Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"Viszont itt is látszik, hogy nem csak K, G esetleg H, mint a "köhögős" rokonok határozhatják meg a hajlítottságot, hanem pl. D vagy T is."
Most megint eszembe jutottak a korábbiak a Du/Tu kezdetű gyökök.
Lehetséges, sőt valószínű, hogy a D/T esetében másképp kell eredeztetni a gyököt. Itt a cselekvést a Du/Tu kölcsönzi a gyöknek, s a második mássalhangzó konkretizálja a fogalmat. (amire a cselekvés irányul)
Megjegyzem, a KR gyöknél nem érzek olyan lendületet, mozgást, mint a Du/Tu, Da/Ta esetleg De/Te, Dö/Tö, Di/Ti kezdetűeknél.
Persze, ebbe jobban bele kéne mélyedni, s nem csak így felületesen véleményt alkotni...
"Valamiért az R erőt, határozott mozgást jelentő hang elválaszthatatlan a körtől.
Csak tippem van rá, hogy miért."
Az az igazság, hogy bár alapvetően igaz a mozgás a KR gyökre, mégsem igazán dinamikus.
Király, karéj, kert, kerítés, köret, girland, garat, gereblye, stb...
Vesd össze. Duruzsol, dorombol, dumál, duggat, dagaszt, darabol, darál, turkál, turbóz(?) takar, tárol, terel, térül(-fordul) tarol, töröl, dermed, delel, tenget, teremt, teker, telel, terít, térít, téveszt, tép, dörög, tördel, didereg, dicsér, tilt(?) tilol, stb. Mind ige... És nincs mindben R betű...
"Nem lepődnék meg rajta, ha ősvallási indíttatása lenne ezeknek a szavaknak."
Elvileg ez lehetetlen, mert a vallást mindenképp meg kellett, hogy előzze a nyelv. Bár az az igazság, hogy a magyar nyelv nagyon egyben van, kitalálni sem lehetne jobban...
Egy spontán kialakuló nyelv nem lehet ennyire logikus, következetes...(A kivételek ellenére sem)
"Viszont akkor a forgásra az első betűk kell, hogy utaljanak, de ez sem igaz teljesen, hacsak nem különböző (forgó, v. kör)mozgásokról van szó, amiket különböző betűkkel jelölünk."
Valóban, korántsem tiszta a kép.
A gyök értelmét tényleg az első mássalhangzó adja meg, legalábbis általában így gondoljuk.
"Az e, i magánhangzók hogy kerülhetnek a körszerűség csoportjába, ha ők maguk más tulajdonságot fejeznek ki?"
Szerintem úgy, hogy szűkítik, módosítják a mássalhangzók adta jelentést.
"Erre azt mondom, hogy ugyan így gondolkodva mi módon kerülhetnek az F, H, stb. mássalhangzók ebbe a körbe, amikor ezek sem a körszerűség felelősei."
Itt már a gyök kialakulásának problematikájával állunk szemben:
A FoR, HoRog, PöRög, (PeReg, SeReg,(a táncban) SüRög,) Megint ott az a fránya e betű... És az R betű továbbra is jelen van. Lehetséges, hogy ez a betű mégis inkább a forgásra utal? Úgy tűnik ez a biztos pont a KR gyökben.
A K helyére kerülhet a G, az F, a H, a P, az S, de az R mindig marad.
No, persze, az is egy magyarázat, hogy az R valóban csak a mozgás kifejezése okán van jelen.
Pl: JáR, NyeR, NyíR, MeR-ül, MéR, PiR-ul TeR-ül, VeR, VáR, MoR-og, FoR-og, Ezeknek nem sok (semmi) közük a KR gyökhöz.
Viszont akkor a forgásra az első betűk kell, hogy utaljanak, de ez sem igaz teljesen, hacsak nem különböző (forgó, v. kör)mozgásokról van szó, amiket különböző betűkkel jelölünk.
"Erre utalhat a Marátz féle szabályos gyökváltozás, ami lépésenként átvezet egyik gyökváltozatról a másikra.
Van a hangoknak alapértelme, de ettől messzemenően eltávolodhat és el is távolodik a gyökváltozatok sokasága.
Arra karok kilyukadni, hogy a mássalhangzó váz sem kőbe vésett törvényeken alapul."
És a nyelvben is bekövetkeztek bizonyos változások, átvételek, kikopások...
"Hiába utal kerekségre az o,ö,u,ü nem ez határozza meg a KR gyök jelentését. Mert, ugye, a kar-, ker-, kir- ugyanúgy kerekséget fejez ki, pedig a, e, i magánhangzók vannak benne..."
