"Akár tetszik akár nem a Horty korszak elmaradott, antiszemita, irredenta korszak volt." Az antiszemitizmus eléggé elterjedt volt akkoriban Európában és nem csak Németo.ban és Magyaro.on. Pl. a lengyelek is legyilkoltak több száz zsidót........ Az irredentizmus meg Trianon után asszem nem túl meglepő és egyáltalán nem elítélendő.
"Azért a szabad pályákon a tehetség mellett nemi nemű pénz is kellett..."
Teccet volna polgárosodni és pénzt keresni......
Már honnan is zavarták el 18-ban, csak nem a falusi szatocsbótból vagy a bankból, vagy műtőből vagy a gyárigazgatásból....
Egy frászt, a leépitett közhivatalokból, a hadseregből, a megyeházáról, csupa polgári helyekről, hátha jobb bankvezér lesz, hátha jobb orvos lesz, aki 5 pöngöért belenéz valaki seggibe, hátha jobb gyáriparos lesz....
Ölég bornirt elképzelésnek tünik mostanság.
Szóval teccet volna polgárosodni a század végén meg az elején, azokba a szép békeidőkben és nem lábatlógázva elvesztegetni az időt, mert hogy urak vagyunk, nem parasztok, prolik meg pógárok......
Solymosi Frigyes: Ezt már azért sem tehettük, mert a szovjet katonák nem felszabadítóként viselkedtek. Bennünket - jogosan - egy ellenséges ország lakosainak tartottak, akik megtámadták hazájukat, akikkel azt csinálhattak, amit akartak. Nem véletlen, hogy a lakosság nem virágcsokrokkal, örömujjongással fogadta őket - mint a franciák az amerikaiakat. Életem legszörnyűbb éjszakája volt, amikor Keszthelyen, már apa nélkül, édesanyámmal összebújva, remegve hallgattuk a háziasszonynak a szomszéd szobából átszűrődő sikoltozását, és azért imádkoztunk, hogy a katonák bennünket ne látogassanak meg. Hiába biztatott a másnap már lehiggadt, hozzám igen kedves tatár kapitány, hogy "jó bolsevik lesz belőled", az az éjszaka maradandó emléket hagyott bennem.
(Népszabadság, 2005. április 6.)
Ez asszem nem lehet vita tárgya megszállás volt!!!!!!!!
Deportálták bizony a zsidókat a német megszállás előtt is: 1941 nyarán 18.000 zsidót szedtek össze és deportáltak Kamenyec-Podolszkba, majd a halálba. Ebben sikeresen megelőzték a németeket, ugyanis ez volt az első 10.000 főt meghaladó deportálási akció.
Horthy antiszemita volt és nem nyilas, ahogy Antonescu is antiszemita volt, de nem vasgárdista. Szálasit azért vágták sittre, mert veszélyt jelentett Horthy rendszerére és nem antiszemita meggyőződése miatt.
Ez egy marhaság ilyen kontexusba tulreprezentságra hivatkozni. Nem a közhivatalokban, a köztisztviselői karban voltak tulreprezentáltak, oda be sem engedték öket, hanem a szabad pályákon, ahol a kiemelkedés nem másnak volt köszönhető, hanem saját érdem, saját munka, saját tudás eredménye volt.
Aki itten tulreprezentálságot emleget, az egyben azt is mondja, hogy a kersztény középosztály nem birta a szabad versenyt, nem érte el a kiemelkedéshez szükséges szinvonalat és elvárta, hogy a jobb munkát végzők, a szorgalmasabbak, a nagyobb tudásuak állami segedelemmel szoritasson háttérbe.
Alaposan mentek szemben a nemzet érdekével, aztán csodálkoztak a következményeken, a provincializmus, a gyávaság és a szomszéd cihája elkivánásának térnyerésén.
nem érdekel a népszabadság cikk. ha nem vetted volna észre, itt nem újságcikkekről vitatkozunk. megértenem meg nem tudom mit kellene. egyelőre nem én vagyok az, akik képtelenek egyes tényekből összerakni a teljes képet.
egyébként nem értem az egész vitát: ha végigolvassátok a hozzászólásaimat, akkor láthatjátok: nem fényezem a horthy rendszert, nem mondom, hogy hű de jó volt. ha ebben a topikban is olvasgattok: http://forum.index.hu/Topic/showTopicList?t=9025906&la=43294888
ott olvashatjátok a negatív kritikámat is a rendszerrel kapcsolatban. meg talán a történelem fórumcsoportban is van ennek topikja, ott is folyt vita. ilyen értelemben nem velem kell megértetnetek a holokausztot. DE! mint leendő történész, azt gondolom, az ellen is fel kell emelnem a hangot, ha valaki prekoncepciózusan és a tényeknek ellentmondóan negatívabb színben állítja be a horthy korszakot, mint amilyen az volt. Mert az SEM az igazság. Gavriel pont ezt teszi pl. én megértem,hogy személyes oka van erre, de ami nem igaz, az nem igaz!
- "a videk es a gyorsan meggazdagodo varosi polgarsag kozotti osztalyellentekbol fakado feszultsegeket antiszemitizmussal probalta levezetni."
ez ott hibádzik, hogy a Horthy rendszer bármit antiszemitizmussal vezetett volna le, mert továbbra is az a helyzet, hogy a rendszer egészére nem volt jellemző az antiszemitizmus. bizonyos politikusokra igen, de a rendszerre magára nem.
-"Minimum a kozombosseg, a "mulasztas vetke" de nagyon sokszor tarsadalmi meretu passziv segitseg kellett hozza."
szeretném mégegyszer megemlíteni: 1944 nyarán vagyunk, az átlag magyar is örül, ha lyuk van a seggén, mert bombáznak az angolszászok, a szovjetek meg már nagyon közel vannak a határhoz. a magyarnak is el kell mennie katonának (nagyon sokaknak), meg kell tudnia élnie, mert fejadagok vannak és jegyrendszer, stb. mindenkinek meg volt a maga baja, az kétségtelen a rendszer hibája, hogy a társadalom sokkal inkább volt németbarát, mint szovjetbarát. ezért nem fordult szembe a társadalom a megszállás után a németekkel.
- "En a huszadik szazadban kialakult antiszemitizmust egy "pogany vallashaborunak" tekintem, a vallasi ellentetekben gyokerezo eloitelekre epulve de az Istent vagyis mar a minimalis meg hivatkozasi alapkent se szoba jovo erkolcsi normakat kiiktatva jutott el a borzalomig."
ez elég erőltetett. a zsidóság egy része mindig is megkülönböztette magát. az ellentétek ebből fakadnak valahol. csak amíg trianon a többi magát megkülönböztető közösséget (értsd: kisebbségeket) elcsatolta, a zsidók maradtak.
"Ez a fő kérdés! A kirablás!" " Nem én vettem elő a kérdést, csak reagáltam."
az biztos, hogy nem is én vetettem fel a kirablást. hogy mire vagyok kíváncsi , lásd alább
"Ezzel minden ország számoljon el saját magával. Magyarország is a saját németjeivel,zsidóival."
én is cinikus leszek: megvolt az elszámolás, mindenki kapott kárpótlást (a németek lehet hogy nem...nemtom)
"Ja kérem! Ne tessék háboruskodni. Esetleg visszaütnek."
itt kitárgyalták páran: http://forum.index.hu/Topic/showTopicList?t=9025906&la=43294888 nem volt választási lehetőségünk!
