És szerinted nekik jó "vasalni", meg új fordítókat keresni állandóan?" tévedésben vagy. nem kell keresniük. tele van minden hirdetésekkel, a kezdők maguk jelentkeznek, figyelik egymás fordítóit. én kaptam már úgy munkát, hogy megjelent egy könyvem egy kiadónál, azután egy másik megkeresett, hogy nem dolgoznék-e nekik is.
Nagyon rossz tendenciának tartom, hogy éppen a fordítók ássák magukat el még mélyebbre az ilyen vélekedésekkel. " akkor majd jöttök ti ifjútörökök, és megváltoztatjátok a világot. nosza rajta. drukkolok. én magam azért inkább a MEGY-ben bizom. mérsékelten persze.
Abszolút nem értek egyet ezzel. A fordító termeli a szellemi munka nagy részét, ha azt silányul, és késve teszi, a kiadó igencsak megnézheti magát. " te nem értesz egyet. a kiadók meg veled nem értenek egyet. sokukat nem nagyon érdekli a minőség, a megtakarítás viszont igen, így a legtöbb kiadónak még olvasószerkesztőre sem telik. továbbá rendszerint mondanak egy árat, és abból nemigen alkudhatsz, mert ha nem tetszik, odaadják a mögötted várakozó fordítónak. legföljebb valamivel rosszabb lesz a fordítás. amíg nincs érdekvédelmünk, addig ez bizony így lesz.
Ha nem lennének olyan műfordítók, akik még a honor több havi csúszását és a ledegradáló bánásmódot is elviselik azzal a felkiáltással, hogy "én függök tőlük, stb.", akkor talán nem is itt tartana a szakma." bizonyára. de ha neked is családot kell eltartanod a fordításból, és nincs semmi anyagi tartalékod, akkor ez a tudás csak elméleti tudás számodra. továbbá igazad lenne, ha a következő fordító nem fogadná el azonnal a munkát ugyanezen okból.
Persze tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mindenesetre én nem félek, hogy ne találnék munkát ezzel a hozzáállással, eddig is úgy válogathattam, és inkább le kellett mondanom megkereséseket, mint nekem vadászni. " ez attól függ, hogy hány éves vagy, és van-e családod.
Nem önbecsülésről van szó szerintem, hanem arról, hogy máshogy látjuk a dolgot.
Szerinted egy kiadónak a szerződésben kijelölt időpontban kell fizetnie. És igazad van.
Szerintem mindennapos, hogy egy kiadó még ehhez képest is csúszik - és nagyon örülök, hogy akikkel eddig dolgom volt, azok nem ilyenek. Viszont amikor aláírok egy szerződést, akkor már beletervezem a csúszást (mármint a fizetését). Ha nem történik meg, annak csak örülök. :)
És szerinted nekik jó "vasalni", meg új fordítókat keresni állandóan? Vagy a rosszabbnál rosszabb kéziratokat újrafordítani a "fordítók" után? Nem. És van, aki ezt jól tudja, szerencsére ismerek ilyet. Nem csak a saját véleményemet mondtam, egy ismerős főszerkesztőtől hallottam éppen ezt. És ehhez nem is kell sok, csak egy kis odafigyelés, meg emberség. Persze ha magát sem becsüli az ember, akkor mit vár mástól. Nagyon rossz tendenciának tartom, hogy éppen a fordítók ássák magukat el még mélyebbre az ilyen vélekedésekkel.
"lehet, hogy függ, de nem nagyon." Abszolút nem értek egyet ezzel. A fordító termeli a szellemi munka nagy részét, ha azt silányul, és késve teszi, a kiadó igencsak megnézheti magát. A normális helyeken ezt tudják is, és igyekeznek a jókat megtartani, nekem konkrétan ez a tapasztalatom. Nagyon nem mindegy, mennyi dolguk van még a szerkesztőknek/korrektoroknak az ember után. Ha nem lennének olyan műfordítók, akik még a honor több havi csúszását és a ledegradáló bánásmódot is elviselik azzal a felkiáltással, hogy "én függök tőlük, stb.", akkor talán nem is itt tartana a szakma. Persze tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mindenesetre én nem félek, hogy ne találnék munkát ezzel a hozzáállással, eddig is úgy válogathattam, és inkább le kellett mondanom megkereséseket, mint nekem vadászni. Hiszem, hogy számít a minőség, és ha jól dolgozom, nem kell fülem-farkam behúzva tűrnöm a kiadó önkényeskedéseit.
