1. Nem csak ott, valóban. De nagyon fontos szerepe van benne.
2. Neeem?! Hát a munkahelyi közösség? Az spontán szerveződik?? Egyébként nem egykorú közösség! Egy átlagos általános iskolába 6-15 éves gyerekek járnak. A gyerek nemcsak az osztálytársaival találkozik ám.
3. Szocializáció: a társadalomba való beilleszkedés folyamata.
Anyuka szoknyaja mellol nagyon nehez beilleszkedni egy felsobb iskolaba,ahol mindenki mas a szokasos uton jutott el odaig.O lesz a kivetel,a fekete barany,es ezek nagyon sok hatrannyal jarnak egy gyerekkozossegben.Ennek en nem szivesen tennem ki a gyerekemet.
Tudod,a leggonoszabbak a gyerekek tudnak lenni egymassal,foleg ha valaki valamilyen szempontbol /most ebbol/ mas,mint ok
- Nem csak az iskolában szocializálódik az ember. (Nem a katonaság csinál férfit az ember fiából, de sokáig tartott, míg ez elfogadottá vált.)
- Ez az iskolai szocializáció furcsa dolog, mert szocializálódik a gyerek egy olyan egykorú közösségbe, ami művileg van létrehozva és sehol máshol a társadalomban nem fog találkozi ilyennel.
- Pontosan mi is ez a szocializáció? Meg tudja valaki magyarázni, mielőtt nagyon belemélyedünk?
Tudod,en is tudom,hogy nem vagyunk egyformak,de en pl nem vagyok alkalmas arra,hogy folyamatosan CSAK es kizarolag a gyerekkel legyek,akarmennyire imadom is.
Hangsulyozom: NEKEM szuksegem van a masfajta sikerelmenyre,a felnott tarsasagra,a munkamban elert eredmenyekre,tehat en teljesseggel alkalmatlan lennek efajta otthonlevesre.
Megis azt gondolom,hogy az otthontanulassal egyfajta burkot epitenek a gyerek kore,ami nem biztos,hogy segitene a tovabbiakban a kommunilaciojat idegenekkel,megtalalni a helyet mas tarsasagban.Es bizony egy iskolaban fontos,hogy kiharcolja a helyet az osztalyban,ami neha akar verekedeshez vezethet,ezt megis neki maganak kell kiharcolni,mint ahogy kesobb is, csak mas modon.Ezt a tanulasi folyamatot gatolnam azzal,ha nem engednem korabeli tarsasagba.
Látom, nem vagy tisztában ezeknek a dolgoknak a jelentőségével. Az iskola nemcsak oktat - nevel is. A gyereknek szüksége van intézményes nevelésre, főleg a szocializálódás szempontjából. Ne mondd, hogy ez nem fontos!
Nem is kell otthon biztosítani. Beadod cserkésznek, úttörőnek, összefognak az otthonoktatott családok, rendszeresen összejárnak (ezt nevezik Support Groupnak), elmegy karate edzőtáborba, angol nyári nyelvtanfolyamra, akármi.
En meg jol emlekszem az osztalykirandulasainkra,bar jo regen volt.Annak HANGULATA van es az a legjobb benne,hogy nincsenek ott a szulok.Ezert is nem mentem el soha egyik gyerekem kirandulasara sem,hadd elvezkedjenek nelkulem:)
Lehet kirandulni a szulokkel,testverekkel is,de az mas.Nincsenek esti susmogasok a takaro alatt,hogy a Marcinak tetszik-e a Julcsi,stb..Nem lehet atmaszni este a fiukhoz/lanyokhoz es izgatottan lesni,hogy jon-e a tanar,stb....
Es a farsang.....Figyelni,a tobbiek mit talaltak ki,egy egesz olsztaly beoltozik szazlabunak,az maga a buli.
Ezt ha a fejem tetejere allok sem tudom otthon biztositani a gyereknek.
Hát, azért az nem ugyanaz... Nemcsak a csínyek, hanem az egész hangulat miatt.
Teljesen más, mikor mittomén szünetekben "bandákba" verődve ücsörögnek a pingpongasztal tetején, szidva a "hülye tanárt", hogy milyen nehéz dogát íratott, vagy nagy visongások közt hurcolják egymást a hátukon, nyakukban, és aztán csengőszóra minél lassabban érjenek vissza a terembe, meg persze a lányok, akik karonfogva pusmorognak Gergőről meg Tomiról... Az otthon maradt gyerek legfeljebb azon röhöghet a tesójával, hogy már megint eldugták anyu habverőjét az ágyneműtartóba.