"Amennyi egy vesztett háborúban elveszhet."
ja igen, csak nem az arisztokrácia elveszíthet. leantiszemitáznál ugye, ha ugyanezt írnám a zsidóságra? pedig bizonyos olvasatban teljesen analóg példa lenne.
az állításod az volt, hogy az egész rendszer bűzlött az antiszemitizmustól (zárójelben jegyzem meg, hogy az antiszemitizmust is kellene lassan definiálni). a szöveg a következőket mondja
- zsidótörvények 1938-tól - zsidóellenes propaganda a háború alatt
(mellékesen a szöveg okokat is felsorol, amikről te említést sem teszel).
Azonban a Horthy rendszer 1920-ban kezdődött. Pusztán elméleti alapon nem lehet a fentiek alapján azt mondani, hogy a rendszerre mindvégig a nyilt antiszemitizmus volt jellemző. az 1938-as év ráadásul kulcsév: ekkor lép túl a saját határain a náci Németország. Vajh nincsen e közvetlen összefüggés?
Tehát továbbra is várok bármilyen intézményes antiszemitizmust 1920-1937 között. (a Numerus clausust most kilövöm. azon kívül mondj valamit)
"Igen! A szövegben bene van a lényeg. A zsidó vagyonok és siker egzisztenciák elirigylése, a konkurencia félreállitása nemtelen módszerrel."
1943-ban Kállay sokminden más mellett azzal indokolta a németeknek a deportálások megtagadását, hogy ha megtennék, az ország gazdaságának fontos ágai omlanának össze a munkaerőhiány miatt. így a fenti állítást teljes egészében nem tudom elfogadni, mert Kállay kijelentésében benne van az, hogy dolgozó embereket vinnének el, akiket nem lehet helyettesíteni. Valóban sokaknak megrendült az egzisztenciája, de 1944-ig ez nem igaz mindenkire.
Akiket pedig zsidóknak nevezel, azoknak tulnyomó többsége legföljebb zsidó származásu, aki pedig zsidónak vallotta magát az pedig vallásának tekintette. Szerfölött érdekes,hogy más szármasunál senki nme firtatja az eredetet.
??? a Holokausztról van most szó, akkor már hogyne számítana. Megjegyzem, az SZDSZ által az antiszemitizmus zászlóvivőjének kikiáltott Teleki csak a vallás szerint zsidónak számítók diszkriminációját fogadta el, azt nem, hogy keresztényeket visszaminősítsenek származás alapján. az ezt deklaráló zsidótörvényeket egyértelműen a német nyomás miatt kellett elfogadtatni. (teleki halála után)
"Zsidónak lenni a egy stigma, és ebben a Horty korszak "remekelt". Ettől antiszemita."
te fogod fel stigmának. Az én szememben nem az. Szóval ez egy hülyeség amit mondasz. Nagyszüleim elbeszéléséből tudom, hogy abban a korban sem volt az. és valahol itt gyökeredzik a probléma. Ha a holokauszt nem lenne téma minden hónapban, ha egyes politikai pártok nem antiszemitáznának folyamatosan, akkor lehet hogy te sem éreznéd stigmának. korábban is említettem: a megkülönböztetem magam + folyamatosan a másik pofájába vágom hogy bűnös c. politika csak és kizárólag oda vezet, hogy a másiknak ellenérzései lesznek velem szemben. ezek után pedig nem csodálkoznék a helyedben azon, hogy zsidóellenes kijelentések hangzanak el burkoltan vagy nyíltan különböző szélsőséges alakok szájából. ez az egész téma különben megérne egy külön topikot. a probléma gyökere még a horthy korszak előtt szintén valami ilyesmiben gyökeredzhetett: az eltérő kultúrák találkozásában, ahol egyik fél sem igazán akart alkalmazkodni a másikhoz (vagy legalábbis volt egy hangos kisebbség mindkét fél körében, aki nem).
Derek! Karády Katalin tavaly a Yad Vashem Központtól megkapta az Igazak kitüntetést, ugyanis zsidó származású zeneszerzőjét bújtatta, akit később letartóztattak, de már a vége felé és ezért túlélte a háborút.
Amúgy Karády valóban antikommunista is volt, mert egy a polgári értelemben vett magyar nacionalista gondolkodást képviselt. Mindezt persze nem túl vehemensen.
Az antiszemitizmus bizonyításához bőven elegendőek a Horthy kormányzósága alatti zsidó törvények. Hivatalos jogállam antiszemita törvényeket hoz. Ha nem követeli meg a kemény végrehajtásukat, csak beenged ilyen törvényeket a jogrendszerbe, már akkor is antiszemita. Az össze többi általad említett dolog már csak ennek fokozatai.
Egy viccel világítanám meg a dolgot hátha valaki nem ismeri.
Egy férfi találkozik egy csinos nővel. Sokáig fixirozza, majd odamegy hozzá és megkérdezi:
- Hölgyem Ön nagyon megtettszett nekem. Szeretnék Önnel lefeküdni. Egymillió forintért lefeküdne velem.
A nő elgondolkodik, de az egymillát nagyon vonzónak találja és közli a férfival, hogy annyiért lefekszik vele. Mire a hapsi:
- És kétezerért lefekszik velem?
Mire a nő felháborodva:
- Mit gondol nem vagyok én qrva!
Mire a hapsi:
- Azt már tisztáztuk, mostmár csak az áron alkudozunk.
Egy kisuzem tulajdonosa talalt ott menedeket csaladostul, egyedul a nagypapa nem elte tul, mert torveny az torveny, szot fogadott, onkent ment a Ferencvarosi pu-ra, hiaba konyorgott neki a hazmester (tole tudom a tortenetet). Aztan az uzemet allamositottak, a csalad 56-ban kiment Amerikaba.
"Villaja hazmestere meg zsidokat bujtatott a villaban. Egyebkent "
Az elet bonyolult, nagyapam zsido sogornojet a nagyapam nyilas sogoranak a preshazaban bujtattak,ott nem kereste senki. aztan 45 utan ezert ezt a nyilas sogort igazoltak is.En meg ismertem gyerekkoromban.
"A kérdések a kor antiszemitizmusa szempontjából teljesen indiferensek. A kérdésedben az antiszemitizmusról van szó és nem a deportálásrol."
1. jó, akkor definiáljuk az antiszemitizmust. 2. nem indifferensek, te állítottad, hogy a rendszer antiszemitizmusa vezetett a deportálásokhoz :) sok lesz már az ellentmondásokból.
"Pedig igen csak hasznos lenne, mert a forrásomat kétségbe vontad."
a Baky László naplója c. dologra voltam kíváncsi, hogy hol érhető el.
"Rajtad a sor, hogy mutasd be amit te a valóságnak gondolsz. Összességében hatalmas összegről van szó, ami nem csak ugy eltünedezett."
fogalmam sincs, nem én hoztam fel a témát, hanem te. ami azt illeti senkinek nincs fogalma szerintem. továbbra is részletkérdés, mert akkor ha már felszabadulás a topic témája, tedd hozzá lécci, mekkora az a vagyon, ami eltűnt a németek kitelepítése miatt, illetve mekkora az a vagyon, ami eltűnt a szomszédos országokbeli magyarok egyes csoportjainak elüldözése miatt, vagy mekkora az a vagyon, amit szétlőttek a világháborúban, vagy éppen mekkora az a vagyon, amit az arisztokrácia elvesztett a "felszabadulással".