Letelt a határidő. Azt csak pluszban tettem hozzá, hogy hosszú munka volt, ezért különösen rosszul érint a csúszás. Sehol nem írtam, hogy ne telt volna le a határidő. Három évig jól elvoltam két másik kiadóval, bővíteni szerettem volna a repertoárt (témák szintjén), ezért néztem más után. Soha, sehol ilyen hozzáállással nem találkoztam, pedig egy könyvet fordítottam egy harmadik kiadónak is. Mindenesetre a MEGY-et megnéze, köszönöm.
asszírok alatt egy ókori mezopotámiai, az akkád nyelv egyik dialektusát beszélő, majd nyelvcsere folytán arámi nyelvet beszélő népet, illetve egy mai, keresztény kultúrájú, szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában élő népet értünk.
A mai asszírokat szíreknek is nevezik. Saját szír nyelvű elnevezésük ma általában ܐܬܘܪ̈ܝܐ, aturaje, vagyis „asszírok”, illetve szuraje vagy szurjoje, azaz „szírek”. Az „asszír” név csak a 20. században terjedt el, korábban a „szír” népnév volt az általános. Egy-egy kisebb csoportjuk aráminak, illetve káldnak vallja magát. A kaukázusi országokban, illetve Oroszországban élő csoportjaikat ajszoroknak nevezik (oroszul: айсоры), ami az asszír név egy változata.
ilyennel még nem találkoztam papíron. csak a gyakorlatban. tudom, én csak egy ember vagyok, viszont húsz éve fordítok. ellenben jobb helyeken olykor lehet előleget kérni, ha leadtad a melót, de még nem fizettek.
Tényleg, mennyire gyakori hogy egy egyben kiadott könyvnél két részletre szóljon a határidő? (Vagyis első-második fél leadási határideje, első-második fél kifizetése.)
nézd, valamit tisztázzunk. a kiadónak akkor kötelessége fizetni, amikor lejár a szerződésben megadott határidő. persze előbb is megteheti, de erre nem számítanék a helyedben. szeretik az utolsó pillanatig kamatoztatni a saját hasznukra. egyes kiadók mostanában arra szoktak rá, hogy a határidő lejártakor kifizetik az összeg felét, aztán, néhány hét múlva a másik felét. nekünk meg sajnos nagyon gyenge az érdekvédelmünk. de azért mindenkinek ajánlom, lépjen be a MEGTY-be. minden emberrel erősebbek leszünk...
Mert bármennyire is máshogy próbálják egyesek beállítani, a kiadó igenis függ a fordítóktól, főleg ha jó munkaerő az ember, és időben, rendes minőségben leadja, amit elvállalt. " lehet, hogy függ, de nem nagyon. te viszont nagyon függsz tőle, ha kizárólag fordításból élsz. a jobb kiadók még csak-csak adnak a minőségre, de azért ne áltasd magad. a pótolhatatlan ember nincs mondás, a fordítókra, legalábbis Magyarországon kétszeresen érvényes.
én is hagytam már ott kiadót, de ahhoz, hogy ezt az ember megtehesse, vagy biztos egzisztenciájának, vagy széleskörű kiadói ismeretségének kell lennie.
Köszi mindenkinek, aki hozzászólt. Egyelőre várok, aztán ha eltelik még pár hét, jöhet az ügyvéd. Hogy mi köze a munka kezdetének a kifizetéshez? Az, hogy a műfordító is pénzből él, és ha egy hosszabb munkáról van szó, akkor elvárható lenne annyi emberbarátiság a kiadótól, hogy ezt számításba veszik, és nem toldják meg (tök jogtalanul) még hónapokkal az amúgy is hosszadalmas folyamatot. (Sok pénzről van szó, és négy hónapnyi munkáról. És a vicc az, hogy a főszerk a szerződés aláírásakor azzal kérkedett, hogy "itt a fordítót is emberszámba veszik".) Akiknek eddig dolgoztam, azoknál ez így is működött, ez az első olyan hely, ahol nem érzem, hogy számítanék. Mert bármennyire is máshogy próbálják egyesek beállítani, a kiadó igenis függ a fordítóktól, főleg ha jó munkaerő az ember, és időben, rendes minőségben leadja, amit elvállalt. A normális helyeken ezt tudják is, és úgy bánnak az emberrel. Lehet, hogy én vagyok android, és sok fordító megszokta az ilyen bánásmódot. Nekem ez egyelőre nem megy, úgyhogy most dolgoztam nekik először és utoljára. Az a véleményem, hogy álljunk már a sarkunkra, mert ameddig mi így állunk hozzá saját magunkhoz, addig mi mást várunk a kiadóktól (tisztelet a kivételnek, mert van)...
