Derszu kösz a javítást, tényleg egy téves beidegződés miatt irom állandóan így. :-) De elárulnád mi miatt vannak ilyen rossz élményeid? Tényleg érdekelnr!
Változtatni sajnos nemigen tudunk, a lányom orvosa itt dolgozik (Kósa) és nagyon megbízik benne, én meg rendszeresen olvasgatom a babaneten a Schöpf-ről írt tapasztalatokat és nem nagyon panaszkodott senki... állitólag van egy szülésznő akinek érdes a modora, nagyjából ennyi rosszat olvastam... ha nem röstelled írd le, ha ide nem akarod, akkor mailben, az itteni mailem működik.
MIért? A lányom azért fog ott szülni, mert az orvosa odavalósi, nem nagyon válogathatunk, de én még sok rosszat nem hallottam... (igazad van, a nevet valami téves beidegződés miatt írom állandóan így..)
Megmondanád, hogy én kit beszéltem le a szoptatásról?
És elárulom, hogy soha egész életemben még csak eszembe sem jutott, hogy a "saját elszúrt szoptatásom" miatt bármi kisebbrendűségi érzésem legyen, egyáltalán nem tartom magam felelősnek, mindig hallgattam a védőnőre, orvosra és azt tettem amit az akkori tudás alapján a nálam okosabbak tanácsoltak, úgyanúgy mint velem együtt millió kismama. Amúgy nem szúrtam el semmit, volt egy gennyes mellgyulladásom amit felvágtak, átvágták a tejmirigyeket mert a tályog nem ott volt ahol sejtetteék, és azonnal el is apasztották a tejemet, 3 hétig járkáltam dréncsővel a mellemben mert még mindig szivárgott a genny (ilyenkor lenne kedvem jól odamondani az LLL-nek, hogy "tályoggal is lehet szoptatni" meg hasonló baromságok) a másik gyerekem meg abból az egy mellből ami maradt NEM SZOPOTT. Cumisüvegből sem egyébként, sárga volt, egyre fogyott, a végén jó nagyra vágtuk a cuclit és akkor kezdett gyarapodni. Persze ha most lenne ez, akkor jöhetnétek a jó sok tanáccsal, hogy "anyuka ne adja fel, ami másnak sikerül majd magának is sikerülni fog" - közben az ujszülött gyerekem meglehet belehal abba, hogy én azt tartom szem előtt, hogy most milyen pöpec anya is akarok lenni.
Azt meg külön köszönöm neked, hogy egyebet se csinálsz, mint jól megrémíted azokat akik nem anyatejjel táplálják a gyereküket, mert így alakult. És most hozhatsz ide akármennyi statisztikát iskolai teljesítményekről meg egyebekről, az a lányom aki mindösszesen írd és mondd 5 hetet szopott 155-nél magasabb IQ-val rendelkezik és éppen abból adódtak a problémái, hogy mindig mindenben első volt az iskolában. Persze ha akkor előre tudom, hogy zsírsavak meg ilyenek, akkor eleve úgy kezeljük, hogy "szegénykém, nem kapott anyatejet, úgyis butább lesz az iskolában" - és akkor szvsz. igenis az lett volna, mert elfogadta volna ezt a sémát, amit akaratlanul is rávetítettünk volna.
"Szerintem pedig az a sablonos, hogy tapszeren is ugyanugy felno egy gyerek, kar, hogy meg csak nem is igaz."
no óvatosan a hülyeséggel kéremszépen!!!!
én ugyan senkit le nem beszélek a szoptatásról, mert mindkét oldalról gyönyörüség, és kell.
de! idike professzornő, ugyanugy felnőttem mint egy szopottgyerek, pedig akkoriban még oriza volt,ami annyit se tartalmazott mint a mostani tápszerek. a fiam is felnőtt - lassan nagykoru - ugy hogy csak három honapos koráig tudtam szoptatni. hiába akartam, képzeld, nem volt több, mily érdekes :))))))))
és mindkettőnk vérképe évek-évtizedek óta tökéletes.
ugyhogy fel lehet nőni igy is. bár szopva jobb lenne, de fenti állitásod nem kicsit irritál.
