Köszönöm a résztvételt, és ezúton bejelentem, hogy tíznél kevesebb jelzést kaptam. Nálamnál bölcsebbek rámutattak, hogy a mai világban sokan sandaságot gondolhatnak az ilyen kezdeményezések mögött. (Nos, nem volt semmi ilyen, csak a kíványcsiság.) Valőszínű ezért a csekély számú jelzés, amit a már ídézett könyvből való folytatással hálálok meg (vagy büntetek :))
".... Persze a bálnák dalait más módokon is lehet magyarázni. Lehetnek azok egyszerű, földhözragadt kijelentések a navigációról, a krill-rákok lelőhelyeiről, vagy a territóriumuk határairól. De erre nincs bizonyítékunk, amíg ki nem mutatják, hogy ezek a hosszú, kanyargós, makacs melódiák, amelyeket a különböző énekesek a maguk egyéni díszítéseivel ismételnek meg, csak ahhoz szolgálnak eszközül, hogy afféle közönséges információkat küldjenek a tenger alatt több száz mérföldnyire, mint hogy "itt a bálna", addig én másképp hiszem. Időnként a dalok közti szünetekben, újra, meg újra látni lehet a bálnákat, amint teljes mivoltukban kiugranak a tengerből, és a hátukon kötnek ki, a csapkodó uszonyaiktól örvénylő vízben. Talán tetszik nekik, ahogyan a dal sikerült, vagy talán azt ünneplik, hogy visszahallhatják a tengert megkerülve visszatérő dalukat - bármi is az oka, ujjongásnak látszik, amit művelnek. Föltételezhetőleg, az én földönkívüli látogatóm is jószerivel ugyanígy törné a fejét az én hanglemezeimen, s amikor először hallaná a 14. vonósnégyest, az számára annak a közlésnek a bejelentése lenne, hogy "itt van Beethoven", amelyre aztán az idő tengermélyén és az emberi gondolat mélyáramlatain áthaladva egy évszázaddal később újabb hosszú jelzés érkezik válaszul: "itt van Bartók." ..."
Az idézet Lewis Thomas: Hány élete van egy sejtnek? című könyvéből való (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988)
Végzek egy kis magánkutatást. A téma az, hogy a kicsiny belterjes közösségünkön kívül mennyien használják még információforrásnak Audioland-et. Ezért arra kérek mindenkit, aki olvas minket, de különböző okok miatt nem ír, hogy egy rövid e-mailben jelezzen nekem. Ezt úgy teheti meg, hogy rákattint a nick nevemre, azután a küldre, és kész. Az eredményeket a jövő hét végén teszem közzé. A levélküldők közt izgalmas linkeket sorsolok ki, főnyeremény képpen átnyújtok egy virtuális hangszórót :) Előre is köszönöm a segítséget!
Lewis Thomas: Hány élete van egy sejtnek. Ezt a könyvet 1974-ben két kategóriában is jelölték a National Book Award-re, művészeti, és tudományos kategóriában is. Az úr immunológus, és kísérleti patológus, akadémikus. Ebben a könyvben van egy fejezet, amiből sokat megértettem abból a tulajdonképpen felfoghatatlan folyamatból, ahogy a zene születik. Ha van rá igény, magamra veszem a rabszolgamunkát, és folytatásokban bepötyögöm ezt a cikket. Egy részlet:
... A többi hangszerjátékosok, például a tücsök vagy a földigiliszták által játszott egyedi szólamokban önmagukban véve talán nem található zenei hang, de kihalljuk őket a kontexusból. Ha óriás együtesüket egyszerre tudnánk hallgatni, talán tudatára ébrednénk az ellenpontnak, a hangok, a hangszínek és a harmóniák egyensúlyának, a szonaritásnak. A púpos hátú bálna hangszalagra rögzített, feszültségekkel és feloldásokkal, kétértelműségekkel és célzásokkal teli befejezetlen dalait hallgatjuk a zene részeként, mintegy a zenekar elszigetelt szekciójaként. Ha jobb hallásunk lenne, és ki tudnánk venni a madarak szopránjait, a puhatestűek csapatainak ritmikus üstdobütéseit vagy akár a rétek felett a napfényben libegő szúnyogok távoli harmóniáit, ez az egyesített hang alighanem elkápráztatna, lenyűgözne bennünket. ...
