Vase Number
17530
Fabric
ATHENIAN
Technique
BLACK-FIGURE
Shape Record
PLATE FRAGMENT
Provenance
ITALY, ADRIA
Date
525 BC to 475 BC
Attributed To
CF: PSIAX by BONOMI
Decoration
FIGURE (MAN) PLAYING PIPES
Current Collection
1: Adria, Museo Archeologico Nazionale: 22591
Publication Record
Corpus Vasorum Antiquorum: ADRIA, MUSEO ARCHEOLOGICO NAZIONALE 2, 27, PL.(2941) 28.6 View Whole CVA Plates
Vase Number
211555
Fabric
ATHENIAN
Technique
RED-FIGURE
Shape Record
CUP B
Date
475 BC to 425 BC
Attributed To
CF: ANCONA P by BEAZLEY
Decoration
I: YOUTH IN CHITON (COSTUME) WITH PIPES
Current Collection
1: Adolphseck, Schloss Fasanerie: 135
Publication Record
Corpus Vasorum Antiquorum: ADOLPHSECK, SCHLOSS FASANERIE 2, 26, PL.(756) 67.3-4 View Whole CVA Plates
Publication Record
Beazley, J.D., Attic Red-Figure Vase-Painters, 2nd edition (Oxford, 1963): 875.2
CAVI Collection
Adolphseck 135.
CAVI Lemma
RF cup. From Nola. Near Ancona Painter. Second quarter fifth. 470-460 (Brommer). *F. Brommer, CV, Germany 16, pl. 67,3-4. ARV(2)875/2.
CAVI Subject
Int.: young flautist in a long sleeved garment with flutes in the left hand; he holds his other hand over an altar. Ext.: plain.
CAVI Inscriptions
Int.: between his right hand and his head: h ο παις.(1) Starting to right of his head: καλος.
CAVI Comments
From the same tomb as Adolphseck 134(?).
CAVI Footnotes
(1)a probable reading, very faint. The inscription from CV's text; the photo. may show two letters to left of the head.
Vase Number
12023
Fabric
ATHENIAN
Technique
BLACK-FIGURE
Shape Record
PELIKE
Date
525 BC to 475 BC
Decoration
B: ATHLETES, ACONTISTS
Decoration
A: ATHLETE WITH HALTERES, YOUTH IN CHITON PLAYING PIPES
Current Collection
1: Adolphseck, Schloss Fasanerie: 7
Publication Record
Corpus Vasorum Antiquorum: ADOLPHSECK, SCHLOSS FASANERIE 1, 11, PL.(489) 11.1-2 View Whole CVA Plates
Vase Number
1001133
Fabric
SOUTH ITALIAN, APULIAN
Technique
RED-FIGURE
Shape Record
KRATER, BELL
Current Collection
Ann Arbor (MI), University of Michigan, Kelsey Museum: 2610
Publication Record
Corpus Vasorum Antiquorum: MICHIGAN, UNIVERSITY OF MICHIGAN 1, 51, PL.(113) 28.3A-C View Whole CVA Plates
Mi ez? Agyagdombormű: Bacchikus áldozati menet Mikor készült? 50-150 k. Miből készült? terrakotta (égetett agyag) Méret: m: 27 cm, sz: 23 cm Állapot: Töredék, a dombormű bal oldala. A mainas ruháján sárga festés nyomai. Leltári szám: T.582 Irodalomjegyzék: Oroszlán Z., Az Országos Szépművészeti múzeum antik terrakottagyűjteménye, Budapest 1930, 63, 15.sz. Oroszlán Z., Archeológiai Értesítő 3, Budapest 1942. 299-300, 8.sz. Korábbi gyűjtemények: Paul Arndt (München) gyűjteménye
A felül palmetta-sorral lezárt dombormű szélén előre lépdelő, kecskelábú, ityphallikus, fiatal arcú Pan, bal vállán átvetett kecskebőrrel (nebrys); előre tartott kezében fogott kettős sípot fúj. Előtte chitónba és köpenybe öltözött mainas lépdel, kontyba tűzött hajában szalag, leengedett jobbjában kézidob (tympanon), baljában a vállán nyugvó fenyőtobozos ág thyrsos, amelyre lelógó szalagot kötöttek. A hasonló ép lapok tanúsága szerint a hiányzó részt a következőképpen lehet elképzelni: a lap közepén alacsony oltár, mögötte áldozatot bemutató mainas, aki a kezében tartott fáklyával meggyújtja az áldozatot. Az ilyesfajta agyagdomborműveket Campana-reliefek épületek díszítésére használták épületdíszítő terrakották.