"Vétkesek közt cinkos aki néma. Ha nekem kellett volna ott vonulnom és láttam volna azt a sok közönyös pofát, hát tudod............."
akkor cinkos volt a zsidóság vezetése is ? (provokatív..) vagy szerinted más dolga se volt a nemzsidóknak, csak az, hogy ugrásra készen ott álljanak a deportáltak vagyona mellett? vagy szerinted mégis mi történik, ha valaki nem marad néma? kicsit gondolkozz már el ezen, mert olyan dolgokat vársz el, amiket mondjuk a közel kelet topicban te sem vagy hajlandó megtenni más téma kapcsán. mindegy, ebbe ne menjünk bele. ezek a dolgok nem értékelhetőek feketén - fehéren. fokozatok vannak.
"ha a Horthy rendszer antiszemita volt, akkor légyszíves magyarázd meg, hogy miért:"
Egy rendszer meg lehet attol antiszemita,hogy nem koncolnak fel minden zsidot a helyszinen.
"nem deportálták a zsidókat a német megszállás előtt?"
Hova deportalhatta volna? Maximum internalhatta volna oket.
Nekunk nem voltak olyan megszaallt teruleteink ahova deportalhattuk volna oket, bar ha meggondolom ha deportaltak volna oket svajzba, vagy Angliaba akkor jobban jartak volna ,dehat a deportalashoz ket fel kell egy aki deportal egy masik aki a deportaltat be is fogadja.
te terelsz. a szövegben benne van a lényeg, de te nem azt emeled ki, hanem azt a részt, ami a legnegatívabb.
eredetileg a horthy rendszer antiszemitizmusáról volt szó. nem tudtad bizonyítani az igazadat, erre most áttérsz a zsidó vagyon kérdésére. ez nem korrekt játék. de felőlem ezt is játszhatjuk. továbbra is vannak állításaid, amiket nem tudtál bizonyítani, és visszaolvashatóak a topikban.
ezek a kérdések várnak rád, nem kell hosszú magyarázat, vagy forrás:
ha a Horthy rendszer antiszemita volt, akkor légyszíves magyarázd meg, hogy miért:
- nem deportálták a zsidókat a német megszállás előtt? - miért támasztotta alapfeltételként Horthy Gömbösnek, hogy abbahagyja a zsidóellenes propagandát? - miért nyújtott a kormányzat menedéket pl. a Szlovákiából idemenekült zsidóknak 44-ig? (hivatalosan követelték Tisoék a kiadatásukat) - Miért vágták sittre Szálasit többször is?
"Akár van,akár nincs ehhez a konkrét anyaghoz forrásom, a tények makacsok. Elég ha végig járod a holokauszt muzeumokat, meg nézed a Jad Vasemet, vagy beülsz néhány órára egy könyvtárba, tengernyi dokumentumot találhatsz."
a fenti kérdésekre ezek a tények mit válaszolnak?
"Ezzel próbálsz kibujni az alól a kérdés alól,hogy hova lettek a zsidó vagyonok. Tényleg! Hova lettek?"
nem bújok ki a kérdés alól, de ez itt egy részletkérdés. a válaszom: nem tudom. sokfelé eltünedeztek.
"Bár nem vett részt minden magyar a zsidóság kifosztásában, akkora tömegek voltak igy is, hogy nem lehet kijelenteni: nincs nemzeti felelősség. igenis van."
és miben áll ez a nemzeti felelősség?
"Ugye bár nem gondolod,hogy boldogan,dalolva?"
mondtam ilyet?
"a közönyös miért vett részt? Ezt nem kérdeztem volna meg a helyedben."
"Gobbi Hilda mondta Szeleczkyrol, "kis hulye volt, nem nyilas." "
Lehet mindenesetre a kocsija hatso ablakaban jo nagy nyilaskereszt volt kirakva.
amugy en szineszekrol ugy altalaban nemigen tetelezek fel valami nagy politikai eleslatast oldaltol fuggetlenul.Lehet hogy Szelecky csak szerette szavalni a Fel ,fel a szent haborura cimu Petofi verset.amiben van egy resz,hogy :"jon az orosz, jon az orosz....
"Mindemellett 60 éven át antiszemitának volt bélyegezve a nő.
Ez a kommunista rendszer volt. Amint kitört a gengszter váltás minden megváltozott."
Karady-rol nem emlekszem.hogy barmi ilyen elhangzott volna 89 elott ,vagy barmifele nyilas vagy naci szimpatia vadja.ahogy Javor Palrol sem.Karadyra maximum azt rottak fel hogy kommunistaellenes es hogy diszszidalt,de mar a hetvenes evek vegen ujra kiadtak a lemezeit es jatszottak a filmjeit ujra a TV es a filmmuzeumok is.
Fölszabadulás
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. április 4.
// 12x11
document.write('');
- Április négy helyett inkább beszélgessünk április egyről. Szerintem abban sokkal hamarább sikerülne konszenzusra jutnunk. Kép: Marabu Ezelőtt húsz évvel ez lett volna a Népszabadság "április negyedikei vezető anyaga", és én átlapoztam volna. S ha valaki azt mondja, hogy valaha majd én írom a Népszabadság "április negyedikei vezető anyagát", akkor azt gondoltam volna, hogy meggárgyult.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Ma ez nem képtelenség, ám óvatlanság. Mint minden egyéb, ami vita nélküli, bensőséges, intuitív meggyőződése kellene hogy legyen a köztársaság minden egyes hívének, a "fölszabadulás" puszta szava is arra készteti a köztársaság honpolgárait, hogy gyűlölködve, gyanakodva és szomorúan bámuljanak egymásra. Tavaly augusztus 23-án Bukarestben egymás mellett szemlélte a díszemelvényről a tisztelgő csapatokat a bolsevik múltú államelnök és I. Mihály király; a fölszabadulás ottani ünnepéből csak a vasgárdisták maradtak ki. A romániai politikai osztály (amely határozottabban antikommunista világnézetileg, mint magyarországi megfelelője) ezt képes volt elválasztani az 1940-es évek végének sötét fejleményeitől. És a mi vezetőinknél jobban tudja, mi a közös minimum, és mi a nemzeti érdek.
Párizsban ma is van Sztálingrád nevű metróállomás. Nem Sztálin emlékére.
Magyarországon a sajtóban az a konszenzus kezd kirajzolódni, hogy 1945 tavaszán, hatvan esztendővel ezelőtt fölszabadultak a zsidók és a kommunisták, és senki más. Némely magyarok megnyerték, mások elvesztették a háborút. A győztesek pedig keserves bosszút álltak a veszteseken. Van ebben némi igazság. 1944 áldozatai, ha túlélték, 1945 győztesei voltak, és nem kímélték kínzóikat s azokat, akiket kínzóik cinkosainak véltek. De ez a történet lényege?
Aligha.
Valaha ezt mindenki tudta. Arról kell szólnom, miért volt majdnem mindenkinek fölszabadulás 1945 áprilisa-májusa, s miért helyes minékünk is ezt fölszabadulásnak tekintenünk, habár.
Habár a szövetségesek erkölcsi előnye a tengelyhatalmakkal szemben arasznyi. A Szovjetunió rendszere a leggyilkosabb rendszer volt. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Drezda, Hamburg, Hirosima, Nagaszaki terrorbombázásával fajirtást hajtott végre vétlen polgári személyekkel, gyerekekkel szemben, s ezt a nyugati hatalmak a gyarmatokon folytatták az ötvenes évek végéig. Ennek semmivel nem volt több stratégiai értelme, mint a náci haláltáboroknak, ha nem is volt annyira átgondolt.