Nekem mar csak azt kellene megerteni, hogy miben kulonbozik Kisujj hsz-, amiben azt irja "kitartas es probalkozas" az en gondolataimtol. Azt hogy en barkit "lenezek", tobbek kozott te adtad a szamba, en ilyen sosem allitottam, pl. kikezdkirol a velemenyem egyre pozitivabb, hiszen minden fenyegetozese ellenere meg mindig nem adta fel, 30 ml is tobb mint a semmi.
Szerintem pedig az a sablonos, hogy tapszeren is ugyanugy felno egy gyerek, kar, hogy meg csak nem is igaz. A tapszerbe nem teszik bele azokat az eszencialis zsirsavakat, amelyekben az anyatej gazdag (amelnnyiben az anyanak nincs ezekbol hianya) es amelyek az agy fejlodeseben jatszanak igen jelentos szerepet. Ezek a zsirsavak magvakban, diofelekben es halakban talalhatok meg leginkabb, csupa olyasmiben, amit egy gyerek 1 eves kora elott nem kaphat. Ergo a tapszeres babak IQ pontokat veszitenek abban az eletkorban, amikor az agyuk a legnagyobb fejlodesen megy keresztul. Es most az allergiakrol nem is szoltam.
Az meg kifejezetten unalmas szamomra, hogy te (es masok) a sajat elszurt szoptatasodat idejarsz fenyesitgetni azzal, hogy mas problemas kismamakat lebeszelsz a szoptatasrol. Ha nekik sem sikerul, a te kudarcod sem olyan oriasi, ugye? Dogoljon meg a szomszed tehene is!
Es hat tenyleg nem vagyunk egyformak, nekem az lenne lekezelo es banto, ha azt mondanak, ne is erolkodjek valaminek az elereseben, ugysem fogom tudni megcsinalni, amire sokan masok kepesek, specialis kepessegek nelkul. Nekem ez nagyon lesajnalo lenne, de tenyleg nem vagyunk egyformak.
Csak azt remelem, kikezdki hallgat Kisujjra es probalkozik kbozo poziturakkal es megtalalja a maga utjat.
"Nem beszélve ugye Angiszegedről, aki előbb előadta az unokahuga sztoriját, aztán rögtön be is írta, hogy miért nem tartja sokra"
Angiszeged helyére helyettesítsd be azt, hogy AliceCsodaországban (utolsó bekezdésed) és rögtön kiderül, hogy pont ugyanazt csinálod amit másokban kritizálsz :)))
Tényleg csak egy apró kiigazitás, de a gyerek 1 éves korára nincs kint az összes foga. 2 éves korára talán, bár átlagban akkor is csak 16. Nálunk egy évesen a gyereknek 2 foga volt, akkor már 2 hónapja, és még 2 hónapot kellett várni az újabb kettő foghoz. Van olyan gyerkőc, akinek 15-16 hónaposan jött ki egyáltalán az első. S vannak persze olyanok is, akik már 4 hónapos korukban el kezdik növeszteni a fogaikat. Egyszóval nagy a szórás. A mai álláspont szerint 1 éves korig nagyon jó az anyatej (sőt, tovább is), főleg akkor, ha a csemete családjában előfordul az allergia és sok étel bevezetésével (tejjel, tejtermékkel, tojással stb.) várni kell. Egyébként azoknál a gyerekeknél is, ahol hálistennek nincs allergia a családban, sok mindennel érdemesebb várni egy éves kor után is, sőt, tovább is. Ilyenek pl. az aprómagvas gyümölcsök, a gomba, csokoládé, mogyoró, fűszeres kaják, déligyümölcsök, meg még lehet sorolni.
A szoptatással kapcsolatban csak azt tudnám ismételni, hogy mi volna, ha végre (ebben is) békén hagynák egymást az emberek, s nem hurrognák le azokat sem, akik bár próbálták, nem ment nekik (más tészta, azoknál, akik az alakjuk kimélése miatt nem is akarták, ez nekem nagyon ellenszenves) és azokat sem, akik akár több évig is szoptatják a gyereküket?
Ha jól emlékszem a topic akkor éledt ujra, mikor kikezdki olvtárnő beírta, hogy neki nem sikerül. Aztán többek közt jött pasa és a maga száraz stílusával (szerintem legalábbis) megnyugtatta a beírásával, mire jött a pasát lehurrogók bősz hada. Meg Idike a maga szarkasztikus stílusával, és a beszámolóval, hogy neki bezzeg fájt meg vérzett meg zokogott de csakazértis!