Én biztos vagyok benne, hogy hasonló dolgokról gondoskodnak a gyerekek otthon is. Mondjuk nem tesznek rajzszöget az anyuka segge alá, mert nincs kire fogni, maximum a tesóra, de valami finomabb dolgokat ők is ki mernek találni.
Azért én lehet, hogy megsajnálnám az otthon oktatott gyerekemet, amikor az iskolás haverjai beszámolnak neki iskolai csínyjeikről, amikből ő rendre kimarad... :-)
...ha megteheted de megsem adod meg a gyereknek a felteteleket ahhoz, hogy egyetemre vagy foiskolara felvegyek...
Ki mondta, hogy nem adod meg ezeket a feltételeket? Ha megnézed az amerikai statisztikákat, akkor láthatod, hogy az ottani általános iskolások szintje elmarad az otthonoktatott gyerekekétől, pedig ugyanazok a követelmények.
...nem beszelve tanari peldamutatasrol, baratokrol, kozos erdeklodesi teruletrol, kozos beszelgetesi temakrol ami a gyermek eletebol kimarad...
A tanári példamutatás kimarad, de van helyette sokkal több szülői, rokoni, stb. A barátok nem maradnak ki. Olvass vissza légyszi! Konkrétan az 1-es számú és a soron következő hozzászólásokban van szó a barátokról.
Ugyan mi kozos temaja lesz az otthonoktatott gyermeknek az iskolaba jarokkal?
Hidd el, lesz. Szerintem az otthonoktatott gyerek is gyerek. Nem tudják majd együtt szidni a tanárokat, a hülye igazgatót, meg a bamba osztálytársakat. Milyen közös témaja lehet egy színésznek meg egy villamosmérnöknek? Hasonló kérdés, nem?
Egy "ha" volt, de sok ismeretlen. Mondjuk a nagymama vigyáz rá, de azt a napi 2 órát az anyuka még munka mellett is tud foglalkozni a gyerekkel. Vagy csak felet, mert annyi elég, hogy megtanítsa azt, amit az apuka nem tudott. Vagy az apuka csak azt fogja tanítani az alatt a fél év alatt amíg nem talál munkát, amihez ért. A többit szombat délután az anyuka átveszi a gyerekkel (és az apukával). Szóval csak így kapásból tudnék rengeteg variációt felsorolni. Pont ez a jó az otthonoktatásban, hogy millió variáció van. Meg kell találni a megfelelőt.
Én egy csomó családot ismerek, ahol egyik szülő sem dolgozott fél min. évig. Megmaradtak. Nem mondom, hogy hűde milyen sok pénzük volt, de élnek és virulnak a mai napig.
Természetesen egyetértek: mindenki mérje fel az erőforrásokat mielőtt belevág, nehogy ennek hiánya okozzon később hatalmas problémákat.
Bar en nem oktatom otthon a gyerekemet (igaz, komolyan fontolgattam) de abszolut nem izgat, hogy "jol kereso" palya varja-e, ez legyen majd az o gondja. En megadom neki a lehetosegeket, amiket en fontosnak tartok es amire kepes vagyok, aztan a tobbi rajta mulik. Nem mondhatod komolyan, hogy a kozpontositott nepiskolai oktatas garancia a "jol kereso palyara" ?! Az otthonoktatas meg miert ne adhatna komoly alapokat egy kozepiskola/egyetem elvegzesere? Az otthonoktatas nem jelenti automatikusan a vallasi tebolyt es azt sem, hogy a gyerek be lenne zarva a csaladba.