És jaj volt a legyőzötteknek. Az új határok mögé került németeket milliószámra "kitelepítették", azaz elűzték, és sokukat útközben leöldösték. A Vörös Hadsereg katonái - boszszúból hazájuk elképzelhetetlen kegyetlenségű letiprásáért - tömeges nemi erőszakot követtek el rendszeresen, parancsnokaik hallgatólagos (Németországban olykor kimondott) beleegyezésével, néha bátorításával. A szövetségesek kifosztották a legyőzött országokat, főleg, de nem kizárólag a Szovjetunió. Napirenden volt a tömeges megalázás, ítélet nélküli internálás, oktalan vagyonelkobzás, száműzés. Demokratikus intermezzók után a sztálinista parancsuralmi rezsimek tíz- és százezerszámra éheztették, verték, börtönözték be a gondjukra bízottakat bármiféle érthető ok nélkül, a legképtelenebb ürügyekkel. A szabadság világszerte alig gyarapodott, a szegénység pedig - az akkor bigott, fajüldöző és mccarthysta Egyesült Államok kivételével - iszonyatos volt. A nácik fajüldöző rendszerének leverésében olyan amerikai hadsereg vett volt részt korábban, amelyben szegregált fehér és fekete századok voltak, amelyek között néha tűzharcok fordultak elő.
Fölszabadulás?
Lágerek, kínzások, terrorpörök Kelet-Európában és Kelet-Ázsiában, halálbrigádok, kínzások a gyarmati és félgyarmati országokban meg a komprádor latin-amerikai katonai diktatúrákban, cenzúra, agymosás, represszív tömegkultúra Nyugaton, agyalágyult, észbontó szervilizmus és megalázkodás a keleti tömbben.
Fölszabadulás?
Igen, fölszabadulás.
Fölszabadulás először is a fasizmus alól. Ez nem azt jelenti, hogy a szövetségesek tudatos és szándékos "antifasiszta háborút" folytattak volna. Mind a Szovjetunió, mind Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó osztálya kiegyezett Hitlerrel és szövetségeseivel, nem rajtuk múlt, hogy a Harmadik Birodalom mégis küzdelemre kényszerítette őket.
"Antifasiszta háború" nem volt, csak a gazdasági és katonai hegemóniáért, területért, túlélésért folytatott szokványos háború, amelynek alig szándékolt mellékes következménye volt a fasizmus fölszámolása. A fasizmussal a nyugati szövetségesek a francói Spanyolországban, a salazari Portugáliában, az ezredesek Görögországában, a hetvenes-nyolcvanas évek Ceausescu-féle Romániájában (amely már inkább fasiszta volt, mint sztálinista) még évtizedekig békében éltek együtt. De a fasizmust legyőzték, és az egészen más célokat követő szövetséges seregek segítségével az antifasiszták sok helyütt győzelmeket arattak. A nyugati fasiszta államokban helyreállt a polgári status quo, a parlamenti rendszer, lényeges változásokkal. Mindenütt Nyugaton (Olasz- és Franciaországban a hatalmas kommunista pártok nyomására is) a munkásosztály társadalmi integrálására tettek kísérletet "a jóléti állam", "a szociális állam" különféle változataival.
Ámde mi történt velünk, mi történt Kelet-Európában?
Kelet-Európában szovjet "segítséggel" a polgári társadalom jött létre 1944/45-ben. A polgári társadalom - milyen értelemben?
A polgári és a premodern, modernség előtti (prekapitalista, kapitalizmus előtti) társadalom között az az egyik alapvető különbség, hogy a premodern társadalomban rendek vagy kasztok, a polgári társadalomban osztályok dominálnak. A rendbe tartozást (általában) születés, vérség, öröklött cím és státusz szabja meg, a rendbe-kasztba nem lehet "csak úgy" kívülről belépni. A fölsőbb rendek a többletet gazdaságon kívüli kényszerrel sajátítják el az alsóbb kasztoktól. A voltaképpeni (modern) osztálytársadalmakban viszont magának a társadalomnak az alaphelyzete (piac, verseny, a közvetlen termelők tulajdonnélkülisége) helyezi el (nagyjából véletlenszerűen) az embereket a jövedelmi rétegződés, a társadalmi munkamegosztás, a presztízs és a műveltség különféle szerepeiben.
A premodern társadalmakban a különféle emberi funkciók harmóniája, a modern (polgári) társadalmakban a szabadság a kohéziót és engedelmességet teremtő legfőbb világnézeti (ideológiai) tanítás. Ez a hit a közvetlen, illetve közvetett kényszereket kiegészíti vagy helyettesíti. Minden civilizáció alapproblémája, hogyan igazolja a kevesek uralmát a sokaság fölött. (A "létező szocializmus" - nyugodjék - bravúrja volt, hogy a problémát megoldása helyett letagadta.) Az arisztokratikus társadalmakban ezt a legfölső osztály öröklött kiválóságával, magasabbrendűségével magyarázzák.
Kelet-Európában nem a szabadság, hanem a "kiválóság", az öröklött rátermettség kissé modernizált ideológiája volt a meghatározó. (Ennek a modernizálásnak egyik változata a fasizmus magyar, osztrák, portugál, spanyol - tehát félfeudális - válfaja.) Itt (mint néhol egyébként Nyugaton is, bár ott kisebb mértékben) a politikailag kiskorú, éretlen burzsoázia fölött az ancien régime katonai és papi kasztja uralkodott továbbra is, ami a személyi függőség, a brutális alávetettség, a gazdaságilag már indokolatlan szolgaság, a folytonos fizikai megaláztatás mocskos brutalitásának a rendjét jelentette.
Az angolkór, a tüdővész, a pellagra, az olykori éhínség és az állandó alultápláltság mellett a babona, az írástudatlanság és a csendőrség tartotta kordában a rendszer lázongó és kevéssé hatékony hordozóját, akinek a mellére, mint Derkovits egyik Dózsa-metszetén, odahasították a döntő fölírást: "büdös paraszt".
1945 áprilisa után a földreform, az államosítás, a durva szekularizáció együtt az alsóbb néposztályokat jelképesen és hangosan képviselő pártok (erősorrendben: szociáldemokraták, kommunisták, parasztpártiak) politikai és kulturális hegemóniájával: ez valóban ezer évet fordított föl, fordított meg. Ez a populus Werbőczyanus első, egyben végső veresége volt, a gazdaságilag függő, ám politikailag domináns magyar nemesség (s a belőle kifejlődött dzsentri, vármegyei és kormányhivatalnok, a szoldateszka, s általában a "párbajképes úri" osztály) Mohácsa.
Ehelyett nem holmi "szocializmus" jött létre, még a sztálinista hatalomátvétel után, a rémuralom alatt se, hanem a kasztos-rendi szisztéma helyett az erőteljes és erőszakos mobilitással (tehát az alsó rétegekből származók gyors emelkedésével, a fölgyorsított, "gyorstalpaló" népoktatással) beköszöntő modern osztálytársadalom.