És ezek után nem érted, hogy mi a lekicsinyló abban, hogy "ha sok anyukának sikerült, magának miért ne sikerülne?"
Nem beszélve ugye Angiszegedről, aki előbb előadta az unokahuga sztoriját, aztán rögtön be is írta, hogy miért nem tartja sokra... nem akarok én senki ellen beszélni, de nem lehet nem kiolvasni a mostani szoptatósok beírásaiból - necsak ezen a fórumon! - hogy ujabban már kezdenek valami külön kasztot alkotni, hogy ki meddig szoptat stb. És szánakozva mesélni azokról, akik cumiztatnak. Ez ellen ágálok most is és a jövőben is.
Olvastam az eredeti "Kitől ne fogadj el tanácsot" topicot is, no ott már odáig mennek, hogy szinte az összes orvosi véleményt megkérdőjelezik, az etalon csakis Iboly, és az amit ő mond.
Holott akárhogyan is vesszük, a gyereknek 1 éves korára már kinn van mind a 20 tejfoga (ha jól emlékszem) azaz a fogazata alapján és az emésztőrendszere alapján is képes SZINTE MINDENT megenni abból, ami a család asztalára kerül. Nem mindent, de szinte mindent. Namármost én pl. nem nagyon hiszek benne, hogy az "odabújáson" kívül mi értelme van még az anyatejnek ennyi idős korban. Unokahúgom több mint 3 éves koráig szoptatta a kislányát, úgy ahogyan dukál egész nap mellre téve, fél éves kora előtt még semmi mást nem kapott úőgy ahogy dukál manapság, no akkor erős vashiánya lett, akkor kezdték hozzátáplálni. De én azt a gyereket délután aludni még nem láttam, sőt szinte soha nem aludt, vagy nézelődött vagy szopott, aztán később vagy játszott vagy szopott ha elfáradt... most négy és fél éves, ovodába jár, de még mindig gombolgatja az anyja blúzát, hogy miért nincsen tejci, hát ez nekem pl. visszás na.
Szia!
Ismerős a sértődés is ;-). Négy hónaposan volt olyan, hogy két órán keresztül még rámnézni sem volt hajlandó. A barátnőm, aki látta az egészet azt mondta, hogy ha nem látja nem hiszi el, hogy ilyen is van.
A pózváltásokon nem csak azt értem, hogy ülve, fekve vagy állva, hanem ezek variációit. Pl. nálunk nagyon bevált a "szájbalógatós" módszer, mivel elég nagy melleim vannak kicsi mellbimbókkal, ezért felülről lefelé könnyebben kijött a tej. Elég hülyén néz ki, de hatásos :-). Ha szeretnéd kipróbálni megpróbálom majd leírni vagy képet küldeni a mailedre.
A fájdalom idővel enyhülni fog, bár tudom, hogy most hihetetlenül hangzik. Kitartás és próbálkozás, bár gondolom ezekkel a szavakkal most tele a padlás...
Most mennem kell, de majd még jövök, mert másnak is akartam írni.
Üdv, Kisujj
Szasenyka, hálistennek a Margitban nincs kórtermi látogatás a szülészeten. :) Ki lehet menni az előtérbe a látogatókhoz, a babát meg vagy üvegfalon keresztül lehet megmutatni, vagy van egy vendégszoba, ahol egyszerre két család lehet összesen. Sajnos ez utóbbi a látogatók jóérzésére épit, mert vannak akik a fél délutánt ott töltik és eszükbe sem jut, hogy mások is szivesen bemennének oda... :( Van magánszoba is, ha jól tudom már 10es egy napra, oda bemehetnek a látogatók. A csecsemősnővérekről rosszat vagy semmit, úgyhogy inkább hallgatok, bár egy-két arany tényleg nagyon fénylik közöttük, viszont a kórházi védőnő egy tünemény, nagyon sokat segit a szoptatásban, mellretételben, bátoritásban, komolyan mondom, klónozni kellene. Sajnos, nem kerül az ember rögtön baba-mama szobába, attól függően, hogy hányan vannak, 1-2 napot várni kell, addig 3 óránként (saccperkábé, mert a drága csecsemősök elég rapszodikusak ezen a téren) hozzák ki etetni a babákat, és vagy kikapják a kezedből 10 perc múlva vagy valami isteni szerencse folytán hagynak félórát is eltölteni vele. Ezt az egy dolgot leszámitva viszont nagyon tuti hely, mind a terhesgondozást, mind a szülésznőket beleszámitva. Jó lenne már összehozni egy olyan kórházat, ami _minden_ szempontból ideális, értem terhesgondozás/szülészet/csecsemősök/legyen PIC/látogatók stb...
