mellett a helyem, ne is álmodozzak más férfiról, csak valaki kihasználna. Valamilyen szinten tényleg igazuk van, csak valami belül nem stimmel.
Azt nem ideálisnak, hanem optimálisnak hívják. : )))
Amúgy meg nem tudhatod, hogy az ő adott helyzetében mi a legjobb. Nem egy olyan anyukát ismerek, aki vagy az elejétől egyedül neveli a gyerekét, vagy elvált, és az apa olyan nagyon sokat nem támogat rajta, tudom, hogy kemény, de meg lehet csinálni. Mondjuk, szurkolok, hogy lánya legyen, a lányoknak valahogy könnyebb egy ilyen helyzet.
Gondold ezt végig még egyszer. Mi kell ahhoz, hogy sok pénzt keress? Sokat dolgozni, érteni valamihez. Ez megy magadtól is, csak a te elhatározásod, tudod is mit kell tenni érte, meg is teheted. Ugyanígy határozd el, hogy gyereket akarsz. És lám, mi történik, egy faktor biztos kell hozzá, ami rajtad kívüli: egy db pasas. Szóval nekimehetsz a világnak úgy, hogy egyedül vagy, és sokat keresel, de úgy nem, hogy egyedül vagy, és teherbeesel.
Csúf is lenne, ha a btk. ilyen módon beleszólna a dugásba, már elnézést a közönségességért...
Az analógia nagyon is megfelelő, mert a pénzszerzés se megy egyedül - kell hozzá munkahely, a vállalkozáshoz tőke és piac, a lottóhoz szerencse (ha már lottózás - de annak kb. annyi az esélye a pénzszerzésre, mint az említett hölgynek a szűznemzésre).
Neki meg ott volt az esély a normális, korrekt pasivadászatra - nem jött neki össze.
Azt, hogy a hölgy által tervezett cselekményt a BTK nem szankcionálja - az egy dolog. Attól függetlenül teljes mértékben erkölcstelen és gerinctelen cselekmény. (arról nem is beszélve, hogy a törvények ugye változtathatóak,... pl egy deig a pilótajáték sem volt büntethető!)
Nem erőltetem, csak próbálom azt írni, h az, h megszületik a gyerek nem egyenlő azzal, h nincs ezentúl egyedül az anyuka, mert onnantól a gyerek érdekei is számítanak, sőt, az övé igazán, mert ő nem dönthetett.
Szvsz van ideális, adott helyzetben a legjobb. Ha nincs lakásom, pénzem, állásom, végzettségem, nem feltétlenül vállalok 3-4 gyereket, mert az elégé vesztes helyzet, amiből nehéz jól kijönni. Ha van már 3-4 gyerekem, de beüt a mennykő, akkor gyorsan megpróbálom megoldani az életünk. A kettő között nagy különbség, én csinálom magamnak a problémát vagy az jön és túlélem.
Nekem nem jó a kapcsolatom az anyámmal, ettől még nem gondolom, h nincs jó anya-lánya kapcsolat, ami az ideális.
Alapvetően nekem abból van elegem, h sokszor arra hivatkoznak mennyi házasság/kapcsolat rossz, mennyi a válás, mennyi a rossz apa/anya, akkor miért erőltetjük ezeket a régi kereteket, h család.
De mindenki maga dönti el, mi jó neki és mi nem, és ezt végre hagyni kell. Igenis fölösleges erőltetni a család-gyerek vonalat. Nem való mindenkinek, lsd. még ez a topik. Ugyanígy nincs értelme annak, hogy a mi erkölcseinket erőltessük másra. Nekem elég szilárd elképzelésem van a magam értékrendjéről, működik is. Nálam. Mástól nem várom el ugyanezt, mert miért tenném? Lássuk be, neked sem fog semmit ártani, ha megszületik ez a gyerek, úgy, hogy a félrekefélő apukát leminősítették spermadonorrá. Ez a szereplők dolga. Lássuk be, ha gyereket akar, nincs más esélye. Könnyű nekünk úgy okoskodni, hogy nem is vágyunk gyerekre, vagy éppen van gyerekünk. Nem az ő életét éljük, nem tudhatjuk, mi megy végbe benne.
Hát, mert ideális esetben azért nem rossz.
Csakhogy ideális eset pusztán a tankönyvekben van, máshol nincs, és nem is lesz soha.
Attól, h rámegy a házasság a gyereknek még lesz apja, anyja, talán a kapcsolatot is tartják. Alapvetően nekem abból van elegem, h sokszor arra hivatkoznak mennyi házasság/kapcsolat rossz, mennyi a válás, mennyi a rossz apa/anya, akkor miért erőltetjük ezeket a régi kereteket, h család. Hát, mert ideális esetben azért nem rossz. Az nem jó, h mennyire nem működik sokszor, de törekedni nem árt rá. Erre írom, h más az, mikor valami rosszul alakul.
Egy lábbal is lehet élni, boldogan is, nem is ez a legrosszabb az életben, ettől még az a jó, ha valakinek kettő van.
Jól elkombinálunk itt :) A leírtak alapján (mivel ezt tudjuk, ezt is másodkézből) nem annyira azért akar gyereket a pasitól, mert élete szerelme és legalább egy kicsi része megmaradjon, ha tovább libben.
A szerelem 2 felnőtt ügye, ha valaki áldozatot játszik, az is az ő dolga. Ha gyerek van, akkor már nem, akár úgy sem, h a másiknak van gyereke. Viszont én elég konzervatív vagyok ilyen téren.