hoppá! igazad van. egyébként is a szerződés szerinti határidő számít. és még azután is rá lehet hagyni néhány hónapot, ha az ember nagyon akar dolgozni annak a kiadónak...
ennyi idő, és komoly összeg esetén lassan elküldheted az első ügyvédi felszólítást. ha erre se reagálnak, akkor sajnos a per marad. ezután ott nem kapsz többé munkát, de gondolom, ilyen bagázsnak amúgy se dolgoznál. amúgy jogi tanács ügyében nézz bele a Műfordítók Egyesületének (MEGY) honlapjára. ott is találhatsz esetleg jó ötleteket. a link: http://www.muforditok.hu/
Elismerik, de az a szöveg, hogy "pár hónapos csúszás előfordul". Hát köszi, miután a munka kezdete és a számla határidejének lejárta között is eltelt fél év, tekintve, hogy nem egy rövid könyvről van szó. És nem is két fillérről ennek megfelelően. No meg a kiadó sem egy kishal, de nevet nem szeretnék mondani. Mégis hogy tervezzen így az ember? Kis kiadóknak dolgoztam eddig, mind sokkal barátibb volt. A tanulságot persze levontam, de tényleg nem tudom, mitévő legyek, milyen eszközök vannak a kezemben. Ügyvédi felszólítás? Vagy várjak szépen türelmesen, és többet ne dolgozzak nekik, ha nem szeretnék újra ilyen helyzetbe kerülni?
Három éve műfordítok, eddig négy kiadónak dolgoztam, és most engem is utolért az, amiről azt hittem, valamiért immunis vagyok rá. Konkrétan nem tudom kiverni a pénzem egy társaságból, holott érvényes, teljesen oké szerződésem van, a munkámat elfogadták, a számlát megkapták. Mielőtt bármit elárulnék az ügyről, szeretnék egy gyors kutatást végezni itt a fórumon: kivel fordult már elő hasonló, szerintetek mekkora csúszás fér bele a számla határidejének lejárta után, és milyen eszközökkel célszerű élni, miután letelik a türelmi idő.
Ezt is írtam, hogy jó, ha van ismeretség, protekció. Ha már ismernek a kiadóknál másból kifolyólag, nyilván nem hajtanak el. Én is ajánlással kerültem a Ciceróhoz.
Most, hogy így nézem, ezek szerint az én esetem kifejezetten szokatlan :) én először a kiadókat ismertem - többet is -, és utána kérdeztem meg, hogy nem keresnek-e tiszta véletlenül fordítót. Kértek próbaszöveget, és én már csak a magyart küldtem el, emailben, eredeti nélkül, de így is jó volt... sőt, végül kiadtuk a könyvet is, amit próbafordítottam, mert tetszett nekik.
Persze most, végigolvasva amit írtam, tényleg elég valószínűtlennek tűnik :)
Bármit választhatsz. Nem egy alkotót/művet akarsz eladni nekik, hanem a fordítói képességeidet. Nem szórakoztatni kell egy szerkesztőt -- aki lektorálási céllal valószínűleg hivatalból kb. négyszer annyit olvas, mint egy mezei ember, a munkája mellett -- hanem elkápráztatni! Nehéz, de jól megoldott szöveggel, mert Te mindent meg tudsz csinálni, könnyű szöveggel, hogy nincs nehéz kezed, nem ül le a fordításod, regénnyel, hogy átlátsz egy nagy egészt, novellával, hogy kerek egészet tudsz csinálni, ismeretterjesztő szöveggel, hogy nem félsz a kásahegytől és megbirkózol vele. Én amúgy E. M. Forster novellával jelentkeztem. Előtte műfordítói szemináriumon kb mindent fordítottam már -- és vadul meg is kritizálták! De kínos élmény volt a nagyon kedves szerkesztő kíméletlen igazmondása... Azóta fejlődtem egy cseppet.