Nyugi, egyszemélyes szobára nem is futja, háromszemélyesre akarnánk jelentkezni, éppen emiatt, hogy hátha van ott másodszor vagy harmadszor szülő anyuka is, akinek van már tapasztalata... asszem az olyan 6ezer pénz naponta. Ha jól tudom... nem vagyunk mink úgy eleresztve...:-(
banyek pont ezen járt az eszem délelőtt:)
Hogy én véleményt mondok "valakikről" akikkel nagyon nagyon nem értek egyet (és hát ez egy vitafórum vagy mi:)) és akkor jössz te és végül olyan már mintha mi vitáznánk, pedig nem is:))))
veled én sem vitázom:)) a barátaimat meg hidd el, nem kell megvédenem:) Épp azért a barátaim :)
"És jönnének pl. panaszkodni, de rendre megjelennek olyanok, akik a maguk szenvedéstörténetét meg áldozatkészségét, netán a hatalmas tejmennyiséget és az ügyes szoptatást hozzák vele szemben példaként, nopersze együttérző szavakba burkolva."
Nem lehet, hogy csak leírják a történetüket, véleményüket? Egyszerűen azért, mert az ide írogatók többsége nem szoptatási tanácsadó, tehát csak a saját tapasztalatát tudja leírni. (Te is ezt teszed!) Sokfélék vagyunk, sokféle tapasztalattal. És én nem feltételezem senkiről, hogy együttérző szavakba burkolja a véleményét. Te igen? Én biztos vagyok benne, hogy ez valódi együttérzés.
És még azt áruld el nekem kérlek, hogy itt ki jellemezte lekicsinylően azt akinek nem sikerült? Mert én ilyet mostanában nem olvastam és amikor magam jártam ebben a cipőben akkor sem találkoztam ezzel, sem itt a fórumon sem az életben.
És még valami, és igen, ez az én véleményem, tapasztalatom. Sokunknak nem sikerül. Van akinek a saját hülyesége miatt (pl. én) és van akinek egyéb, rajta kívülálló okból. De azért ne jussunk már el oda, hogy akinek viszont sikerült annak el kell bújdosnia, mert bármit mond is, bárhogy próbál is segíteni, tanácsot adni, jön valaki és rögötn rásüti, hogy lekicsinylő!
Valóban nem vagyunk egyformák, nekem pl. eszem ágában sem lenne lekicsinylően jellemezni olyan kismamát, aki nem szoptatott mert nem sikerült neki, avagy rövid ideig szoptatott, avagy máshogy és mással kezdi a hozzátáplálást mint az általam guruknak tartott akárkik, akiknek a véleményére adok és akik tanácsai szerint én tettem. (No jó, ha 3 hónapos korban paprikáscsirkét adnak, azért tennék megjegyzést...:-))) )
És valóban, van akinek egy ilyen mondattöredék, hogy "ha másnak is sikerül akkor magának is fog" valakinél szárnyakat ad, de sokan vannak, akiket éppenhogy pánikba sodor. (Vagy a guta kerülgeti, ha konkrét panaszra ez a válasz...)
Nagyjából éppen erről van szó ebben a topicban, hogy sokan vannak akiknek nem megy. És jönnének pl. panaszkodni, de rendre megjelennek olyanok, akik a maguk szenvedéstörténetét meg áldozatkészségét, netán a hatalmas tejmennyiséget és az ügyes szoptatást hozzák vele szemben példaként, nopersze együttérző szavakba burkolva.
És mindegyik szoba ilyen? Azért azt nem tudom elképzelni, hogy ne ellenőrizzék le a gyereket naponta meg ne segítsenek a mellretevésnél...