"A népből származó" új osztály volt Kelet-Európa első modern (nem kasztos) uralkodó osztálya. A mobilitás és az erőteljesen megnövekedett egyenlőség nem változtatott a termelők alávetettségén, de megszüntette közvetlen és közvetítetlen, személyes szolgaságukat. A polgári forradalmat nálunk is, mint Oroszországban és Kínában, a proletár szocializmus vívta és nyerte meg, amint azt Karl Kautsky és Garami Ernő már száz esztendővel ezelőtt helyesen megjósolta.
Ezt a hatalmas eseményt ne vették volna észre olyan elmék, mint Szekfű, Bibó, Lukács, Szabó Zoltán, Erdei, Csécsy, Kassák, Déry, Illyés? Tudta ezt az egész nép is, az egész magyar értelmiség is. Hogy forradalom volt.
Nem az a forradalom, amelyről a baloldal álmodott, hiszen szocializmus helyett tervező-egalitárius, államkapitalista, militarista és "népjóléti" diktatúrát kapott Kelet-Európa, vad modernizálással, urbanizációval, iparosítással, építkezéssel, világiassággal, a művészeti és tudományos magaskultúra megváltó erejébe vetett misztikus hittel meg elnyomással, erőszakkal, hazugsággal, bükkfanyelvvel, politikai kiskorúsággal, provincializmussal, képmutatással.
A fasizmus alól fölszabadult Magyarország és Kelet-Európa, de helyette kapta az SZK(b)P, a Vörös Hadsereg, a GPU és helytartóik rémuralmát, amely itt már - szemben a szerencsétlen, szánandó, sebzett Oroszországgal - nem volt annyira és olyan sokáig véres. A genocídium abbamaradt, a frontról, majd a hadifogságból, internáltságból is lassan-lassan hazajöttek a katonák és az elhurcoltak.
De nem ez a fölszabadulás egyedülálló Kelet-Európában, hiszen ez a vödörből csöbörbe esés nélkül, de megtörtént másutt is. A fasizmus alól nem magunk szabadítottuk föl magunkat, de a rendi uralom alól bizony igen, kihasználva ösztönösen a háborús káoszt és Sztálin terveinek bizonytalanságát. Erkölcsi forradalom is végbement: az eliszonyodás, az elémelyedés az elnyomás, a fajgyilkosság, a népirtás, a szolgalelkűség impériumától, amely régi bűnök következménye volt - "beteg századokért lakolva"...
Itt az az uralkodó kaszt bukott meg, amely Mohács, a szatmári béke, Világos, Trianon, két világháború szörnyűségein bizonyította be, hogy nem képes és nem méltó a vezetésre. S nem létező "fejedelmi erényei" miatt nem kell neki megbocsátani a jobbágysanyargatást, az éheztetést, a nép fiainak és lányainak ezeresztendős pofozását.
Uralkodó kaszt helyett uralkodó osztályt kaptunk, amely (az új burzsoáziával kibővülve) az államkapitalizmusból a piaci kapitalizmusba is átmentette osztályhatalmát. Már csak ettől kell megszabadulnunk.
A rendőrség és a csendőrség 1944-es tevékenységének összehasonlítása
Eichmann egysége - alacsony létszámából következően - elsősorban a szervezési feladatokat látta el, a kivitelezés felső szinten a magyar belügyi vezetés, a terepen a csendőrség és a rendőrség dolga volt. "Sosem néztem meg a zsidók vonatokra való felpakolását. Ez másodlagos volt a számomra, nem volt rá időm. Mivel a munkáért a csendőrség volt a felelős, már az is zavarhatta volna a magyar belügyi szerveket, ha csak megfigyelem a bevagonírozást." - emlékezett Eichmann 1957-ben Argentínában.[3] A "zsidók vonatra való felpakolása" mindenekelőtt a csendőrségre várt, de az Eichmann-terv kivitelezésében a rendőrség is fontos szerepet kapott. Elméletileg a rendőrség hatáskörébe tartoztak Budapesten kívül a megyeszékhelyek és a városok is, ám a gettósítás és a deportálás alapvetően a csendőrkerületi beosztás szerint, azok parancsnokainak irányítása alatt zajlott, így a csendőrök a városokban a rendőrökkel együtt vettek részt a zsidók izolációjában és vagonba zsúfolásában. A folyamatot a Belügyminisztérium két államtitkára, Endre László és Baky László felügyelete alatt Ferenczy László csendőr-alezredes irányította, a terepen négy csendőrezredes diszponált az események fölött.[4] A csendőrség vezető szerepét mutatja az a tény is, hogy 1944. június 21-től Jaross Andor belügyminiszter kezdeményezésére a csendőrséggel zsidóügyekben addig is együttműködő rendőrséget is Faragho Gábor altábornagynak, a csendőrség főfelügyelőjének vezetése alá helyezték.[5] Nem véletlen az sem, hogy a budapesti zsidók július eleji deportálását Eichmann, Endre, Baky és Ferenczy a maximálisan megbízható csendőrség fővárosba vezénylésével kívánták végrehajtani.
A holokauszt során a két, összesen több tízezres állománnyal rendelkező fegyveres testület viselkedése között jelentős különbségek mutathatóak ki.[6]
1. Míg a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban szolgálatot teljesítő rendőrség "átlagos", a közrend védelméért felelős szervezet volt, addig a vidéket ellenőrző csendőrség - bár általában ugyanilyen feladatokat látott el - sokkal inkább tekinthető a belbiztonság helyreállítása érdekében bármikor bevethető, rendszerhű elitalakulatnak. Ezt a célt szolgálta a csendőrségi tagfelvételeknél általános komoly szelekció és az ideológiai kiképzés, amelynek két fő összetevője a fokozott kormányzóhűségre és a feltétlen engedelmességre való nevelés volt. Nem volt tehát véletlen, hogy a németek éppen a csendőrséggel kapcsolatban fejezték ki többször is maximális elégedettségüket.[7]
2. Megközelítőleg ezerkétszáz DEGOB-jegyzőkönyv tanúsítja a csendőrök kegyetlenségét. Ahol a túlélők a csendőrséget említik, ott az esetek döntő, jóval több, mint kilencven százalékos többségében negatív megállapítás olvasható. Ugyanakkor a rendőrökre vonatkozó elmarasztaló megjegyzések száma mintegy száz.
3. A csendőröket több túlélő még a németeknél is embertelenebbnek látta.[8] Nem egyszer megemlítik, hogy míg a magyar csendőrök élelem és víz nélkül zsúfolták a zsidókat a vagonokba, addig a németek legalább a határon kinyitották a vagonokat és ellátták őket némi étellel, vízzel, és megengedték, hogy elvégezzék szükségüket. [9]
4. Az embermentő vagy szolidaritást tanúsító csendőr általában egyedül cselekedett és tiszthelyettes vagy tiszt volt, míg a rendőrök sokszor egyszerre többen segítették, mentették a zsidókat, legénység és tisztek egyaránt.
5. A nyilasokkal és a németekkel összehasonlítva a budapesti rendőri állomány kifejezetten segítőkész, esetenként aktívan az üldözöttek pártját fogó, őket menteni is hajlandó szervezetnek tűnik. E jelenség hátterét az adja, hogy a nyilas időszakban a fővárosban felerősödtek a nem zsidó lakosság embermentési tendenciái.
6. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a fontos tényről sem, hogy a deportálásokban résztvevő csendőröket általában szándékosan eredeti szolgálati helyüktől távol, az ország más területein vetették be, elkerülendő, hogy a zsidókhoz fűződő esetleges személyes kapcsolatok, szimpátiák befolyásolják őket.[10] A gettósító és a zsidókat őrző rendőrök ezzel szemben helybeliek voltak, ezért sokszor nyilvánvalóan emberségesebben kezelték az ismerős zsidókat, mint az idegen csendőrök.