Isten nyugosztalja, de nekem annyi elmaradásom van ami bestószolva várja, hogy fölvágjam. Jó lenne előbb azokon túljutni, aztán a kölcsönbe ígért könyveken is. Kőne már egy kis idő!
Igen, ebben igazad van, nem ezért szeretjük. Gabóczánál LP-ről is fedett volt. Nálam is fedett LP-ről cd-ről is. De az összesen van egy fátyol, már ami van GG-tól. Igazán azt nem tudom, ez koncepció volt, vagy véletlenül így alakult.
Valaki (talán DrNyulas) írta, hogy a Gould könyvből ki fog derülni, miért szólnak olyan fedettek a Gould felvételek. Nekem nem derült ki. Hallottam Horowitz-ot is, az is fedett és tompa volt. Ezt a nagy zongoristák direkt kérik, vagy így alakul? A Gould könyvből az derült ki nekem, hogy GG szerette befolyásolni a felvételek hangzását, bele-bele szólt a keverésbe is. Mi erről a véleményetek? Más is ezt hallja?
Ezt az MD-könyvet én is "megkapom" karácsonyra, de érdekelne majd elolvasására az önéletrajza is, ha vki kölcsön tudná majd adni.
Megajándékozom magam Glenn Gould: Tiltsuk be a tapsot! c. könyvével is. Ez az a könyv, amiről már a múltkor írtam néhány szót, de akkor rosszul emlékeztem a címére. A címlapon egy fiatal, elég pökhendi kinézetű fickó billeg a székén talán egy zongora előtt-maga szerző ifjonti önmaga. A mű stílusa: GG interjúja GG-dal GG-ról. Mindenesetre izgatottan várom, hogy olvashassam. Csak két fejezetcím kedvcsinálónak Komának: A Goldberg-variációról és Stokovski hat tételben. Ha elolvastam természetesen kölcsönadom olvasásra akit érdekel.
Másodszorra is lenyűgöz ennek az embernek az élete. A könyv egy igazi enciklopédiája a mintegy négy évtized amerikai és európai jazztörténetének. Hihetetlen gazdag adattárról van szó, amelyben a korszak szinte minden fontosabb zenésze említést nyer, ami nem is csoda, hiszen ezekkel vagy „csak” közösen játszott Davis, vagy egyenesen ő fedezte fel őket. Az ő zenekaraiban tűntek fel olyan zenészek, mint Hancock vagy Williams, John McLaughlin, Chick Corea, Joe Zawinul, John Scofield, Dave Holland, Jack DeJohnette és még nagyon sokan mások. A könyv nyelvezete tele van tűzdelve a mesélő Davis saját emlékeire, élményeire, művészi vívmányaira folyamatosan visszatekintő, reflektáló zenész kiszólásaival, profán, olykor szókimondó stílusával.
Nekem nagyon tetszik! Jó a szöveg, sokat lehet rajta nevetni. Nem misztifikálja a zenekart. Sok műszaki dolgot ír le, ami nekem kifejezetten tetszik. A kivitele is nagyon szép, millió fotóval van tele, ami szintén feldobja. Részemről minden Floyd rajongónak csak ajánlani tudom! :o))) Tessék megemlíteni a hozzátartozók előtt...
Félve nyújtogatom a kezem - én bejelentkeznék kölcsön be elolvasásra.
A hétvégén csalódás ért - kb 3 hete a könyvesboltba láttam G.G. :Gondolatok a muzsikáról c. könyvét otthon a könyvesboltban, de akkor nem volt pénzem az asszonynak meg mégsem azt akartam venni a szülinapjára. Hétvégére jött a pénz, na mondom meglepem vele magam, hát nem elvitték. Na, azért majd még keresem, hátha meg lesz karácsonyig.
P.S. a címére nem biztos, hogy jól emlékszem, de vmi hasonló rémlik. G.G. van a címlapon és az általa kifejtett gondolatok vannak különböző zenékről, a rádióról, a lemezről, stb.
Az elébb emlegetett könyvet olvasom Gould-ról. Mindenkinek nagyon ajánlom, akár kölcsön is adom, ha végeztem vele.
És mit hallgatok: a Goldberg variációkat.
Egy csöpp idézet a könyvből:
"Bert felidézte egy viharos nap emlékét, amikor féltette fiát (Golud-ot), és ezért egy másik ladikkal kievezett a tóra megkeresni - és meg is találta, amint lendületes mozdulatokkal dirigált a csónakja orrán megtörő hullámoknak."