Mi is azon filózunk most a lányommal, hogy kérjünk-e fizetős szobát (1-2-3 személyes van a Schöpfliben) vagy ne, de tegnap végül is eldőlt a kérdés, a fizetősökben nincsen látogatás, és mesélte a lányom, hogy a legutóbbi vérvételnél látta, mikor egy kb. 15 fős roma rokonság ellepte a "rendes" szobát, már előre beittak és mindenkinek beszóltak, hát ilyen körülmények között persze hogy jobb a fizetős... (nem akarok egyébként most kisebbségi vitát, de kétségtelen, hogy teljesen más kulturális szokásaik vannak,, ami nekik természetes attól egy "gádzsó" a falra mászna...)
(Én pl. jól emlékszem, hogy egyik gyereknél sem akartam olyan nagyon hazamenni a kórházból, az elsőnél azért mert ott valahogy biztonságban tudtam, mérték, ellenőrizték, kihozták, gondozták, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaviszem eleget tudok-e tenni ennek az embert próbáló feladatnak, ami ugye ilyen szakértelmet igényel, nem fogom e tönkretenni, nem csinálok-e vele valami végzeteset? ...
Ezzel a gonddal mar nem kell emgkuzdeni a kismamanak, legalabbis pl. az I. noi klinikan. Ott beraknak 3 tarsaddal egy cellaba es rad sem neznek. Ha netan mar veteran vagy, akkor sem csinalhatod amit jonak gondolsz, hiszen az ordito gyereked masik 6 embert zavar fel -- meg persze te is elvezheted cserebe a nyugalom hianyat.
Es bibelodhetsz a pelenkazassal, furdetessel ugy hogy szakad beloled a ver, miegymas.
Szoval te is valszeg konyorognel a dokinak hogy vegre engedjen haza.
Franc se gondolta, hogy a 12 agyas hodalyt ahol mogotted az ablakbol fel centis resen omlik rad a hideg, es a folyoso vegen van egy rottyant zuhanyzo lehet valamivel uberelni, de az emberiseg nagyon talalekony.
"[azt hiszem, ha szaz evig elek sem fogom megerteni, mi banto van a "miért pont Önnek ne sikerülne" mondatban, de mindegy]
"
Az a bántó benne, hogy sablonszöveg és sematikus. Az aktivista letudta a nagy segítőkészséget azzal, hogy felolvasta a brossúra egy bekezdését oszt jóvan. Ráadásul lekezelő és gügyögő is.
te mondhatod szasenyka, én nem mondanám. Meg azt se mondanám, hogy a lába végülis csak a járásra való, anélkül meg simán lehet élni, sőt a fekvés kényelmesebb. És még jobb is, hogy neki csak egy lába van, mert kevesebbet kell körmöt vágni rajta.
_én_ azt mondanám, hogy ha már így alakult próbálja meg kihozni a lehetőségekhez mérten legtöbbet a helyzetből és ha ez sikerült akkor joggal lehet büszke magára. Hogy ez a legtöbb mi azt az ő saját helyzete, lelkiállapota szabja meg, nem mások elvárásai.
a kettő közt _szerintem_ van különbség!
Igazad van szasenyka, az a helyzet, hogy a frissen szült kismama amúgy is elég stresszes állapotban van, egyrészt a természetes szülés utáni depi miatt (iszonyatos mennyiségű hormon távozik el a szülésnél a szervezetből, nem véletlenül emlegetik a szülésznők a harmadnapi sírást), másrészt pláne első szülőnél azért ott a bizonytalanság, mit teszek rosszul, jaj most miért is sír, normális ez vagy valami baja van stb? Nem mindenki rendelkezik olyan kifejlett ego-val, hogy olyan fene nagyon magabiztos. És ha történetesen pl. a gyerek nem segít az anyjának a szopásban - mert ugye a szopáshoz kell az anyamell amiből tej jön, meg kell egy baba is aki szopik rendesen, nem kiköpi, stb - ez még jobban fokozza ezt a stressz. És erre csak rétesz ez az új fajta "anyasági vetélkedő", a "ki tud jobban szoptatni", "ki küszködik derekasabban" stb.
Meg kell próbálni mindent, de ha nem megy, akkor a gyereket máshogyan kell tápláni, és kész.