A rendőrség és a holokauszt
A DEGOB-jegyzőkönyvek alapján a rendőrség magatartásáról lényegesen árnyaltabb kép vázolható fel, mint a csendőrség általános viselkedéséről. A sötét színek itt sem hiányoznak, de kevésbé markánsak, annál több világos tónus árnyalja viszont az összképet.
A főváros, a városok és a megyeszékhelyek rendjéért felelős rendőrség ellenállási és kollaborációs tevékenysége időben és térben változott, nem tekinthető olyan homogén, negatív jelenségsorozatnak, mint a csendőrség cselekedetei. A nyári, vidéki deportálásoknál a csendőrökkel együtt bevetett rendőrök a kakastollasokhoz hasonló brutálisan léptek, igaz lényegesen kevesebb esetben. Pozitív példák természetesen itt is találhatóak, ám a rendőrök embermentési tevékenysége a nyilas korszakban, a fővárosban vált jelentőssé.
Külön kell szólni a rendőrség Hain Péter vezette politikai osztályról. Hain, aki 1937 óta az állami vezetők és Horthy személyes biztonsága felett őrködő alosztály vezetője és 1938 óta aktív Gestapo-ügynök volt, a németektől kapta meg az osztály átszervezésének feladatát.[11] A detektív-főfelügyelő elképzelése alapján a politikai osztályt kivonták az országos főkapitány ellenőrzése alól (aki végső soron a belügyminiszter helyetteseként a rendőrség vezetője volt), és Állambiztonsági Rendészet néven közvetlenül Baky László belügyi államtitkár alá rendelték.[12] Az így létrejövő politikai rendőrség tevékenységével kiérdemelte a "magyar Gestapo" elnevezést.[13] A Hain-csoport kegyetlensége mellett mindenekelőtt harácsolásaival és sikkasztásaival hívta fel magára figyelmet. Működése és személye olyan ellenszenvet váltott ki még kormányzati körökben is, hogy 1944 nyarán Baky leváltotta Haint, majd a rendészetet feloszlatták, amely azonban a nyilas hatalomvétel után azonban újjáalakult, ismét Hain vezetésével.
A "magyar Gestapo" állománya rendőrökből állt, tetteik mégsem tekinthetőek tipikusnak a magyar rendőrségre nézve, hiszen egy hatásában nagy, ám létszámában kicsi, szélsőségesen náci-barát és antiszemita csoportról van szó. Az Állambiztonsági Rendészet embereinek kegyetlenségéről a DEGOB-jegyzőkönyvek is dokumentálják.[14]
Rendőrök és zsidók a DEGOB-jegyzőkönyvek tükrében
A túlélők számos esetben számoltak be negatívan a vidéki rendőrök deportálások során tanúsított magatartásáról. Az első deportálási zóna gettói ebből a szempontból is a legrosszabbak közé tartoztak. Különösen a munkácsi rendőrök tűntek ki kegyetlenségükkel.[15] "Egyik reggel arra ébredtünk, hogy nagy jajgatással van tele az utca, amerre nézünk vérrel volt tele minden, annyira vertek mindenkit a rendőrök." - emlékezett a munkácsi gettósításra M. É. varrónő.[16] K. J. még egy évvel az események után is döbbenten beszélt a munkácsi rendőrök embertelenségéről: "... olyan válogatott kínzásokat találtak ki, hogy ezek előttem eddig egészen hihetetlennek tűntek ..."[17] A rendőrök többeket agyonvertek.[18] M. I-t idős szüleivel együtt hajtották a városi gettóból a téglagyárba: "Mikor öreg Édesapám összeesett és nem bírt tovább gyalogolni, egy rendőr rám ordított, hogy ne álldogáljak ott, egyedül is meg tud az öreg dögölni. 85 éves édesanyánkat addig korbácsolták, míg megtette az utat a téglagyárig."[19] Emellett meg kell jegyezni, hogy Csetényi László munkácsi rendőrkapitányról egy túlélő kedvező véleményt fogalmazott meg.[20]
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a rendőrök a zóna néhány más hírhedt gettójában is kivették a részüket a kegyetlenségekből.[21] Különösen Kassát említik sokan olyan városként, ahol a rendőrök embertelenül bántak a zsidókkal. Ebben főszerepet játszott Csatáry László rendőrtiszt, a gettó parancsnoka. "A gettóban napirenden voltak a botrányos verések, melyeknek több halálos áldozata is volt, sajnos a nevekre nem emlékszem." - mondta később V. M., aki a körülbelül 450 kassai túlélő[22] egyike volt.[23] F. L. így emlékezett Csatáryra: "Dr. Csatári (sic!) rendőrfelügyelő állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott, bement a blokkba, és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal."[24] Ö. L-nek is rossz emlékei voltak a gettó parancsnokáról: "Csatáry gettóparancsnok egy napon kiadta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot...A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést."[25]
Az ország más területeiről elhurcolt zsidók visszaemlékezéseiben is találhatunk könyörtelen rendőröket. Duna-Tisza köze: "Kecskeméten rettenetes fogadtatásban volt részünk. A rendőrök csomagjaink átvizsgálásakor gorombáskodtak velünk és gumibotjaikkal össze-vissza vertek."[26] Nyugat-Magyarország: "[Sárbogárdon] Mielőtt az ipartestületbe [ide koncentrálták zsidókat] elindultunk volna, 3 napon keresztül detektívek vallattak bennünket gumibotokkal, hogy az elrejtett értéktárgyakat adjuk elő, de nem találtak semmit, miután a csendőrség már megelőzte őket ebben." Budapest környéke: A rendőrök a rákoskeresztúri "vagonírozás alkalmával is embertelenül bántak velünk, engem egy rendőrtiszt fejbevágott, mert megkértem, hogy feleségemmel együtt utazhassam."[27] Észak-Magyarország: Léván "civil ruhás, pesti detektívek borzasztóan verték a gazdag embereket, hogy bevallják, hova s milyen értékeket rejtettek el. Aki elájult, azt fellocsolták és továbbverték."[28]
Mint azt említettük, a rendőrök humánus viselkedésének, ellenállási tevékenységének példái elsősorban Budapestről, a nyilas puccsot követő időszakból valók, azonban a nyári deportálások idején is előfordultak pozitív esetek.
