Értelmes és épeszű ember, aki szereti magyar hazáját, nem szavazhatott igennel.
Azontúl, hogy már sok helyen mondtam, hogy valóban felelőtlen húzás volt a népszavazás (ami mögött azonban valós igények is húzódtak persze), hagy kérdezzek rá, hogy mire alapozod ezt az igen erős megállapításodat? Miért lett volna baj az, ha az igen győz?
Egyébként, amit itt levezettetek együttműködési rendszerek terén, az maximálisan igaz, csak az a baj vele, hogy hiányzik belőle az ember. Ti jól kigondoljátok, hogy gazdaságilag ki és hogyan járna jól, de az élet ennél sokkal összetettebb.
Valóban nem véletlen, hogy itt éppen Szlovákiával vetődött fel ennek a kérdésnek a gondolata, hiszen egyedül velük lehetne rövidebb távon egy szoros együttműködést létrehozni. Ennek korláta csupán a mindenkori magyar szűklátókörű politika (ami egyáltalán nem csak Orbán-Patrubány vonalhoz köthető), és a eredendő szlovák magyarellenesség, ami csak nagyon lassan oldódik.
Szó esett a románokról is. Gondoljatok bele! Nyílván egy államszövetség ott maximum Erdélyre vonatkozhat, hiszen nekünk semmi közünk a Regáthoz (kivéve a csángókat), és nekik semmi közük sincs mondjuk úgy Hunniához. (kivéve persze a kis román közösséget). Viszont Erdélyben a románok egy erős központosított politikát folytatnak, magyarul minden helyi történést igyekeznek Bukarestből kontrolálni. Ha mi előállnák bármilyen tervvel, ami Erdélyre vonatkozik, nemhogy meg sem hallgatnák, de egyből támadásként fognák fel. Gondoljatok csak a székely autonómia kérdésére. Hajlandóság nélkül pedig maximum az egyéni befektetésekig lehet eljutni, ami lényegesen kevesebb, mint amit a topic feszeget.
A hely, ahol gond nélkül lehetne foganatosítani hosszútávon ilyen megoldást, az Horvátország. Ők ma is nyitottak egy (természetesen mellérendeltségi viszonyon alapuló) szorosabb együttműködésre, de úgy tűnik egyelőre nekünk még az is gondot jelent, hogy autópálya-összeköttetést hozzunk létre Horvátországgal. Pedig nem a horvátokon múlna, hogy Magyarország pl. kikötőhöz jusson, amit gazdasági szempontból hihetetlen jól ki lehetne aknázni. Éppen ez a fonákhelyzet az EU-ban, hogy gondolkodásmódjukban a horvátok állnak a legközelebb Európához, mégis ők vannak a térségből a legtávolabb a szervezettől.
Szóval úgy fest, hogy míg ti azon veszekedtek, hogy melyik politikai banda a hülyébb, addig lassan a környező országok lehagynak bennünket, és akkor tényleg nem lesz értelme ilyenekről beszélgetni, de addig is a téma, legalábbis hosszú távon feltétlen lehet aktuális is.
"Értelmes és épeszű ember, aki szereti magyar hazáját, nem szavazhatott igennel. "
Ezt most miert kell?
Epp eleg baj, hogy Parkanyban uldogelve, sorozgetve beszelnek esztergomi emberek arrol, hogy marpedig a "nem" volt a jo valasz, mert nezzem csak meg, hogy hany busz jar mar most is at naponta munkasokkal megtomve, es hany eve nem volt pl. a Suzu-ban beremeles, mert itt az olcso *szlovak* munkaero... (es nem szlovakiai magyart mond, pedig ott ul egy 70-75%-ig magyarok lakta varosban, ahol meg a szlovakok sem boldogulnak ha nem tanuljak meg a magyart)
Magyaroszág legutóbbi ötven évének legnagyobb önvizsgálata volt, és a nemmel szavazás volt a jövőbe tekintő igenlő szavazás a haza és a nemzet jövőjéről és mindenekelőtt a határainkon túli települési területek megmaradásáról, valamint Európa értelméről.
Értelmes és épeszű ember, aki szereti magyar hazáját, nem szavazhatott igennel.
"Tehát akkor látok esélyt a cselekváésre, ha egy hasonló patrubányos-orbános-tőkéses-harangzúgásos-szarosvizes népszavazáson a választójoggal rendelkezők öt százalékánál kevesebb mond igent."
Én erre nem látok esélyt a következő néhány évtizedben, hacsak a Négykrajcárosy ki nem provokál 1-2 éven belül még egy népszavazást, mert akkor sokan el fognak menni ellene szavazni. Mondom ezt alapvetően optimista beállítottságom ellenére, továbbá annak ellenére, hogy úgy gondolom, épeszű ember nem szavazhatott igennel a feltett kérdésre.
"Kétséges, hogy az előbbihez van elég erő, az utóbbihoz pedig elég türelem és kitartás."
Megvan, mindkettő. Az kell csak, hogy az irredenták és a probléma megoldását a magyar állampolgárság kiterjesztése alapján, nemzeti maszturbációs szövetségek zászlólengetése és tárogatása révén elgondolók létszáma a kritikus határ alá csökkenjen.
Magyarul, van magyar jövő, ha az irredenták és a belőlük hasznot húzók összlétszáma a püarlamenti bekerülési küszöb, a választópolgárok 5%-a alá kerül.
A népszavazás szép és reményteljes lépés volt ebben az irányban. Tehát akkor látok esélyt a cselekváésre, ha egy hasonló patrubányos-orbános-tőkéses-harangzúgásos-szarosvizes népszavazáson a választójoggal rendelkezők öt százalékánál kevesebb mond igent.