(Én pl. jól emlékszem, hogy egyik gyereknél sem akartam olyan nagyon hazamenni a kórházból, az elsőnél azért mert ott valahogy biztonságban tudtam, mérték, ellenőrizték, kihozták, gondozták, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaviszem eleget tudok-e tenni ennek az embert próbáló feladatnak, ami ugye ilyen szakértelmet igényel, nem fogom e tönkretenni, nem csinálok-e vele valami végzeteset? Tudom ez így utólag nevetségesen hangzik, de akkor még csak a Piler Emmi féle csecsemőgondozó könyv volt, azt olvasgattam a kórházban, és ott 13 (!!!) oldalon keresztül tárgyalták a fürdetést stb... a másodiknál meg azért nem akartam hazamenni, mert annyira ki voltam merülve, hogy jó lett volna még pár napot feküdnöm odabenn, tudtam, ha hazamegyek vár rám az egész háztartás plussz a nagyobbik, aki akkor volt 13 hónapos...)
kikezdki: nem akarok beleokoskodni, mert nem tudom, hogy próbáltad-e már amit mondani fogok (nincs idöm teljesen az elejéről olvasni). Sajnos lapos mellbimbóban "profi" vagyok:) Nálunk bejött az, hogy szoptatás elött mellszivóval szivattyúztam egy kicsit.
Hello Kisujj! Hát, szó szerint leírtad azt, ami nálunk is zajlik. Nekem ráadásul az egyik mellbimbóm laposabb is a másiknál, ezért mindig a másikkal kezdem a szoptatást, mert arra könnyebben rá tud csatlakozni. De ha éppen ideges hangulatban van vagy nagyon éhes, akkor nincs türelme és a végén már addig üvölt, ameddig mellet lát, alig tudom megnyugtatni és utána még nagyon sokáig meg is van rám sértődve (nem vicc!). Próbálkoztam én is a pozícióváltásokkal, ágyban könnyebben ment egy időben, de most a szoptatós párna jött be, már tudom, hogy helyezzem jól rá, de igazából tényleg a hangulatától függ minden. Sokáig tart mire ráérez a szívásra, ugye, már hozzászokott a cumihoz, de elég kitartó vagyok, megvárom, pedig közben iszonyatosan össze tudja harapdálni a mellbimbómat, üvölteni tudnék fájdalmamban. 8 hónapig kitartottál? Ez igen, elismerésem!
Egyébként a Kismamák és kisbabák egészségkönyve - ami nekem nagyon bejött, mint kézikönyv - a következőket írja a kevés tejről: "Ha a napi anyatejtermelése meghaladja a 300-400 grammot, elégedett lehet. Ha azonban csak a napi 150-180 grammot éri el, kevés az esélye arra, hogy teje elegendő lesz gyermeke számára. Valószínűleg el is fog apadni, de amíg lehet, szoptatni kell megfelelő pótlék mellett." Na most akkor én a napi 30 ml-mel miről álmodjak?
Hát igen, így kéne hozzáállni. Csak éppen sokan saját fel nem dolgozott kudarcukat azzal kompenzálják, hogy más kudarcában keresnek önigazolást.
Nagyon szomorú:(
Fura, amiket írtok, mert mikor én felhívtam az LLL egyik munkatársát, akkor teljesen személyreszabottan segített. AZaz először hosszan kikérdezett, majd átgondoltan válaszolt.
Több LLL munkatárs van, és ne felejtsük már el, hogy Ő segítenek. Ingyen és bérmentve. Egy lehetőség, lehet élni vele, vagy nem élni. Ha nem érzed úgy, hogy tudtak segíteni, semmi gond, de nem kell bántani Őket. (Másrészt tulajdonképp mit várunk Tőlük? Ezt abszolút a magam nevében is mondom. TEnni nem tudják helyettünk, elmondani el tudják, mit tegyünk, feltéve, hogy van még elég erőnk folytatni a küzdelmet. Amúgy bármilyen dolgot kipróbálunk, az nem 2alkalom. LEgalább 1-2hétig kell próbálgatni pl a félóránkénti, vagy váltott melles szopit is, hogy sikerüljön. A gond az, hogy nagyon nehéz higgadtan, mérsékelten, babaillatos ábrándok között megküzdeni mindezzel, mikor még mindehol fáj, éjszakázik az ember, fáradt, kimerült, depressziós... NA ilyenkor kell az összeszorított fog. Nekem nem ment, de mindenkit bíztatok!)