A fent említett Csetényi László munkácsi rendőrkapitány mellett a visszaemlékezésekben Lukáts Pál, békéscsabai rendőrkapitány is kedvező színben tűnik fel. "Lukács (sic!) rendőrkapitány kifejezetten zsidóbarát volt, ezért hamarosan el is helyezték." [29]
Az újpesti rabbit június 28-án a zsinagógából vitték a gettóba. "A rendőrök között volt két jóindulatú is. Pl. a rendőr vette át másnap a postán érkezett leveleket és betekintést engedett, holott ez meg volt tiltva."[30]
A kótaji zsidókat előbb a nyíregyházi gettóban tömörítették, majd átszállították őket az egyik gyűjtőközpontba. W. K. a gettóról nem őrzött kifejezetten negatív emlékeket: "Ezen a helyen a rendőrség ügyelt fel ránk, nagyon rendesen bántak velünk, élelemmel is elláttak."[31]
A beregszászi rendőrökről több visszaemlékező is kedvezően nyilatkozott. "...a rendőrség megkezdte Beregszász kiürítését utcák szerint. Általában elég jól bántak a szerencsétlenekkel."[32] A beregszászi rendőrség egyes tagjai ennél többre is vállalkoztak, aktív embermentő tevékenységet is folytattak. "Több esetről is hallottunk, hogy megszöktek, sőt a beregszászi rendőrség segített ebben."[33]
A nyilas hatalomátvételkor a munkaszolgálatos századok kivételével már csak Budapesten voltak zsidók. A következő hónapokban ennek az összesen 150-200 ezer embernek az élete állandó veszélyben volt. A nyugati deportálások mellett a nyilasterror is sok áldozatot szedett. A gyilkosság-sorozatnak két csúcsidőszaka volt: az október 15-ét követő pár hét, majd a nyilas vezérkar nyugatra távozása (december 21.) és a felszabadulás között eltelt időszak. Ebben a periódusban a budapesti rendőrség egy része jelentős mentési erőfeszítéseket tett.[34] Nem azt állítjuk, hogy rendőrök nem működtek közre egyes zsidóellenes akciókban (így például a Népszínház utcai - Teleki téri munkaszolgálatos ellenállás letörésében október 15-16-án), és azt sem, hogy a rendőrség mint testület embermentésben felvette a versenyt az ekkor aktivizálódó diplomáciai karok (svéd, pápai, stb.) tevékenységével. De az kétségtelen, hogy a rendőrök nem egyszer fegyverrel akadályozták meg a nyilas bandák gyilkossági kísérleteit.[35]
Külön kell szólni arról a védelemről, amelyet a rendőrség a július végén megnyíló Vadász utcai épületnek, a "Svájci Követség Idegen Érdekekkel Foglalkozó Ügyosztályának" biztosított. A 29. sz. alatti ún. "Üvegház" a svájci mentőakció egyik centrumává és a fiatal cionisták irathamisító és menedékközpontjává vált, ahol több mint 2000 embert bujtattak. A rendőri jelenlét komoly védelmet jelentett a nyilasok ellen. December 28-án két rendőrtiszt, Fábry Pál főhadnagy és Horváth Attila zászlós határozott fellépésének köszönhette az életét az a mintegy 800 zsidó, akiket a házba betörő nyilasok kihajtottak az utcára, "átköltöztetés" céljából.[36]
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a budapesti rendőrök sokszor biztosítottak védelmet a budapesti zsidók megmentésén fáradozó külföldi diplomatáknak, akiknek diplomáciai immunitása az idő előrehaladtával egyre kevésbé érdekelte a nyilasokat.[37] Egyes esetekben a rendőrök aktívan is segítették a diplomáciai embermentést. Ennek az együttműködésnek leismertebb példája a Raoul Wallenberg és Tarpataky Zoltán, az V. kerületi rendőrkapitányság főfelügyelője között létrejött kooperáció.[38]
Végül említést érdemel az a védelem is, amelyet a rendőrség a pesti "nagy" gettóban látott el. Igaz, ez általában nem volt hatékony és kielégítő, hiszen a nyilas és SS csapatok a gettó fennállásának egész ideje alatt (1944 dec. 2 - 1945. január 18.) be-betörtek a gettóba, és ott gyilkosságokat követtek el, mégis számos esetben fordult elő, hogy Molnár János, a VII. kerületi rendőrfelügyelő és járőrei akadályozták meg a további atrocitásokat.[39] (A gettó rendőri védelméért sokat tett Szalai Pál, a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője is.)
Nem véletlen, hogy a november közepétől a nyilasok egyre erőteljesebben követelték a "nem nyilas szellemben" eljáró rendőrség személyi szervezeti átformálást.[40] Az átalakítás november végén-december elején meg is történt
A pozitív-negatív, kollaborációs-ellenállási kettősséget a DEGOB-jegyzőkönyvek is tükrözik.
A Józsefvárosi Pályaudvaron a deportálásokban a csendőrök mellett a rendőrök is részt vettek. "A rendőrtisztek a legkegyetlenebbül bántak velünk." - emlékezett Gerő Gáborné.[41]
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát internáló állomásnak rendezték be a hatóságok. Fuchs Károlyné "igen kegyetlennek" találta az itteni detektívet.[42]
A Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet épületében hasonló internáló tábor működött. Lind Etel "idegen állampolgárságúnak" minősült, ezért itt tartották fogva. "Itt a rendőrök minden értékünket elvették és igen brutálisan bántak velünk."[43]
Dr. A. E. budapesti ügyvédet már március 21-én letartóztatták, mint "politikailag megbízhatatlan" elemet. A Rökk Szilárd utcából Kistarcsára került, ahonnan szeptember végén elengedték. Két nap múlva ismét elfogták, és bekísérték a Margit - körúti fegyházba. "Útközben mag akartam szökni, nem sikerült és a rendőr össze-vissza pofozott."[44]
A csepeli Tsuk-telepet őrző rendőrök közül néhányan "visszaéltek a nőknek a védtelenségével és erőszakra ragadtatták magukat". A Mauthner-telepen pedig "egy neuraszténiás ott lévő betegről egy alkalommal az ott szolgálatot teljesítő rendőrt lerántotta a takarót és erőszakoskodni akart vele..."[45] - mondta később F. G. budapesti orvostanhallgató.
A novemberi gyalogmenetek kiinduló állomása volt a Bécsi út 136. sz. alatti Nagybátony - Újlaki Téglagyár. Itt a nyilasok mellett rendőrök is elláttak őrizetet. Reich Aranka 24 órát töltött a téglagyárban. "A rendőrök rendesek voltak, de vezetőjük, egy rendőrtiszt, annál durvább és rosszabb. Bikacsökkel ment a nőknek, és ami rosszat tudott, azt mind megtette velünk."[46]
F. M-t és társait a 1944. december 3-án hajtották a gettóba. Egy Teleki-téri házban egyetlen szobába ""zsúfoltak össze rengeteg embert. A nyilasok verték az embereket, fulladoztunk a rossz levegőtől és nagyon éhesek voltunk. Egy-egy rendőr hajlandó volt valami csekélységet hozni nagy összegekért."[47]
Mindezek mellett olvashatók azok a visszaemlékezések, amelyek a rendőrség magatartásának fent vázolt pozitív oldalait támasztják alá.