Mi ez? Agyagszobrocska: kettős sípon játszó pap Hol készült? Egyiptom Miből készült? terrakotta (égetett agyag) Hol találták? Állítólag Gizehben vétetett. Hol található? Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény Méret: 17,5 cm Állapot: Ép. Fehér fedőszín maradványai a lótuszbimbón és az amphorán; rózsaszín festés nyomai a köpenyen, sárga foltok a lábzsámolyon és az amphora tartóján. Leltári szám: 50.142 Irodalomjegyzék: Török L., Hellenistic and Roman Terracottas from Egypt, Roma 1995, 112-113, 150.sz., 12.t. Korábbi gyűjtemények: Magyar Nemzeti Múzeum
Agyagszobrocska: kettős sípon játszó pap. Az alak támlátlan széken ül, lába ferdén ábrázolt zsámolyon. Kissé előredőlő fején virágkoszorú, szalagja kétoldalt a vállára hullik, tetején pedig két lótuszbimbó. Haja kétoldalt vastag tincsekbe rendezett (a feje búbján kopasz?), homloka ráncos, telt arcán nincs szőrzet. Felsőteste a jobbja felé fordul. Öltözéke rövidujjú chitón és a bal vállán átvetett, a derekán jobboldalt körbecsavart, lábfejig érő köpeny. Mindkét kezével az kettős sípot (aulos) fogja, a baljában lévő hosszabb a másiknál. Jobbján állványba beállított amphora. Az attributumok (főleg a kettős lótuszbimbós koszorú) tanúsága szerint kultikus jelenet közben ábrázolt pap (talán Harpokratésé).
Egyetlen formából készült, alul nyitott, üreges darab, megmintázatlan hátán kerek égetőlyuk.
Az aulos a legfontosabb ógörög fúvós hangszer a Kr.e. 7. századtól. 4-15/16 lyukkal (trypémata) ellátott, valószínűleg duplanáddal megszólaltatott oboaféle kettőssíp. Két különálló, de egyforma hosszúságú, henger alakú sípból állt (gör. bombykes), amelyek nádból, fémből, fából vagy elefántcsontból készültek. A sípok viszonylag vékonyak voltak, általában 8-10 mm-esek. A két szár V-alakban ágazott ki az összekötőrészből (holmos). A fúvórészben (zeugos) egyszerű rezgőcsap volt. Az aulosjátékos szája fölött futó, tarkóján megkötött bőrszíjat viselt, ami egyrészt a fúvás megkönnyítését, másrészt a fúvás közben eltorzult vonások eltakarását szolgálhatta. Az előadások ábrázolásain gyakran látható állati bőrből készült tok (sybéné), egy kettős zsákocska a két síp számára és egy rekesz a fúvórésznek. A két cső alkalmazása egyes alkalmakkor csak a hangerősség növelésére szolgált, azonban a heterofónia céljára is jó volt: az egyik síp külön hozta mélyen a melódiát, a másik magasan a kíséretet. Az aulost az alkalmaknak megfelelően öt különböző méretben és hangfekvésben készítették, így összességében három oktávot tettek ki. Aristophanés a síp hangját a "mümü, mümü" hangutánzó kifejezéssel írja le, és a darazsak dongásához hasonlítja (Lovagok 10, Acharnaibeliek 864-866). A kettős síp használata általános volt az egész Közel-Keleten. Nem egyértelmű, hogy az aulos mikor honosodott meg görög földön. A legkorábbi biztos keltezés a Kr. e. 8. sz. vége; valószínűleg Kis-Ázsia és Szíria közvetítésével került a görög világba. Érdekes, hogy Homéros egyszer sem szól az aulosról, pedig sok olyan eseményről ír (áldozati menet, áldozatbemutatás, lakodalmas és temetési menetek, kör- és egyéni táncok), amelyekben később rendszeresen használták. Keleti eredete révén izgató barbár jellegét mindig megtartotta, sőt általában éles, erős hangúnak tartották, épp ezért illett az eksztatikus kultuszcselekményekhez (Dionysos, Kybelé). A mítosz a Dionysost kísérő silénosokat, a phrygiai Marsyast és Olympost tartja aulosjátékosoknak. A művészi aulosjáték (aulétiké) önállósult, Delphoiban, Apollón szentélyében Kr. e. 586-tól aulos-versenyt rendeztek (agón). Athénben, Spártában és Thébaiban az aulosjáték elsajátítása a nevelés részét képezte. Az 5. században az aulos az attikai drámában a legkedveltebb, majdnem az egyedüli hangszerré vált, ám a század közepétől ellenérzés alakult ki a domináns aulos-zenével szemben. Ekkor terjedt el az a történet, hogy Athéné azért dobta el az aulost, mert észrevette, hogy fújás közben eltorzul az arca. Platón és Aristotelés szerint távol kell tartani az ifjúságot az aulosjátéktól, mivel az káros hatású. A rómaiaknál tibia néven ismét népszerűségre tett szert, de a késő antikvitásban nyomát veszítjük.
Csigi Péter latin szakos hallgató PTE Klasszika Filológia Tanszék
Irodalom:
F. Zaminer, DNP 8 (2000) 547-549, s.v. Musikinstrumente V/B. Riemann Musik Lexikon, Mainz 1967, Sachteil 64-65. M. L. West, Ancient Greek Music, Oxford 1992, 81-109. G. Comotti, Music in Greek and Roman Culture, Baltimore - London 1989, 67-74. Kapcsolódó tárgyak:
Összesen:2 db 1. Agyagszobrocska: kettős sípon játszó Silénos 2. Agyagszobrocska: kettős sípon játszó pap