V.Csaba a kerekséget kifejezőket Go, Ko gyöknek nevezi.
Vtatkozzunk egy kicsit!
Az e, i magánhangzók hogy kerülhetnek a körszerűség csoportjába, ha ők maguk más tulajdonságot fejeznek ki?
Erre azt mondom, hogy ugyan így gondolkodva mi módon kerülhetnek az F, H, stb. mássalhangzók ebbe a körbe, amikor ezek sem a körszerűség felelősei.
Mondjuk FoR, HoRog, PöRög, SoDor, BodoR stb. Az R ezekben az esetekben sem a forgásra utal, csak az erőteljes folyamatos mozgásra.
Hová tűntek akkor a forgást jelentő mássalhangzók, miközben megmaradtunk a forgás berkein belül?
Szerintem mind a magán- mind a mássalhangzók megváltozhatnak tetszés szerint, amint hozzájuk tapad az értelmezés azonossága.
Erre utalhat a Marátz féle szabályos gyökváltozás, ami lépésenként átvezet egyik gyökváltozatról a másikra.
Van a hangoknak alapértelme, de ettől messzemenően eltávolodhat és el is távolodik a gyökváltozatok sokasága.
Arra karok kilyukadni, hogy a mássalhangzó váz sem kőbe vésett törvényeken alapul.
Ezen az alapon mégis csak sokkal közelebb állhatnak a magán- és mássalhangzók egymáshoz, amikor egy gyök alapértelmét feszegetjük.
Ezt nem vitatom, sőt távolságot is érzékeltet azzal, hogy a távolabbi jelentés-tartalmúak egyre mélyebb hangrendűek. Pl: ide, erre arra, oda.
De ettől még nem a magánhangzók fogják meghatározni azt a "keretet" (halmazt) amit a gyök mássalhangzója kijelöl. A magánhangzók szerepe a kereten (halmazon) belül szűkíteni az értelmezési tartományt.
Így a fontosságuk vitán felül áll, de nem szabad összekeverni, felcserélni a funkciójukat.
"Ezek szerint a dolgok jellegét, milyenségét leíró jellegük miatt mégis csak a magánhangzók adják meg, a mássalhangzók, pedig úgymond életre keltik azokat, mozgásba hozzák."
Hiába utal kerekségre az o,ö,u,ü nem ez határozza meg a KR gyök jelentését. Mert, ugye, a kar-, ker-, kir- ugyanúgy kerekséget fejez ki, pedig a, e, i magánhangzók vannak benne...
"Szerintem a K-R gyök esetében, mivel a K szaporító jellegű is, az R meg kimondottan
igére utal, itt keringésről lehet szó amely kör nyomot hagy maga után és erre a nyomra tevődik át
a jelentés."
Tulajdonképpen Te magad is a mássalhangzókban látod a gyök fogalomkörének meghatározását.
Mellesleg itt a gyök jelentésének mélyebb eredetét firtatod, mint ahogyan tettem a Du/Tu +1 mássalhangzó esetében.
Ezek szerint Te már jóval korábban elindultál ezen az úton
"Azért voltam bátor ezzel előjönni, mert a lélek=Anyaisten kérdés alapvető ősvallási tétel."
OK, semmi gond, csak jelezni akartam, hogy ne nagyon offoljuk a topikot ezzel a témával, hacsak nem az írással kapcsolatos gondolatokat feszegetünk...
"Tiszztán kell látnunk, hogy egy mai keresztény szellemiségű ember sem képes már olyan könnyen
azonosulni régi vallási tételekkel és ez által felmérni sem képes az írásjelek szerepét a múltban."
Ez így van, mert az eredeti (jézusi) kereszténység a múlté, helyébe az elferdített páli-júdeo-kereszténység lépett, ami kifejezett ellensége a mi hagyományainknak.
"Nem tudok állást foglalni, ahhoz biztos tudás kéne."
Nekem is ez hiányzik...
"Nincs éles határ magánhangzók és mássalhangzók között.
A magyarban semmiképpen sincs."
Valamilyen rangsor mégiscsak van a magyarban a hangzók között, hiszen a gyökök mindig a mássalhangzók által határolnak körül egy fogalomrendszert, ugyanakkor a magánhangzók "csak" pontosítják (szűkítik) a fogalom értelmezési tartományát.
Gondoljunk csak a KR gyökre, ahol nem az E, vagy A, vagy I, vagy Ö, stb. hangok határozzák meg a szóbokor gerincét, hanem az említett mássalhangzók.
"Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés! Itt mutatkozik meg a nyelvészet 200 évnyi mulasztása."
"Bocs, de még mindig nem értem. A második mássalhangzóra gondolsz?"
Igen, a második mássalhangzóra gondolok, mely meghatározza a cselekvés "tárgyát".
A du/tu, vagy a da/ta a cselekvést jelent, a második mássalhangzóval együtt nyer "speciális" értelmet, így lesz belőle valódi gyök:
du-m-ál, azaz dum-ál, vagy du-m-a, azaz dum-a, vagy
da-r (kicsit csinál) da-r-ál, azaz dar-ál, da-r-ab, azaz dar-ab, stb...
A du/tu da/ta nagyon sok gyöknek alkotja az első két betűjét (én ezt vettem észre) és a gyök tartalmát/értelmét valójában csak a második mássalhangzó determinálja.
Tehát a hasonló két-mássalhangzós gyökök létrejöttének folyamatát írtam le. Ez nem ütközik a magyar gyökrenddel.
"A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal." - Írja Marácz László.
A "dum" "dur" stb. ugyanúgy gyökei a magyar nyelvnek, mint minden más gyök, de itt, ezekben a gyökökben én a du/tu, da/ta cselekvést kifejező elemet vélem fölfedezni, mint a gyök egyik alkotóját. A másik alkotója a gyök értelmét adó második mássalhangzó.
Persze, ezt az a kérdést jobban körül kellene járni, hiszen csak egy ötletként villant be...
Miután ez nem vallási topik, így csak egy megjegyzést tennék: Egyenes következménye az Ószövnek.
Csel 7:51. "Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen." Szólt István, aztán megkövezték a zsidók.
Hmmm. Igen... A helyzet az, hogy szerintem a du/tu utáni betű adja meg a szavak értelmét, ezt próbáltam érzékeltetni a hozzászólásomban. (nem túl sikeresen...) Gyorsan hozzáteszem, lehet, hogy tévedek, de egy nagyon logikus rendszert látok benne, amely összhangban van nyelvünk szerkezetével: lépten-nyomon ismert a betűk megváltozásának hatása a szavak (rokon) értelmére. (ger, ker, stb...)
Végülis egy dologról beszélünk kétféle megközelítésben. Aminek örülök is, mert az elképzelésemmel nem vagyok egyedül...
"Azt megvallom, hogy nem tudom eldönteni, hogy a Ta és a Go nem ugyan az-e."
DU vagy DÚ elvont gyök, mely különnemű származékaiban más-más eredeti értelmű. 1) Tompa hangutánzó a dúl (fúl), duhog, duda, dudog, dúdol igékben. 2) Jelent valamely kinyomulás által támadt csúcsot, domborodást ezekben: ducz vagy dúcz, dúz, duvad, dudva, dudor, dudorodik stb. 3) Am. erőszak, rablás, ragadozás által szerzett vagyon, zsákmány, honnan: dú-méh = tolvajméh, dúl, más vagyonát erőszakkal elragadja, dús, aki (az első vagyonszerzés módjára) sok ragadmánynyal, zsákmánynyal) bír, átv. ért. gazdag, dúka, kis zsákmány, vagy az együtt szerzett zsákmánynak egy része, honnan: dukál. Ez értelemben rokon vele a szanszkrit dú, melynek jelentése: dob, lök, hajít, mint a dúló ember szokott tenni.
Részben a Ta gyök változata, részben a Go gyöké, részben meg hangutánzó, ahogy a Cz-Fo írja.
Szavanként kell mérlegelni, hogy éppen micsoda.
Azt megvallom, hogy nem tudom eldönteni, hogy a Ta és a Go nem ugyan az-e.
Az egyik az egyenes kiterjedés a másik a görbült, de mindkettő a térbeliség valamelyik formája.
"Arra viszont nem gondoltam, hogy a Ten ilyen módon függhet össze Anattal."
Én sem gondoltam, de annyira adja magát, hogy nem lehet egy kézlegyintéssel elmenni mellette.
"Mert akkor mi a helyzet: anya+Ta gyök, amihez egyből eszébe jut az embernek az Anita név,"
Szerintem teljes joggal!
"vagy anya+idő=D/T váltással? Ezt a héber idő magyarázatot hozza elsőnek a Wiki. A Ta (tevés/teremtés) gyökről természetesen ott nincsen szó."
Nekem az összes szőr föláll a hátamon, ha héberből eredeztetnek valamit...
Ez olyan, mint az angolból eredeztetés...