Hartmann Ernőt és munkaszolgálatos bajtársait 1944 nyarán hirtelen a Józsefvárosi pályaudvarra vitték. "Ott segítségünkre akart lenni egy dr. Ágoston nevű rendőrkapitány [Ágoston József nem kapitány, hanem a VIII. kerületi kapitányság egyik főfelügyelője volt] de nem volt módja, mert SS-kel voltunk körülvéve."[48]
Dr. Benedek Lászlót, a Wesselényi utcai Szükségkórház egyik vezető orvosát 1944 decemberében egy "jóindulatú rendőrtiszt" értesítette, hogy a Teleki téren fogva tartott zsidók közül a betegeket ki lehetne válogatni, majd átszállítani a gettókórházba. A fontos információ 460 fiatal, többségében egészséges zsidó férfi és nő számára jelentett menekülést.[49]
A fővárosi zsidó szervezetek jó kapcsolatokra törekedtek a környékbeli rendőri szervekkel. A zuglói Columbus utcában 1944 őszén majdnem 2000 kivándorlásra váró zsidó zsúfolódott össze.[50] Az üldözöttek állandóan nyilas rajtaütéstől tartottak, de bíztak benne, hogy megmaradt kapuőrségük képes lesz azt elhárítani, "azonkívül segítséget ígértek a Columbus utca és Mexikói út sarkán levő rendőrparancsnokság rendőrlegényei is, akik igen rendesen viselkedtek velünk szemben".[51]
Ahogy említettük, az "Üvegház" környékén a rendet - igaz a hamis papírokért sorban állók között kitörő tömeghisztéria esetén akár gumibottal is - a környék rendőrei tartották fent. "A Vadász utcai kapitánysággal nagyon jók voltak a viszonyaink" - összegezte a helyzetet egy ott dolgozó cionista.[52]
L. J-t, a keresztény iratokkal bujkáló szökött zsidó munkaszolgálatost egy nyilas letartóztatta, majd a VII. kerületi rendőrkapitányságra kísérte. Igencsak megdöbbent, amikor Cseh István rendőrfogalmazó figyelmeztette, hogy dokumentumait semmisítse meg a WC-ben, mert hamis katonai iratok birtoklásáért hadbíróság elé állítják. "Adott egy doboz cigarettát és a jegyzőkönyvet úgy állította be, hogy csupán okirathamisításért vonjanak felelősségre." Ezután a főkapitányságra vitték, ahol Huba detektív főfelügyelő foglalkozott ügyével. "[Huba] A kihallgatást jóindulatúan vezette, kenyeret és cigarettát adott és azt mondotta, nem érdekel a bűnöd, mert tudom, hogy ártatlan vagy, mint a többi, és az életét mindenki úgy menti, ahogy tudja." Az empatikus rendőrfelügyelő nem a gettóba küldte L. J-t, mert "onnan úgyis deportálnák", hanem a biztonságosabb toloncházba.[53]
G. Gy. egyetemi hallgató perceket - és ezzel életet - nyert a Dunaparton egy tömeges kivégzés alkalmával, mert egy ismerős nyilas a part széléről mindig visszalökte a sorba. "A kivégzések úgy történtek, hogy mindig két gyilkos kirángatott a sorból egy-egy áldozatot, kettő belökte a Dunába és azután hatan vették célba a szerencsétleneket." A több mint hetven zsidó többségét már megölték, amikor egy rendőrtiszt leállította kivégzést. "Felháborodottan kérdezte a gyilkosoktól, hogy mi történik itt, mire a nyilasok azt felelték, hogy lelőttek egy zsidót, mert szökni akart. A rendőrtiszt ezt nem hitte el, mert - mint mondotta - legalább 4-500 lövést hallott." A bátor fellépés, ha későn is jött, de tucatnyi életet megmentett.[54]
Fraknói Rezsőt a menetben egyedüli férfiként korbáccsal verték azok a nyilasok, akik állítólag az egyik budai nyilasházba - valószínűbb azonban, hogy a Dunapartra - kísérték asszonyokkal és gyerekekkel együtt. "Utolért minket egy autó és egyszerre csak megfordítottak minket." Rendőrök léptek közbe. "Egy rendőr odasúgta, hogy visszamegyünk." A nyilasok között ott volt a később háborús bűnösként felakasztott, szadista kiugrott minorita szerzetes, Kun András - a hírhedt Kun páter - is, "egy pap, aki revolverrel és szíjjal járt és azzal gyanúsított, hogy pokolgépet rejtettünk el."[55] Nem kétséges, mi lett volna a több tucat zsidó sorsa, a haláltól mentették meg őket a budapesti rendőrök.
K. I. a Nemzetközi Vöröskereszt "A" osztályán dolgozott, amely a gyerekek mentésével foglalkozott. (Az osztály élén az 1945. január 1-jén meggyilkolt Komoly Ottó cionista vezető állt.) "Volt a Nemzetközi Vöröskeresztnek egy ún. "T" (transzport) osztálya. Ezzel a transzporttal jártunk be a gettóba és innen csempésztük ki az embereket az előre elkészített helyekre. Mintegy 20 embert sikerült így kimenteni a gettóbeli rendőrséggel összejátszva. Különben is a rendőrök magatartása tette lehetővé, hogy ki-bejárhassunk a gettóba és vigyük ki a gyerekeket az otthonokba."[56] - emlékezett a rendőrök együttműködési hajlandóságára K. I.
"Romániában akkor is minden elintézhető volt megfelelő megvesztegetéssel."
Karády Katalin miért is kapott valami plecsnit posztumusz a jadvasemben? Valami világok igaza vagy mi volt, mert kb. 100 zsidót szedett ki a nyilasok kezei közül az ékszerei odaadásával, mondhatni megvesztegette őket. Mindemellett 60 éven át antiszemitának volt bélyegezve a nő. Gyanítom, hogy az a 100 ember akiknek az életét mentette meg, soha fel nem emelte a szavát emiatt.
Pedig egyszerű a helyzet, oda menekültek a zsidók, ahol éppen kevésbé üldözték őket. Így bár Romániában szörnyű pogoromok voltak a negyvenes évek elején, mégis az észak-erdélyi zsidók közül sokan szöktek át Dél-Erdélybe 1944-ben, mivel Magyarországon nem, Romániában viszont volt esély az életben maradásra. Itt az volt az előny, amit Romániával esetében hátránynak szoktunk minősíteni: Romániában akkor is minden elintézhető volt megfelelő megvesztegetéssel.
Forrásmegjelölés itt sincs, de a cikk alapvetően érdekes. Náhány dolgon megakadt a figyelmem, ami a téma szempontjából (talán) érdekes:
- "1939 és 1944 között sok ezer szlovák és lengyel zsidó szökött illegálisan Magyarországra" a fasiszta, zsidógyűlölő és zsidóüldöző országba, ahol Horhy és fasiszta bandája gyötörte a hazai zsidóságot (is).
- "A német megszállás után elsősorban saját barátaikat, családtagjaikat mentették és juttatták át Szlovákiába, Romániába és az egykori jugoszláv területekre. " ahonnnan , mint fentebb írja, éppen elmenekültek az illetők. Ahol már akkor véglegesen lerendezték a "zsidókérdést" (Tisó, Antonescu) mikor itt még ilyesmiről szó sem volt. Tehát mégis a német megszállás volt a fordulópont, a német fegyverek nyomása ? Vagy most mi van ?
- "...s nagy szerencsénk volt mondható, hogy az utcára lesorakoztatott tömeget az elhurcolástól a városparancsnokság és a főkapitányság megmozgatásával meg tudtuk menteni" . Tehát a nyilasok randalíroznak, és a hivatalos hatóságok mentik meg a zsidó áldozatokat. Azok a magyar hatóságok, akiknek már a német megszállás és nyilas hatalomátvétel miatt allig van eszközük, de mégis tesznek valamit. Most akkor ki ment meg kit ? A zsidógyűlölő magyar lakosságot képviselő legitim hatalom, a főkapitányság és városparancsnokság kegyetlenkedik ? Vagy mégsem ?????
- " 2 millió dollárnyi érték ellenében, június végén mintegy 1700 magyar zsidó került a bergen-belseni lágeren keresztül a biztonságos Svájcba." . 1177 dollár/fő. A Bergen - belseni láger nem megsemmisítő tábor volt ?
Nos, az idézet forrását jó lenne tudni,, hogy a benne foglaltak tényszerű elemzése segítse a téma teljes tisztánlátását.
