Ha kivagy, akkor az enyhébb fokozot jobb. Történet? Mese? Van? Itt vagyok. Még igen. A rossz, tudod, hogy mi. Te is érezted, érzed. Arról írsz és a szépről, a kettő csak hajszálon múlik. Mikor melyik oldal...Hiánya átjár, mint huzat a házon...pedig csukva az ablakom. Mit csukjak még be? Talán a szívemet? Akkor nem kap levegőt, nem kap ..... Kell. Mégis kell.
Miért hiányzik? És ki? És meddig? És mióta? Neked is? Nekem is.
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba,
amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszivü állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.”
Jó és nyugodt éjt, picim!
(se poate ca te astept degeaba, pentru ca chiar si m-ai uitat, dar nu prea cred in aceasta posibilitate... si nu prea pot sa fac altceva, numai sa astept, si sa astept; sper ca te simti bine)