Ezzel együtt a "héber ’et (’idő’)" lehetséges, hogy az általad is említett "Ta" gyökből eredeztethető.
A Ta gyök a du-tu gyök "változata" (vagy esetleg helytelen olvasata) lehet, hiszen a du-tu inkább hangzik asszírosan, az eredeti sumér talán da-ta lehetett. (Ez persze, csak egy föltevés, amit az anya-anyu sumér-akkád kiejtésváltozatokra alapozok.)
Szerintem:
A du-tu vagy da-ta gyökök a dumál, duruzsol, dug, vagy dalol, darál, darabol, dagaszt, tarol, tarló, takar, talál, stb igékben él a mai nyelvünkben és csinál/tesz/teremt jelentést hordoz.
da-l=ének(et csinál), da-r=aprólék(ot csinál), ta-r=kivág(ást csinál), ta-l=birtokba vevés(t csinál), stb.
Lehet, hogy tévedek, de túl sok a példa ahhoz, hogy igaz legyen...
"Az érdekes, hogy a megfordított változat terjedt el, ami a Ten alak pl. az Isten szóban, Tanuzaba vagy Tanaisz város nevében."
Igen, ez nekem is föltűnt, de nem igazán találtam választ a kérdésre.
"A székely ABC-ben talán nem véletlenül NT ennek a jelnek a lejegyzett formája. Hogy nem TN, ezzel
utalhat az Anat/Anahita alakra, ami egy régebbi szokást követhet a magyar szóösszetételekkel kapcsolatban."
Én is azt gondolom, hogy a mi NT jelünk lehet az eredeti, az etalon, hiszen ennek vannak a másik legősibb nyelvvel a sumérrel kézzelfogható kapcsolatai.
Nagyon érdekes ez a kereszt amit az arc rovásjele tesz igazán különössé.
Azt gondolom, hogy ennek a jelnek van egy nagyon fontos jézusi üzenete, amit a vallás igyekszik körömszakadtáig cáfolni, illetve letagadni. Nevezetesen azt, hogy Jézus az Anyát (anyaistent) helyezi mindenek fölé, s én ezt a gondolatot látom tükröződni a művész szándékában is:
Tamás ev. 44. Jézus mondta: „Bárki gyalázkodjon is az Atya ellen, megbocsátást nyer, és bárki gyalázkodjon is a fiú ellen, megbocsátást nyer, azonban ha valaki a szent szellemet gyalázza, nem nyer megbocsátást, sem a földön sem a mennyben.”
A szent szellem/Szent lélek azonos az Anyával:
„…a Megváltó mondja: 'Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra."
(Héber evangélium. Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)
"Friedrich Klára szent olvasatban adja meg a ten jelet. Nem világos, hogy miért teszi ezt."
Szerintem sem világos, sőt, kifejezetten hibásnak tartom.
Az "sz" betűt nem tudom honnan származtatja, ui. a mássalhangzókat csak magánhangzókkal lehet kiegészíteni.
Ekkor vagy eNeT, vagy aNaT lehet az olvasata.
Szerencsénk van, mert aNaT (nt) azaz Anat Istennő létezik, méghozzá igen elterjedt formában Mezopotámiától egészen Egyiptomig.
"Gyakran illetik az „Ég úrnője”, az „Istenek úrnője” és a „Minden isten anyja” jelzőkkel. ... Általában virágokkal a kezében, egy oroszlán mellett állva ábrázolják, meztelenül."
Lásd Inanna ábrázolást. A párhuzam (azonosság) nem hagy kérdést.
Sumér és Egyiptomi változatok
Ugyanakkor a linked 6.1, 6.2, 6.3 ábráin a függőleges szárat két vízszintes vonal metszi, ami az Inanna névváltozat kettős keresztjén is látható: (Katt a képre, hogy teljes legyen)
Tehát helyben vagyunk, nem is kell tovább kutakodnunk. Máris két bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy kimondhassuk:
Isten - amennyiben az NT gyökre vezetjük vissza - Istennő minőségben azaz Anyaistenként jelenik meg.
Az nem a feje, hanem a nőiség jele. Az élére állított háromszög és a csúcsán függőleges vonal vagy belülről, vagy kívülről a háromszöghöz illeszkedően "nő" jelentéssel bír. Írott formában függőlegesről vízszintesre vált.
Sőt, V.G. az "anya" jel előképeként értelmezi:
Ha összevetjük Inanna (az égi Anya) jeleivel, ott is megtalálható az "A" betű jele mindhárom névváltozatban:
Sumér és 
Egyiptomi változatok