A vilaggamenes konkretan azt jelentette, hogy 2 nap alatt osszepakoltam es eljottem 1000 km-re az addigi elohelyemtol, otthagyva a ferjemet, a munkamat, a barataimat, a szomszedokat, mindent. Allast kellett keresnem, stbstb, eleg nagy valtas volt. Masfel eves gyerekkel megspekelve. De ha maradtam volna sem lett volna esemenytelen az elet, az exferjem 2 evvel kesobb 48 evesen meghalt, amire az amugy hosszu eletu csaladban nemigen szamitott senki. Ha maradtam volna is igencsak at kellett volna szerveznem az eletunket. Erre ertem, hogy nincsen garancia semmire. Olyan, hogy "atlag riziko", egyszeruen nem letezik. (legalabbis az en tapasztalatomban :) )
Mindenkinek mas a rizikoszintje, mast erzekel tragedianak. (Szvsz amugy az otthontanito csaladok nem a topmanager tipusuakbol kerulnek ki, sokkal inkabb azok kozul, akik amugyis valamilyen szellemi szabadfoglalkozassal keresik a kenyeruket es azt nehez elveszteni hirtelen, de ez szvsz es keves szamu szemelyes tapasztalatra epul, ergo nem mervado.) Szerintem az elet maga nagyon rizikos, nekem egyszer gyerekestul kellett vilagga mennem mindent hatrahagyva. En sem szamitottam ra, hogy ramszakad a vilagmindenseg es talan ha elore latom ami jon, nem vallalom be a gyereket sem, pont azert amin kesobb at kellett mennunk. De mindketten egesz jol kerultunk ki belole, a problemak azert vannak, hogy megoldjuk oket. De tenyleg nem vitatkozom, vagy gyozkodlek, csak ez egy masik vilagnezet. :) A gyerekek pedig meglepoen jol alkalmazkodnak a felnott szamara szornyu helyzetekhez is. Kulonosen ha a legfontosabb, a biztos szereto hatter (nem az anyagi) megmarad.
Senkinek semmire nincs garanciaja az eletben, de ezen az alapon nem lenne erdemes semmi rizikosba belevagni. Sot semmibe sem. Egy gyerek elvesztheti autobalesetben mindket szulojet, de erre sem keszul fel soha senki, nem?
Az első kérdésre direkt nem válaszoltam, de azóta átértékeltem a dolgokat. Tehát ha "kiesik" a családfenntartó -bár ez sokmindent jelenthet-, akkor megpróbál "visszaesni". Ha nem megy neki, az otthonmaradott szülőnek pedig menne, akkor vagy cserélnek a szülők (a másik fogja tanítani), vagy a gyereket -sajnos- be kell adni iskolába. Szerintem nem biztos, hogy sokkal nehezebb negyedikben beállni az iskolába mint elsőben. (Talán még azt is megkockáztatnám, hogy egyszerűbb is lehet?)
Először azért nem válaszoltam, mert sok a "ha". Lehet találgatni, hogy mi lenne ha mondjuk a nagymama otthon tudna vele lenni, stb.
Most úgy oldják meg, hogy hivatalosan magántanuló és bejár vizsgázni.
Mi minden van genetikailag kódolva? Mondjuk a maximális memóriakapacitás? Lehet, de azért igyekezni kell elérni a határt, vagy nem? Mert hogyan fog kiderüni, hogy hol a határ, ha nem indulunk el megkeresni?
Amennyire én tudom, úgy szokták. Pontosabban minél nagyobb a gyerek, annál pontosabb az időbeosztás és annál inkább az önállóságra nevelik. Akiket én ismerek, azok közül egyik család sem szán napi 2 óránál többet az alsó tagozatos gyerek tanítására, de általában sokkal kevesebbet. (Tanítására!, tehát ezen kívül foglalkoznak vele, de 2 óra a maximális tiszta idő.) Szóval ilyen időráfordítással tudják követni ötödik osztályig az iskolai tempót.
Sokan követik az iskolai módszertant, amennyire csak lehet. Sokan meg nem. Ezt hívják Unschooling-nak az amerikánusok. tehát nincs tábla, nincsenek padok, de ezek csak a külsőségek. A lényege az, hogy megpróbálják beszélgetős, természetes módszerekkel átadni a tananyagot. (Szerintem is furcsa helyzet lehet, hogy az anyuka áll a tábla előtt, egyetlen gyereke meg vele szemben ül a padban 3-4 méterre.)
M?ég mindig nem értem, mire való ez az oktatósdi-játék. A gyerek úgyi annyit tanul meg, amennyit magától fel tud fogni, abból, amit megért. Tanulni egyébként sem igazán lehet, mert genetikailag kódolt minden.
Engem komolyan erdekelne,hogy ez a gyakorlatban hogy is nez ki.Mondjuk hogy valami rendszer legyen a dologban,reggel 9-12 tanulnak? Vajon milyen szisztemaval? Gondolom igy konnyebb alkalmazkodni a gyerekhez,ha farad,szunetet tartani,stb.
Vagy itt is erdemes egy bizonyos szabalyos munkarendet kialakitani,mint a suliban az orak?
Mostani elképzeléseim szerint a gyerek "papiron" isklába fog járni. Ennek az iskolának a tanterve szerint fog tanulni.
Most elárulok egy titkot is: Mi NATmentes övezetben élünk. Pontosabban Szlovákiában, de nincs kizárva, hogy a gyerkünk egy magyarországi iskola tanulója lesz, hogy megtudja mi is a NAT.