Én úgy érzem, hogy a topicnyitó azt gondolja, hogy 16 milliónak nagyobb súlya lenne egy politikai-gazdasági játszmában, mint 10 milliónak, mindegy, hogy ezt a játszmát kivel kell megvívni. Ebben, úgy gondolom, van is igazsága.
Persze ha kulturális kihívásnak is tekintjük a dolgot, akkor már közelebb áll a realitáshoz, amit írsz. Abban is lehet igazság, hogy egy magyar-szlovák együttműködés inkább mennyiségben, mint minőségben jelentene előnyt.
A kérdés az, hogy a "mérkőzést" meg akarjuk-e vívni, vagy inkább "puha" együttműködésen alapuló kapcsolati hálót építgetünk. Kétséges, hogy az előbbihez van elég erő, az utóbbihoz pedig elég türelem és kitartás.
Magam is nézegetek egy ingatlanocskát Párkány mellett, Kovácsiban, afféle Briefkastenfirmáknak, ipari tevékenységek tényleges vagy majdnem tényleges áttelepítése illetve a Bazilika sziluettjének megfelelő szögből való szemlélése céljából.
Az egy más ügy. Csak érzéseket tudok így pár sorban leírni. Szlovákia meg Magyarország közt olyan transzlajtánia-ciszlajtánjia viszony lesz. Nincs elég gyúanyag a dologban. Pozsony német volt és városként afféle osztrák imitáció szeretne lenni, joggal, gondolom, a híres villamossal Bécsbe...
Komárom meg a Csallóköz magyar, de nincs sem elég gyűlölet, sem elég szeretet köztünk meg a szlovákok között (tekints el Slotától, Curkától meg a többi faroktól), hogy ebből valami új minőség jöjjön ki. Gondolj a belga-német határvidékre, vagy Schleswig-Holsteinre,csak alacsonyabb létnívón. Két eléggé megvert, individulaista, cinikussá szürkített nép ez a tót meg ez a magyar... Na, nem magyarázzam tovább, nem vbiztos hogy igaz, csak impresszió.
Románia, az más. Erdély, az más. Az egy értékes menyasszony. Az egy igazi ország, önmagára találni akarva, lélekben függetlenül a Regáttól és lélekben függetlenül Csonkamagyarországtól. A román meg egy izgalmas, éppen civilizálódó nép, rendgeteg balkáni titokkal, bunkósággal és rafinériával.
A méretek is izgalmasabbak, az arányok is. Az már egy komoly hatalmi-katonai-.gazdasági tényező ígérete is lehet.
Megint impresszió: van annyi gyűlölet és összeméretkezési vágy a két népben, hogy ismeretlen erőket mozgósíthatna a vetélkedés az együttélésben. Szóval van egy lejátszandó meccs.
Egy nyirai, butább és rosszabb sörtől bóduló svejkkel nem vágyom összemérni magam. Egy Vlad Tepessel igen.
Bocs, szombat délutáni impressziók. Valami ilyesmiért írtam az előbbi mondatot, így lehetne kifejteni.
Sejtettem, hogy tudod, csak meg is kell említeni, hogy a kevésbé tájékozottak is tudják, minek köszönhető ez az előkelő helyezés. Ki tudja? Egyszer talán még az irigyek, a hülyék és az irigy hülyék is rájönnek, hogy nem jó ez így. :-)
Kedves Balu, azért azt se felejtsük el megemlíteni, hogy nem kis részben a magyar vállalkozók külföldre menekülése miatt viszitek el a pálmát a szlovákiai tőkebefektetések terén. A demagógok persze még mindig arról beszélnek, hogy azonos kulccsal adózzon a vállalkozó, mint a dógozó, nem látják, hogy ezzel a "társadalmi igazságossággal" maguk alatt vágják a fát - méghozzá láncfűrésszel... Magyarországnak nincs jövője, amíg a hülyék vannak többen.
Én egy norvég-magyar államszövetségnek örülnék igazán. Sokban kiegészíthetnénk egymást. Pl. nekik van tengerpartjuk, nekünk nincs, ők a téli olimpián jók, mi meg a nyárin, nekik sok a pénzük, nekünk kevés..
Szlovákia - nagyon helyesen - arra gravitál, ahonnan több lé érkezik. Az pedig nem Csehország. Ha közvetlenül Ausztriát írtad volna, azzal könnyebb lenne egyetérteni. Jelen pillanatban azonban Magyarország a legnagyobb befektető Szlovákiában - legalábbis a szomszédai közül -, úgyhogy még az is kétséges lenne.
A románokkal kötendő szövetségben lévő "nagyobb potenciált" a Románia és Szlovákia közötti népességbeli különbségen kívül mire alapozod?
Inkább román. Az egy izgalmas, nagy potenciálú hely lenne és Erdélynek visszaadná azt az értékét és jelentőségét a lelkéért való vetélkedésben, amit megérdemel.
Ott van terepe és jövője a magyar jelenlétnek. Szlovákia az Auszriához húzó Csehország felé gravitál.
Ennek nem sokkal Csehszlovákia felbomlása előtt volt realitása. Akkor tárgyalta a szövetségi parlament Csehszlovákia föderális átalakításának tervét. 4 tartomány lett volna, cseh, morva, szlovák, magyar. Sajnos 2 szavazat különbséggel leszavazták.
Én azt hiszem, hogy legkorábban 25 - 30 éves távlatban van realitása egy Európa1 államszövetségnek ami nagyjából a Monarchia területén jönne létre.
